Harvey Cox, ikonikus teológus, aki több mint négy évtizeden át tanított a Harvard Divinity Schoolban, a „How to Read the Bible” című könyvében a Biblia olvasásának három elsődleges módját tárja fel. Sok laikus lelkesen olvassa, megpróbál inspirációt és útmutatást meríteni belőle. A bibliatudósok kritikusan olvassák, történelmi és irodalmi megközelítéssel megkísérlik feltárni a jelentést. E kettő között vannak azok, akik kontextuálisan olvassák a Bibliát, ötvözve a kritikát a történelemmel és a spirituális jelentéssel. Bár nincs egyetlen helyes módja a Szentírás olvasásának – mondja Cox –, egyes módok mégis jobbak, mint mások.
Azt állítja, hogy a 21. század ethosza a szakrális és a világi keveredése. Kérem, magyarázza meg!
Nem is olyan régen sok komoly megfigyelő magabiztosan jósolta, hogy a 20. század végére a vallás vagy eltűnik, vagy marginális árnyékává zsugorodik a tudomány és a technológiai fejlődés világában. Ez nem így történt. Ehelyett – áldásként és csapásként egyaránt – szinte minden vallási hagyomány váratlan és globális újjáéledésének lehettünk tanúi. Ugyanakkor a modern világi világ olyan kulcsfontosságú értékei, mint az emberi jogok, a demokrácia és a vallásszabadság továbbra is erősek, bár gyakran veszélyben vannak. Úgy tűnik, egyre több ember képes összekapcsolni a vallási és a világi elemeket saját életében. Sokan „spirituálisnak, de nem vallásosnak” tartják magukat. A populáris zene, filmek, irodalom és politikai mozgalmak egyaránt mutatnak vallási és világi vonásokat. A szent és a világi közötti régi éles ellentét kevésbé tűnik egyértelműnek. Lehetséges, hogy a korábbi kettősséget ma már a történelem egy múló szakaszához tartozónak tekinthetjük, és felismerhetjük, hogy most egy szakrális/szekuláris korszakban élünk.
Ön arról beszél, hogy a Bibliát elbeszélésként olvassa. Mit jelent ez, és miben különbözik ez attól, ahogy a legtöbb ember olvassa?
A legtöbb ember valóban elbeszélések – legendák, történetek, történelem, példázatok – gyűjteményeként olvassa a Bibliát, de vannak, akik erkölcsi intelmek és tanítások gyűjteményeként olvassák. Néhányan élvezik költészetét. Nincs egyetlen „helyes” módja a Biblia olvasásának. Ez részben azért van, mert olyan sokféle irodalmi műfajt tartalmaz. Sokan meg vannak arról győződve, ahogy én is, hogy Isten a Biblián keresztül szól, de az üzenet sokféle hangon keresztül jut el hozzánk. A How to Read the Bible című könyvemben amellett érvelek, hogy
többféle – elbeszélő és történeti – olvasási mód kombinálásával lehet a leggazdagabb, lelkileg leghasznosabb megértést elérni.
A laikusok többségét soha nem képezték ki arra, hogy a Bibliát történelmi kontextusban olvassák. Mit tanácsolna nekik?
Ha tudunk valamit arról, hogy egy adott bibliai szöveget hol írtak először, ki írta, és kinek szólt eredetileg, az nagymértékben elmélyíti a szöveg megbecsülését. Sok évszázadon keresztül ezek az információk egyszerűen nem álltak rendelkezésre. Az elmúlt évszázadban a szövegelemzés, a régészet, az eredeti dokumentumok összehasonlító tanulmányozása és a bibliai szövegeket körülvevő és átható világi történelem ismerete ma már könnyen elérhető a standard lexikonokban és az internetes keresőmotorok segítségével. Könyvemben egy sor „tanulmányozási tippet” is közlök, hogy az olvasókat eligazítsam ebben az izgalmas és tanulságos felfedezésben.
Miközben Ön a Biblia spirituális/aktivista keretben való olvasását szorgalmazza, azt is megjegyzi, hogy saját kontextusunkat olvassuk bele a Bibliába. Hogyan tehetjük az előbbit anélkül, hogy a Bibliát arra kényszerítenénk, hogy azt mondja, amit hallani akarunk?
Mindenki, aki a Biblia valamelyik részét olvassa, „valahonnan jön”, és olvasás közben tisztában kell lennünk mind a saját kontextusunkkal, mind a Biblia adott részének eredeti kontextusával. El kell kerülnünk, hogy vagy azt feltételezzük, hogy üres fejjel érkezünk a Bibliához (ez nincs így), vagy azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk, honnan „jön” a Biblia egy adott része. Javaslom, amit „dialogikus megközelítésnek” nevezek, egy erőteljes adok-kapok a Bibliával, amelyben őszinték vagyunk reményeinket és elvárásainkat illetően azzal kapcsolatban, amit találhatunk, de ugyanakkor hagyjuk, hogy a Biblia a saját hangján szólaljon meg anélkül, hogy a saját megszorításainkat beleírnánk. Ily módon, mint minden valódi emberi párbeszédben, hallhatunk olyan dolgokat, amelyek nem tetszenek nekünk, de váratlan felismerésekre és elmélyült tudatosságra is bukkanhatunk.
Azt mondja, hogy a Biblia birkózik a feminizmus kérdéseivel. Hogyan? Ez nem egy modern kérdés, és nem az, amit a bibliai írók feltettek?
A „feminizmus” egy modern kifejezés, de az alapjául szolgáló perspektíva - hogy Isten minden embert arra teremtett, hogy osztozzon a szeretetében és vállalja az általa elvárt felelősséget – az egész Bibliát áthatja.
A könyv tele van az erős nők történeteivel,
mint például Hanna, Debóra, Judit, Mária, Jézus követői és az a számos nő, akiket Pál apostol munkatársaiként nevez meg leveleiben. Az utóbbi idők bibliakutatásának egyik legfontosabb áttörése, hogy a női tudósok, akiket évszázadokon át elzártak a Tóra és a Biblia tanulmányozásától és értelmezésétől, mostanra erőteljesen bekapcsolódtak ebbe a feladatba. Mivel életük kontextusa más volt, a női tudósok észrevettek olyan dolgokat is, amelyeket a férfiak következetesen figyelmen kívül hagytak.
Arról beszél, hogy a Biblia birkózik a homoszexualitás kérdéseivel? A bibliai tanúságtétel nem túlnyomórészt negatív a témában? Ez mit mit akar mondani nekünk?
A „homoszexualitás” kifejezés a bibliai írók számára ismeretlen volt. A jelenlegi vitában gyakran idéznek bizonyos verseket anélkül, hogy utalnának az eredeti társadalmi környezetükre, vagy arra, hogy a használt szavak mit jelentettek akkoriban. A héber Bibliában például, tekintettel a nehéz életkörülményekre és a magas csecsemőhalandóságra, minden olyan szexuális tevékenységre, amely nem reproduktív jellegű volt, gyanakvással tekintettek. Pál apostol elsősorban azzal foglalkozik, hogy a hatalmon lévők (főként férfiak) visszaélnek a nemiséggel, ami az uralom és az egyenlőtlenség kifejeződése. Ami Jézust illeti, ő semmit sem mond a témáról. A gondos történelmi tanulmányozás itt is segít tisztázni, hogy miről volt szó, amikor egy szöveget eredetileg írtak, és hogy ez a kontextus mennyiben különbözik vagy van fedésben a miénkkel. Az efféle gondos vizsgálat, még ha nem is hoz egyértelmű megoldást a jelenlegi vitákra, lehűtheti a gyakran alkalmazott túlfűtött retorikát.
Azt mondja, hogy a Biblia egy élő, lélegző forrás, amely generációról generációra fejlődik. Sokan azt mondják, hogy a Biblia egyetemes, időtlen igazságokat tartalmaz (pl. „Ne ölj!”). Mit mond erre?
Kétségtelen, hogy a Biblia „időtlen igazságok” felé mutat, de ezek az igazságok különböző nyelveken és világnézetekben jutnak el hozzánk, amelyek a Biblia szerkesztésének és összeállításának sok évszázadából származnak. Néhány kérdésben úgy tűnik, hogy kevés az összhang. Ön a Kivonulás könyve egyik szakaszára hivatkozott, amelyben a Szináj-hegy Istene megparancsolja népének, hogy ne gyilkoljon. De a hódítás során Józsue könyvében ugyanez az Isten megparancsolja nekik, hogy öljék meg a kánaáni város férfi, női és gyermek lakosait. Bizonyos zsoltárok mintha az ellenség megölésében gyönyörködnének. Ezeknek a részeknek a szó szerinti olvasata frusztrációt és zavart okozhat. Ha megértjük, hogy mikor és miért íródott például a Kivonulás könyve és Józsue könyve, akkor jobban megértjük, hogy mit jelentettek ezek a szavak és gondolatok. Ez ugyan nem fogja megoldani a halálbüntetés vagy a háborúkban való részvétel kérdését, de
segít értékelni, hogy honnan „jön” a többi hang, és konstruktívabb, mint bibliai verseket egymáshoz vágni.
Ön szerint a Bibliát nem kell szó szerint olvasni. Van valami a könyvében azok számára, akik így gondolják, azon kívül, hogy reméli, hogy meg tudja változtatni a véleményüket a kérdésben?
A legtöbb ember többé-kevésbé szó szerint olvassa a Bibliát, vagy legalábbis annak legtöbb részét. A Biblia akkor is „beszélni” tud, ha így olvassák. De a Biblia minden részének teljes rezonanciáját és mélységét értékelni, és felismerni például, hogy mikor olvasunk verset vagy példázatot, történelmet vagy legendát, fokozza a Biblia spirituális erejét. A Biblia kizárólag szó szerinti olvasatához való ragaszkodással úgy tűnik, mintha tagadnánk, hogy Isten sokféle hangon szólhat. Ez korlátozást jelentene Istennek, aki, ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja, „sokszor és sokféle módon” szól hozzánk.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
A képek forrása:
icu.ac.jp; outreachmagazine.com.
