Hogyan tekint a héber Biblia a városra? Felülvizsgálatra szorulnak-e az urbánus térrel kapcsolatos régóta fennálló általános feltételezések, hogy például a bibliai várost nőként kell elképzelnünk (Sion lánya)? Hogyan segíthet a stilisztika, a modern kritikai térelmélet, hogy másként tekintsünk a héber Biblia városképére? Hogyan dolgozza ki a Biblia nyelvi eszköztára egy egész fogalmi képsorral a „város” fogalmi keretét? Karolien Vermeulen biblikus ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A héber Biblia egy történet a városokról. Sőt, Robert Carrol szerint talán csak egyetlen városról, Jeruzsálemről szóló történet (2001:56–57). Minden más városi helyszín, beleértve az ún. ellenséges városokat is, szemlélhető ennek az egyetlen térnek, Isten városának a reprezentációjaként. Magától értetődik, hogy a biblikus kutatás nagy figyelmet szentelt a városoknak, különösen Jeruzsálemnek. Hagyományosan az ilyen tanulmányok lehetne történti, régészeti, irodalmi és teológiai jellegűek. Más szavakkal: az első csoport a város materiális szempontjaira összpontosít. Felkutatja a bibliai szövegben említett városi helyeket, hogy azok életét az anyagi maradványaik alapján rekonstruálja. Amint azt a bibliatudomány más területein is láthatjuk, az ilyen kutatások a vezető, férfi-elit tanulmányozásáról a marginalizált csoportok (például a gyermekek, nők vagy rabszolgák) életének tanulmányozására helyeződnek át. A tanulmányok második csoportja a szöveg képzeletbeli városára összpontosít. Vizsgálat tárgyává teszik például Jeruzsálem szerepét Izajás próféciájában, vagy éppen festői háttérként és előtérbe helyezett karakterként tekintenek az urbánus térre. Ezt látjuk például a 137. zsoltárban, ahol az énekesek helyszíne Babilon és az általuk által átkozott, megszemélyesített város szintén Babilon.
Az ókori Babilon rekonstrukciója
A bibliai városok mindkét megközelítésének megvannak az előnyei. Az évek során számos kiváló tanulmány született. Manapság a térbeliség új, kritikai értelmezésének, társadalomtudományi keretrendszerének elfogadása ismételten felkeltette az érdeklődést a város és általában a tér iránt a biblikus tanulmányokban. Ebben a keretben sok kutató megtalálta a módját, hogy áthidalja a szakadékot a szövegen kívüli világ és a szövegen belül létrehozott világ között. A Constructions of Space című könyvsorozat és a Biblical Imagination (2002) kötet jól szemlélteti, hogy térbeliség új, kritikai értelmezése milyen új és integráltabb módot kínált a biblikusok számára a bibliai tér szemlélésére. A város fizikai adottságai (Firstspace, első, érzékelt tér), valamint annak irodalmi fantáziája (Secondspace, második, elgondolt tér) alapján a város funkcionalitása kerül a figyelem középpontjába (Thirdspace, harmadik, megélt tér). Mint minden más, új megközelítésnél, ezeknek a tanulmányoknak is megvannak a kritikusaik, főleg azon kutatók köréből, akik a szöveget saját értékű dokumentumként tanulmányozzák, vagyis függetlenül a történelmi összefüggéstől, valamint a valós térre és eseményekre való hivatkozásoktól. Szerintük a térbeliség új, kritikai elemzései alábecsülik a szöveg minőségét. Megoldandó problémaként kezelik a kétértelműséget és a feszültséget, amelyet ezen kritikusok a szöveg eredendő értékeinek tekintenek, amelyek az olvasó tapasztalatainak is részét képezik. Természetesen az ellenzők is a tér újbóli értékelését szorgalmazzák a bibliaolvasás során csakúgy, mint a térbeliség új, kritikai értelmezését képviselő kollégáik, de ők máshol keresik válaszaikat. Példának okáért ők a tudatosan elrendezett vagy spontán földrajzi környezet pontos hatásait tanulmányozó pszichogeográfia felé, illetve és olyan fogalmak felé fordulnak, mint Baudelaire flâneur-ja (a nagyvárosok emblematikus sétáló, kószáló embere) vagy olyan modernista gondolkodók felé, mint Walter Benjamin (pl. Mills 2012; Meredith 2013).
Mindezek a tanulmányok azt mutatják, hogy a héber Bibliában szereplő város egy adott komplexum: egyszerre hely és karakter, háttér és előtér, valós és irreális, koncepció és megnyilvánulás. Pontosan ez a sokféle szerep vezetett ahhoz, hogy a város különálló tudományterületeken jelenjen meg, és különböző módszertani szempontból foglalkozzanak vele (például Galambush 1993; Sals 2004; Maier 2008; Pioske 2015; Aitken és Marlow 2018). Mindazonáltal van valami, ami egyesíti ezeket a megközelítéseket: az ember, aki mind materiális értelemben vett városokat, mind pedig a róluk szóló történeteket létrehozta a bibliai szövegben. Annak ellenére, hogy ez a személy számunkra ma absztrakció, tudjuk, hogy közösek vele kognitív képességeink, ő is halandó, emberi testén keresztül tapasztalta meg a világot és gondolatait, érzéseit és álmait szavakkal fejezte ki. Ennek eredményeként a héber Bibliában szereplő város sokkal ismertebb és elérhetőbb lehet a modern olvasók számára, mint feltételezik. Szemléltetésül vegyük a következő példát (Zsolt 137).
„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. […]
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! […]
Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!”
Az ókori Jeruzsálem egyik rekonstrukciója
A 137. zsoltárban két várossal találkozunk: Babilonnal és Jeruzsálemmel (Sionnal). A két térhez az egész zsoltárban különböző képeket használnak, amelyek keretezik az áfogó érvelést. Ezeket a szöveg egyes szavainak hátterében álló képeket fogalmi metaforáknak nevezzük. Ezek a metaforák az egyik dolog – jelen esetben a város – megértésének eszközei egy másik dolog szempontjából (Lakoff és Johnson 2003/1980). Babilont például kezdetben egyfajta konténerként, tárolóként fogják fel, amelyben az izraeliták ülnek és sírnak. Sion éppen ellenkezőleg, személy és / vagy emlékezet, és így egy elvont tárgy, amelyre emlékezni lehet. Ne feledjük, hogy a szöveg szó szerint nem mondja ki, hogy Babilon egy konténer vagy Jeruzsálem egy személy. A szövegben szereplő kifejezések inkább az imént említett gondolatokra támaszkodnak. Pontosan ebben áll a fogalmi metaforák ereje:
egyetlen kép, például a város, mint személy, számtalan szöveges megnyilvánulásban fordulhat elő.
A zsoltár végén változik a kép. Babilon immár egyértelműen sebezhető és vakmerő lányként személyesül meg. Továbbá rombolóként azonosítják – vagy a héber szöveg olvasatától függően elpusztítandóként. Ebben az esetben a kép nem feltétlenül gender-alapú. Ez érvényes a vers többi részére is, ahol a városnak megfizetnek azért, amit tett. A 9. versben a megszemélyesítés ismét gender-alapú lesz, amikor a 8. vers lánya anyává lesz. A gyerekeit, a lakosságot pedig, a jövőbeli várost, amit megjelenítenek, elpusztítják. Ami megmarad, az a korábbi Sion-emlékezet, ugyan nem kézzel fogható, de valóságos. Elveszett a kezdetek materiális Babilonja és az utolsó versek megszemélyesített ellensége. Amíg Babilon sorsa meglehetősen hátborzongató, addig Sion sorát a legnagyobb örömnél is jobbnak látjuk (6. vers).
A zsoltár nemcsak különböző fogalmakat mutat be a városi térrel kapcsolatban, hanem ötletesen ki is játssza azokat egymás ellen. Olvasóként követjük a szöveg jelzéseit, miközben saját tapasztalatainkra is támaszkodunk a körülöttünk lévő világról. Sokan városlakók vagyunk, és úgy beszélünk a városról, hogy például „New Yorkban élek” (a város mint konténer, egyfajta tároló) vagy „a város jót tett nekem/velem” (a város mint személy). Más szavakkal, a konceptualizációk nem idegenek tőlünk. A bibliai szövegben megjelenő pontos megfogalmazás és szavak azonban teljesen vagy meglepően újdonságot jelenthetnek számunkra (Vermeulen 2020).
A fenti példa nemcsak azt mutatja, hogy sokkal jobban és könnyebben ismerjük vagy ismerhetjük meg a bibliai várost, mint gondoltuk, hanem az is kiderül, hogy a héber Bibliában az urbánus térre vonatkozó régóta fennálló általános feltételezéseket felül kell vizsgálni (Vermeulen 2020). A legfontosabb talán az az elképzelés, hogy a bibliai város nő (női, nőnemű). A nyelvtanilag (a héber nyelvben a városra használatos szó ugyanis nőnemű) és a kultuszból merítve (istennőszobrocskák), illetve szociokultúrális okokból (patriarchális társadalom) a kutatók megpróbáltak magyarázatot adni a nő választására a városok megszemélyesítésével (inkább nő, mint férfi vagy gender-semleges). A bibliai szöveg azonban nem csak nőként személyesíti meg a városi teret. Amikor például Józsué könyve a városok meghódítását írja le, ezeket a helyeket ellenfeleknek képzelték el, akik ellen az ember felvonul, lesben áll és harcol (például Józs 8,1–2).
„Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál.”
Ezeket az ellenségeket nem nőként képzelik el. Sőt, a bibliai szöveg nagyon gyakran más, a megszemélyesítéstől eltérő fogalmi metaforákon keresztül képzeli el a várost, például a város egyfajta tároló vagy tárgy. A Jer 51,43-ban a városok elhagyatottak, a konténerekben nincsenek emberek.
„Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.”
A Jer 51,20–23-ban pedig Babilon egy „harcosok klubja”, eszköz Isten kezében (Vermeulen 2020).
„Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel. Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót. Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont. Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.”
Ezek a különböző konceptualizációk gyakran együtt jelennek meg a történetekben és pontosan megmutatják, hogy a bibliai szerzőknek komplex városfelfogásuk volt, amelyet nem csupán egyetlen metaforával, hanem egy képsorral lehet lefedni. A kiválasztott pontos kép függött a tervezett üzenettől, a történet kontextusától, valamint a szöveg világán kívüli körülményektől és azoktól a konnotációktól, amelyeket az egyes metaforák kiválthattak. Erre a kritériumlistára pillantva nem meglepő, hogy a jelenlegi kutatókat, valamint a tudományos világon kívüli olvasókat különösen is a bibliai szöveg női képei vonzották. A nemek közötti sokféleség és az egyenlőség fontos a világunkban – a bibliai városokat megjelenítő történetek némelyikében mégis vitatott elképzelésekkel találkozunk.
Noha tisztában vagyunk az eredeti szöveg eltérő társadalmi-kulturális környezetével, mégsem törölhetjük el (egészen biztos, hogy nem is szabad eltörölni) saját egyéni és kulturális hátterünket, amikor a bibliai szöveggel és az abban található városokkal foglalkozunk.
Egy másik általánosan elfogadott gondolat az, hogy a Biblia negatívan ábrázolja a városokat: csalnak, hazudnak, még saját gyermekeiket is megemésztik. A bűn és a bálványimádás helyei. Ismét, miként a női kép esetében is, néhány jól elmesélt történet elfogult városképet mutat a héber Bibliában. Nem minden város Szodoma és Gomorra (például Ter 18–19) vagy hűtlen Jeruzsálem (például Ez 16 és 23). Mivel azonban emberek vagyunk, jobban szeretjük és emlékezünk a szaftos történetekre, mint azokra, amelyek megfelelnek a szabályoknak; vagy, minél inkább kiemelkedik egy fogalmi metafora egy történetben, annál valószínűbb, hogy odafigyelünk rá. Az olyan szerzők irodalmi vénájának köszönhetően, mint Ezekiel és Náhum, észrevesszük a városokat. Ez pedig nem csak akkor van így, amikor rossz nőként személyesítik meg a városokat, hanem akkor is, amikor erőszakkal teli taposókádnak mutatják be őket (vö. Joel 4,13) olyan kevert metaforákkal, amelyek kifordult valóságot, irreális képet mutatnak: erőtlen oroszlánok, vassá változott szarv, rézzé változott pata (vö. Mik 4,13). Náhum könyvében találunk olvashatunk példákat (3,1; 2,14)
„Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat!”
„Véget vetek zsákmányszerzésednek a földön.”
Mindkét vers Ninivéről szól és a konténer, illetve az állatok képanyagát használja. A Mik 4,13 egyetlen versében több metafora is előfordul: „Rajta, Sion leánya, csépeld! (a város egy nő) Szarvadat vassá változtatom, patádat rézzé változtatom (a város egy állat/tárgy), és összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának (a város egy személy).” Mivel a megadott példák továbbra is negatív városábrázolásoknak minősülnek, bár női képek, nem negatív ábrázolások, a városok sok történetben az emberek és javak konténereként tűnik fel, építési tevékenység tárgyaként és eredményeként, menedékhelyként, aktív cselekvési képességgel bíró személyekkel. Mindezek az ábrázolások, ha nem is teljesen pozitívak, legalább semlegesek. Az Iz 33,5 versében Isten joggal és igazságosságal tölti be Siont, míg az Ez 40–48 Jeruzsálem újjáépítését írja le olyan nagy konténerként, amelyet még tele kell tölteni emberekkel és javakkal, és természetesen Isten templomával (Vermeulen 2020).
Ninive asszír felsővárosának számítógépes rekonstrukciója
A kutatás végezetül előszeretettel hangsúlyozza Jeruzsálem egyediségét a bibliai korpuszban. Jeruzsálem nem Babilon vagy Ninive. Jeruzsálem Isten városa. Egy másik megfigyelés Jeruzsálem szerepével kapcsolatban az írásom elején már szóba került: a bibliai szöveg város urbánus terei Isten városának egóiként funkcionálhatnak. Mindkét megközelítés Jeruzsálem sajátosságát hangsúlyozza. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a városokat bemutató történeteket, legyen szó Jeruzsálemről vagy más urbánus térről, rájövünk, hogy ami a városi terek konceptualizációját illeti, nincs különbség a különböző városok között. Minden városra ugyanazon fogalmi metaforák használatosak.
Ráadásul ez a megfigyelés nemcsak a „mi” és a „másik” retorikáját vitatja, hanem új magyarázatot is kínál ezen szembenállás hiányára. A hasonlóságokat inkább úgy értelmezik, mint egy város és annak alteregója. Jeruzsálemet és Babilont például ugyanúgy konceptualizálják, mert mindkettő város (Vermeulen 2020). És csak hogy fokozzuk: az a tény, hogy számos helyet ugyanazon fogalmi metaforák segítségével képzelnek el, új megvilágításba helyezheti a folyamatos vitát arról, hogy egy hely, például a bibliai Jeruzsálem egyáltalán város volt-e. A héber Bibliában említett történelmi Jeruzsálem túl kicsi és elmaradott volt ahhoz, hogy városnak minősítsék, ahogyan azt a kutatások kimutatták, de a bibliai írók a helyet ugyanannak a helykategóriának tekintették, mint Babilon, Ninive és Tírusz – ezek olyan helyszínek, amelyeket legalább fénykorukban egyértelműen városnak neveztek. Ugyanezt a konceptualizációt alkalmazzák ezekre a helyekre. Ráadásul a nagy létszám (sok lakos, jelentős földrajzi nagyság) fogalmának van fogalmi megfelelője az olyan metaforákban, mint a város mint konténer (tele emberekkel, javakkal, épületekkel stb.), a város mint magaslat (metaforikusan maga képviseli a nagyságot).
Összefoglalva: a héber Biblia kétségkívül a városokról szól.
Ezen helyek közül soknak van megfelelője a szövegen kívül – ez a tény gazdagította és összetettebbé tette a városokra vonatkozó kutatást. Lehet, hogy a bibliai szöveg kevés fizikai részlettel szolgál az urbánus terekről. Lehet, hogy nem említ nagy tömegeket vagy a pontos légvonalbeli távolságokat. Lehet, hogy bizonytalanságban hagyja az olvasót a helyek pontosságát illetően, és arról, hogy pontosan hogyan is nézett ki egy város. Ugyanakkor a szöveg bőséges információt nyújt az írók városfelfogásáról. Nyelvezetükből kiderül, hogy fogalmi szempontból mit tekintettek városnak. A tudósok már régóta csak olyan képeknek járnak a nyomában, hogy a város az egy nő, ám a szövegben a városokkal kapcsolatos sok más elképzelés is megjelenik. A női város csak egy aspektusa annak a városkoncepciónak, amely figyelemre méltó hasonlóságot mutat a mai városfelfogásunkkal. A modern olvasókat megdöbbentheti néhány város története, de képeik nyomon követése segíthet ennek a válasznak a megértésében, valamint abban, hogy jobban betekintést nyerjenek a városokba és azok megjelenésébe a héber Bibliában.
A régészek Tel-Avivtól északra egy ősi várost fedeztek fel, amely tele van köz- és lakóépületekkel, sikátorokkal, utcákkal, műtárgyakkal és templommal. A felfedezésről mi is hírt adtunk.
További elmélyülésre
Aitken, James K., and Hilary F. Marlow, eds. 2018. The City in the Hebrew Bible: Critical, Literary and Exegetical Approaches. LHBOTS 672. London: T&T Clark.
Berquist, Jon L., and Claudia V. Camp, eds. 2007. Constructions of Space I: Theory, Geography, and Narrative. LHBOTS 481. New York: T&T Clark.
———. 2008. Constructions of Space II: The Biblical City and Other Imagined Spaces. LHBOTS 490. New York: T&T Clark.
Carroll, Robert P. 2001. “City of Chaos, City of Stone, City of Flesh: Urbanscapes in Prophetic Discourses.” Pages 45–61 in ‘Every City Shall Be Forsaken’: Urbanism and Prophecy in Ancient Israel and the Near East. Edited by Lester L. Grabbe and Robert D. Haak. JSOTSup 330. Sheffield: Sheffield Academic.
Galambush, Julie. 1992. Jerusalem in the Book of Ezekiel: The City as Yahweh’s Wife. SBLDS 130. Atlanta: Scholars Press.
George, Mark K., ed. 2013. Constructions of Space IV: Further Developments in Examining Ancient Israel’s Social Space. LHBOTS 569. London: Bloomsbury T&T Clark.
Gunn, David M., and Paula M. McNutt, eds. 2002. “Imagining” Biblical Worlds: Studies in Spatial, Social and Historical Constructs in Honor of James W. Flanagan. JSOTSup 359. London/New York: Sheffield Academic.
Lakoff, George, and Mark Johnson. 2003/1980. Metaphors We Live By. Chicago: University of Chicago Press.
Maier, Christl M. 2008. Daughter Zion, Mother Zion: Gender, Space, and the Sacred in Ancient Israel. Minneapolis: Fortress.
Meredith, Christopher. 2013. Journeys in the Songscape: Space and the Song of Songs. Hebrew Bible Monographs 53. Sheffield: Sheffield Phoenix.
Mills, Mary E. 2012. Urban Imagination in Biblical Prophecy. LHBOTS 560. New York: Bloomsbury.
Økland, Jorunn, Cornelis de Vos, and Karen J. Wenell, eds. 2016. Constructions of Space III: Biblical Spatiality and the Sacred. LHBOTS 540. London: T&T Clark.
Pioske, Daniel. 2015. David’s Jerusalem: Between Memory and History. London: Routledge.
Prinsloo, Gert T. M., and Christl M. Maier, eds. 2013. Constructions of Space V: Place, Space and Identity in the Ancient Mediterranean World. LHBOTS 576. New York/London: Bloomsbury.
Sals, Ulrike. 2004. Die Biographie der “Hure Babylon”: Studien zur Intertextualität der Babylon-Texte in der Bibel. FAT 2.6. Tübingen: Mohr Siebeck.
Vermeulen, Karolien. 2020. Conceptualizing Biblical Cities: A Stylistic Study. Cham: Palgrave McMillan.
Fordította: #BibliaKultúra
Ajánlott olvasmány a szerző tollából
Karolien Vermeulen: Conceptualizing Biblical Cities: A Stylistic Study, Cham, Palgrave McMillan, 2020.
Forrás:
Karolien Vermeulen: The City Concept in the Hebrew Bible, in: The Bible and Interpretation. News and Interpretations on the Bible and Ancient Near East History
A szerzőről
Dr. Karolien Vermeulen az Antwerpeni Egyetemen az Institute of Jewish Studies tudományos főmunkatársa. Biblikus tanulmányai elérhetők az academia.edu oldalon.
A képek forrása:
academia.edu; Barnes&Noble; Civitatis; Live Science; Pinterest; Rijksmuseum van Oudheden; reddit.com
