Bejegyzésünkben áttekintjük a 2023-as év legjelentősebb bibliai régészeti leleteit. A válogatás elkerülhetetlenül szelektív és szubjektív. Ezzel együtt a 2023-as év igazán fontos felfedezései lehet, hogy csak évek múlva válnak ismertté, mivel a szakembereknek időbe telik, amíg alaposan tanulmányozzák kutatásaik eredményeit, majd tudományos folyóiratokban publikálják eredményeiket. Ám az alábbi néhány történet 2023-ban a bibliai régészet számára címlapokat generált.
Soron kívül
Az egyik legizgalmasabb lelet, amelyet idén Izraelben jelentettek be, technikailag nem a bibliai korból származik. A régészek azért hatoltak be egy barlangba a Holt-tenger közelében, hogy jobban megnézzenek egy korábban felfedezett cseppkőfeliratot. A barlang felső részén egy nyeles pilumot, egy lándzsaszerű fegyvert fedeztek fel.
További vizsgálódásuk során egy rejtekhelyet találtak, ahol jól megőrzött római kardokat rejtettek el, amelyeket nyilvánvalóan 130–135-ben, a Bar Kokhba-lázadás idején vették el a katonáktól. A kardok továbbra is fa- és bőrhüvelyükben voltak.
10. Elveszett sírok Gázában
2023 szeptember végén a gázai régészek bejelentették, hogy sírokat találtak egy római kori temetőben. A René Elter francia régész vezetésével dolgozó csapatok fontos információkat tártak fel a 2000 évvel ezelőtti tengerparti kereskedelmi útvonal mentén élők életéről. Két rendkívül ritka ólomkoporsót találtak – az egyiket díszes szőlőlevelekkel, a másikat delfinek képeivel díszítették –, ami arra utal, hogy a társadalmi elit tagjait temették el.
„Egy feltűnésmentes építkezési terület – amelyet körülvesz egy ligetnyi, jellegtelen lakóház – a régészek aranybányájává vált.”
Két héttel később a Hamász gázai fegyveresei megtámadták Izraelt, amivel háborút robbantottak ki, amely valószínűleg a földdel tette egyenlővé azokat a nem ismert lakóházakat, kitelepítve és talán megölve lakóikat. A helyszínen dolgozók és magának a lelőhelynek a sorsa jelenleg ismeretlen.
A háború megzavarta az Izraeli Régiségügyi Hatóság (IAA) munkáját Izrael-szerte. Az IAA néhány, az ókori katasztrófák tanulmányozásában szerzett szaktudással rendelkező régésze úgy találta, hogy képességeire másfajta munkához van szükség. A Hamász által megtámadott zsidó közösségekhez hívták őket, hogy segítsenek az emberi maradványok felfedezésében és azonosításában.
„Egy dolog kétezer éves romboló maradványokat feltárni, és egészen más dolog – szívszorító és felfoghatatlan – a jelenlegi feladatot elvégezni a településeken élő testvéreink nyomainak felkutatásával” – közölte az IAA.
Olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek segítettek azonosítani legalább 10 halottat, akiket korábban eltűntnek tekintettek.
9. Ősi izraelita DNS
A háborús hírekben szinte elveszett az október eleji bejelentés, miszerint az első templom időszakából származó ősi izraelita DNS-t találtak. A genetikai anyagot két olyan személytől nyerték ki, akiknek maradványait egy Jeruzsálemtől nyugatra található Kiryat Yearimi családi sírban találták meg, és amelyek i. e. 750–650 körülre datálhatók.
Az eredményt „az elveszett civilizáció tanulmányozásának szent gráljaként” jellemezték, amely
„az ígéretek szerint megnyitja az utat az ókori izraeliták eredetével kapcsolatos régóta fennálló kérdések további kutatásához”.
Az előzetes eredményeket az új régészeti felfedezésekről szóló konferencián akarták megvitatni, de az összejövetelt az Izrael és a Hamász közötti konfliktus miatt elhalasztották.
8. Az ókori hadviselés legkorábbi bizonyítékai
A Biblia a Ter 14. fejezetében Ábrahám idejéig visszamenőleg leírja a háborúkat. Most a régészek több ezer évvel korábbról, a korai kőkorszakból, i. e. 5800–4500-ból származó fegyveres konfliktusokra utaló bizonyítékokat tártak fel.
Izraelben két különböző lelőhelyen több száz – egységes, aerodinamikus formára simított – dobókövet tártak fel. Ez a harcra való szervezett felkészülésre utal. A két őskori lelőhely mérete Alsó-Galileában és az északi Sharon-síkságon azt mutatja, hogy a háborús felkészüléshez sok emberre volt szükség.
7. Antiókhia pusztulása
2022-ben török régészek először kezdtek el dolgozni Antakya lakónegyedeiben, az ókori Antiókhia városának helyén, ahol Jézus követői először nevezték magukat keresztényeknek. Az ásatás reményeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy sok új felfedezést tehetnek az antiókhiai életről. De aztán február 6-án földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát.
Antakya volt az egyik legsúlyosabban sújtott város, több mint 35 000 halottal. A város régi része, beleértve az első századba és korábbra visszanyúló, változatos történelmének emlékműveit, romokban hevert. Az ásatási tervek véglegesen leálltak.
6. Siloámi csalódás
Csaknem két évtizede mutatják meg a Jeruzsálembe látogatóknak azokat a lépcsőket, amelyek az újszövetségi időkben a Siloám medencéjének egyik oldalát szegélyezték. A medence a zsidó zarándokok rituális tisztálkodási helye volt, mielőtt felmentek volna a templomba. A János-evangélium 9. fejezetében Jézus meggyógyít egy vak embert, és azt mondja neki, hogy menjen és mosakodjon meg a Siloám-medencében.
A lépcsőfokokat véletlenül fedezték fel egy 2004-es csatornajavítás során. A feltárást azonban egy gyümölcsöskert megóvása érdekében korlátozták. A régészeket és a helyi hatóságokat azonban izgatta a lehetőség, hogy többet is találhatnak, és úgy döntöttek, hogy a gyümölcsöskertet lerombolják egy teljesebb ásatáshoz. Semmit sem találtak. A lépcsőfokok nyilvánvalóan megmaradtak, amikor utat építettek föléjük, de a medence többi köve nem maradt meg. Valószínűleg az ókorban más építkezésekhez vitték el őket.
5. A 86. zsoltár szavai egy sivatagi hegy tetején
A régészek a Holt-tengerre néző sivatagi hegy tetején álló Hyrcania erődítményhez túráztak az ásatások első szezonjára. Az erődöt a Hasmoneusok építették, majd Nagy Heródes börtönként használta, később pedig bizánci kolostorként funkcionált. Az összeomlott építőkövek rétege között a régészek egy vörösre festett, egyszerű graffiti keresztet fedeztek fel, alatta egy felirattal.
Ez egy ima volt, amely részben a 86. zsoltárt idézte:
„Jézus Krisztus, őrizz engem, mert gyámoltalan és szegény vagyok”.
A feliratot az epigráfiai stílus alapján a 6. századra datálták.
4. Dávid és Salamon visszanyeri nagyságát
A minimalista nézeteket vallók szakemberek által évtizedekig jelentéktelen fővezérekként elvetett 3000 évvel ezelőtti izraelita királyok 2023-ban figyelemre méltó ellenállóképességről tettek tanúbizonyságot. Yosef Garfinkel, a Héber Egyetem régésze az év közepén megjelent cikkében öt Jeruzsálem környéki helyszínen végzett ásatásokat tekintette át, és arra a következtetésre jutott, hogy hasonló erődítményeik és más városi jellemzőik megegyeznek a központosított királyság bibliai leírásával abban az időszakban.
„Ezek a városok nem a semmi közepén helyezkednek el. Ugyanazzal a városi koncepcióval rendelkező urbanisztikai mintázatról van szó.”
A régészek, akik egy évtizeden át folytattak ásatásokat Tel Gezerben, novemberben publikálták a radiokarbonos vizsgálatok eredményeit, amelyek Gezer híres hatkamrás kapujának építését az i. e. 10. század első felére teszik, ami alátámasztani látszik az 1Kir 9,15 versét, amely leírja, hogy Salamon munkásokat toborzott Jeruzsálem, Hacór, Megiddó és Gezer építésére.
3. A vályogtégla-boltív rejtélye Tel Shimronban
Egy rendkívül jó állapotban fennmaradt vályogtégla boltozatot tártak fel gondosan egy kánaáni város akropoliszán, amely az észak-izraeli Jezréel-völgyre néz. A boltív egy boltozatos folyosóból vezet mélyen a telbe, egy rétegzett régészeti halomba. A végét még nem tárták fel.
A boltív rendeltetése még nem ismert, bár egyesek szerint kultikus jelentőséggel bír. Úgy tűnik, hogy a boltozatot úgy őrizték meg, hogy nem sokkal az építés után újra betemették.
A Bibliában kevéssé említett Shimront a régészek nagyrészt figyelmen kívül hagyták, amíg a jelenlegi ásatás 2017-ben meg nem kezdődött. A város a középső bronzkorban, 4000 évvel ezelőtt, fénykorában 48 hektárt foglalt el.
2. Betszaida azonosítása a galileai tóparton
A régészek gondosan feltárták egy bizánci bazilika maradványait a Galileai-tó közelében, és meg vannak győződve arról, hogy Betszaida valódi helyét tárják fel. Tavaly találtak egy mozaikfeliratot, amely
a mennyei apostolok vezetőjére és parancsolójára
utal, ami arra enged következtetni, hogy ez az ősi templom Péter emlékére épülhetett. A hagyomány szerint az Apostolok temploma Péter és András apostolok háza fölé épült.
Ebben az évben mélyen az apszis alatt egy első századi fal maradványait fedezték fel. Ez a lelet még inkább alátámasztja azt az érvet, hogy ez a történelmi Betszaida, és nem a több mérfölddel beljebb fekvő Et-Tel.
Az ásatások folytatása még többet elárulhat a korai apostolok életéről. János evangélista András és Péter városának nevezi Betszaidát. Márk azonban azt sugallja, hogy Péter Kafarnaumban élt. Vajon Péter két különböző halászfaluban élt? A 20. század közepén egy ferences ásatás azt állította, hogy feltárták Péter otthonát. A helyszínen ma egy ultramodern, repülő csészealj alakú templom áll. Talán a további régészeti feltárások tisztázzák majd a helyzetet.
Korábbi bejegyzésünket lásd a témában itt.
1. Jeruzsálem titokzatos vizesárka
A régészek számára rejtélyt jelentettek a Jeruzsálem legrégebbi városrészében az alapkőzetbe vájt csatornák. Lehet, hogy valamilyen ipari folyadéktermelésre tervezték őket? A szakértők különböző találgatásokkal próbálkoztak, és még a jeruzsálemi rendőrség helyszínelő csapatát is kihívták, hogy megpróbálják megfejteni a rejtélyt.
Aztán rájöttek, hogy egy 9. századból származó vizesárok része volt. Egy idén ősszel közzétett jelentés szerint a vizesárok választotta el a Templomhegyet a régebbi, alacsonyabb Dávid városának területétől, amikor Jeruzsálem Júda fővárosa volt, és valószínűleg évszázadokkal korábban is.
„Minden rekonstrukciónkban, amely arról szól, hogyan nézett ki Jeruzsálem akkoriban, csak egy összefüggő városi tájat látunk a Templomhegytől lefelé egészen Dávid városának alsó részéig. Ez a felfedezés teljesen megváltoztatja ezt a képet.” – mondta az ásatás társigazgatója, Yiftah Shalev.
A majdnem 100 láb széles és legalább 20 láb mély vizesárkot Kathleen Kenyon korábbi ásatásai során már látták keletebbre, de a szakértők úgy vélték, hogy az a táj természetes jellegzetessége, nem pedig a város építészetének része. Shalev és csapata azonban arra a következtetésre jutott, hogy a vizesárok egyfajta akadályt képezett a templom, a palota és a terület között, ahol az emberek többi része élt. Egy korábbi korszakban, a templom és a palota építése előtt ez védhette meg a várost az északi támadástól.
Ez a bizonyos ásatás, amelyet Givati parkoló ásatásként ismerünk, 2007-es kezdete óta számos elképesztő felfedezést hozott, köztük egy rakás bizánci aranyérmét és a hellenisztikus korból származó kerámia tetőcserepeket. Az ásatás társigazgatója, Yiftah Shalev becslése szerint még egy évnyi munka áll előttünk.
Reméljük, hogy 2024 régészeti leletekben (is) gazdagabb év lesz!
Forrás:
Christianity Today
