Craig A. Evans professzor rámutat, hogy a legújabb régészeti felfedezések segítségével tisztábban látjuk az ókori világot.
„Számít a régészet? Hát persze, hogy számít!”
A régészet tisztázhatja vagy korrigálhatja a múltra vonatkozó feltevéseinket és következtetéseinket. A régészet olykor megerősíti az ősi elbeszélésekben leírt eseményeket. Különösen is így van ez a bibliai régészet esetében. A diszciplínát több mint egy évszázada „bibliai régészetnek” hívják, mert a Biblia és a régészet kölcsönösen tisztázó kapcsolatban állnak egymással. A Biblia hasznos információkkal szolgál a régész számára példul arról, hogy hol kell ásni és hogyan lehet megérteni a feltártakat, a régészet pedig hasznos információkat nyújt a bibliakutatók számára: pontosítja az eseményeket, szokásokat és a szövegben leírt alakokat. Habár a 20. század elején és közepén a régészeket gyakran az motiválta, hogy valamit bebizonyítsanak a Bibliáról, azóta a régészet megérett. A régészek továbbra is folytatják munkájukat, és felteszik a kérdést, hogy felfedezéseik miként tisztázzák a Biblia világát.
A folyamatos régészeti ásatások Izraelben és a másutt, a Biblia földjén továbbra fontos felfedezéseket hoznak. Az egyik, az ősi Jeruzsálemben dolgozó csapat azt állítja, hogy megtalálta Dávid király és utódainak palotáját, adminisztratív épületeit. Ez a csapat éppen tavaly bukkant egy agyagpecsétnyomóra (úgynevezett bullára), amelyen talán az olvasható, hogy „Izajás, a próféta”.
Két évvel korábban, csupán három méterre attól a helytől, ahol az Izajás-pecsétet megtalálták, egy másik „Hiszkija” (Ezékiás) feliratú pecsétre bukkantak.
Aki ismeri Izajás és a Királyok második könyveit, az tudja, hogy Hiszkija király és Izajás kortársak voltak, és olykor egymással is kapcsolatba léptek. Sőt, ezek a történetek azt a benyomást keltik, hogy Izajásnak bejárása volt a királyi palotába. Ha ezek a pecsétek ugyanabból a korból valók, szinte egymás mellett hevertek, tisztázzák és megerősítik a bibliai elbeszélés fontos aspektusait. Nemrégiben pedig az Israel Antiquities Authority bejelentette, hogy felfedezték egy mészkőoszlopnak azt a részletét, amelyen Jeruzsálem nevét írták, teljes mértékben arámiul betűzve (Jerusalajim).
A legrégebbi, ilyen jellegű feliraton, amelyet a régészek találtak és amely a Kr. e. 1. századból származik, a következőket olvassuk:
Hananja, a jeruzsálemi Dudolosz fia.
Meglepő módon a Jeruzsálemet említő feliratok meglehetősen ritkák – még Jeruzsálemben is –, ami a leletet rendkívüli fontossá teszi.
Megtámogatja a Szentírást
A régészet rávilágított az ősegyház vezetőinek talán legélesebb nézeteltérésére. A Galatákhoz írt levelében Pál elmeséli, hogy mit mondott Péternek (akit Kéfásnak is neveznek), miután Péter megijedt a Jakabtól érkező férfiak érkezésétől, és abbahagyta az étkezést az antióchiai pogány-keresztényeknél: „De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?” (Gal 2,14) Miért mondta Pál, hogy Péter úgy élt, mint egy pogány, és nem úgy, mint egy zsidó? Végül is, amikor Péternek látomása volt és hallotta a mennyből jövő hangot, amely nem kóser étel elfogyasztására utasította, így válaszolt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” Ez úgy hangzik, hogy Péter kerülte a nem kóser ételeket. Tehát Pál helyesen járt el?
A válasz abban rejlik, hogy Pál hívő farizeus volt, aki nagyon komolyan vettel a kóser étkezési előírásokat és a tisztasági törvényeket, míg Péter, aki nem volt farizeus, Betszaidában nőtt fel, a Galileai tó északi partján, éppen Gaulanitis területén. Betszaida valójában nem Galileában volt, és Betszaida lakossága sem volt teljesen zsidó. Betszaidában éltek pogányok, és az elmúlt, mintegy 30 évben az ottani régészeti feltárások során helyreállított állati maradványok (csontok) nem teljesen kóserek. Betszaida állat- és halcsontjainak mintegy 3%-a nem kóser, míg 97%-a kóser. Vessük össze ezt Szefforisz (Galilea fővárosa) városának eredményével, ahol a faunák 70 előtti maradványai 100%-ban kóserek.
Ez azt jelenti, hogy néhány betszaidai ember evett vaddisznót és harcsát, amelyek mind tisztátalanok voltak, és a tórahű zsidó nem ették meg. Ha Betszaidában vaddisznót és harcsát ettek, akkor több mint valószínű, hogy az élelmiszerekre vonatkozó egyéb szabályokat és előírásokat nem megfelelően tartották be – legalábbis a farizeusok szempontjából. Ezért találja nevetségesnek Pál, hogy Péter visszavonult a pogányoktól, amikor Jakab (Jézus testvérének és a jeruzsálemi egyházfőnek az) emberei Antióchiába látogattak.
Megvilágítja az ókori kontextust
A folyamatos ásatási munkák Betszaidánál, amely a Galileai tóra néző déli sziklás szakadék tetején helyezkedik el, fényt deríthet Jézus figyelemre méltó kijelentésére, amit Péternek mondtott Máté evangéliumában. Jézus biztosítja Pétert arról, hogy erre a sziklára építi egyházát és azon a pokol kapui sem fognak győzedelmeskedni (vö. Mt 16,18). Ezt Jézus valószínűleg Kr. u. 30-ban mondta, abban az évben, amikor Fülöp, Gaulanitis római kormányzója bejelentette, hogy templomot tervez építeni Betszaida sziklás szakadéka felett, és a város nevét Juliasra nevezi át a nemrég elhunyt Livia Julia, a nagy Augustus császár özvegyének tiszteletére.
Elképzelhetjük, hogy a legtöbb zsidó mennyire felháborodott Fülöp tervein. Jézus merész kijelentése, hogy egyházát sziklára alapozza és a maga a pokol sem győzedelmeskedik felette, valószínűleg a visszautasítás egyik formája volt. Úgy esett, hogy Fülöp 34-ben meghalt, és nincs bizonyíték arra, hogy megépítette volna a Livia számára ígért templomot.
A bibliai Betszaida városára több jelölt pályázik. A nagy Betszaida-vita első részéről blogunkon is tájékozódhatsz.
Itt felmerül egy másik kérdés is az Újszövetség kutatói számára:
Milyen jámborsággal és érzésekkel viseltettek a galileai zsidók a jeruzsálemi templom iránt?
A legutóbbi régészeti felfedezések rivalda fénybe állították az ilyen kérdéseket. Néhány évvel ezelőtt végre feltárták az első századi Magdalát, és egyúttal napvilágra került egy zsinagóga is, amely a 70 előtti zsinagógák egyre növekvő számát gyarapította. Ami a magdalai zsinagógában különösen is érdekes volt, az a díszített, téglatest alakú, kőből készült ülőalkalmatosság, amit a zsinagóga közepén, déli irányba nézve, Jeruzsálem felé fordítva találtak meg a régészek. A szakértők biztosak abban, hogy a kőből készült műalkotás a Templomot hivatott ábrázolni a hétágú gyertyatartóval (menórával), a kitett kenyerek asztalával, oszlopokkal és más, építészeti jellegzetességekkel együtt, amelyekről a zsidó templom ismert volt.
Egyes kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon a magdalai zsinagógában fellelt kő egyedi volt-e a maga nemében. De nem, mert egy másik díszes követ találtak a 4. vagy 5. századi zsinagógában Horvat Kurnál, néhány percre Magdalától.
Ezt a díszített követ, amelyet az első századra datáltak, az egyik falba ágyazva találták. Úgy tűnik, szakrális műalkotásként vagy emlékműként szolgált. Bármilyen céllal is, a kő arról árulkodik, hogy nem egy galileai zsinagóga összpontosított a jeruzsálemi templomra, ami arra utal, hogy a galileai zsidók valószínűleg nagyon jámborak voltak és elköteleződtek Izrael történelmi hite iránt, különösen is templomuk iránt. Jeruzsálem uralkodó papjai valószínűleg nem azért tekintettel aggódással a galileaiakra, mert liberálisak lettek volna, vagy húztak volna a görög kultúra felé. A régészeti leletek alapján valószínűbb, hogy jeruzsálemi papok azért aggódtak, mert a galileai zsidók rendkívül buzgók voltak, és talán hajlamosabbak voltak a felkelésre.
Kitölti a részleteket
Egy újabb régészeti leletről kell még említést tennünk. Márk evangéliumában (4,25; 5,20; 7,31) háromszor hallunk Izraelnek egy olyan régiójáról, amelyet Dekapolisznak (Tízváros) hívnak. Más forrásokból tudjuk, hogy ezen hellenista városközpontok közé tartozott Abila, Gadara, Geraza (vagy Dzseras), Hipposz, Pella, Szkütopolisz, és más városok. Az egyik ilyen város volt Capitolias, amely Jordánia északi részén található és a Kr. u. első században alapították. A helyszínen évek óta folyamatosan folynak régészeti munkálatok, de egy 2016-os felfedezés, amelyről csak a közelmúltban számoltak be, nagy figyelmet kapott.
Capitolias útépítő munkásai felfedeztek egy római sírkamrát, amely a nekropolisz részeként város színházától keletre található. A régészek körében izgalmat keltett azoknak a falfestményeknek a felfedezése, amelyen több mint 200 alak található, köztük istenek, emberek és állatok. A festmények egy olyan narratívát ábrázolnak, amely mintha Capitolias megalapítására összpontosítanak. A régészek a műalkotást a modern képregényekhez hasonlították. Amint a szereplők építik a várost, beszélgetnek, gyakran leírják, hogy mit csinálnak („Követ török”) vagy mi történik velük („Jaj nekem! Halott vagyok!”). Mintegy 60 szöveget azonosítottak, és többet le is fordítottak. Érdekesség, hogy a műalkotás szereplői görögök, ám a nyelv, amit beszélnek, arámi.
„Protoképregény”
Az elképzelés, amit magunkkal vihetünk, legalábbis egyelőre, hogy az istenek maguk is segítik az embereket városaik alapításában és építésében. A kutatók mindig is tudták, hogy a késő ókori városok tisztelték a helyi istenségeket és a főbb, egyetemes istenségeket, mint Zeusz és Apolló. A capitoliasi felfedezés új megvilágításba helyezi a kérdést. Tisztázza a pogány világ jellegét, amely közvetlenül jelen volt a zsidó hazában. Jézus is végigjárta Dekapoliszt, és biztosan tisztában volt ezzel a pogánysággal, és azzal, hogy mennyire ellentmond Izrael ősi hitének.
Ez csupán néhány régészeti lelet, amely megvilágítja a Biblia világát. Ezek a felfedezések – és kétségtelenül lesznek még! – segítenek bennünket, hogy jobban megértsük a Bibliát és életre hívjuk a múltat.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
Craig A. Evans: Why Archaeology Matters for Bible Study?, in Bible Study Magazine (2019/3-4)
A szerzőről:
Craig A. Evans a Keresztény kezdetek professzora a houstoni Baptista Egyetemen Texas államban. Több mint 70 könyv, több száz tanulmány szerzője, neves vendégelőadó. Rendszeresen tart előadásokat a történelmi Jézus kérdéséről, a régészetről, a holt-tengeri tekercsekről és a Bibliáról. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora. Bővebb információ a https://www.craigaevans.com/ oldalon olvasható.
A Special Thanks To Craig A. Evans!
A szerző magyar nyelven megjelent, interneten is elérhető tanulmányai:
Craig A. Evans: Messiási remények és alakok a késő ókorban, Studia Biblica Athanasiana 12 (2011) 3–30.
Craig A. Evans: Jézus és a 91. zsoltár az exorcista tekercsek fényében, Studia Biblica Athanasiana 20 (2019) 131–145.
Craig A. Evans: Márk evangéliumának kezdősora és a priénéi naptár felirata: a zsidó evangéliumtól a görög-római evangéliumig, Studia Biblica Athanasiana 14 (2013) 3–14.
A képek forrása:
biblicalarchaeology.com; churchtimes.co.uk; craigaevans.com; hadashot-esi.org.il; The Israel Museum; The Jerusalem Post; wordpress.com.
