Israel Finkelstein az ókori Izrael régészetének és történetének vezető alakja. Több mint 40 évnyi terepmunka és kutatás áll mögötte. Egy 24 részes beszélgetős sorozatban társául szegődhetünk és tanulhatunk a Biblia értelmezéséről és Izrael történetéről, amelyek rekonstrukcióra szorulnak. Az ismeretbővítésen túl bepillanthatunk abba is, hogy egy életen át tartó munka mit árul el az ókori Izrael történetéről. Israel Finkelstein beszélgetőtársa Matthew J. Adams, a jeruzsálemi W.F. Albright Institute of Archaeological Research igazgatója.
Matthew J. Adams: Israel, üdvözlöm a sorozat első epizódjában. Azt hiszem, ma le kell fektetnünk a szabályokat arra vonatkozóan, hogy mit fogunk tenni. Nem ugorhatunk bele csak úgy az ókori Izrael történelmébe.
Israel Finkelstein: Egyetértek.
Matthew J. Adams: Nem is tudjuk, hol kezdjük, ha nem mérjük fel, hogy milyen adatokkal kell megbírkóznunk.
Israel Finkelstein: Igen. Jól látod. Azt gondolom, hogy ez jó ötlet, mert valamiféle módszertani hátteret ad majd a sorozathoz. Először is beszélnünk kell egy kicsit a Biblia és a régészet tudományosságának történetről, és már az elején le kell fektetnünk néhány szabályt. Ezeket a szabályokat fogjuk alkalmazni beszélgetéseink során az egész sorozatban. Nyilvánvalóan itt három tudományággal van dolgunk, amelyeket kombinálnunk kell ahhoz, hogy az ókori Izrael történetével foglalkozzunk.
- Az első természetesen a bibliai szövegmagyarázat (exegézis). Hiszen a Biblia miatt vagyunk itt, nem pedig emiatt főzőedény vagy tárolóedény miatt. Tehát a bibliai szövegmagyarázat.
- A második, ami rendkívül fontos, természetesen a régészet.
- A harmadik pedig az ókori Közel-Kelet. Mindegyiknek megvan a maga előnye és a maga hátránya.
Azt hiszem, ennek a kifejtéséhez először biztosítanunk kell a hátteret. Hadd kezdjem először a bibliai szövegmagyarázattal!
Már jó az elején tisztázni, hogy először is és mindenekelőtt a Bibliáról beszélni nem azt jelenti, hogy történelemről beszélünk. A Biblia a teológiáról, a mögötte meghúzódó eszmerendszerről szól (ideológia). Ideértve a területi ideológiát is, amely valójában, ha úgy tetszik, a történelem elmondásának a peremén van. De ez azért van így, mert Izrael istenének Izrael népével, a dávidi dinasztiával, a jeruzsálemi templom központiságával, és általában Jeruzsálemmel kapcsolatban beszélünk. Tehát teológiáról beszélünk, és nekünk – tudósoknak, kutatóknak – tényekről és adatokról kell beszélnünk. Ez a legfontosabb. A kérdést még részletesebben kifejtjük.
Másodszor: szakadék van az állítólagos események – vagy ha úgy tetszik: az események – és a kompozíció megszületése között. És olykor ez a szakadék nagyon nagy. Vegyük például Salamon királyt. Tudjuk, nem is kérdés, hogy a Királyok könyvén a végső simításokat legkorábban az i.e. 7. század végén végezték, de Salamon király a 10. században élt. Tehát van itt nekünk egy 350 évnyi szakadék. És fel kell tennünk a kérdést: Honnan tudtak a szerzők a 7. század végi Jeruzsálemben Salamon királyról? Ez természetesen kapcsolódik a szöveg kompozíciójának, megírásának a kérdéséhez, az írásbeliséghez, és így tovább... beszélünk majd róla.
A régészetre áttérve: az egy teljesen más történet, azt hiszem, remélem, mindketten nagyon jól ismerjük. Először is: a régészet egy empirikus tudomány. Amíg a bibliai szövegmagyarázat során alapvetően ugyanazt a levest kavargatjuk. A régészetben viszont minden nyáron, minden nyár végén, te, én, és mások is, új adatokkal szembesülünk és át kell értékelnünk a helyzetet. Vagyis ez egy empirikus tudomány, és ezt fontos megjegyeznünk. Nekünk mindig figyelmesnek kell lennünk arra, hogy mi történik. Másodszor: a régészet, ha jól végzik, valós idejű bizonyítékokat szolgáltat. Az előbb beszéltünk arról, hogy a Biblia a történetet néha évszázadokkal a látszólagos események vagy, ha úgy tetszik, az események után beszéli el. Amíg a régészet, ha a kronológia, a datálás szempontjából megfelelően művelik, abban a pillanat, amikor az ásót a földbe nyomod, tudod, hol vagy, vagyis valós idejű bizonyítékot kapsz. A hátránya, hogy tudnod kell, hogy kronológiai szempontból hol vagy, ezért azt megfelelően kell elvégezni.
A harmadik ponthoz, az ókori Közel Kelet témájához hozzá kell még fűznünk valamit, talán csak egy megjegyzést: tényleg valós idejű bizonyítékokkal is foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy X vagy Y asszír király a Levante vagy Izrael földje elleni hadjáratiról ír. Ugyanakkor királyi irodalommal van dolgunk, ami végső soron propaganda. És tudnunk kell, hogyan kell olvasni az ilyen jellegű szövegeket.
Matthew J. Adams: Israel, a Bibliát a kezdetektől fogva tanulmányozták, és a régészet is jóval több mint száz éve folyik itt. Ebben az időszakban nagyon sokféle nézőpont formálódott, különböző táborok alakultak, ha úgy tetszik, az ókori Izrael értelmezésével kapcsolatban. Hogyan jellemezné ezeket?
Israel Finkelstein: Biblia és régészet témájában nagy vita van attól a pillanattól kezdve, hogy a régészet a színtérre lépett, mondjuk a 20. század elejétől, a 19. század végétől. A bibliai szöveg történetiségéhez kapcsolódó vita azonban már jóval korábban elkezdődött. Valójában Spinoza idejére nyúlik vissza, a 17. századra. Mind a mai napig két tábor van.
- Az egyik tábor a konzervatívabb megközelítés, a konzervatívabb tudósok tábora, amely alapvetően a bibliai szövegek nyomában jár. Használják a régészetet, de véleményem szerint azért, és most nem akarok túl kemény lenni, de mégis csak azt mondanám, hogy a bibliai szöveget a régészeti leletekkel díszítsék fel.
- Aztán van a kritikus tábor, amelynek gyökerei visszanyúlnak, ahogy mondtam, Spinózáig, a 17. századig, és természetesen a 19. századi bibliatudományig, exegézisig Németországban és Közép-Európában, ahol olyan nagy nevekkel találkozunk, mint Wilhelm Martin Leberecht de Wette, Julius Wellhausen és mások.
A vitákban voltak hullámvölgyek. Akárhogy is nézzük, a kritikus oldal fölénybe kerekedett a 19. században. A 20. századtól kezdve, úgyszólván, a régészek visszavágnak. Rendkívül konzervatív módon használta a régészetet az a nagy kutat is, akiről ez az intézmény is kapta a nevét: William Foxwell Albright, aki tényleg egy amerikai zseni volt, aminek az amerikaiak tartották. Ugyanakkor nagyon konzervatív háttérből jött és ez valóban érezhető kutatásaiban. Megpróbálta megmutatni, hogy a Biblia kritikai megközelítése háttérbe tolható, visszaszorítható a régészet új bizonyítékaival. És amikor az elkövetkezőkben, hamarosan megvitatjuk a honfoglalás hagyományát és talán az egyesült monarchiát, visszatérünk erre a kérdésre.
Most pedig itt vagyunk Albright után. Az 1980-as, ’90-es évekkel kezdem. Az gondolom, hogy ekkor a régészet és a Biblia kritikai megközelítésének új hulláma jött el. Valójában a biblikus kutatásban, a kritikai, bibliai szövegmagyarázat tovább folytatódott főleg Európában az egész 20. században. Véleményem szerint most új szakaszban vagyunk: azoknak a próbálkozásoknak az új szakaszában, amikor a régészet visszavághat a kritikai megközelítésnek. Itt most szót kell ejtenem a minimalizmusról is, mert a viták során néha a minimalizmust úgy használják, hogy nem is értik a szó jelentésének a mélységét.
Mi is a minimalizmus?
Engem néha minimalizmussal vádolnak, tudod, a minimalisták közé sorolnak. De a minimalizmus nem a régészetről szól. A minimalizmus a szövegről szól. Kik a minimalisták? Szerintem a minimalisták nagyon fontos dologgal járultak hozzá a kutatáshoz: egy kicsit felkavarták az állóvizet. A minimalizmus a szövegek datálásáról szól. Aki azt állítja, hogy a bibliai szöveg „történetiként” idézett vagy nem idézett részei a perzsa vagy a hellenisztikus korból származnak, az minimalista. Én azonban egy olyan táborból jövök, egy olyan kutatócsoporthoz tartozom, akik azt állítják, hogy a Biblia történeti részeit az i.e. 8. századtól kezdve, a 7. sz. végéitől kezdve kezdték összeállítani. Tehát a definíció szerint nem lehetek minimalista, és egyike vagyok azon tudósok nagy csoportjának, akik többségében európaiak, akiket véleményem szerint úgy kellene jellemezni, mint akiknek a két szélsőség között van. De honnan tudod, hogy középen vagy? Onnan, hogy mindkét oldalról tolnak és rúgnak téged. Nyom a konzervatív csoport, akik mimimalistának tartanak, a minimalisták pedig konzervatívként jellemeznek, és így tovább. Ebből tudom, hogy jó helyen vagyok.
Matthew J. Adams: Összességében tehát, amivel végül is foglalkozunk, az a történelem régóta fennálló tudománya. A történelem írásának pedig a történetírás tanulmányozásában pedig hosszú, tudományos története van.
Israel Finkelstein: Így van.
Matthew J. Adams: Sokféle megközelítéssel. Mit gondolsz, milyen megközelítések alkalmazhatók ebben az esetben?
Israel Finkelstein: Néha az emberek a foglalkozásom felől kérdeznek, hogy mit csinálok. Nem szoktam azt mondtani, hogy régész vagyok, mert nem úgy tekintem magam, mint... Természetesen régész vagyok, de nem tartom magam specialistának a főzőedény peremének, a tárolóedényeknek, az alapzatokna vagy bármi másnak a területén. Történész vagyok, aki régészettel foglalkozik. Sokan vagyunk így. Ezek után pedig egy pillantást kell, hogy vessek a történelemtudományra és természetesen a szabályokra és a módszerekre. Én pedig, hozzád hasonlóan, valószínűleg tudod, hogy tudományos életemet tekintve nagyon közel állok Franciaországhoz és a francia intézményekhez. Franciaország pedig mindig is egy világítótorony volt a történelemtudomány módszertanában, különösen a 20. században. Főleg a 20. század húszas, harmincas éveiben kezdődött, nagyjából száz évvel ezelőtt. A történelemtudomány három fogalmát kölcsöznöm a francia nyelvből, amelyek véleményem szerint alkalmazhatók a biblikus tanulmányokra, valamint az ókori Izrael, ezen belül is a régészet és az ókori Izrael tanulmányozására.
Az első, amely ma már nagyon népszerű és mindannyian használjuk, a longue durée, a „hosszú időtartam” gondolata. Nem tudjuk a történelmet rekonstruálni, ha csak az eseményre – egy katonai hadjáratra, egy ottani építkezésre – tekintünk. Meg kell vizsgálnunk az ország hosszútávú településtörténetét, a territoriális történelmet, amit a németek régebben területi Geschichte-nek hívtak, a franciák pedig a longue durée-ről beszélnek.
A második fogalom, amelyet nagyon szeretek, amikor történelemről beszélünk, ismét egy francia fogalom: a histoire régressive. Mi a histoire régressive? Lefordítva: regresszív történelem, de ez egy kicsit más, mint a regresszív gondolat. A histoire régressive az, hogy amikor valaki rekonstruálja a történelmet, nagyon fontos, hogy szilárd alapokon álljon. Különösen nekünk, amikor olyan időszakokkal foglalkozunk, amikor a háttér nagy része homályban van, szilárd talajon kell állnunk, nem pedig futóhomokon. Ha tehát meghatározzuk a szilárd talajt, elkezdhetjük lépésről lépésre rekonstruálni a hátteret. Számomra például a szilárd talaj a késő monarchikus Júda, a késő királyságkori Jeruzsálem. Az i.e. 8. sz. végéről, 7. századból sok információval rendelkezünk az anyagi kultúráról, az írásról, a települési mintákról, a történelmi és kultúrális folyamatokról, a kulturális folyamatokról, és onnan kell elindulnunk, és lépéről-lépésre visszafelé rekonstruálnunk.
A harmadik francia fogalmat nemrég mutatta be vagy vetette fel nekünk Jean-Marie Durand barátunk, aki asszírológus. Ő egy elmés, érdekes kifejezést használt: déconstruction positive, pozitív dekonstrukció. Ez rekonstrukciót jelent, de azt mondja, hogy legyél óvatos a rekonstrukcióddal, vagyis ne tüntesd el az összes létező bizonyítékot, miközben dekonstrukciót művelsz.
Azt gondolom, hogy amikor valaki ezt a három történelemhez kapcsolódó fogalmat alkalmazza a történettudomány módszertanából, akkor szilárd talajon áll.
Matthew J. Adams: Rendben, Israel. Menjük bele a részletekbe! Ön milyen szabályokat alkalmaz történelmi rekonstruciójához?
Israel Finkelstein: Azt gondolom, hogy 10 szabályom van. Csak azért tíz, hogy tíz legyen. Ne érts félre, nem parancsokat adok, tíz szabályt adok. Nézzünk néhányat, aztán megvitathatjuk. Néhány szabály a régészetből jön, néhányat pedig a biblikus kutatásból értettem meg.
A régészet teljes egészében a datálás kérdéséről szól.
Ez az első szabály, amelyet ismerni kell a régészettel kapcsoltban: hol állunk időrendi szempontból. A kronológiai szempont nem azt jelenti, hogy egy régészeti réteget egy bibliai vers alapján datálunk, mert akkor körkörös érvelésbe keveredünk, hiszen nem tudjuk, mikor írták a verset, nem értjük a jelentését, nem értjük azt a mögöttes gondolatot, amely ezt vagy azt a történetet mozgatja a bibliai szövegekben. Amikor tehát azt mondom, hogy a régészet teljes egészében a datálás kérdéséről szól, akkor a szénizotópos kormeghatározásról beszélek. Független bizonyítékokról beszélünk, amelyek kronológiai szempontból a megfelelő helyre állíthatnak bennünket.
Időbeli és földrajzi értelemben is egy hosszabb időtartamot kell tekintetbe venni.
A második szabályom kapcsán a konzervatív tábor, talán anélkül, hogy jobban odafigyelt volna, előmozdított egy olyan hozzáállást, amely szerint kiragadhatjuk Dél-Levante, Izrael földjének történetét a nagyobb képből. Véleményem szerint ez egy szörnyű hiba. Látni fogjuk majd, amikor például a bronzkor összeomlásáról beszélünk. A bronzkor összeomlását nem olvashatjuk csak a Józsue könyve alapján, mondjuk a kánaánita városok lerombolásáról szóló történet alapján, mert a folyamat a Földközi-tenger keleti részén sokkal szélesebb körű volt. Ugyanez vonatkozik az egyesült monarchia kérdéskörére is. A megértéshez rá kell pillantanunk, látnunk kell a szomszédos régiókat is. Meg kell néznünk Szíriát, meg kell néznünk Dél-Anatóliát, hogy megértsük az állammá formálódás folyamatait, a vaskorban a területi királyságok felemelkedéseit.
Matthew J. Adams: Időbeli és földrajzi értelemben véve ez a longue durée, a „hosszú időtartam”.
Israel Finkelstein: Abszolút. Teljesen igazad van.
Matthew J. Adams: Miről szól a harmadik szabály?
A teológia, valamint a tények és adatok közötti különbségtétel.
Israel Finkelstein: Nos, a harmadik pontról már beszéltünk, ezért nyugodtan félretehetjük. A harmadik szabály a bibliai szerzők megértéséhez szükséges teológia és a modern kutatást érintő tények és adatok között különbségtételről szól.
Az Izrael és Júda közötti dichotómia.
A negyedik szabály is rendkívül fontos. Ez pedig az Izrael és Júda kettéválasztása. Már amennyit tudunk Izraelről és Júdáról régészeti szempontból és történelmi szempontból a Biblián kívüli szövegekből, hiszen az ókori Izrael tanulmányozásában van egy nehézség. A modern kutatók örökölték a bibliai szerzők Júda- és Jeruzsálem-központú hozzáállását Izrael királyságához. Ettől, a dolgok szemléletének ilyen módjától meg kell szabadulnunk. Ez azt jelenti, hogy tudomásul kell vennünk, hogy Izrael virágzóbb, népesebb volt... nagyobb területtel, fejlettebb gazdasággal és közigazgatással rendelkezett, mint Júda. És sorolhatnánk még. Júda a mellékvonalon volt, egyike volt a legkisebb és kevésbé fontos királyságoknak a Földközi-tenger medencéjében egészen Izrael pusztulásáig. Tehát Izrael pusztulása előtt a nagy játékos Damaszkusz és Izrael volt. Később természetesen Júda is fontossá vált. Nem kérdés, hogy ez a 8. század végén kezdődött. Ez a negyedik szabály.
Matthew J. Adams: Klasszikus: a történelmet a győztesek írják.
Israel Finkelstein: Abszolút.
Matthew J. Adams: Ebben az esetben a történelmet a túlélők írják.
Israel Finkelstein: A túlélők, igen, akinek van tolla.
Matthew J. Adams: Akinek van tolla.
Israel Finkelstein: Akinek van tolla. Akinél ott van az utolsó toll.
Matthew J. Adams: Az utolsó toll.
Israel Finkelstein: Aki a végső redakciót csinálja.
Matthew J. Adams: Rendben, ez volt a negyedik.
Figyelembe kell venni a kompozíció történetét, az írásbeliség megjelenését és elterjedtségét.
Israel Finkelstein: Az ötödik szabály szintén nagyon fontos. Ez a szabály arról szól, hogy hogyan tekintsünk a szövegek kompozíciójának történetére, az írás(beliség) történetére és az írásbelisét elterjedtségére. Egy összetett szöveg kompozíciójához – és itt most nem egy királyról beszélek, aki azt mondja, hogy megöltem X-et, elfoglaltam Y-t, olyan szövegekről beszélünk, mint Sámuel könyve. Az olyan szöveg összeállításához, mint Sámuel könyve, egy területnek vagy egy olyan városnak, mint Jeruzsálem valamiféle írásos infrastuktúrára van szüksége. De hol van itt a nehézség? A probléma az, hogy itt körkörös érvelés zajlott. A kutatók a feliratokat a saját, bibliai írásbeliségről alkotott felfogásuk szerint datálták. Mivel sok felirat nem jó régészeti kontextusból származik, ez rugalmasságot biztosít a datáláshoz, de rendkívül körültekintően kell eljárni. Véleményem szerint ez helyetelen. Az egyetlen módja annak, hogy jól megértsük az írástbeliség történetét Izraelben és Júdában, ha elsősorban a kontextust vizsgáljuk és biztos kontextusból származó szövegeken, feliratokon dolgozunk. A többit tegyük félre.
Először is: tényleg tiszta képet kell alkotni, csak utána lehet foglalkozni azokkal a szövegekkel is, amelyek nem biztonságos kontextusból származnak. Hány szövegünk van valójában a bibliai történelemnek ebből a korszakából? Nos, elég sok van, attól függ, hogy milyen szövegek.
Lákisi osztrakon. A 3. cseréplevél
Mondok egy példát: osztrakon (cserépedény). Úgy gondolom, hogy ha nem tévedek, akkor összesen mintegy 400 agyagcserép van Izraelből és Júdából. Nagyjából 200 vagy több lehet Izrael és Júda szomszédos régióiból. 200 vagy több pedig Júdából. Számos monumentális felirat van a régióból, Dél-Levantéből, természetesen nemcsak a két héber királyság területéről. Aztán vannak vésett feliratok. Vannak bullák. Vannak pecsétek és pecsétlenyomatok. Vagyis összességében elég nagy korpuszunk van.
Ismét hangsúlyozom: elsősorban és mindenekelőtt a kontextust kell megvizsgálnunk, mindig a kontextusnak, illetve a modern érveknek kell döntenie.
Itt pedig visszakanyarodunk ahhoz az állításomhoz, hogy „a régészet teljes egészében datálási kérdésről szól”, ami azt jelenti, hogy amikor modern és egzakt tudományokból származó érvekről beszélek, akkor a szénizotópos vizsgálatra gondolok. Az összes írásos bizonyíték közül ez kortárs azokkal az időszakokkal, amelyekről többet szeretnénk tudni. Ez úgy hangzik, mintha megkérdőjeleznénk, hogy ezek a szövegek mennyire korán íródtak. Éppen ezért mondhatnád, hogy legalább a korábbi időszakokra vonatkozóan nincs semmi történeti abban az értelemben, hogy valamit a valós időben dokumentálnak? Nem, én nem ezt mondom.
Ma már tudom, és azt hiszem elég bizonyos vagyok abban, hogy az irodalmi szövegek összeállításának legkorábbi bizonyítékai – ahogy ma tudjuk, ha azonban a későbbiekben új leletek kerülnének elő, akkor annak fényében természetesen megváltoztathatjuk álláspontunkat, de jelenleg a legkorábbi irodalmi szövegek – nem Kr.e. 800 előttről származnak.
Ez valóban felveti a kérdést, hogy hogyan kezeljük a korábbi időszakokra vonatkozó bibliai bizonyítékokat, a Dávid és Salamon uralkodására, a két héber királyság kezdetére, az Omridák idejére, ha tetszik, az i.e. 9. századi, Omri, Áháb és mások omridák nagy dinasztiájára vonatkozó bizonyítékokat.
Hogyan írhatunk történelmet az ezt megelőző időszakból, ha nincsenek irodalmi vagy történelmi szövegeink?
Véleményem szerint ez a legnagyobb kérdés az ókori Izrael történelmének rekonstruálása kapcsán. Ez ugyanis megnyitja az utat, hogy azt mondjuk: bármi, ami Kr.e. 800 előtti, az kitalált, valójában nem történelem. Én nem ezt mondom. Mert van rá bizonyíték, akár Biblián kívüli szövegekből – például Áháb részvétele a qarqari csatában.
III. Sulmánu-asarídu győzelmi sztéléje a karkari csatáról
A bibliai szöveg nem említi, de Ahab ott van. Mindjárt visszatérek rá, hogy megmutassam: van bizonyítékunk a bibliai szövegben az i.e. 800 előtti időszakokra. Valószínűleg azonban hosszú volt a szóbeli áthagyományozás ideje, és a szóbeli áthagyományozás további kérdéseket nyit meg arról, hogy pontosan hogyan történt, hogyan adták át a történeteket és hagyományokat, mi az eredetük stb. Hadd mondjak régészeti szempontból egy példát, ami szerintem nagyon jó.
A monarchia kezdeteinek történetében, valójában Dávid történetében, mielőtt elfoglalná Jeruzsálemet, ha úgy tetszik, ő egy 'apiru-csoport, egy zabolátlan Júda peremén élő csoportosulá vezetője. A történetben említett legfontosabb filiszteus város a filiszteusok Gátja Sephélában, a Júdától nyugatra fekvő alföldön. A régészetből, az utóbbi évek ottani feltárásaiból pedig tudjuk, hogy Gátot valószínűleg Hazael, Damaszkusz királya teljesen lerombolta az i.e. 9. század második felében. Gát nem volt fontos hely az i.e. 8. és 7. században. Van tehát itt egy emlékezet Gát jelentőségéről, amely a 9. század elejére nyúlik vissza.
Régészeti leletek az ókori Gát településéről (Tell es-Safi)
Ez csak egy példa, de vannak még más példák is. Mondhatnánk általános szabályként, hogy ami korábbi, az kevésbé történelmi, mint a későbbi? Ez megint jó kérdés. Azt gondolom, hogy mondhatjuk, de óvatosan. Mint korábban mondtam, van bizonyítékunk a történetiségre még 800 előttről is, az i.e. 9. században. Véleményem szerint, emlékekkel, homályos emlékekkel visszamehetünk az i.e. 10. századig. Talán nem sokkal korábbra, de a 10. századig, a két héber királyság elejéig visszamehetünk. És akkor még nem igaz, ha azt állítjuk, hogy minden, ami kései, az teljesen, egyértelműen történeti.
A legjobb talán, ha például az asszír század három júdabeli királyának, Áháznak, Hiszkijának és Manasszének az időszakát vesszük. A Biblia azt mondja, hogy egy Áház rossz volt, Hiszkija jó volt, jámbor és így tovább, Manassze pedig az összes zsidó uralkodó közül a leggonoszabb volt. A régészet azonban egészen másról árulkodik, teljesen más képet ad. A régészet és a történelem elmondja, hogy Áház rendkívül sikeres volt Júda megmentésében. Hiszkija romlást hozott Júda királyságára, Szennaherib hadjáratát és pusztítást, területeket vesztett Júdától és a filiszteus városok kezére játszotta. Manassze pedig a nagy „visszatérő gyermek” volt, az az uralkodó, aki újra életet hozott Júdának. Látjuk, hogy a három király történetének háttere az asszír évszázadban teljesen történelmi. Ám a Biblia tartalma teológiai és nem történelmi, ahogyan egy kutató szeretne rápillantani, az anyagi kultúra, a területiség szempontjából. Azt hiszem ez a kilenc szabály van.
Matthew J. Adams: Mi a tizedik?
Júda Izraelnek köszönheti a nagyságát.
Israel Finkelstein: Oh, igen, a tizedik. A tizedik olyan szabály, amelyért nagyon erőteljesen harcolok és véleményem szerint ez is fontos szabály, az a gondolat, hogy Júda egy istenverte helyből egy jelentős királysággá alakult át a 8. században, az főleg Júdának vazallus királyságként az asszír gazdaságba és adminisztrációba való beolvasztásnak köszönhető, illetve az Izraelből kivándorolt embereknek köszönhető, akik i.e. 720 után, miután az asszírok elfoglalták Izraelt, Júdába menekültek. Feltehetjük a kérdést:
Miért kellett elmenekülniük Izrael területéről?
Nem a modern időkről beszélünk. Az ókorról beszélünk. A válasz valószínűleg az, hogy féltek. Ők művelt emberek voltak, írni és olvasni tudó emberek csoportja és ezért befolyással, erős hatással voltak Júdára, elmenekültek Izraelből, mert féltek a deportációtól. Mert az asszírok elhurcolták az írástudó embereket. Elmenekültek és ez meglátszik Júda lakosságán a 8. sz. végén. Az izraeliták pedig magukkal hozták az anyagi kultúra, az adminisztráció elemit, és véleményem szerint az írástudást. Magukkal hozták azokat a bibliai hagyományokat is, amelyek északról származnak, ezek pedig meglehetősen masszívak a bibliai szövegben. Szerintem lehetetlen megérteni a Biblia „történelmi részeit” – vagyis az olyan könyveket, mint a Teremtés és a Számok könyve, aztán a Józsue könyvétől tartó szövegegységet a Királyok könyvéig – úgy, hogy nem ismerjük el a Júda és Jeruzsálem lakosságának átalakulását i. e. 720 után.
Matthew J. Adams: Ez a tizedik szabályod valóban a régió történelmének egyik legfontosabb iránypontjáról szól, amely hozzájárult a bibliai szöveghez, ahogy azt ma a kezünkben tartjuk. Meg lehet még határozni más fontos iránypontokat is, amelyek ezt befolyásolták?
Israel Finkelstein: Igen. Mindig szeretek a bibliai szerzőktől elindulni, mert csodálom őket. A bibliai szerzők azt mondanák neked, ha például megkérdeznéd a Királyok könyvének bibliai szerzőjét, aki itt ülne, valami olyasmit válaszolna neked, hogy egyesült királyság, Izrael elszakadása az egyesült monarchiától, ilyesmi. Véleményem szerint széles körűbb megközelítést és tágasabb szemléletet kell alkalmaznunk – ez pedig kapcsolódik ahhoz, hogy Izrael földjét nem szakítsuk ki a hátteréből – meg kell vizsgálnunk azokat a nagy eseményeket, amelyek Levantéban történtek a vaskorban. Főleg a nagy vagy a kisebb birodalmak szerepére utalok a régió történelmében, mert a helyi területi királyságok, beleértve a két héber királyságot is, minden tiszteletem ellenére is csak kis királyságok voltak, ha tetszik, a nagyobb térképen, aránylag gyengék, nem túl fontosak. Tehát meg kell vizsgálnunk Egyiptomot, Asszíriát, sőt, a történelem egy bizonyos pontján, amikor kisebbfajta birodalommá nőtte ki magát, Damaszkuszt is. Véleményem szerint rendkívül fontos a jelenet geopolitikai szempontból történő szemügyre vétele.
A régió i.e. 830 körül
Matthew J. Adams: Nekem tetszik a megközelítésed, de úgy gondolom, hogy sok nézőnek, főleg azoknak, akik konzervatívabban viszonyulnak a bibliai szövegekhez, rögtön felborzolja a kedélyeit, hogy te megpróbálod megkérdőjelezni és aláásni az ő hitüket. Mit válaszolnál erre?
Israel Finkelstein: Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Nem azért vagyok itt, hogy megsértsem az emberek hitét vagy identitását ... Isten ments! Azért vagyok itt, hogy összegyűjtsem a régészeti bizonyítékokat, valamint a bibliai szövegmagyarázatra és az ókori Közel-Keletre vonatkozó bizonyságokat, és bemutassam azokat a nézőknek. Ők pedig bármit elvehetnek belőle, amit csak akarnak. Teljesen tiszteletben tartom a hitet és az identitást. Nekem is megvan a saját hitem és identitásom. Amikor a Biblia kapcsán ránézek a dolgokra, csak egyetlen tanácsot szeretnék nézőinknek adni.
Azt gondolom, hogy a bibliai szövegek kritikai olvasata sokkal jobban tiszteletben tartja a bibliai szerzők ötletességét, bámulatos leleményességét, idejüket és törekvésüket, kívánságukat, céljaikat, elképzeléseiket, filozófiájukat és teológiájukat.
Matthew J. Adams: Nagyszerű! Köszönöm, Israel. Ezzel véget is ért bevezetésünk. Azt hiszem, legközelebb belevethetjük magunkat a történelembe.
Israel Finkelstein: Rendben.
Matthew J. Adams: Csináljuk.
Israel Finkelstein: Alig várom.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
Conversations in the Archaeology and History of Ancient Israel with Israel Finkelstein
Episode One: Bible and Archaeology. The View from the Center.
A képek forrása:
en-humanities.tau.ac.il; israelfinkelstein.wordpress.com; Israel Museum; quotepics.com; Wikimedia; Wikipedia.
A következő beszélgetés tárgya a régészeti bronzkor az Izraelt megelőző időszakban.
