Hogy kerülnek átkozottul furcsa zsoltárok a Biblia ima- és énekeskönyvébe? Beszélgetés André Wénin biblikus professzorral.
Professzor úr! Hogyan született meg az érdeklődése az úgynevezett átokzsoltárok iránt?
Először is, teológushallgatók vagy más bibliaolvasók kérdéseivel szembesültem, akiket megbotránkoztatott, hogy a zsoltárban ilyen erőszakos szövegek vannak. Nem értik, hogy miért kerültek be ilyen erőszakos imák az Ószövetségbe. Írtam néhány cikket, hogy megmutassam, milyen értelmet nyer egy olyan gondos olvasás, amely előítéletek nélkül próbál rávilágítani arra, hogy mi az Istenről, a világról és a gonoszról alkotott látásmódja ezeknek a szövegeknek. Később egy kiadó felkért, hogy írjak egy könyvet, amelyben kidolgozom az értelmezésemet, és kiterjesztem azt más zsoltárokra és a zsoltárnak a zsolozsma imádságából kizárt részeire. Ez lehetőséget adott számomra, hogy elmélyítsem tanulmányaimat.
Nem gondolta, hogy ez vitát fog kiváltani?
Igazából nem foglalkozom ilyen jellegű megfontolásokkal, amikor könyvet írok. Itt arról lehetne beszélni, hogy a római katolikus egyház tanítóhivatala „megtisztította” a Zsoltároskönyvet a nekik nem tetsző zsoltároktól vagy zsoltárrészletektől. De ez az igazság, és nem értem, miért kellene eltitkolnom, hogy néha az egyházi vezetők birtokba veszik a könyvet, amelyben állítólag Isten szavát ismerik fel, és úgy bánnak vele, mintha ők lennének a tulajdonosok és urak. Talán az a tünet, hogy úgy használják Isten igéjét, hogy azt hiszik, hogy szolgálják azt.
Milyen szövegmagyarázati hagyománya van ezeknek a zsoltároknak?
A modern exegéták soha nem kerülték meg ezeket a zsoltárokat, hogy ne kelljen kommentálni, még akkor sem, ha egyesek a tanulmányozás után különböző magyarázatokat adtak, amelyek kizárják azokat. Például annak a jele lennének, hogy az Ószövetségben a hit (még) nem tiszta, vagy akár annak bizonyítéka, hogy Krisztusnak el kellett jönnie, hogy felülmúlja ezt a nagyon is tökéletlen kinyilatkoztatást.
Az utóbbi évtizedekben azonban megpróbáljuk megérteni, hogy milyen teológiai és talán lelki gazdagság rejtőzik e kiáltások mögött, amelyeknek hangsúlyai oly hevesnek tűnnek.
Úgy tűnik, az egyház mostanában attól fél, hogy felzaklatják a híveket. Megalapozott ez a félelem?
Nem mondanám, hogy az egyház, de néhány felelős személy. A probléma eléggé új keletű. Valójában a római egyházban, amíg a zsoltárokat latinul – liturgikus nyelven – olvasták, addig senkit sem zavart, hogy ezeket a zsoltárokat megtalálják, vagy, hogy fel kelljen olvasni őket. A probléma a II. vatikáni zsinat által kiváltott liturgikus reform idején merült fel, amikor úgy döntöttek, hogy a liturgiát népnyelven kell ünnepelni. A zsinati atyák és a liturgikus reform előkészítésével megbízott személyek egyetértettek abban, hogy a teljes zsoltárt meg kell őrizni, de VI. Pál úgy döntött, hogy három zsoltárt és más zsoltárok darabjait kivonja, mert ezek pszichológiai problémákat okozhatnak – valószínűleg úgy gondolta, hogy a hívek, akik ezeket a szövegeket saját nyelvükön olvassák (vagy hallják), megbotránkoztak volna, ha ilyen imákat találnak. Ez a félelem nem volt alaptalan (képzeljük el, hogy egy hívő belép egy kolostor templomába, és hallja, ahogy az apácák éneklik: „Istenem, törd össze fogaikat szájukba, ezeknek az oroszlánoknak agyarait, törd össze őket, Uram”). A félelem megalapozott volt, de a vele való bánásmód számomra helytelennek tűnik: ahelyett, hogy megmagyarázták volna a dolgokat, vagy a keresztényeket az ilyen szövegek értelmes olvasására képezték volna, inkább eltörölték, elrejtették őket.
Talán katolikus tendencia, hogy a nehéz problémákat megpróbálják elkerülni ahelyett, hogy szembe néznének velük, még akkor is, ha ez nem könnyű.
Nem gondolja, hogy egy olyan korban, amikor olyan nagy hangsúlyt kap az irgalmasság, ezek a zsoltárok talán nem illenek ide?
Isten igéje sohasem időszerűtlen.
Az irgalomhoz való efféle ragaszkodással valószínűleg az ember megpróbálja korrigálni az ítélkező, elítélő, büntető egyház képét, hogy a megértés, az irgalom és a megbocsátás evangéliumi oldalára kerüljön.
De ha túlságosan ragaszkodunk ehhez az aspektushoz, elfelejtjük, hogy amikor a gonoszság fellángol és sok áldozatot szed, az irgalom az igazságosság ellensége lehet. Nos, aki mások igazságtalanságának vagy erőszakának áldozata lett, az követeli, hogy igazságot szolgáltassanak, és éppen ez az úgynevezett átokzsoltárok lényege: azt kérik Istentől, hogy tegyen igazságot azáltal, hogy megbünteti a gonoszság elkövetőit, akik eltiporják áldozataikat. Ezekkel a gonoszokkal szemben irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy növeljük áldozataik szenvedését. Ugyanaz a pápa, aki annyira ragaszkodik az irgalomhoz, egyáltalán nem ajánlja azt, amikor a pedofil papok elítéléséről van szó. A római katolikus egyház papjainak egyik problémája az, hogy a leegyszerűsítő elképzeléseket részesítik előnyben (pl. a Katekizmust a Biblia helyett). Márpedig az élet összetett, és a valós emberi helyzetek megkövetelik ennek az összetettségnek az érzékelését. Egyszerűsítő eszméket javasolni annyit jelent, mint növelni a világ nyomorúságát. A Biblia éppen az ellenkezőjét teszi: tükrözi az élet és a valóság összetettségét, és olyan humanizálási módokat javasol, amelyek tiszteletben tartják azt, feltéve, hogy az ember nem akarja leegyszerűsíteni. Azzal, hogy eltávolítjuk azokat a zsoltárokat vagy zsoltárrészleteket, amelyek nem tetszenek, nem azt próbáljuk elérni, hogy a Biblia olyan egyszerű dolgokat mondjon, amelyekre mi törekszünk?
Hogyan kell értelmeznünk például a Zsolt 58,7–11 verseit?
Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, Uram, az oroszlánok állkapcsát! Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák! Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot. Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt. Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
Az idézett versek a zsoltár második részét alkotják. Ez az a rész, ahol a megfogalmazás erőszakossá válik. De ahhoz, hogy megértsük, miért ilyen indulatos ez az Istenhez intézett könyörgés, el kell olvasnunk a szöveg első részét, amelyben a zsoltáros felidézi azt a drámai helyzetet, amelyben találja magát. A hatalmas bírák ahelyett, hogy igazságot szolgáltatnának az ártatlanok javára, igazságtalan ítéleteket hoznak, amelyek fokozzák azoknak az elnyomását, akik már amúgy is az erőszak áldozatai. Ez a helyzet bosszúért kiált az ég felé. Pontosan ezt teszi a zsoltáros is ebben a zsoltárban. De magát Istent - az igazságos bírót - kéri, hogy álljon bosszút, vagyis állítsa helyre az igazságot, amelyet azok tiportak el, akiknek a földön kellene uralkodniuk. Ebben az értelemben az ima erőszakossága csak tükrözi az imádkozó személy által elszenvedett erőszakosságot, egyúttal kiáltva szenvedését és az igazságosság Istenébe vetett hitét.
Mi a helyes olvasata a Zsolt 83,14–18 verseknek?
Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva! Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel! Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, Uram! Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!
Ismétlem, e nehéz versek értelmezéséhez vissza kell helyezni őket a szövegkörnyezetbe. Itt a kontextus Izrael ellenséges nemzeteinek szövetsége, amelyek azzal a szándékkal sorakoznak fel, hogy elpusztítsák Isten népét. Ellenszövetséget tartanak, hogy elnyomják azt az erős szövetséget, amely Izraelt az Urával egyesíti. A zsoltáros ezzel a választott nép életveszélyével szembesülve kéri Isten beavatkozását, hogy Izrael ellenségeinek terve kudarcba fulladjon, mert nem tudják, hogy e népet megtámadva egyben Istenüket is megtámadják, és ezért a vesztüket készítik elő. Az 58. zsoltárhoz hasonlóan a zsoltáros nem kéri Istentől, hogy fegyverezze fel a kezét, hogy megölhesse ellenségeit. Azt kéri Istentől, hogy avatkozzon közbe, hogy hatalmától feldúltan elkezdjék „keresni az Urat”, vagyis megtérjenek, és ne akarják tovább támadni Izraelt, vagy ha ez a megtérés nem lehetséges, akkor azt kéri Istentől, hogy pusztítsa el hatalmukat. Ekkor mindenki látni fogja, hogy ki ez az Isten, a legfelsőbb.
A 109. zsoltár is hasonló hangokat használ. Tudná röviden kommentálni?
Ezt a zsoltárt gyakran úgy olvassák, hogy nem figyelnek oda a pontos megfogalmazására. Ilyenkor azt gondolják, hogy az átkok a zsoltáros ellenfeleinek szólnak, aki hívő áldozata mások igazságtalanságának. Ez az olvasat azonban téves. A pontosabb olvasat azt mutatja, hogy a zsoltáros távolról sem az ellenfeleit átkozza, hanem inkább az ellenfelek átkait idézi, akik őt célozzák meg, hogy a legrosszabb szerencsétlenséget kívánják neki. Azért idézi őket, hogy Isten tudomást szerezzen az őt ért rosszról, és segítségére siessen.
Van-e következetesség a Zsoltároskönyvben?
Persze, de ehhez a Psalteriumot könyvként kell olvasni, figyelve a különböző imák közötti kapcsolatra és a sorrendjükben felvázolt „útra”. Mindenekelőtt le kellene mondanunk arról a szokásról, amely abban áll, hogy a Bibliát – beleértve az evangéliumokat is – csak kis darabokban fogyasztjuk, ahogy a liturgia vagy a katekézis javasolja, és nemcsak a Zsoltároskönyvet, hanem a többi bibliai könyvet is összefüggő könyvként kellene olvasnunk. Igényes olvasás, talán nehéz, de az emberi és lelki növekedés sok gyümölcsét képes meghozni.
Fordította: #BibliaKultura
Forrás:
https://www.oclarim.com.mo/
További elmélyülésre:
Psaumes censurés: Quand la prière a des accents violents [Cenzúrázott zsoltárok: Amikor az imádságnak erőszakos éle van], 2017 Editions du Cerf. A könyv az úgynevezett átokzsoltárok problémájával foglalkozik, azokkal a vallásos költeményekkel, amelyek rendkívül erőteljes (vagy erőszakos) nyelvezetűek, és amelyeket az utóbbi időkben eltávolítottak a katolikus liturgiából.
A szerzőről:
André Wénin belga bibliatudós és teológus. Ószövetségi exegézist és bibliai nyelveket tanított a Leuveni Katolikus Egyetem Teológiai Karán, ahol 2008 és 2012 között dékán volt. A római Gregoriana Egyetemen a Pentateuchus biblikus teológiájának vendégprofesszora és a RRENAB (A bibliai szövegek narratív elemzésének kutatóhálózata) titkára is volt.
A képek forrása:
darrowmillerandfriends.com; images.jpost.com; oclarim.com.mo; oekastatic.orf.at; static.fnac-static.com; thewarehouse.blog
