Mennyivel tudhatunk többet a nők társadalmi, gazdasági és vallási tevékenységeiről, ha ismerjük az ókori izraeli ház szerkezetét? A temetési statisztikák magas csecsemőhalandóságot mutatnak és az ettől való félelem a gyermektolvaj démonokban való hiedelmet és különböző családi, vallási rituálékat eredményezett. A nők a gyermekvállalás mellett irányították a háztartás gazdaságát. Az otthon végzett női tevékenységekhez kapcsolódó eszközök kerültek elő az izraeliták lákisi, Tell Maszosz-i, Tell el-Far’ah-i, Beér-Sevái és Tell Halifi házaiban. Elizabeth Ann Remington Willett írásában rámutat: a fellelt rituális lámpásokat, női figurákat és ameluettekket használtak a természetfeletti erők szabályozására. Bibliai szövegek is említést tesznek azokról a nőkről, akik vallási-mágikus tevékenységet végeznek otthonaikban. Az ókori közel-keleti régészet tágabb kontextusában pedig elmondható, hogy az otthon védelmére írt arámi varázsigék is megerősítik a nők vezető szerepét az oltalmazó házi rituálékban.
Az ókori izraeli házak szerkezeti tervének ismerete hátteret biztosít a nők társadalmi, gazdasági és vallási tevékenységének megvitatásához.
A szokásos izraelita ház három hosszú, oszlopokkal elválasztott szobából és egy hátsó, tágas helyiségből állt. Az oldalsó helyiségeket gyakran kövezett burkolattal látták el, a központi szoba pedig udvarként szolgált. Az oszlopok és a lépcső maradványainak tömörsége azt jelzi, hogy néhány izraeli háznak volt második szintje is, vagy tetőszerkezete.
Stager (1985) és Holladay (1992, 1997) felvetette, hogy a szűk földszinti szobák és a néprajzi párhuzamok miatt a családok az emeleten éltek. Mások, mint ahogy Herzog is (1997), úgy vélik, hogy olyan helyeken, mint Beér-Seva, a hátsó tágas helyiség volt a család hálószobája, külön, az utcára néző előszoba pedig konyhaként funkcionált.
A nemek szerinti munkamegosztás néprajzi és történeti tanulmányai rámutattak, hogy amíg a férfiak tevékenysége jellemzően az élelmiszer megtermelésére és a közösség vezetésére összpontosult, addig a nők általában a háztartás gazdaságát irányították, beleértve az élelmiszerek tárolását és elkészítését. Mivel a háztartás volt a nők területe, közvetlenül vagy közvetetten foglalkoztak minden velejárójával. Az ételkészítési és tárolási folyamatokkal kapcsolatos tárgyak – őrlőkövek, kemencék, főzőedények, tárolóedények és ételmaradványok – továbbra is láthatóak a régészeti nyilvántartásokban.
A korai Izrael önellátó mezőgazdasági környezetében, amikor alig kézműves szakosodás, a nők ruhákat szőttek és fontak háztartásuk számára. Még az ipari környezetben is mindig nők voltak a takácsok és a fonók. A bibliai leírások, mint például a Péld 31 és a 2Kir 23, mind azt igazolják, hogy az izraeli nők szőtték a textíliákat és készítették a ruhákat családjaik és isteneik számára.
Az asszonyok sátracskákat szőttek a napistennőnek.
Az ókori közel-keleti szövegek, domborművek és festmények is a nőket fonóként és szövőként ábrázolják.
Varrótűk, szövőszék-súlyok, ételtároló és főzőedények, tálak és ételmaradékok voltak a nők munkaterületein az izraeliták házában. Ezek a tárgyak gyakran tömjénoltárokkal és női figurákkal együtt fordulnak elő a ház szobáiban és az udvarokon. Az ékszerek és kiegészítők, amelyeket az izraeli nők a gonosz erők elhárítására használtak, gyakran együtt vannak a háztartás szövő- és konyhai eszközeivel. Az izraeliek házai Lákisban, Tell Maszoszban, Tell el-Far’ahban, Beér-Sevában és Tell Halifban olyan kultikus tárgyakat és felszereléseket tartalmaznak, amelyeket az izraeli nők a házi rituálék során alkalmaztak.
A nők védelme Lákisnál
A város kapujától és a palotától délre fekvő házak legérdekesebb leletei az i.e. 8. századi, vaskori Lákisban (Tufnell 1953) azok a női figurák és ékszerek, amelyek a női háztartási eszközök mellett voltak. Minden lakásban volt legalább egy ékszer, amelyek többnyire az egyiptomi mitológia és a néprajzi párhuzamok révén apotropaikus (ártást és rontást elhárító) szereppel bírtak.
Késő bronzkori nyaklánc, amelyet az 1930-as években fedeztek fel Tel Lákisban. A púderkék díszek fajanszból készültek. (Fotó: Luke Chandler)
Az 1008-as házból előkerült egy női figura, kendős fejdísszel és egy kagylópénz-szerű amulettel, valamint agyagorsó-örvényekkel, megégett fonalakkal, valamint főző- és tárolóedényekkel. A modern közel-keleti kultúrákban a kagylópénz héjait amulettként használják, hogy eltérítsék a gonosz tekintetet a csecsemőktől, a héjak ugyanis szemnek tűnnek. Az 1002-es házban volt még egy szemamulett – egy csontból készült „szent szem”-szkarabusz –, valamint lámpások és női szövő- és főzőeszközök. A szövőszék gerendáján, a szövőszék súlyain és a festékkádon kívül a 1003-as házban volt egy lámpás, egy kehely és egy főzőedény, valamint egy kék fajansz gyöngy. A nők kék és zöld köveket viseltek, hogy elkerüljék a gonoszt, különösen a gonosz tekintetet.
A főzőedények mellett az 1032-es házból előkerült hat gyöngy is, amelyek közül az egyik arany, a másik fajanszból készült Nofertum-amulett, egy karneol ék és egy héjtöredék, szintén apotropaikus eszközök. Az emberek többnyire a vörös színt választják az apotropaikus motívumok színének, mert úgy gondolják, hogy ez eltéríti a démonokat és a gonosz tekinteteket. Azt is gondolják, hogy a démonok félnek az aranyból vagy más fényes fémből készült ékszerektől. A 1031-es locusból előkerült további két szem-amulett, amelyeket az izraelita nők saját és újszülötteik védelme érdekében viseltek – egy kék fajanszszerű kagylópénz-amulett és egy csontos medál körmintával. A Locus 1033-ban egy kézzel készített istennőfej is előkerült egy edényből és két szkarabeusz az egyiptomi 26–22. dinasztiából. Ezek a szobák az i.e. 8. sz. lakisi házakban a palotától délre megerősítik a mágikus ékszerek és a női figurák fontosságát az ókori izraelita nők mindennapi életmódjában.
A kapuból a városba vezető 1087-es út mentén lévő házakat vagy üzleteket azonban csak részben tárják fel, és hasonlókat mondhatunk róluk, mint a palotától délre fekvő házakról. Minden szobacsoportban volt legalább egy figura vagy amulett. Az olyan hagyományos háztartási cikkekkel együtt, mint a szövőszéksúly, a lámpás, a főzőedény, tálak, korsók, kancsók, ekevas és ösztöke, az 1089-es házban volt továbbá két, csontból készült legyezőnyél-fogantyú, amit kilyukasztottak, hogy fel lehessen függeszteni, az egyik körmintával, valamint egy szkarabusz szalonnakőből. A 1078-as házban volt egy hullámos paróka és egy csúcsos fejfedő, egy lámpa, egy főzőedény és különböző tárolóedények, a 1080-as házban pedig egy medál, egy főzőedény, különböző konyhai tálak és korsók. A 1040-es házban volt egy kézimalom és őrlőkő, lámpák, főzőedények, tálak, korsók és kancsók, illetve egy zöld fajansz, amelyen négyszeres isteni szem figyelt, valamint egy csontból készült korong, amit átfurtak, hogy fel lehessen akasztani. Hasonlóképpen, az 1043-as házban is volt egy kör alakú csontkorong, amelyet a felfüggesztés végett átfurtak, mellette égett olajmagok és főzőedények, amelyek a nők főzési tevékenységét bizonyítják.
A nyakláncról vagy esetleg a ház ajtajáról származó, felfüggesztés céljából kilyukasztott csontkorongok, valamint a csontból készült medálok és legyező-fogantyúk körmintás díszítéssel, a négyes szemű zöld fajansz és a szkarabeusz szent szem, mind szépen tükrözik az izraelita nők törekvését, hogy megvédjék magukat és gyermekeiket a gonosz tekintetektől és a gyermektolvaj démonoktól. A gyöngyök, istenséget ábrázoló fajansz amulettek és a figurák a nők szövési és konyhai környezetéből származnak. Szemléltetik az izraeli nők által viselt vallási ékszereket és azokat a képeket, amelyeket otthonukban helyeztek el, hogy megvédjék magukat és gyermekeiket.
A modern közel-keleti nők ugyanazokkal a félelmekkel néznek szembe és hasonló, kék gyöngyös, kagylópénzes szem-amulettekkel és fénylő fémtárgyakkal küzdenek a gonosz szem és a gyermektolvaj démonok ellen.
Tell Maszosz
Tell Maszosz több lakhelyének szerkezete és tárgyai arra utalnak, hogy az első izraelitáknak voltak házi szentélyei. A timnai Hathor-templomban elhelyezett négy, jellegzetes fogadalmi ajándék (votívfigura) jelenléte a 307. teremben azt bizonyítja, hogy a 314-es ház lakói függtek egy személyes védőistennővel kialakult kapcsolattól, akit a nyilvános szentély mellett otthonukban is imádtak vagy éppen kizárólag ott. Valószínűleg a tűzhely és a vályogtégla-struktúrát használták fel a hamumaradványokkal, valamint az udvari padot a fémmegmunkáláshoz és a hozzá kapcsolódó vallási rituálékhoz, ahol segítségül hívták a család istennőjét. A 331-es szobában, amelynek a pad közelében volt a bejárata, találtak három füstölőt, három lámpást, egy gyöngyöt, Vörös-tengerből származó számtalan kagylót és egy kánaáni-föníciai stílusú elefántcsontból készült oroszlánfejet. Az oroszlán az egyptomi-kánaánita panteon hatalmas védőistennőit szimbolizálta és kísérte, ezért jelenléte a füstölőkkel és a 331-es szobában található lámpásokkal azt jelenti, hogy
ott egy nő feküdt újszülött gyermekével, és kagylóhéjakkal, gyöngyökkel védelmezte magát és újszülöttjét, valamint az olaj és tömjén égetésével köszöntötte az istennőt és elhárította a féltékeny szellemek jelenlétét.
A szembetűnő padok, a gondos vakolás és a cserépdarabok bevonatai azt sugallják, hogy a 167. ház 169. szobája szentélyként működött, mert a vakolt és díszített falak a padokkal együtt a Levante déli részén található házi kultikus termek építészetére jellemzők. Magában a szobában és a 167-es házban, illetve annak környékén felfedezett számos műtárgy luxus fogadalmi ajándékokra utal, továbbá egy állatokkal díszített, csontból faragott szkarabeusz egy mészkőből megmunkált oroszlánfej kapcsolódik Asera istennőhöz. A 42-es ház külső udvarának közepén, egy hamugödör mellett egy 5 m magas építmény áll egy kapcsolódó paddal. Nincsenek kísérő tárgyak, amelyek azt mutatnák, hogy a lakosok a struktúrát technológiai tevékenységekben alkalmazták volna, és így hasonlít a Levante kultikus területein álló pódiumokra. A főzőgödör, a főzőedény, a korsók és a tálak azt jelzik, hogy egy nő a magasított struktúra közelében lévő területen készített ételt. A pontozott mintájú csontamulett, a kehelymaradvány és a díszes emelvény a nőknek a démoni erők elhárítására művelt házi, vallásos rituáléjára utalnak.
Tell Maszosz G-területének szobáiban az i.e 7. század végéről egészen a hatodik század elejéig a feltárók női és állati figurákat, lámpákat és bútormodellt találtak a női textiltermékek között, például orsó-örvényeket, varró- és más tűket, valamint élelmiszerek tárolására és előkészítésére szolgáló edényeket, például főzőedények, tálak, tárolóedények és kratéreket (kráterszerűen öblös és mély edénytípusokat). A rituális tárgyak jelenléte a női eszközök környezetében az otthoni vallásosság fontosságáról árulkodnak az izraeliták mindennapi életében.
Tell el-Far’ah
Az i.e. 10. századtól a legtöbb izraelita lakhely Tell el-Far’ahban, vagyis a bibliai Tircában a 7b jelzésű rétegből való, és az otthonokban voltak női vagy állatfigurák. A gyakran nyílhegyekkel kísért lófigurák a lakónegyed déli részének több épületéből származtak, valamint a védelmi sáncárok és a városkapu felé néző szabad tér felől. Amíg a nyilvános helyeken fellelt háborús istennőt szimbolizáló lófigura a katonák amulettje lehetett, addig a házakból származó figurák a mezopotámiai házakat őrző védőfigurákhoz hasonló célt tölthettek be (Lichty 1971; Black and Green 1992). Az elefántcsontból készült medál, a fuvolajátékos amulett, a női figura töredék, szentély-modell, valamint a település nyugati szélétől a 187., 149B. és 161. ház gyöngyei és áttört korongja mind azt mutatják, hogy az izraeliták nem korlátozták vallási gondolataikat és tevékenységeiket a nyilvános templomokra.
Szentély-modell Tell el-Far’ah-ból
A szarvasmarhafejek, a borját szoptató tehén motívuma, a gyöngyök és a kék ékszerplakett a tamburinos női figurával, sőt a 176., 427. és 436. ház lámpása a nők vallási meggyőződését és rituáléit képviseli a szélesebb, ókori közel-keleti örökségben és a termékenységhez, az anya védelméhez kapcsolódik. Nincsenek kifejezetten férfi kiegészítők, amelyek kísérik ezeket a fogadalmi tárgyakat. Másrészt az olyan tárgyak, mint a háztartási kerámia és az orsó-örvény, a női érdeklődést erősítik.
A bibliai és más ősi héber szövegek, például Khirbet el-Qom és Kuntillet Ajrud feliratai arra utalnak, hogy Asera Izrael védőistennője volt. Asera említése I. Jeroboám király fia halálának bibliai szövegkörnyezetében fordul elő, amikor a király Tircában élt. Ahija próféta közli Jeroboám feleségével, hogy gyermeke meghal, Isten pedig megbünteti Izraelt, mert „aserákat” készítettek (1Kir 14,15); majd miután „Jereboam felesége visszament Tircába, és átlépte a ház küszöbét, a fiú meghalt” (1Kir 14,17). Az izraeliták figurái, beleértve a tircaiakat is, Aserát ábrázolták, aki nemcsak Éllel/Jahvével állt kapcsolatban a gyermekek biztosításában, hanem megvédte őket és anyjukat a csecsemőhalandóságtól és a rövid élettől. Ennek hátterében kell értenünk, hogy Ahija próféta megdorgálja Jereboám feleségét Asera-képek készítése miatt, és megengedi gyermekének a halálát.
A tell északkeleti része különösen gazdag kultikus leletekben. A 427. számú ház mellett, ahol a feltárók szarvasmarha- és női figurákat fedeztek fel, a 436-os házban számos luxus fogadalmi tárgyat, a 442-es házban füstölőt és ciprusi tálakat, a szomszédos 440-es házban pedig szoptató női figurát találtak, továbbá egy felszerszámozott lófejet egy állatalakú edényből, egy alabástrom medált, hat gyöngyöt és egy másik tamburinos női figurát az udvar letaposott földpadlójának közelében, egy 3 m hosszú kőpadot, valamint egy szentély-modellt.
Tell el-Far’ah 7. rétegében több háznak van udvari fülkéje, amelyek olyan fülkéket jelölnek, ahol a nők imákat és varázslatokat mondtak, libációt, vagyis italáldozatot öntöttek ki, olajat és tömjént égettek a háztartás védőistennőjének. A női főzőberendezések túlsúlyban vannak ezeken az udvari területeken, ahol a feltárók női figurák töredékeit, állatalakú libációs edényeket és női textilgyártó eszközöket is találtak. Az i.e. 10. sz. izraelita házai Tell el-Far’ahban a nők vallás tevékenységét mutatják otthonaikban.
Tell Beér-Sevá
Az i.e. 8. sz. izraeli házai a Tell Beér-Sevá 2. rétegében számos példáját hozza a nők főző-, ételtárolási és szövési területeken használatos kultikus tárgyainak. A 94. számú előszobában, egy női sütő- és főzőedények helyén egy lámpás és egy állatalakú figura töredéke volt.
Egy szobor elhelyezése a bejárat őrzésére és egy lámpás meggyújtása, hogy vonzza a jótékony istenséget és elhárítsa a gonoszokat, a közel-keleti nők szokásos gyakorlata volt.
A 36-os udvar önmagában egy konyha, amely északon a 94-es, délen pedig a 25-ös szobával határos, ahol a régészek egy női figurát, egy miniatűr lámpást és egy fekhely-modellt találtak. A 36-os számú udvar oldalait áldozati polcokhoz hasonló építészeti struktúrák szegélyezik, amely a figurák és lámpások két lelőhelyéhez kapcsolódik. Az otthonok konyhái az utcához közeli elülső helyiségekben találhatók, mivel bejárást biztosítanak a tetőn található lakó- és munkaterületre, a hátsó hálószobákba és az éléskamrába, így természetes helyet kínálnak a házi szentélyek számára, ahol azt az istenséget tisztelik, amely megvéd azoktól az esetleges káros, gonosz tekintetektől és szellemektől, amelyek megpróbálnak bejutni a házba.
A Ø∆H, vagy „megszentelt” feliratú, vízszintesen hurokfogantyús öblös edény (kratér) a 76-os ház elülső szobályának szentélyéhez tartozik. Kozmetikai pálcika, kőből készült fülbevaló, gyöngyház, szövőszék-súly, valamint ételmaradványok és edények jelölik ezt a területet, amely a 76-os számú ház háziasszonya a főző- és szövőterületétől a 66-os kazamataszobájának kamrájáig bejárt.
A 44-145 szobaegyüttesben volt egy sütő, 30 agyag szövőszék-súly, egy lwm feliratú korsó, főzőedények és egy figuratöredék. A 25. épület hosszú központi, 48-as szobájában volt még egy figuratöredék, gyöngyök, egy karkötő, szövőszék-súlyok, egy díszes amfora, egy gomb, főzőedények, valamint számos tálat és tárolóedény. A női ékszerek, textilkészítő eszközök és főzéshez szükséges tárgyak, amelyek körülveszik a figurákat ezekben az izraelita házakban, megerősítik, hogy azok a nőké voltak, és beépítették azokat házi vallás rituáléikba.
Asdoda figura az i.e. 12. századból
A 25. szoba oszlopalapú figurájának lapított feje és csíkos nyaka hasonlít az Asdoda figurához, amely egy női alak és egy áldozati asztal kombinációja, ahol az istennő feje és mellkasa alkotják a trón vagy szék hátulját, míg az öle az ülőlapot (Dothan 1971). Hasonló formájú, „ülő női” figurák áldozati asztallapokkal az asszír Assurból származnak. Az Asdoda a mükénéi fekete-fehér csíkos „isteni nővérektől” származik. Az egyik forma oszlopalapon áll és egy gyermeket tart, egy másik forma egy istennőt trónszéken ülve ábrázol, lehajtott karokkal, hogy a gyermeket a derekánál tartsa.
Székmodell, miniatűr lámpa és korsó a 25. számú házból.
A gyermekvédő istennő ölét ábrázoló székmodell figurákkal és füstölőkkel együtt volt a 25., a 808. és a 430. számú házban. További figurák lámpásokkal is előfordultak. Ezek a kultikus leletek Tell Beér-Sevá női munkaterületeiről azt jelzik, hogy a nők a családjuk védelmező istennőjének képeit lakhelyeik sérülékeny bejáratai közelében helyezték el, fogadalmi ajándékokkal látták el, füstölőt és olajat égettek, hogy segítségül hívják.
Tell Halif (Lahav)
Tell Halifnál (Lahav) a 4-es terület régészcsapata feltárta a 6B-rétegben található házi szentély maradványait. A szentély elemei összekeveredtek a háztartásban használatos kerámiákkal a 8. sz. végi négy-helyiséges ház földszinti hátsó tereiben. A szoba G8005 jelzetű padlóján egy női oszlopos figura formás feje hevert egy ablakszerűen átlyuggatott kerámia füstölőállvány mellett. A házi szentély szobastuktúrája két építészeti fázisról árulkodik. A lakók úgy módosították a kezdeti tisztán otthoni jelleget, hogy elzárták az ajtókat és válaszfalakat emeltek, vagy padokat rendeztek, hogy a második építészeti fázisban szakrálisabb helyet teremtsenek. Ezek a látszólag kultikus struktúrák és tárgyak elfoglalták a nők munkaterületét az izraelita magánházban. Számos háztartási agyagedény, valamint kő- és csonteszköz volt a szobában. A szobán kívüli tűzhely, halcsontok, valamint a szőlő, gabonafélék és hüvelyesek elszenesedett maradványai jelzik, hogy ez egy női konyha és éléskamra területe volt. Ez az izraelita ház Lahavban egy másik kiváló példát kínál a füstölő oltárra és egy női figurára, amely egy nő munkaterületéhez kapcsolódik.
Az izraelita nők és az otthon végzett kultusz
Az izraelita nők utcára nyíló udvarokon álló kemencében sütöttek. A többi ókori közel-keleti kultúrákhoz hasonlóan a nők megvédték magukat és gyermekeiket azoktól az erőktől, amelyek rájuk próbáltak támadni. Ezért olyan figurákat helyeztek el, amelyek védőistenségeket ábrázoltak és hozzájuk fohászkodtak házuk. Elhelyezték azokat elülső konyhájukban vagy otthonaik udvaraiban azoknak az ajtóknak a közelében, amelyek a tetőre, valamint a belső nappali és munkaterületekhez vezettek. Figurák és egyértelműen fogadalmi edények érkeztek például a 93., 94. és 443. elülső szobából, valamint a 25. ház megmaradt első feléből, beleértve Beér-Sevában a 25., 48. és 145. szobát. Beér-Sevá 36-os bejárati udvarának, Tell Maszosz 314-es és 42-es, Tell el-Far’ah 440-es, 355-ös, 327-es és 436-os udvarának emelt struktúrája volt, amelyek áldozati helyek lehettek a házi istenségek számára. A figurák ezeknek a struktúráknak a közeléből valók, főleg Beér-Sevában és Tell el-Far'ah-ban. A feltáró régészek figurákat találtak például ugyazokon a helyeken: a hálófülkékben és a padoknál a Tell el-Far'ah-i 440-es, 355-ös és 327-es udvarban, és Tell el-Far'ah-ál a szomszédos 436-os, Beer-Seba 36-os és 314-es, valamint a 42-es udvarnál Tell Maszosznál.
Az izraeliták házaiban sok esetben füstölők vagy lámpások vannak az agyagfigurák mellett, hogy megtisztítsák a ház helyiségeit a gonosztól és segítsgégül hívják a védő istenségeket.
A lámpások és füstölők különféle formájúak lehetnek: kelyhek, ablakszerűen átlyuggatott, agyagből készült áldozati állványok, miniatűr fogadalmi lámpások, normál lámpások, agyagmodellek, amelyek a gyermekvédő istennő ölét jelképezik, valamint kis méretű mészkő tömjénoltárok. Az időszaktól függően mindezek az izraeliták lakóterében voltak az istenséget ábrázoló figurákkal és női kellékekkel.
Összességében a nők irányították az izraeli háztartás gazdaságát, de kifejezetten ők voltak a felelősek az élelmiszerek tárolásáért és elkészítéséért, valamint a ruhagyártásért. A nők további jelentős hozzájárulása a gyermekvállalás és a nevelés volt. A hátsó tágas szobákban lévő figurák és füstölők megóvták az alvó anyákat és újszülöttjeiket a mitológikus, szárnyaló éjszakai démonoktól. Tell Maszosz (307, 331 és 169), Tell el-Far’ah (442) és Tell Halif (G8005) hátsó tároló- és hálószobái tartalmazzák az otthoni kultusz bizonyítékait, beleértve a füstölőket vagy a magasított áldozati struktúrákat, amelyek azokat az istenségeket hívták, amelyek megvédték a nőket csecsemőiket, miközben azok dolgoztak és aludtak. A csecsemők védelmébe érdekében elhelyezett apotropikus amulettek és kiegészítők, különösen a hálószobákban, szintén tanúskodnak arról, hogy a nők tartottak a gyermektolvaj démonoktól. Apotropaikus ékszerek voltak például a füstölők és kelyhek mellett Tell Maszosz 314-es és 42-es házainak, Tell el-Far'ah 442-es házának hátsó szobáiban, valamint a nők ételtároló és -elkészítő tárgyai számos más helyiségben, beleértve a Tell Beér-Sevá 63-as és 66-os kazamataszobáit és a 48-as udvart, valamint Tell el-Far’ah 440-es, 161-es és 436-os számú házait. Lákis III minden egyes házában a régészek apotropaikus ékszekeret és figurákat találtak a nők konyhai és szövőeszközei között.
Ezek az izraelita kori házak Lákisban, Tell Maszoszban, Tell el-Far’ahban, Beér-Sevában és Tell Halifban feltárják az izraelitáknak azon kultikus tárgyait és berendezéseit, amelyeket az otthoni, védelmező rituálékban alkalmaztak. Az ókori Közel-Keleten fellelhető családi szentélyek és a szomszédos kultikus helyiségek párhuzamokat mutatnak, amelyek segítenek értelmezni azokat a kultikus struktúrákat, tárgyakat és ékszereket, amelyeket ezekben a házakban találtak.
Fordította: #BibliaKultúra
Hivatkozott irodalom
Aharoni, Yohanan, ed.
1973 Beer-sheba I: Excavations at Tel Beer-sheba, 1969-1971 Seasons. Tel-Aviv: Institute of Archaeology, Tel-Aviv University.
Black, Jeremy, and Anthony Green
1992 Gods, Demons, and Symbols of Ancient Mesopotamia: An Illustrated Dictionary. Illus. Tessa Rickards. London: British Museum.
Borowski, Oded
1995 Hezekiah’s Reforms and the Revolt against Assyria. Biblical Archaeologist 58(3):148-55.
Brav, Aaron
1981 The Evil Eye Among the Hebrews. In The Evil Eye: A Folklore Casebook, ed. Alan Dundes. New York: Garland.
Chambon, Alain
1984 Tel El-Farvah 1: L’Âge du Fer. Paris: Éditions Recherches sur les civilisations.
Dever, William G.
1990a Archaeology and Israelite Origins: Review Article. Bulletin of the American Schools of Oriental Research 279:89-95.
Dothan, Moshe
1971 Ashdod II-III: The Second and Third Seasons of Excavations, 1963, 1965, Soundings in 1967. 'Atiqot 9-10. Jerusalem: Department of Antiquities and Museums in the Ministry of Education and Culture, Hebrew Univ. Department of Archaeology, and Israel Exploration Society.
Fritz, Volkmar and Aharon Kempinski
1983 Ergebnisse der Ausgrabungen auf der Hirbet El-Msas (Tel Masos) 1972-1975. Wiesbaden: Otto Harrassowitz.
Herzog, Ze’ev
1984 Beer-Sheba II: The Early Iron Settlements. Tel-Aviv: Tel-Aviv University Institute of Archaeology and Ramot Publishing Co.
1997 Beersheba. Oxford Encyclopedia of Archaeology in the Near East 2:287-291. New York: Oxford Univ. Press.
Herzog, Ze’ev, Anson F. Rainey, and Sh. Moshkovitz
1977 The Stratigraphy of Beer-Sheba and the Location of the Sanctuary. Bulletin of the American Schools of Oriental Research 225:49-58.
Holladay, John S., Jr.
1987 Religion in Israel and Judah Under the Monarchy: An Explicitly Archaeological Approach. In Ancient Israelite Religion, ed. Patrick D. Miller, Paul D. Hanson, and S. Dean McBride. Philadelphia: Fortress.
1992 Israelite House. Anchor Bible Dictionary 3:308-18. Garden City, N.Y.: Doubleday.
1997 Four-Room House. Oxford Encyclopedia of Archaeology in the Near East 2:337-342. N. Y.: Oxford Univ. Press.
Jacobs, Paul
1992 Iron Age Halif Revisited. Lahav Newsletter, no. 51, ed. J. Seger.
Lichty, Erle
1971 Demons and Population Control. Expedition 13(2):23-24.
Seger, Joe D.
1992a Lahav Newsletter, no. 51. Cobb Institute of Archaeology.
1992b Tel Halif. Notes and News. Israel Exploration Journal 43(1):66-70.
Stager, Lawrence E.
1985 The Archaeology of the Family in Ancient Israel. Bulletin of the American Schools of Oriental Research 260:1-35.
Tufnell, Olga
1953 Lachish III: The Iron Age. London: Oxford Univ. Press.
A tanulmány forrása:
Women and house religion, in The Bible and Interpretation. News and Interpretations on the Bible and Ancient Near East History
További elmélyülésre a szerző tollából:
Elizabeth Ann R. Willett: Infant Mortality and Family Religion in the Biblical Periods, DavarLogos 1.1 (2002) 27–42.
A képek lelőhelyei:
Biblical Archaeology Society Online Archive; Green Prophet; Pinterest; ResearchGate; The Bible and Interpretation; The Israel Museum – Jerusalem; Wikimedia; WordPress.
A szerzőről:
Elizabeth Ann Remington Willett nyelvész, az ókori Izrael történelmét és kultúráját, valamint Közel-keleti régészetet tanított az Arizona Egyetemen. Jelenleg a SIL International vezető fordítói tanácsadója. Anyanyelvű bibliafordítókat képez Latin-Amerikában.
A Special Thanks To Elizabeth Willett!
A témához kapcsolódó bejegyzéseink:
Biblia és a gender-régészet – avagy hogya látják az izraelita nőt...
