A nemrégiben indult „Bible and Archaeology Discussons” YouTube-sorozatban Israel Finkelstein régész (Tel Aviv) és Thomas Römer biblikus kutató (Párizs) felkeresik az egyes régészeti helyszíneket és a két tudományág kritikai szemléletének segítségével hidat vernek a régészeti és a biblikus kutatások eredményei között. Így segítenek bennünket eligazodni, hogy az ásatások adatai hogyan kapcsolódnak a Biblia világához és szövegéhez. Az első részben Khribet Qeiyafát keresték fel, ebben a részben pedig megvitatják a Sámuel könyvében olvasható Szövetség Ládájának elbeszélését; a Jeruzsálem melletti Kiriath-Jearim ásatási eredményeit, ahol a bibliai történet szerint a Ládát elhelyezték; valamint Izrael és Júda kapcsolatát az i. e. 8. században.
Fordította: #BibliaKultúra
Israel Finkelstein: Deir el-Azar dombján vagyunk, Abu Gosh közelében, a falu mellettünk, alattunk található. Egy kicsivel több, mint 10 km-re vagyunk Jeruzsálemtől nyugatra a parti síkság felé vezető úton. A domb egy régészeti domb, egy tell, és a domb tetején itt van ez a gyönyörű kolostor. A biblikusok és a régészek széles körben egyetértenek abban, hogy ez a hely Kiriath-Jearim bibliai helyszíne. A mögöttünk álló templomot a 20. sz. elején építették egy bizánci templom és egy kolostor fölé. A maradványok még ma is láthatók. Erre a helyre parancsnoki helyként is kell tekintenünk, amely egy rendkívül fontos stratégiai ponton található. A kilátás nyugatra nyílik, egészen a Földközi-tengerig. Mögöttünk látható Jeruzsálem agglomerációja. Délre tekintve a Seféla, Júdea dombjai, a Júdeai-hegyvidék egészen Hebronig. Aki itt áll, az valóban felügyeli a Jeruzsálembe vezető utat.
Thomas Römer: A Kiriath-Jearim nevet ez a kolostor is átvette. A templomot Szűz Máriának szentelték, aki kapcsolódik a szövetség ládájához. Euszebiosz egyházi írónak van egy listája, amely megadja az egyes helyek Jeruzsálemtől való távolságát, és amikor Kiriath-Jearimról beszél, a megadott távolság pontosan illeszkedik Jeruzsálemhez. Végül itt van a település arab neve: Deir el-Azar hordozhatja Eleázár nevének emlékezetét, akit a szövetség ládája papjaként szentelték fel, amikor azt ide hozták. A szövetség ládájához kapcsolódó elbeszélés Sámuel könyveiben található (1Sám 4–6), és a történet szerint a láda kezdetben Silóban volt, Siló központjában, amely Izrael északi részén található. Aztán a filiszteusok az izraelitákkal való harcok során a ládát elrabolták és elvitték Asdódba, Dágon isten templomába, ám a láda elpusztította Dágon istent, az ő bálványszobrát. Aztán a ládát más filiszteus városokba vitték, de az mindig rengeteg csapással járt. Végül a filiszteusok úgy döntöttek, hogy visszaviszik az izraelitáknak. Onnan először Bét Semesbe vitték, Bét Semesből pedig Kiriath-Jearimbe.
13. századi ábrázolás Morgan Bibliájában: Dávid Jeruzsálemben hozza a frigyládát (2Sám 6)
Van egy másik történet, amely elbeszéli, hogy Dávid Jeruzsálembe viteti a ládát. De ez valószínűleg egy későbbi történet (2Sám 6). Érdekes, hogy a ládát nem vitték vissza Silóba, pedig mindenki azt várta volna. Ide hozták Kiriath-Jearimba. Ez azt jelenti tehát, hogy a helynek különleges kapcsolata van a ládával, és a történetet valószínűleg azért beszélték el, hogy rámutassanak a hely kiemelkedő szerepére, és arra, hogy miért volt ez a hely olyan fontos.
A frigyláda útja: Silóból a Filiszeába, Kiriath Jearimba, Jeruzsálembe
Israel Finkelstein: A ládához kapcsolódó elbeszélés csodás történet, Thomas. Most azonban fel kell tennünk a kérdést, hogy így vagy úgy, de összekapcsolhatjuk-e a történetet a földdel? Jusson tehát szóhoz a régészet. Nem azért vagyunk itt, hogy kifosszuk az elveszett frigyládát, hanem azért, hogy többek között megpróbáljuk megérteni a történet hátterét.
Hol írták? Mikor írták? Miért írták? Van valami üzenet a történetben, amit a szerző megpróbál átadni nekünk?
Egy régész számára az első jellegzetesség, amiért nyilvánvalóan ide látogatnak, hogy a domb teteje sík. Ez egy hegyvidéki dombon nem normális. Ez az oka annak, hogy amint látjuk, vannak teraszok, amelyek egy nagy, téglalap alakú emelvényt támasztanak alá a domb tetején. Az egyiket láthatjuk mögöttünk 100 méterre, 6-7 m magas, pontosan észak-dél felé haladva. Hasonló jellegzetességet látunk nyugaton is, a másik oldalon. Így meg tudjuk határozni a másik oldalakat. Van tehát egy téglalap alakú magasított emelvényünk a domb tetején.
Láthatjuk az alapját azokról a légi felvételekről, amit a 20. század elején német pilóták készítettek, és láthatjuk azon a kiváló modellen is, amit egy repülő drón segítségével készítettünk. Nem kérdés tehát, hogy van egy lapos emelvény a domb tetején.
Régészeti szempontból a következő lépés a teraszok megnyitása, hogy lássuk, tényleg vannak falak a teraszban. Így belevágtunk a teraszokba és valóban megnéztük. Van itt egy nagyon nagy fal: 3 méter széles, jó állapotú és nagy sziklákból épült. Belül 3 méter magas és alapkőzetre van építve. Ez tehát az a fal, amely megteremti az emelvényt a domb tetején.
A régészet a datálásról szól. El kell helyeznünk időben a falakat ahhoz, hogy olyan következtetésre juthassunk, amely összekapcsolhat bennünket a történelemmel. Az erózió miatt nem használhatjuk a szokott módszereket. Nincs olyan burkolat, amely elérne a falak belsejéig, amelyet a cserépedények vizsgálatával és a szénizotópos elemzés segítségével el tudnánk helyezni az időben. Van azonban egy másik, egy nagyon kifinomult, modern módszer, amely megadhatja nekünk a dátumot, ez pedig az OSL: optically stimulated luminescence, vagyis
az optikai lumineszcens kormeghatározás.
Rövid, egyszerű magyarázattal élve: ez egy olyan módszer, amely megadja az eltelt időt, amióta a kvarcrészecskék a föld alá kerültek és elveszítették a napsugarakból nyert energiájukat.
A lunineszcens kormeghatározás alapját az a tény adja, hogy a természetben előforduló ásványok (pl. kvarc) rácsszerkezeti hibáik, illetve az azokban felhalmozódó elektronok révén közvetve mérni tudjuk az őket ért ionizáló sugárzás mennyiségét. Mivel a befogadott sugárzás mennyisége arányos az idővel, meghatározással kiszámolhatjuk, hogy a vizsgált ásványok milyen hosszú ideje vannak kitéve a természetes sugárzásnak.
A következő lépés, hogy mintákat vegyünk az optikai lumineszcens kormeghatározáshoz. Így például vehetünk mintát innen, a legősibb részből, vehetünk mintát például innen, a helyreállított részből. Mintákat kell vennünk ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a falról és elkészíthessünk egy háromdimenziós modellt, hogy majd bemutathassuk az eredményeket, amikor közzétesszük és elmondjuk, hogy mit gondolunk.
Vettünk is tíz mintát és most már vannak eredményeink. Természetesen a legfontosabb eredmények az elején vannak, a nagy falak megépítésének kezdetén. A legkorábbi dátum szerint a falat i. e. 1150 és 750 között építették. Ez a vaskorban van. Ez így nem elég. Hogy miért? Mert nagy a bizonytalanság és csökkentenünk kell. Ezt megtehetjük, ha az optikai lumineszcens kormeghatározás eredményeit összekapcsoljuk a hely településtörténetével, mert az nem várható el, hogy az ilyen falakat egy olyan időszakban építsenek, amikor a település nem virágzott. Az ilyen jellegű információk beépítésével azt hiszem egyértelműen kijelenthetjük, hogy
a falakat a 8. sz. első felében építették, valamikor i. e. 800 és 750 között.
Most az a kérdés, Thomas, hogy ki építtette?
Thomas Römer: Igen.
Israel Finkelstein: Olyan, mintha egy bűnügy helyszínén lennénk. Ki tette? Alapvetően három jelöltünk van:
- Júda (a jobb oldalon),
- Asszíria (a háttérben),
- és Izrael (a bal oldalon).
Thomas Römer: Ha úgy járunk el, mintha egy bűnügy helyszínén lennénk, akkor azt hiszem, a legkevésbé valószínű jelölttel kell kezdenünk.
- A legkevésbé valószínű jelölt pedig egyértelműen Júda. Abban az időben Júdának nincs erőforrása ehhez, Jeruzsálem pedig túl kicsi. Elképzelhetetlen tehát, hogy Júda ilyen falat tudna építeni.
- Az asszírok, igen, ők erősek voltak, de egy még túl korai nekik, hiszen csak később jönnek délre (i. e. 705; 701). Tehát ez sem lehetséges.
- Így csak Izrael marad, észak. Természetesen felmerül a kérdés, hogy túl közel van Jeruzsálemhez, de ha az emelvényre tekintünk, azt gondolom, tudunk némi összehasonlítást végezni az északi helyzettel.
Israel Finkelstein: Tény tehát, hogy ilyen emelvényeket az egész régióban csak az északi királyságból ismerünk. Van Samariában, a fővárosban, illetve Jezréelben, a Jezréel-völgy egyik erődjében. Van két erődítményünk Moábban, amiket az északi királyság építtetett. Ott szintén magasított emelvények vannak. Nem meglepő tehát, hogy itt egy olyan struktúrával van dolgunk, amit az északi királyság emelt az i. e. 8. sz. első felében, és területi szempontból sem kellene, hogy meglepő legyen, Thomas.
Thomas Römer: Igen. Ha visszatérünk a Bibliához, azt látjuk, hogy Józsue könyvében Kiriath-Jearim néha Júdához, Júda törzséhez, földjéhez kapcsolódik, néha pedig Benjamin törzsével áll kapcsolatban. A legősibb szövegekben a hely valószínűleg Benjaminé, Benjamin pedig északi rész. Ez itt egyértelműen egy határhelyzet.
Israel Finkelstein: Van bizonyítékunk a Királyok második könyvéből is, a bét-semesi ütközet. Bét-Semesnél Joás, Izrael királya a 8. sz. elején legyőzi Júda királyát, Amacját, foglyul ejti, majd lerombolja Jeruzsálem városfalait. Ez azt jelenti, hogy Júda Izrael hűbérese lett. A 8. sz. első felében és különösen észak legnagyobb királya uralkodása idején, aki több, mint 40 évig ült a trónon, nem meglepő, hogy II. Jeroboám éppen itt építtet egy uralmi emelvényt, egy erődítményt a Jeruzsálem felé vezető úton, hogy ellenőrizze és uralma alatt tartsa Jeruzsálemet. És természetesen van még egy kérdésünk: ez vajon hogyan kapcsolódhat a szövetség ládájának elbeszéléséhez?
A domb délkeleti lejtőjének teraszai
Thomas Römer: Ha a szövetség ládáját és történetének helyszínét az i. e. 8. századba helyezzük, akkor ott tökéletesen érthető. Minden bizonnyal egy északi történetről van szó, hiszen Silóban kezdődik, amely elbeszéli nekünk, hogy a láda hogyan került ide. A történet II. Jeroboám korában tökéletesen érthető. A régészet rávilágított, hogy Kiriath-Jearim fontos hely volt: katonai erődítményként szolgált, befogadott egy szentélyt. A Biblia viszont azt akarja elhitetni velünk, hogy csak nagyon rövid ideig állomásozott itt a láda, de a régészet a bibliakritikával együtt rávilágíthat, hogy a láda sokkal hosszabb ideig volt itt, és végül ez a hely sokkal fontosabb, hogy megértsük a szövetség ládáját és a hozzá kapcsolódó elbeszélést.
Israel Finkelstein: A szövetség ládájához kapcsolódó elbeszélés helyszíne olyasmi dolgokat is tud nekünk mondani, ami túl van Kiriath-Jearimon, beszél az északi királyságról, annak ideológiájáról, és a déli Júdával való kapcsolatáról.
Panorámakép: Kiriath-Jearim és Yad-HaShmonah
További tájékozódásul:
https://kiriathjearim.wordpress.com/
Israel Finkelstein – Thomas Römer et al.: Excavations at Kiriath-jearim Near Jerusalem, 2017: preliminary Report, Semitica 60 (2018) 31–83. (Elérhető az academia.edu oldalról.)
Israel Finkelstein – Thomas Römer: Kiriath-jearim and the List of Bacchides Forts in 1 Maccabees 9:50–52, New Studies in the Archaeology of Jerusalem and its Vicinity 13 (2019) 7–17. (Elérhető az academia.edu oldalról.)
A képek forrása: BiblePlaces.com; Haaretz; The Times of Israel.
