#BibliaKultúra

Egészen a közelmúltig a hivatásos régészek jórészt elhanyagolták a galileai Názáretet. Az ezredforduló előtt a legtöbb, amit a településről tudni lehetett, az a jelenlegi (Názáret központjában egy katedrális nagyságú) Angyali üdvözlet templomának építése során talált bizonyítékokból állt, illetve egy sor sziklába vájt sírból, amit többnyire a 19. században fedeztek fel. Gyakran feltételezték, hogy a sírok az evangéliumok időszakából származnak, és jelzik az első századi település kiterjedtségét. A sírok többségét azonban nem lehet pontosan datálni és azt sem is lehet természetesnek venni, hogy kiterjedésük vonalai lehetővé teszik a lakott terület határainak azonosítását. A sziklába vájt sírok készítésének időpontját rendkívül nehéz pontosan meghatározni, mert úgy azok úgy készültek, hogy hosszú időn keresztül hozzájuk lehessen férni: lehessen betenni emberi csontokat és más tárgyakat, vagy kivenni onnan azokat. Mivel a feltárások a modern módszerek alkalmazása előtt történtek, a názáreti sírok datálásának egyetlen módja, hogy összehasonlítjuk az építési részleteiket máshonnan származó, pontosan meghatározott időpontú példákkal.

Názáret és Szefforisz között elterülő völgy. (Fénykép a szerző, Ken Dark archívumából.)

Szerencsére a jeruzsálemi és jerikói területeken, valamint a Galileában tevékenykedő izraeli régészek a sírtípusok egy helyesen datált sorát hozták létre. Názáretre alkalmazva ez azt mutatja, hogy szoros hasonlóság van a názáreti sírok és a térségben feltárt sírok között. Egyes jellemzők azonban gyakoriabbak Galileában, mint távolabb, délen. A korong alakú („gördülő”) kövekkel lezárt sírok gyakoribbak és szélesebb társadalmi körben használták Alsó Galileában – beleértve a Migdal Ha-’Emeqben feltárt temetőt, Názárettől délnyugatra –, mint Jeruzsálem körzetében. Ha azonban kritikusan alkalmazzák, ez a módszer lehetővé teszi a názáreti sírok széles körű kronológiájának a kialakítását. Az eddig feltárt sírok legkorábban az első századra nyúlnak vissza, de nincs okunk arra, hogy bármelyik sírt is az évszázad első feléhez soroljuk. Következésképpen nem nyújtanak bizonyítékot az első század elején épült település jellegére vagy kiterjedtségére.

Amíg az összes ismert sírt utólag datálhatjuk az első század első felére, mégsincsennek régészeti bizonyítékok Názáret első századi letelepedettségére. Az Angyali üdvözlet templomában a ferences kutatók által végzett hosszú feltárássorozat újraértékelése nagybértékben tisztázta a feltárt jellegzetességek datálását és értelmezését. A késő római és bizánci építmények alatt található számos mesterséges földalatti tér három beazonosítható alfázisra osztható, mivel e jellegzetességek némelyikének felépítése más jellegzetességek átmetszésével járt. Ezen az alapon a legkorábbi jellegzetességek közé tartoznak:

• a gabona tárolására szolgáló sziklagödrök (silók),
• víztárolásra szolgáló ciszternák,
• valamint a bor és az olívaolaj előállítására szolgáló létesítmények.

Bellarmino Bagatti, az Angyali üdvözlet templománál végzett ásatás ferences igazgatója helyesen azonosította ezeket, és ezt követően Joan Taylon munkája pontosította értelmezésüket. Korábban azonban nem ismerték fel, hogy ezeket a jellegzetességeket keskeny, barlangszerű alagutak vágták el, amelyek a zsidó felkelések – itt valószínűleg az első felkelés – korszakának rejtekhelyeire voltak jellemzőek. Később nagy ciszternák épültek, amelyek valószínűleg több mint csupán egyetlen háztartás szükségleteit szolgálták, ami a felkelés utáni folyamatos birtokbavételre utal. A helyszínről származó kézműves termékek összhangban vannak az első század eleje és a nagyedik század közötti tevékenységgel, amikor a legelső templom épült a helyszínen. Ez alátámasztja a Bagatti által javasolt értelmezést, miszerint a településen az Angyali üdvözlet temploma az 1–4. századi településen épült fel. A római időszak elején Galileában élő zsidó közösségekre jellemző mészkőedény töredékek arra utalnak, hogy a település kulturális szempontból zsidó volt.

Megerősítő bizonyíték két szomszédos helyszínről származik. Az Angyali üdvözlet jelenlegi templomépületegyüttese előtti utca túloldalán az International Marian Center (IMC) területén, a Yardenna Alexandre (Israel Antiquities Authority) vezette mentő ásatás – mészkő edénytöredékek és egyéb tárgyak társaságában – azonosított egy felszínre épített házi struktúrát, amit a késő hellenisztikus időszaktól a második század végéig laktak.

Az udvarral rendelkező, egyenes vonalú helyiségekből álló épületet udvaros háznak írták le. Kialakítása alapján egy nagyobb család használhatta. Az Angyali üdvözlet templomának színhelyéhez hasonlóan az első zsidó felkelés során a ház alatti tárolóhelyiségeket rejtekhelyként használták. A terület, ha csak rövid ideig is, továbbra is lakott volt.

Egy másik helyszín, amelyet remélem, hogy még idén egy másik írásban részletesebben tárgyalok, szintén nagyon közel van az Angyali üdvözlet templomához, a Názáreti Nővérek rendházánál. A rendházban a legelső régészeti feltárásokat az 1880-as években végezték, de a több, mint 80 éven át tartó feltárás ellenére a helyszínről szinte teljesen megfeledkeztek a publikációkban egészen 2006-ig, amikor a Nazareth Archaeological Project újra megvizsgálta. A nővérek rendházában a tevékenységnek több első századi szakasza látható. Először is, egy részben sziklába vágott struktúrát, talán egy másik udvaros házat, az IMC helyszínén élőkhöz hasonló anyagi kultúrát használó emberek lakták, ami szintén zsidó otthoni használatra utal. Az IMC-házzal ellentétben, amit a názáreti nővéreknél használaton kívül helyezték és a területet átadták kisüzemi kőfejtésre mielőtt legalább egy és valószínűleg két sziklasírhoz értek. Mivel az egyik sír nagyon jó állapotban maradt meg és tipológiai szempontból legfeljebb 100-ig datálták, az egész sort a háztól a temetőig kifejteni, valószínűleg kevesebb mint egy évszázadig tartott. Temető létesítése egy korábban lakóházhoz tartozó területen zsidó kontextusban szokatlan, bár az Angyali üdvözlet temploma területének egy részét is felhasználták egy valószínűleg a 2. sz. előtt épített sziklasírhoz. A názáreti nővéreknél a kőfejtés közbeeső epizódja afelé mutatott, hogy amikor a sírokat építették, a helyszín inkább már egy kőfejtő volt, nem pedig egy ház.

Temetkezési helyek (loculi) egy korai római kori sziklasírban (1. számú sírbolt)
a Názáret Nővérek rendházában, Názáret központjában.
A mérték 10 cm-es felosztású. (Fénykép a szerző, Ken Dark archívumából.)

Ezt a benyomást támasztják alá a Názáretből származó többi bizonyíték is: a kerémiaművesség és a mezőgazdasági tevékenység a jól ismert Nazareth Village (vagy Nazareth Village Farm) területén, valamint a kevésbé ismert, de régészeti szempontból ugyanolyan érdekes mentő ásatásnál Wadi el-Juaniban (Israel Antiquities Authority). A modern Názáretben és annak közelében nagyon sok helyszíni bizonyíték van a kőfejtésre, nyilvánvalóan az építőkövek miatt, ami arra utal, hogy a kőfejtés fontos tevékenység volt a település egyébként mezőgazdasági alapú római kori gazdaságában. Más kézműves tevékenységek is nyilvánvalóak: szövés-fonás a Názáret Nővéreknél és az IMC helyszínein, valamint az üveggyártásnak is lehetséges nyomai vannak mindkét helyszínen vagy azok közelében.

Kőfejtés a Názárettől északra fekvő völgyben. A mérték 10 cm-es felosztású.
(Fénykép a szerző, Ken Dark archívumából.)

Az első századi Názáretnek ezt az új képét régészeti kutatások helyezik kontextusba a Názáret és Szefforisz római városa között elterülő völgyben.

• A mezei sétákból (vagyis a szántással előkerült műtárgyak szisztematikus rögzítésével),
• a Nazareth Archaeological Project felszínkutatásából
• és az Israel Antiquities Authority mentő ásatásaiból összeállt bizonyítékok alapján

azonosíthatunk egy korai római kori települési mintázatot, amely különböző méretű gazdaságokat és falvakat ölelt fel.

Názárethez hasonlóan ezek közül a települések közül több kézműves tevékenységgel foglalkozott, különösen is kőfejtéssel. Ami az emberek által használt tárgyakat illeti, van egy jellegzetes mintázat, hogy hogyan adtak túl rajtuk, amikor azok eltörtek vagy tönkre mentek. A Szefforiszhoz közelebb eső településeken szélesebb volt a tárgykínálat és a településeket vékony szétszóródásban vették körül a törött tárgyak, főleg kerámia és üveg, amíg a Názárethez közelebbi településeken sokkal korlátozottabb volt a tárgykínálat és nincs hasonló anyagszórás. A római világban otthonos régészek a Szefforisz közelében fekvő települések vékony anyagszórását úgy értelmezték, hogy ez a gyakorlat elfogadható volt a Szefforisz közelében élők számára, ám a Názáret közelében élők tartózkodtak ettől. Az is figyelemre méltó, hogy Názáretben és annak közelében tárgyak köre csak olyanokat tartalmazott, amit kizárólag a zsidók készítettek, ellentétben a Szefforisz közelében található tárgyakkal. Ezek a bizonyítékok együttesen arra engednek következtetni, hogy a názáreti kulturális attitűdök eltérnek a szefforiszi magatartástól, bár a völgy kisebb helyszínei mentén talált mészkőedények jelenléte arra utal, hogy a lakosság zsidó volt. Következésképpen ennek a mintázatnak a legvalószínűbb magyarázata az, hogy Szefforisz és a környék településeinek lakói a judaizmusnak egy kevésbé szigorúbb irányzatát követték, és nyitottabbak voltak a római tartományi kultúra felé, mint a názáretiek. Ez akkor is nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk Szefforisz és Názáret bizonyítékait, amint azt a már tárgyalt helyszínek is bemutatták.

Mindez sokat elárul az első századi Názáretről. A település nyilvánvalóan már létezett az első század elején, a közelmúlt néhány rosszul tájékozott spekulációjával ellentétben, és mezőgazdasági közösség volt, amelynek lakossága a Második Szentély judaizmusának szigorú értelmezését követte. A település a kőfejtéshez kapcsolódik, csakúgy, mint a Názáret és a Szefforisz között elterülő völgy települései, és a Názárethez közeli kőfejtők száma arra utal, hogy a kőfejtés szokatlanul fontos jellemzője lehetett a helyi gazdaságnak. Ez aligha lenne meglepő, mivel a terület mészköve viszonylag könnyen fejthető és formázható, ugyanakkor elég tartós az építéshez és a mészkőedények készítéséhez. Az üvegmegmunkálás és a textilgyártás bizonyítékai azt mutatják, hogy valószínűleg más kézműves tevékenységek is voltak. Názáret egyaránt kínálhatott árut és szolgáltatást (például terményfeldolgozást) a völgy közvetlen északi részén élő kisebb közösségek számára.

Az első századi názáreti régészet újraértelmezésének számos következeménye van az evangéliumok értelmezésére is. Tekintettel például a kori római kori Názáret kizárólag zsidó jellegére és a közvetlen szomszédos térségre, rendkívül valószínűtlen, hogy Jézus a klasszikus filozófia befolyásolta volna, ami a „cinikus Jézus” hipotézist tarthatatlanná tette. Nem támogoatja azt sem, hogy a Názáretben vagy annak közelében római katonai jelenlét lett volna az első század elején.

Az első századi eleji letelepedés régészeti bizonyítékai általában nem tartalmaznak semmi olyat, amely összhangban állna Názáretnek az evangéliumokban történő bemutatásával. Ha Názáret egy zsidó falu volt, amely a környező mezőgazdasági közösségek központjaként működött és kapcsolódott hozzá az iparos munka, valamint a kőfejtés, akkor pontosan ez az a hely, ahol számítanánk egy zsinagógára, akár épületként, akár nyilvános gyülekezetként, mint ahogy Máté és Márk evangélista említi is, ahol találhatnánk egy τέκτων-t, egy mesterembert – ezt a szót Jézusra és Józsefre használják az említett evangéliumok.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

The Archaeology of Nazareth in the Early First Century, in The Bible and Interpretation. News and Interpretations on the Bible and Ancient Near East History

További elmélyülésre a szerző tollából:

Ken Dark: Roman-Period and Byzantine Nazareth and its Hinterland, Routledge, 2020.

A szerzőről:

Ken Dark a régész-diplomát követően a Cambridge-i Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd tanított Oxfordban, Cambridge-ben és a Reading Egyetemen. Kutatási területe többek között a kereszténység kezdeteinek történelme és régészete.

A Special Thanks To Ken Dark!

A képek forrása:

Christian Today; Diagram Database; Scena Illustrata. A megjelölt képek a szerző tulajdonában vannak.

Názáret látképe Szefforiszból