A Prédikátor könyve a Kr. 3. sz. második felében íródott (Kr. e. 250 körül), amikor Nagy Sándor már meghódította Keletet és a könyv szerzője pedig szembesül a születő görög világgal és annak gazdasági változásaival.
A Ptolemaioszok uralmával Izrael földjén is megjelent a pénzérme, ami újdonságnak számított, mert az ókori Izraelben nem volt pénz, csak cserekereskedelem.
A következő versek jól tükrözik a pénz megjelenésével diktált gazdasági változásokat, főleg az igazságtalanság láncolatát.
„Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak. Az országra nézve mindenekfölött hasznos, ha a király a földművelést pártolja. Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont.” (Préd 5,7–9)
Ebben a légkörben ír Qohelet, a Prédikátor könyvének szerzője.
A fenti képen II. Ptolemaiosz Philadelphosz ezüst tetradrachmája látható (Kr. e. 285–272).
A Prédikátor könyvéről írt bejegyzésünket lásd: A Prédikátor könyve: a pesszimizus és az életöröm határán.
További tájékozódásul:
Cesare Colombo: Trenta monete d'argento. Le monete nel Nuovo Testamento, Milano, 2003.
James L. Kugel: Qohelet and Money, The Catholic Biblical Quarterly 51 (1989) 32–49.
Medgyessy László: A kijelentés "néma" tanúi. Bevezetés a bibliai numizmatikába, Budapest, 2007.
