Ken Dark „Jézus názáreti régészete” című legújabb könyvének hatására a szerző egy történelmileg hiteles példán keresztül mutatja be, miként maradtak fenn a topográfiai ismeretek hosszú távon a 19. századi Názáretben. Ezt a jelenséget a memória régészetével és antropológiájával foglalkozó legújabb kutatások összefüggésében vizsgálja.
Korábbi régészeti kutatásaim eredményeit Názáretben, Galileában korábban már közöltem a The Bible and Interpretation cikkeiben (magyarul ITT és ITT olvasható), majd két lektorált tudományos könyvben (2021-2022). A közfigyelem és a média érdeklődése miatt született meg új könyvem, amely az első századi Názáret régészetét összegzi a szélesebb olvasóközönség számára: Archaeology of Jesus’ Nazareth (Oxford University Press, 2023).
Ez a könyv vezette el gondolataimat ahhoz, hogy Názárettel kapcsolatos kutatásaimat az emlékezet régészetének szélesebb körű vizsgálatába ágyazzam. Az emlékezet régészete napjainkban az archeológiai elméletek egyik kedvelt témája, ami részben az antropológiai kutatás új, izgalmas eredményeinek köszönhető.
Ezek a tanulmányok világszerte olyan példákat tártak fel, amelyek a topográfiai vagy geológiai ismeretek akár évszázadokon, sőt évezredeken át történő megőrzésére utalnak.
Ezek az esetek azt mutatják, hogy ősi szóbeli hagyományok részletei és a régészek, illetve geológusok által feltárt új információk között figyelemre méltó összefüggések találhatók.
Bár a korábban dokumentált példák többsége az Ázsia–Csendes-óceáni térségből származik, egy nemrég a Brit Királyi Antropológiai Intézetben tartott előadásomban számos európai példát is bemutattam. Ezekben a középkori és kora újkori hagyományok meglepő módon olyan régészeti felfedezésekkel egyeznek, amelyek az akkori szerzők számára biztosan nem voltak ismertek. Ez arra utal, hogy ezek a jelenségek nem korlátozódnak egy adott földrajzi területre vagy korszakra, hanem globális jellegűek. Természetesen nem minden legenda és történet őriz több évszázados topográfiai tudást, de ezek a példák azt sugallják, hogy ez korántsem lehetetlen.
Názáret régészetére visszatérve, felmerül a kérdés: vajon van-e kapcsolat azok között az épületek között, amelyeket későbbi évszázadokban Jézussal, Máriával vagy Józseffel hoztak összefüggésbe, és az első századi falu tényleges történelme között? Legújabb könyvemben ezt a modern városközpontban található Názáreti Nővérek helyszínének újravizsgálatával tárgyalom.
A Názáreti Nővérek helyszínén végzett régészeti feltárások eredményeit összefoglalva: a legkorábbi rétegek egy részben sziklába vájt, részben épített lakóházat tártak fel, amit később kisebb léptékű kőfejtés követett, mielőtt sírok használatba vétele kezdődött volna a környéken. Mindez a korai római korban, azaz az első században történt, míg a következő szakasz valószínűleg a 4. századra tehető, amikor a domboldalon egy barlangtemplomot emeltek a romos épület mellé. A helyszínen az egyházi tevékenység egészen az 5. századig folytatódott, amikor egy nagyobb templomot építettek a barlang fölé. Ez az épület – amely közel kétszerese volt a közeli bizánci Angyali Üdvözlet templomának – feltehetően Názáret székesegyháza lehetett, és a 7. századi De Locis Sanctis is megemlíti. A templomot a 7. századi muszlim hódítást követően is használták, ám később elpusztult, míg a keresztesek a 12. század elején újjáépítették. Ez lehetett az a templom, amelyről Dániel apát a 12. századi názáreti beszámolójában is említést tesz. Mind a De Locis Sanctis, mind Dániel apát azt állítja, hogy ezek a templomok annak a háznak állítottak emléket, ahol Mária és József felnevelte Jézust.
Ezek a megfigyelések – a 7. és 12. századból – egy olyan hagyomány továbbélésére utalnak, amelyet Egeria már a 4. század végén említ. Egeria szerint Mária egykori háza egy barlangtemplom és egy természetes forrás helyén állt, amely akkoriban Názáret része volt. Ezt a barlangtemplomot feltehetően azonosíthatjuk a mai kolostor helyszínével, ahol valóban volt egy természetes forrás – ami ma az egyik ritka forrás a városrészben.
Ha ezek az állítások hitelesek lennének, az rendkívüli jelentőséggel bírna. Kezdetben azonban – David Henige és Joan Taylor antropológusok munkái hatására – hajlamos voltam ezeket a történeteket történelmietlennek tekinteni.
A régészek és történészek általában úgy tartják, hogy a szájhagyomány legfeljebb körülbelül két évszázadig őrizheti meg pontosan az adatokat.
Egy újabb názáreti szájhagyomány azonban elbizonytalanított. 1881-ben, amikor a Názáreti Nővérek megvásárolták kolostoruk jelenlegi helyszínét, egy helyi lakos azt mondta nekik, hogy ott egy „nagy templom” állt, amely egy szent, az „Igaz ember” sírját őrizte.
1881-ben már közel 700 éve nem állt templom a Názáreti Nővérek területén. Semmi sem maradt a 12. századi templomból, amely – Dániel apát szerint – valóban Szent József, az „Igaz ember” sírját tartalmazta. Az 1880-as években azonban sem Dániel apát írásai nem voltak ismertek, sem a helyi názáreti lakos, aki informálta a nővéreket, nem tudhatott ezekről. Nem léteztek olyan szövegek vagy ábrázolások, amelyek ezt jelezhették volna, és a területen semmiféle rom nem volt látható. A terület lakóépületekkel volt beépítve, a keresztes templom maradványai pedig – ahogy a feltárások igazolták – több mint négy méter mélyen, a 19. századi talajszint alatt feküdtek. Az „Igaz ember” 12. századi sírját még ennél is mélyebbre rejtették, és a 19. századi talajszint alá temették.
Mindez arra utal, hogy a keresztes templom és a szent sírjának emlékezete helyben mintegy 700 éven át megőrződött, túlélve a keresztes háborúk végét és Názáret későbbi, zűrzavaros történetét az oszmán időszak végéig. Ha ez így van, akkor felül kell vizsgálnunk azt az elméletet, hogy egy először a 380-as – vagy akár a 670-es – években lejegyzett hagyomány nem rögzíthette pontosan egy különösen jelentős helyszín emlékét az 1. századból, akár 350-640 évvel korábbról. Ennek a felismerésnek a bibliai topográfiára gyakorolt hatása messze túlmutat Názáreten.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
How Much Did They Really Know? Long-Term Memory, Archaeology and The Topography Of Nazareth, in:
További elmélyülésre:
A szerzőről:
Ken Dark a régész-diplomát követően a Cambridge-i Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd tanított Oxfordban, Cambridge-ben és a Reading Egyetemen. Kutatási területe többek között a kereszténység kezdeteinek történelme és régészete.
A Special Thanks To Ken Dark!
A képek forrása:
A megjelölt képek a szerző tulajdonában vannak.
Názáret látképe Szefforiszból
