#BibliaKultúra

Köszöntelek ismét, immár utoljára Kiriath Jearimban.

Helló, Matt.

A mai beszélgetésünk az utolsó abban a sorozatban, amelyen már körülbelül egy éve dolgozunk. Előző találkozásunkon a perzsa és a korai hellénisztikus időszak régészetét vizsgáltuk. Most pedig elkezdjük ezt alkalmazni a bibliai szövegre, a Héber Biblia későbbi szövegeire, Ezdrás, Nehemiás és a Krónikák könyveire. Ez záró beszélgetésünk témája. Kezdjük a forrásokkal kapcsolatos nehézségekkel!

A forrásokkal alapvetően az a nehézség, hogy nincs olyan szilárd kapaszkodónk, amelynek segítségével ezeket a kompozíciókat datálhatnánk. Ezdrás, Nehemiás és a Krónikák könyveiről beszélünk. Ezek rendkívül fontos kompozíciók, hiszen későbbi történetírói munkák a Bibliában.

A történetírás pedig mindig érdekes, mert valamit elárul a társadalomról, a politikáról és a geopolitikai helyzetről.

Sok mindent elárul. Ezdrás, Nehemiás és a Krónikák könyveinek helyes időrendben való elhelyezése tehát rendkívül fontos. A probléma az, hogy nincs kapaszkodónk, ahogy az előbb is mondtam. Csak, hogy egy példát említsek a Krónikák könyvéből: a kutatástörténetben vannak olyan felvetések, amelyek a munkákat valahol az i.e. 6. sz. és az i.e. 3. század között helyezik el. Sőt, egyesek azt mondták, és itt sokkal korábbra, Baruch Spinoza koráig megyek vissza (17. sz.), aki véleményem szerint elsőként vetette fel zseniálisan annak lehetőségét, hogy a Krónikák könyvét a Hasmoneusok írtak saját igényeik kiszolgálására az i.e. 2. sz. második felében. Egyszóval, nincs kapaszkodónk és nincs elég Biblián kívüli szövegünk sem – legalábbis a perzsa és a korai hellénisztikus időkre vonatkozóan, így aztán a régészet igazán fontossá válik.

Mi a hagyományos vélekedés ezeknek a szövegeknek a datálására vonatkozóan?

Az utóbbi években az volt a bevett gyakorlat, hogy a lehető legtöbb bibliai kompozíciót –most nemcsak Ezdrásról, Nehemiásról és a Krónikák könyvéről beszélek, hanem a papi szövegekről és a papi szövegek utáni kompozíciókról is – a perzsa és a korai hellénisztikus korszakba helyezzünk.

A tudományosság hóbortja tehát az i.e. 4–3. század volt.

Valójában ez nem csak az utóbbi évek helyzete volt, hanem talán az elmúlt fél, ha nem több mint egy évszázadban. Már a 20. század közepén is ez lehet látni a biblikus munkákban, például Martin Noth írásaiban. A kérdés persze az, hogy ezt a helyszíni tények alátámaszthatják-e. Mert ez egy rendkívül értelmes felvetés, hogy ennyi bibliai kompozíciót a perzsa és a hellénisztikus korra helyezzünk, de ha felidézzük az előző beszélgetésünket, akkor Jeruzsálem és Jehud-Júdea vidékén a helyzet így nézett ki: szegényes települések alacsony demográfiai háttérrel, gyér lakossággal. Hogyan lehet akkor áthidalni a helyzetet? Persze lehet azzal érvelni, hogy sok ilyen szöveget Egyiptomban vagy Babilóniában írtak, szerkesztettek, ami persze lehetséges. De a problémát az jelenti, hogy több kompozíciót a perzsa és a korai hellénisztikus korban, az i.e. 4. és 3. században és Jeruzsálemben próbálják elhelyezni.

A kérdés a régi kérdés, amellyel már többször találkoztunk: az írni-olvasni tudás kérdése és a kompozíció, vagyis szövegek összeállításának képessége. Mit lehet ennek lehetőségéről mondani Jeruzsálemben, i.e. 586 után. Mikor?

Abszolút. Ez a legfontosabb kérdés. Az írásbeliség, az írástudás kérdése. Mert lehet elméleteket gyártani nagyszabású bibliai szövegek megalkotásáról Jeruzsálemben az i.e. 3. vagy 4. században, de ennek kell, hogy legyen valamilyen helyszíni bizonyítéka. Itt rendkívül problematikus helyzetbe kerülünk az írástudással kapcsolatban. A késő monarchikus időkben ugyanis – erről már beszéltünk – Júda egész királyságban kiterjedt az írnoki tevékenység, még a peremvidékre is, olyan helyekre, mint Arád a déli Beér-Seva völgyében. Az írás elterjedt, főleg a királyság közigazgatásában és katonai rendszerében. Így van ez egészen i.e. 586-ig. Ne felejtsük el, hogy az i.e. 586-ban Júdeából kitelepítettek írástudók voltak. Vagyis a babilóniaiak általi pusztítás után a királyság egész bürokratikus igazgatási rendszerét nagy csapást érte.

Hadd ugorjak most az i.e. 2. századba!

Ismét rendkívül erős bizonyítékaink vannak az írás elterjedtségére, az írnoki, kompozíciós tevékenységre vonatkozóan. Természetesen ott van számos Biblián kívüli szöveg a Hasmoneus-korszakból (i.e. 2. sz.). A qumráni leletek, amelyek az i.e. 2. század, mondjuk úgy, hogy talán a 3. sz. vége, de 2–1. század és az i.sz. 1. század közötti időszakot fedik le. Itt rendkívül szilárd bizonyítékunk van az írásra és az írnoki tevékenységre, tehát rendben vagyunk.

A kérdés azonban ismét csak az, hogy mi történik a kettő között, i.e. 586 és mondjuk 200 között?

Én talán egy kicsit még későbbre tolnám az időpontot, de egyetértek azzal, hogy meg kell állapodnunk i.e. 200-ban. Ismétlem: mintegy négy évszázad van a két időpont között – körülbelül i.e. 600 és 200 között. Most megleplek, kedves Matt: a héber íráshoz kell fordulnunk, rendben? Jeruzsálemben és Júdeában (Jehúd) i.e. 586 és 200 között szinte semmi bizonyítékunk nincs a héber írásra, a héber szövegalkotására. Leszámítva néhány írásjelet az i.e. 4. századi jehudi pénzérméken szinte semmi sincs. Nincs semmi, szinte semmi. A biztonság kedvéért hadd menjek biztosra és mondjam azt, hogy szinte semmi az i.e. 2. századig. Mit kezdjünk ezzel?

Lehet, hogy egyesek továbbra is nagy kompozíciós műveletről beszélnek Jeruzsálemben, de mégis hogyan?

Amikor felvetjük ezt a kérdést azoknak a bibliatudósoknak, akik tényleg megpróbálnak minél több kompozíciót az i.e. 4. és 3. századra datálni, ők azzal érvelnek, hogy „hát, nem a megfelelő helyen keressük, volt ilyen tevékenység a Templom-hegy körül”. És, hogy „képzeljük csak el az írnokokat, perzsa tudósokat a perzsa és a korai hellenizmus zsidó tudósait, akik a Templom-hegyen ülnek, és ott a Templommal kapcsolatban írnak szövegeket”. De akkor az én kérdésem ugyanaz, amit neked és nézőinknek is feltettem, amikor az írnoki tevékenységéről beszéltünk i.e. 800 előtt, az Omri-dinaszti idején. Ott vajon ez volt a helyzet? Az emberek egy csoportja, tudósok, akik csak a Templom körül telepedtek le és írással foglalatoskodtak? Lehetséges, hogy semmi, abszolút semmi nem szivárgott át az írás más médiumaiba? Kérlek, ne feledd, hogy számíthatunk osztrakonokra, vésett feliratokra, pecsétlenyomatokra, pecsétekre és bullákra. Hol vannak ezek? Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy... Igen, persze, a bibliatudósok szerint a perzsa és a korai hellénisztikus korban a bibliai szövegeket papíruszokra írták a Templomban. Akkor felteszem a kérdést a más íráshordozókra való átszivárgásról. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az emberek a Templom körül összpontosultak és csak papiruszokra írtak, és négy évszázadon keresztül semmi sem szivárgott ki ezeken a körökön kívülre. Abszolút nem akarom azt mondani, hogy „lehetetlen” addig, amíg új bizonyítékok nem kerülnek elő, de kész vagyok megváltoztatni a véleményemet.

Szíves-örömest meggondolom magam. De amíg erre nincs bizonyítékunk, addig szerintem nagyon tartózkodónak, rendkívül óvatosnak kell lennünk ezzel a javaslattal.

A jehúdi pecsétlenyomatokon van írás?

Igen. A jehúdi pecsétlenyomatokon van írás, de a legtöbbjük arámi betűs. Vagyis nem héber írásról beszélünk, és itt megint ugyanott vagyunk, ahol a héberrel kapcsolatban.

Ez hová vezet minket?

Mit csináljunk? Mit tegyünk? Több lehetőség is van. Először is, természetesen nem tagadom a bibliai szövegek babiloni, perzsa és korai hellénisztikus korszakban való keletkezésének lehetőségét. Sok kompozícióra az i.e. 586 utáni zsidó közösségekben kerülhetett sor Egyiptomban vagy akár Babilóniában. Most azonban Jeruzsálemről és Júdeáról beszélünk. Meglepő lehet, de azt mondom, hogy nem is akarom tagadni, hogy Jeruzsálemben és Júdeában (Jehúd) valamiféle tevékenységet folytattak. Miért mondom ezt? Azért, mert rendkívül nehézkesnek tartom azt az érvet, hogy ténylegesen szünetelt a kompozíciós munka, a héber írás i.e. 586 és 200 között. Ez azért sem logikus, mert akkor viszont az lesz a kérdés, hogy hogyan jelent meg újra a héber nyelv az i.e. 2. században.

Ha úgy képzeljük el, hogy ezeket a szövegeket egy későbbi időpontban, Jeruzsálemben írták, akkor mikor illeszkedhetnek a régészethez?

Igen, nem szabad félnünk azt állítani, hogy a Hasmoneusok korában bibliai szövegek keletkeztek. Ez nem is meglepő, hiszen tudjuk, hogy a bibliai írások az i.e. 2. században való keletkezésére utaló bizonyítékokkal rendelkeznek. Ilyen például a Dániel könyve, amely nagyon jó példa erre. Továbbá, egy másik dolgot is figyelembe kell venni: a bibliakutatók a bibliai kompozíciókat nyelv szerint két részre osztották:

• a klasszikus bibliai héber nyelvre a júdai királyság korában,
• és a késői bibliai héberre, ha úgy tetszik, a bibliai héberre a Második Szentély korában.

Ez egy nagyon szilárd feltételezés. Nekünk azonban, azokból az okokból kifolyólag, amelyeket már korábban is említettünk a mai beszélgetés során, sőt, még korábban is, egyáltalán nincs fogalmunk a klasszikus bibliai héber közötti pontos váltásról, nem tudjuk például, hogy ez egy kicsit 586 után tartott, nem tudjuk, hogy pontosan mikor került sor a változásra és mennyire volt fokozatos. Ha most áttérünk a Hasmoneus-korszakra, akkor van logika ebben a felvetésben, hogy még a hellénisztikus, a Hasmoneus-időszakban is van szövegkompozíció. A részletekre, azt hiszem, majd később térek ki, most csak hadd mondjak annyit, itt újra visszatértünk ahhoz a kérdéshez, hogy

Vajon az ilyen típusú történetírói szövegeket főleg a nyomorúság, az összeomlás és a szerencsétlenség idején írják-e, vagy a jólét idején, amikor legitimációra van szükség, amikor az ideológiát akarják nyomatni, beleértve a területi eszmeiséget is?

Én mindig is a második véleményt, megoldást képviseltem, ami azt jelenti, hogy talán nem mindig, de a legtöbb példa a jólét időszakából való. Abból az időből, amikor egy királyságnak szüksége van ilyen jellegű írói, kompozíciós tevékenységre, hogy teljesítse ideológiáját és céljait, beleértve a területiséget is. A Hasmoneus-korszakban természetesen ez nyilvánvaló. Hiszen a makkabeus felkelés után nagyon rövid idő alatt (Júdás Makkabeus korát követően, i.e. 152-től kezdve, Jonatán idejétől kezdve Simeon, majd Ióannész Hürkanosz idejéig), néhány évtized alatt, az i.e. 2. század második felében Júdea egy nagyon kis területből Jeruzsálem körüli felföldön, ahogyan arról korábban beszéltünk, egy nagyon erős állammá bővült, amely Izrael földjének nagy részét, ha úgy tetszik, lefedte.

Ez azt jelenti, hogy a Hasmoneusok dél felé terjeszkedtek, elfoglalták Júda egész felföldjét, beleértve a déli Idumeát is, erről még beszélni fogunk; nyugaton a tengerparti síkság pereméig terjeszkedtek; elfoglalták Gézert és Jaffát, ahol volt kijárat a tengerhez; elfoglalták Samáriát; lerombolták a samaritánusok Gerizim-hegyi templomát; elfoglalták magát Samáriát, és egy kicsit később északabbra is. Nagyon rövid idő alatt.

Főleg ennek a területi terjeszkedés legitimációjának.

Rendben. Ezt szem előtt tartva térjünk rá a bibliai szövegre. Feltételezem, hogy azt a módszert fogjuk használni, amit az egész beszélgetéssorozat során használtunk.

Igen, miért ne? Az egy sikeres módszer, úgy gondolom, és mindenképpen javasolni szeretném a nézőknek is. Szeretném, ha most, amikor most rátérünk a bibliai szövegekre – és elsősorban Nehemiásról és a Krónikák könyvéről beszélünk, talán Ezdrásról is ejtünk néhány szót – javaslom, hogy figyeljünk oda a földrajzi jellegű szövegekre, mert amikor a szövegek bizonyos helyeket említenek, akkor mindig el tudok menni oda, meg tudom nézni az adott hely régészetét, és akkor a régészetből megtudok valamit a kompozíció lehetséges hátteréről. Koncentráljunk tehát a földrajzra! Mind Nehemiás, mind a Krónikák könyvében sok földrajzi adat van.

Rendben. Először Nehemiást nézzük meg. Kezdjük a bevezetéssel.

Bevezetés Nehemiás könyvéhez. Nehemiás könyve alapvetően két részre osztható. A 3. fejezet nélkül, amit félre kell tennünk és majd később beszélünk róla, az első rész (1–7. fejezetek) Nehemiás ún. „emlékiratai” – a kutatók így jellemzik. Egy rendkívül sajátos hangvétele, kompozíciója, megalkotási módja van. Egyes szám első személyben beszél Nehemiás, leírja küldetését. Aztán ott van a könyv többi része: több olyan kompozíció, amely nem része ennek a Nehemiás-emlékiratainak. Ami a könyv többi részét illeti, sok kutató már az elmúlt években felvetette, hogy talán a hellénisztikus idők hátterében kell értelmezni. Sőt, egyesek szerint a Hasmoneus időszak hátterében. Itt olyan kutatók beszélek, mint Jacob Wright, Deirdre Fulton, Bohler és Etienne Naudet Jeruzsálemből, remélem, nem hagytam ki senkit, akit meg kell említeni. Ebben tehát, úgy gondolom, a kutatók már az elmúlt években megegyeztek. Nemrégiben azonban egy másik javaslat is terítékre került Mila Díaz Solano új doktori disszertációjában, amely még nem jelent meg. Ebben a munkában nagyon határozottan amellett érvel, hogy a Hasmoneusok igényleit kell a Nehemiás-emlékirataiban azonosítani. Ez tehát tényleg kihúzza a szőnyeget Nehemiás megírásának datálása alól, amely a hagyományos bibliatudomány szerint az i.e. 5. vagy 4. században történt. Ha tényleg így van, az emlékiratok első fejezeteiben azonosíthatjuk a Hasmoneus-ideológiát.

A kutatók rámutattak, hogy van valami különös a 3. fejezetben, a jeruzsálemi fal építéséről szóló fejezetben. Nézzük meg ezt részletesebben!

Úgy vélem, hogy a 3. fejezet elengedhetetlenül fontos mindehhez a vitához, mert először is annyira részletes a földrajzot illetően. Részletesen leírja a jeruzsálemi fal építését, különösen részletesen utal a helységnevekre, kapukra és tornyokra, valamint a Jehúdon belüli kerületek és alkerületek különböző csomópontjaira is. Ha úgy tetszik, akkor teljes ismertetéssel rendelkezel az ottani földrajzról, mind Jeruzsálemről, mind pedig a körülötte fekvő tartományról, legyen az Jehúd vagy Júdea, majd meglátjuk. Mindenekelőtt azt kell mondanunk, hogy a fal gondolata, a Jeruzsálem erődítéseinek problémája szintén a Nehemiás-emlékiratokban szerepel. Nehemiás Jeruzsálem helyzetét siratja, hogy a falak leomlottak és Jeruzsálem olyan szegény és elhanyagolt, és így tovább, amikor Jeruzsálembe látogat. Tehát a fal problémája ott is említésre kerül, de itt nem csak a jeruzsálemi városfal általános problémájáról van szó, hanem a fal építésének konkrét leírásáról. Nos, a kutatók már régen megjegyezték, hogy ez a fejezet nem tartozik Nehémiás emlékirataihoz. Ott ragadt középen, de sem stílusában, sem terjedelmében, sem a leírás folytonosságában nem illeszkedik a többihez.

A kérdés persze az, hogy pontosan mikor illesztették be Nehemiás emlékirataihoz? És mit tükröz? Mi a háttere a történetnek? Mi a háttere ennek a nagyon részletes leírásnak, amely nem hangzik valamiféle kitalációnak? Mi a történelmi háttér?

Mesélj egy kicsit ennek a falnak a topográfiájáról. Nagy várost ír le?

Egy nagy várost ír le. Teljes mértékben. Köszönöm, hogy ezt kérdezted. Ha valóban megpróbáljuk követni a leírást a sok kapuval és toronnyal, akkor kristálytisztán kiderül, hogy nem csak a „Dávid városának” gerincéről van szó, amely viszonylag behatárolt méretű. Még csak nem is a Templom-hegyről beszélünk. Egy nagy városról beszélünk. Ezt mondva, természetesen szem előtt kell tartanunk Jeruzsálem késő királyság korabeli erődítményeinek tényét, amelyek egy nagyon nagy várost foglaltak magukban, amely három területet foglalt magában:

• a „Dávid városának” gerincét,
• a Templom-hegyet
• és a nyugati dombot.

A kérdés persze az, hogy ha ez így van, akkor mi áll a leírás hátterében? A háttér. Itt tényleg egy pillanatra átugorhatjuk azt a kérdést, hogy pontosan mikor került be az emlékiratba, és csak a fejezettel foglalkozhatunk. Három lehetőség van.

1. Az első, véleményem szerint valószínűtlen lehetőség az, hogy volt egy szerző, valamikor a perzsa vagy a korai hellénisztikus korban, aki talált valamilyen szöveget, amely leírja a jeruzsálemi fal építését az i.e. 8. század végén, és beillesztette Nehemiás könyvébe.

Miért mondom, hogy „valószínűtlen”? Mert a leírás nem illik rá, és valójában a nevek is árulkodóak, különbség van ugyanis a jeruzsálemi helyek toponimái között a késő monarchikus időkben, mondjuk a késő monarchikus idők prófétai könyveiben, a Királyok könyvében és ebben a szövegben is.

2. Aztán egy másik lehetőség, amelyet felvetettek, hogy valamiféle utópikus leírással van dolgunk. Ez egy jövőbeli utópia, valamilyen módon ez lesz Jeruzsálem mérete. A jövő nagy Jeruzsáleme.

De ez sem egy reális felvetés, mert egy olyan leírással van dolgunk, amely nagyon pontos, és konkrét helyekre utal, végigmegy az erődítmény vonalán, mintha valaki végigsétálna azon és leírná, és hivatkozna azokra a tárgyakra, amelyeket útközben lát. Ha tehát elvetjük az első két lehetőséget, véleményem szerint csak egyetlen lehetőség marad. Egyetlen lehetőség.

3. Az, hogy ami itt van, amit itt olvasunk, az a Hasmoneusok falépítésének a leírása az i.e. 2. század második feléből! Ez megmagyarázná azt is, hogy a toponímák miért mások, mint a késő monarchikus időkben. A fejezet a Hasmoneusok által készített kompozíció.

Hogyan tudnánk ezt elfogadni? Fogalmazzunk így. Van egy egyszerű módja annak, hogy elfogadjuk. Az egyszerű út az lenne, ha azt mondanánk, hogy van egy mű, Nehemiás-emlékiratai, mondjuk az i.e. 4. századból – i.e. 5-4. sz. –és ez a mű Jeruzsálem siralmas helyzetére utal, a városfal lerombolásával, mire jön Nehemiás és újra akarja építeni Jeruzsálem erődítését, hogy megvédje a várost a körös-körül támadó ellenségektől. És akkor itt van egy későbbi szöveg beillesztése a Nehemiás-emlékiratba. Ez egy rendkívül erős lehetőség, tekintettel arra is, amit a Nehemiás-emlékirat más tételeiről mondhatunk, a könyv más részeivel szemben, amennyiben az emlékirat valóban az i.e. 4. és 3. századból származik, amit nem tudunk biztosan, különösen annak a nemrégiben felmerült javaslatnak a fényében, hogy a Nehemiás-emlékirat olyan tételeket is tartalmaz, amelyek csak a Hasmoneusok igényeinek hátterében érthetők meg.

Rendben. Ez logikusan hangzik. Azt is látni szeretnénk, hogy a fal leírása hogyan illeszkedik a Hasmoneus korabeli városfal régészeti leleteihez. Össze lehet ezeket illeszteni?

Ó, igen. Úgy értem, a legfontosabbat elfelejtettem! Majdnem mint mindig, azt mondanám, Matt! Elfelejtettem megemlíteni, vagy újra megemlíteni, mert már beszéltünk róla, hogy

Elfelejtettem a legfontosabbat! Semmiféle bizonyíték nincs! Összegyűjtöttük a régészeti adatokat Jeruzsálemről az elmúlt – mióta is? – évszázadban, ha nem nagyobb időtávról van szó. És azokra az időszakokra vonatkozóan, amelyekből vannak erődítményeink, nagyon erős bizonyítékaink vannak a középső bronzkorra, a vaskor későbbi szakaszaira és a késő hellénisztikus időszakra vonatkozóan. A falak, mint már mondtam, nem párolognak el, különösen nem a kőfalak. És nincs, nincs egyetlen hely, még egyetlen hely sem a város keleti részén, a Gihon-forrás fölött, amit nemrég a néhai Eilat Mazar javasolt a perzsa korszak lehetséges erődítményének, ott sincs bizonyíték.

Mazar felfedezése érdekes volt, de a perzsa korabeli anyag a fal alól vagy a falra támaszkodva kívülről került elő. Tehát semmit sem mond a fal építésének időszakáról. A perzsa korszakban semmiféle bizonyíték nincs az erődítésre. Az egyik lehetőség tehát a késő monarchikus idők, a másik oldalon pedig a hellénisztikus fal, a Hasmoneus korabeli fal az i.e. 2. század végéről. Választanunk kell a kettő között.

Körbejárhatjuk-e a Hasmoneus korabeli falat Nehemiás könyvének 3. fejezetével, és tudunk-e valami értelmet találni benne?

Részben körbejárhatjuk. Nem teljes egészében. Nincs ugyanis mindenhol bizonyítékunk. Nem akarok most részletekbe bocsátkozni, csak annyit mondok, hogy vannak bizonyítékdarabjaink a „Dávid városa” gerincének keleti lejtője fölött. Van egy bizonyíték, valószínűleg a Templom-hegytől nyugatra. Van több bizonyíték a zsidó negyedből, a Sion-hegyről, elszórtan, de megvan a térkép. Ténylegesen meg tudjuk rajzolni a Hasmoneus korabeli Jeruzsálem térképét, ugyanúgy, ahogyan meg tudjuk rajzolni a késő monarchikus Jeruzsálem térképét is.

Nehemiás könyve tényleg azt mutatja, hogy sürgetően szükséges ez a fal. Egész konkrétan megnevezi azokat az ellenségeket, akik Jeruzsálemet fenyegetik, és elmondja nekünk a nevüket. Mit gondolsz erről?

Ez pontosan a fal kérdéséhez kapcsolódik. Azt gondolom, hogy ez valamiképpen Nehemiás ellenfeleinek a listája. De itt megint csak különbséget kell tennünk Nehemiásnak az emlékiratokban említett ellenségei és azon konkrét nevek között, amelyekre más részekben hivatkoznak, amelyek, ha úgy tetszik, esetleg nem részei az eredeti emlékiratnak. Itt van tehát egy általános gondolat, mint például a fal megépítésének szükségessége, aztán pedig itt vannak a konkrét nevek. A konkrét nevek azért érdekesek, mert a szélrózsa minden irányában ott vannak:

• északon ellenség,
• keleten ellenség,
• nyugaton ellenség
• és van ellenség délen is.

Ha pedig ilyen helyzet áll elő, akkor nagyon érdemes gyanakodni a mögöttes ideológiára. Mi folyik itt? Annál is inkább, mert a Makkabeusok könyve utal a körös-körüli ellenségek gondolatára. Itt vannak tehát az ellenségeink: keleten Tóbiás az ellenség; délen az arab Gesem; aztán ott vannak az asdódiak, név nélkül. Most idézd csak fel azt a szegény Jehúdot, amelyet legutóbbi beszélgetésünkben leírtam, ahol él néhány ezer ember és területe Ramat Raheltől Micpáig húzódik! Ők aggódnak vajon a körülöttük lévő ellenségek miatt? Van-e közük a messzi parton lévő asdódiakhoz? Vagy az arabokhoz, akik délen élnek, Idumeában és még délebbre? Vagy a Jordánon túli ellenségekhez, az ammonitákhoz keleten? Nincs ebben semmi logika. Az ellenségek nevei sem feltétlenül mind ugyanabból az időszakból származnak. Ez az ellenségek, ha úgy tetszik, a egyes személyek emlékeinek valamiféle felhalmozódása, és több adott időszakot fedhetnek le Jehúd-Júdea történelmében. Úgyhogy azt gondolom, hogy ebben az esetben is az lenne a legjobb, ha azzal érvelnénk, hogy itt is két lehetőség van.

• Vagy azzal érvelünk, hogy az emlékiratban, amely egy korábbi szöveg, ott van Nehemiás ellenségeinek gondolata és az ellenségek konkrét neveit, amelyek később kerültek a szövegbe, a valós idejű ellenségek hátterében kell szemlélnünk, amikor Júdea terjeszkedni kezdett, vagyis a Hasmoneusok idején.
• Vagy fennáll az a lehetőség is, hogy minden a Hasmoneusok idejéből származik.

Talán majd akkor térünk erre vissza, amikor összefoglaljuk Nehémiás kérdését, de itt most az ellenfelekről van szó.

Rendben. A hazatértek névsora lehetőséget ad arra is, hogy a régészetről és a földrajzról beszéljünk. Mit kezdesz ezzel?

Igen. Igen, igen, igazad van. A hazatértek jegyzéke (Neh 7,6–72; Ezd 2) egy másik tökéletes példa, mert ez is egy megnyitja a lehetőséget a régészet bevonására. És azt hiszem, hogy ez az, amit mindketten szeretünk. Van egy lista a helyekről: ténylegesen elmehetünk egyik helyről a másikra, és felkereshetjük az ott végzett ásatások vagy felmérések eredményeit, és megnézhetjük, hogy mik voltak az eredmények és hogyan illeszkednek az egyes korszakokhoz. Csináljuk ezt nagyon gyorsan. A következőket mondanám: a visszatérők listájának számos helyét lehet azonosítani, ami azt jelenti, hogy a jegyzék két helyen is szerepel: Nehemiásnál és Ezdrásnál is. Ezek azok a helyek, ahol a könyvek szerint a Babilóniából visszatért emberek letelepedtek. A helyek említésre kerülnek és viszonylag könnyű elmenni és felkeresni a régészetet, és egy táblázatot készíteni. Javaslom, hogy a táblázatban három oszlop legyen:

Akkor nagyon jól látható lesz, hogy a perzsa/korai hellénisztikus időszak esetében a lelőhelyek egy része egyáltalán nem lakott, vagy nagyon gyéren lakott, szinte nincsenek is. Míg a vaskor és a késő hellénisztikus/hasmoneus korszak esetében erősek a bizonyítékok. Tehát úgy gondolom, hogy a Visszatértek jegyzéke esetében is a Hasmoneus kor a legjobb háttér.

Rendben. Összefoglalnád Nehemiás könyvét, hogy továbbléphessünk?

Óh, igen. Ki vagyok én, hogy összefoglaljam Nehemiás könyvét? Ki vagyok én? Én csak a mai tudományosság nézetét foglalom össze, már amennyire értek a bibliatudományhoz, és hozzáveszem a régészetet is, amelynek adatai többek között tőlem származnak. Azt mondanám, hogy két lehetőségünk van:

• vagy amellett érvelünk, hogy van egy ősibb szöveg, Nehemiás emlékiratai, amely az i.e. 4. századból származhat – fogalmazzunk így. Illetve vannak hellénisztikus korban, az i.e. 2. században, a hasmoneus időkben beillesztett szövegek, amelyek az ideológiát és a hasmoneus időkben fennálló helyzetet tükrözik szemben az erődítésekkel és az ellenfelekkel, és így tovább.
• Egy másik lehetőség, ha amellett érvelünk, hogy Nehemiás egész könyve valójában egy Hasmoneus korabeli kompozíció, ha elfogadjuk a Diaz Solano által nemrégiben erősen és érdekes módon javasolt elméleteket. Ő Nehemiás emlékirataiban is Hasmoneus törekvéseket azonosított.

Térjünk rá a Krónikák könyvére!

A Krónikák könyve azért különösen fontos, mert azt a történetet beszéli el, amelyet Sámuel és a Királyok könyve már elmesélt, főként a Királyok könyve. Különösen, ha a Krónikák második könyvét nézzük.

Miért kell megismételni?

Ez az első kérdés. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ma főleg a Krónikák második könyvére helyezem a hangsúlyt. A Krónikák második könyve kétféle szövegből áll.

1. Először is ott vannak azok a (párhuzamos) szövegek, amelyek főleg a Királyok könyvét ismétlik: Júda királyairól, a „nagy, egységes monarchia” királyságának „felosztása” után, kezdve Roboámmal egészen a pusztulásig.
2. Aztán ott vannak a tudósok által „párhuzam nélküli szövegeknek” nevezett textusok, ami azt jelenti, hogy a Krónikák második könyvébe olyan szövegek vannak beillesztve, amelyek a Királyok könyvében nem szerepelnek, és amelyek további információkkal látnak el bennünket arról, hogy pontosan mi történt Júda királyainak idejében, amit ott a Krónikák második könyvének fejezeteiben leírtak.

Az én kérdésem pedig a következő: Miért kell megkérdőjelezni a Sámuel–Királyok könyvének tekintélyét? Mi szükség van erre? Miért kell bármit is hozzátenni? Miért kell részletezni? A Júdára vonatkozó kifejtést alátámasztják-e a tények a helyszínen? Ha nem, mi a háttere ennek a részletezésnek a Krónikák könyvében? Ez természetesen elvezet bennünket a Krónikák könyve korának kérdéséhez. Ez egy nagyon bonyolult kérdés, és nincs időnk arra, hogy részletesen foglalkozzunk vele.

Korábban már említettem, hogy a kutatók a Krónikákra vonatkozóan, többek között ma is, az i.e. 6. századtól kezdve egészen a 3. századig javasoltak dátumokat. Hivatkoztam Spinozára is, aki az i.e. 2. századra való datálást javasolta. Hidd el, Matt, belemerültem az érvekbe, hogy „Miért nem lehet a Krónikák könyvét i.e. 200 előttre datálni?”, és elmondhatom neked, hogy enyhén szólva nem túl erősek az érvek, és mindig a körkörös érvelés csapdájába esnek, és olyan szövegekre támaszkodnak, amelyekkel nem igazán rendelkezünk, és csak sok későbbi kompozícióban vannak meg. Tehát nem igazán ismerjük az eredeti szövegeket. Ez nagyon bonyolult.

Mindent egybevetve, véleményem szerint, szerény véleményem szerint, semmi akadálya annak, hogy legalább a Krónikák második könyvét – tegyük félre az első könyvet – miért ne lehetne az i.e. 2. századra, a Hasmoneusok idejére datálni? Mert akkor van rá szükség, van valóság, van ideológia, van terület. Minden tökéletesen összeáll. Mert amikor most az ember előveszi a „párhuzam nélküli szövegeket” – javaslom neked Matt, hogy amikor hazamész, lapozd fel azokat és tedd a helyszíneket egy térképre, és nézd meg, hogyan írják le Júda terjeszkedését, ezt a fokozatos terjeszkedést, a kezdetektől Ászától Josafáton át a későbbi királyokig; hogyan terjeszkedik és terjeszkedik Júda. A következő dolog pedig az, hogy ez összehasonlítjuk azzal, amit a Makkabeusok első könyvében találunk.

Hová vezet ez bennünket? Odáig vezet, hogy azt hiszem, azt sugallhatjuk: a párhuzam nélküli szövegek célja az, hogy legitimitást adjanak a Hasmoneus állam terjeszkedésének az i.e. 2. sz. második felében, egészen Ióannész Hürkanosz koráig – véleményem szerint. Ezt az időt tükrözi a Makkabeusok első könyve is, és ahogy említettem, ebben tényleg lépésről lépésre haladhatunk.

Kifejtenéd egy kicsit ezeket a hódításokat, és hogy milyen területekről van szó?

Igen, feltétlenül. Tehát a Makkabeusok könyve a következőképpen meséli el a történetet: a terjeszkedés Makkabeus Júdás idejében kezdődik, az ő idejében csak a lázadás volt, aztán Júdást megölik, és a vezetés most már Jonatán, a testvére kezében van, és az ő idejében játszódik az a történet, amit nagyon bölcsen játszanak az akkori Szeleukidák között. Jonatán kapja meg a három toparchiát, a három nomoi-t, vagyis azokat a kerületeket, amelyek egy kicsit Júda határán, Júdea északi részén helyezkednek el. Ez rendkívül érdekes módon a Krónikák második könyvének egyik párhuzam nélküli szövegével van összhangban Júda történetével kapcsolatban. Ne menjünk itt bele a Krónikák részleteibe, mert az túlságosan zavaros lenne. Aztán nyilvánvalóan Jonátán is megkezdte a terjeszkedést Seféla felé. Aztán ott van Simeon, a testvére, aki utána folytatja, és terjeszkedik: elfoglalja Gézert, amely az északi királyság egyik királyi városa volt korábban, egészen a tengerpartig megy. Elfoglalja Jaffát, és Jaffa elfoglalása nagyon jelentős, mert ez ad a Hasmoneusoknak kijáratot a tengerhez Simeon idejében. Aztán elérkezünk Ióannész Hürkanosz körülbelül 30 évéhez, amikor Júdea minden irányba terjeszkedik. Délen Hürkanosz elfoglalja Idumeát; északon elfoglalja a samáriai területeket; lerombolja a samaritánusok templomát Gerizimben; elfoglalja magát Samáriát. Természetesen a Makkabeusok könyvében is vannak információink a Hasmoneusok terjeszkedéséről Transzjordánia bizonyos részein, az ammóni határon, ha úgy tetszik, a júdeai Hasmoneus állam több évtizedes terjeszkedése során.

Rendben. Ha úgy akarjuk olvasni a Krónikák könyvét, vagy legalábbis annak ezt a részét, mint egyfajta kísérletet a Hasmoneus dinasztia legitimálására, akkor felmerül a kérdés, hogy a Hasmoneusok miért érezték szükségét annak, hogy legitimálják magukat? Miért nem tették csak úgy a dolgukat?

Jó kérdés. Azért, mert nagyon kényes helyzetben kellett manőverezniük a különböző szeleukida uralkodók között, és a veszély még Ióannész Hürkanosz idejében sem ért véget, sőt, valójában azt kell mondanom, hogy soha vagy szinte soha nem ért véget. A hasmoneus állam valódi önállósága az i.e. 2. sz. végén és az 1. sz. elején néhány évtizedes kérdés, egészen Nagy Pompeiusig, természetesen. Tehát az idő nagyon szorított, és nyilvánvalóan voltak olyan kérdések, amelyeket a környező ellenségek, maguk a Szeleukidák vetettek fel. Azt kell mondanunk, hogy a legitimációra való törekvés nem csak a Krónikák könyvének projektje. A Krónikák könyve a hasmoneus állam szélesebb körű irodalmának része. A Hasmoneusoknak az i.e. 2. században a területi kérdés magyarázatának igényét más művekben is nyomon követhetjük. Azt hiszem, Doron Mendels volt az, aki ezt a legteljesebben, legrészletesebben, legizgalmasabban és legmeggyőzőbben leírta. Itt most olyan szövegekről beszélek, mint a Jubileumok könyve vagy például az i.e. 2. századból származó Tizenkét pátriárka testamentuma. Ezek a művek is foglalkoznak a területi terjeszkedés kérdésével. Kérlek, ne feledd, a területi terjeszkedés olyan területekre vonatkozik, amelyeket nem zsidók laktak.

Itt játszhatunk egyet, és feltehetjük a kérdést, hogy milyen volt az ország lakosságának összetétele a Hasmoneusok terjeszkedésének végső szakaszában. Feltételezem, hogy a lakosság nagy része nem volt zsidó. Tehát Júdea, a hasmoneus állam olyan területekre terjeszkedett, amelyek nem zsidó területek voltak. Ezek a legitimációs kérdések mindig is ott voltak. Van egy hely a Makkabeusok első könyvének végén (1Mak15,25–36), amely ezt nagyon szépen tükrözi. Itt megint VII. Antiokhosz Szidétészre utalok, aki hirtelen fűnik fel Hürkanosz uralkodásának elején, de aktív volt előtte is, Simon, Ióánnész Hürkanosz apjának későbbi napjaiban. Eljön tehát VII. Antiochus Simeonhoz és azt mondja neki: „Tudjátok, srácok, mi a baj veletek? Elfoglaltátok Gézert és Jaffát, amelyek hozzám tartoznak, és a felföldeken is balhéztok. Az én területeimen. Fizetnetek kell, különben háborút indítok ellenetek”. Simeon ezt válaszolja, a Makkabeusok első könyvének szerzője ezt adja Simeon szájába: „Nos, ezek a területek a mieink. Az őseinké voltak. Jogtalanul elvették tőlünk, mi pedig visszavesszük ezeket a területeket, és ezért van teljes jogom arra, hogy ezeket a területeket irányítsam.” Aztán nagyon érdekes különbséget tesz aközött, amit én egyszer a beszélgetéseink során „magterületnek” és perifériás területnek neveztem. Júdeáról beszél. Azt mondja Szidétésznek: „Gézerért és Jaffáért tudok fizetni”. Ez azt jelenti, hogy különbséget tesz a „magterület” és azok között a részek között, amelyeket elfoglaltak, és amelyek nem olyan fontosak. , szerintem ez a Krónikák második könyvének hangneme. A „párhuzam nélküli szövegek” a Hasmoneusok terjeszkedésének legitimációja. Ebben a Krónikák könyve alig különbözik attól az i.e. 2. századi zsidó irodalomtól, amit a kutatók „újraírt Bibliaként” jellemeznek.

Van még egy szöveg a Krónikák második könyvében, amelyet ezen a régészeti-földrajzi lencsén keresztül nézhetünk: ezek Roboám erődjei.

Abszolút. Itt van a Júdában Roboám által épített erődök, erődítmények listája, de ez csak a Krónikák könyvében van leírva, a Királyok könyvében nem olvasunk erről. Nem akarom elviccelni, de különös, hogy vannak olyan kutatók, akik ezt teljes értékű történelmi tanúságtételnek veszik. Pedig már korábbi beszélgetéseinkből tudjuk, hogy Roboám idejéből nem igazán vannak erődítések. Júda egész területén egy sincs. Ez a lista akkor érdekes, ha rendkívül alaposan megnézzük a helységneveket. Kétféleképpen lehet eljárni: ismét a földrajz és a régészet. Földrajzilag, véleményem szerint, egyértelmű, hogy nem a késő monarchikus idők Júda helyzetére utal. Északon nincs erődítmény. Délen nincsenek erődítmények, ami azt jelenti, hogy a Júda számára fontos helyeket nem fedik le Roboám erődítményei. Másrészt, ha nagyon alaposan megnézzük az ott szereplő neveket, úgy gondolom, kristálytisztán kiderül, hogy ismét a Hasmoneusok igényeiről van szó. Olyan helyek miatt, mint a Jeruzsálemtől délre fekvő Bét-Cúr, amely nagyon fontos hely az i.e. 2. században. Aztán ott van Márésá és Adoraim, amelyek fontos helyek voltak akkoriban. De nemcsak erről van szó. A gondolat lényege, hogy a hasmoneus államot, Jeruzsálemet és Júdeát megvédjék főleg nyugat felől – hiszen ezt látjuk Roboám erődjeinek listájában – a a tengerparti síkságról a felföldekre vezető különböző utakon. Ez volt a fő veszély Júdeára abban az időben. Ez tökéletesen látszik abban az incidensben, amit már többször is említettünk ezekben a beszélgetésekben. VII. Antiokhosz előrenyomulása, támadása Júda ellen, Hürkanosz uralkodásának első évében. Mindez együttesen a hasmoneus időszakra utal. Aztán persze megtesszük a második lépést, és a régészethez fordulunk. A régészet rendkívül egyértelmű. Egyrészt nincsenek erődítmények Júdában Roboám idejében. Másrészt, azok a helyek, amelyek könnyen azonosíthatók és amelyeket feltártak, a hellénisztikus korból származó erődítményeket mutatnak. Összességében tehát ez nagyon szépen összeáll. Azt tanácsolom kutató- és régésztársaimnak, hogy lépjenek egy lépést hátra, és ne ugorjanak túl gyorsan erre a listára, hogy azt az i.e. 10. sz. történelmi helyzeteként értelmezzék.

Foglald össze a Krónikák könyveit!

Összefoglaló a Krónikák könyveihez: legalábbis a Krónikák második könyvéhez, ahogy én látom. Ez a könyv az i.e. 2. sz. második felében a Hasmoneusok terjeszkedésének legitimációs problémáit alátámasztó kompozíció. Ez szépen tükröződik a „párhuzam nélküli szövegekben”, amikor összehasonlító munkát végzünk Júdának a királyság korabeli terjeszkedését leíró „párhuzam nélküli szövegek” között, és összevetjük a Makkabeusok első könyvét, amely a Hasmoneusok terjeszkedését írja le az i.e. 2. sz. második felében a Krónikák könyvével, amely egyike az újraírt Biblia zsidó kompozícióinak az i.e. 2. században. Természetesen nem tagadhatom annak lehetőségét, hogy a Krónikák első könyve valamivel korábbi kompozíció.

Köszönöm. Ezzel be is fejeztük a mai beszélgetést. Most pedig szánjunk néhány percet arra, hogy visszatekintsünk az egész sorozatra. Nagy utat tettünk meg a 26 epizód alatt.

Elfáradtunk.

Ha jól emlékszem, a késő bronzkorról kezdtünk beszélgetni, most pedig eljutottunk az i.e. 2. századhoz. Ez több mint ezer év. Össze tudnád ezt az egészet foglalni egyetlen kijelentésbe a Bibliáról és a régészetről?

Rendkívül fontos dolgot mondtál most, Matt.

A kiterjedés: már az elején beszéltünk a késő bronzkor végi helyzetről és Kánaán meghódításáról, és a vaskor első időszakának régészetéről, aztán az i.e 10. századi helyzetről és így tovább. Ha jól számolom, az Amarna-korszakban kezdtük, ugye? Az i.e. 14. században: i.e. 1400-tól i.e. 100-ig van egy 1300 éves intervallum. Ez azonban nem a kompozíció időszaka. Ez a legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venni. A 26 beszélgetés „hazavihető” tanulsága az, hogy ezt a különbséget megtesszük, és hogy nincs bizonyíték a bibliai szövegek i.e. 800 előtti keletkezésére. Amit felvetettem és amiről mi, ketten beszéltünk a sorozat 26 epizódjában, az a bibliai történetírás fokozatos bővülése. Ez egy meghatározott ponton kezdődött, az i.e. 8. század első felében, amikor amikor a két héber királyság körül az erősebb hatalomnak, az északi királyságnak sikerült létrehozni a nagy, egyesült monarchiát, és a két héber királyság teljes területe felett uralkodott. Úgy gondolom, hogy ez a hely, Kiriath Jearim az i.e. 8. század első felében Izrael örökségéhez kapcsolódik. Ez tehát ennek a kompozíciónak a nyitánya. Bibliai történetírás. Innen több szakaszt is azonosíthatunk. Tehát van egy szakasz az i.e. 8. század első felében, esetleg van egy másik szakasz az északi királyságban, amiről nem beszéltünk, de most tegyük félre. Aztán ezek a szövegek az északi királyság bukása után eljutnak Júdába és több szakaszban beépülnek a késő monarchikus idők júdai kompozíciójába. Azt gondolom, hogy meglehetős biztonsággal beszélhetünk egy i.e. 8. század végi szakaszról, majd egy másikról, talán Manassze idején, az i.e. 7. század első felében – gondoljunk csak a Salamon királyról szóló beszélgetésünkre. Aztán persze ott a deuteronomista történetírás, amely a legfontosabb, hiszen az foglalja össze az egészet, az északi hagyományokat és a déli igényeket, a déli ideológiát a késő monarchikus időkben, amikor az északi királyság már nem áll fenn. Ezzel még nincs vége, mert a pusztulás után ott van a második deuteronomista történetírás munkája, amely megpróbálja megmagyarázni, hogy pontosan mi is történt. Onnan megyünk tovább azokhoz a tételekhez, amelyekről ma beszéltünk, ami azt jelenti, hogy mindenképpen van a perzsa és a korai hellénisztikus időszakból származó kompozíció. A kérdés az, hogy „Pontosan hol?”. Vajon ez Jeruzsálemben történt, vagy Egyiptomban, vagy Babilóniában? Végezetül, úgy gondolom, javasolhatjuk azt, hogy ennek a csodálatos történetírói áttekintésnek az utolsó felvonása a Bibliában a hasmoneus állam terjeszkedésének idejére esik, az i.e. 2. sz. második felére. Tehát leírtunk... mit is? Hét évszázadnyi bibliai kompozíciót bizonyos hasonlóságokkal a vaskor és a Hasmoneusok kora között, és a Bibliának történelemként való fokozatos kibontakozását.

Az egyik dolog, ami az egészben, és különösen ebben a mostani összefoglalódban igazán megragadott, az, hogy hét évszázad során ez a nép folyamatosan visszatért a saját történelméhez, és újra megnézte azt, újra elgondolkodott rajta, vagy áthatotta életét abban az időben, amikor újra elgondolkodott rajta. Azt hiszem, ez az egyik igazi haszna ennek a hosszú felmérésnek, hogy láthatjuk, hogyan gondolkodnak az emberek saját történelmükről.

Egyetértek.

Nagyon élveztem ezeket a beszélgetéseket.

Én is.

Sokat tanultam. Remélem, mások is élvezni fogják. Természetesen ez csak az utolsó beszélgetésünk a filmről. Remélem, hogy az elkövetkező években még sok ilyen lesz.

Nagyon köszönöm, Matt, hogy időt szenteltél erre, és megcsináltad. Nagyon élveztem. Jól éreztük magunkat, és azt hiszem, hogy a jövőben ,még csinálhatnánk valamit Megiddóban.

Kitűnő ötlet! Viszlát.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

A képek forrása:

Facebook; Inspirational Living; Wikipedia; WordPress.com.

További elmélyülésre:

Korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok
8. rész: Filiszteusok a Bibliában
9. rész: Egy egységes királyság?
10. rész: Saul király
11. rész: Dávid király nyomában
12. rész: Dávid történetének későbbi rétegei
13. rész: Salamon, a globlalizáció királya
14. rész: Írásbeliség az ókori Izraelben 
15. rész: Jeruzsálem a bibliai időkben
16. rész: Az izraeli királyság első 50 éve
17. rész: Omri dinasztiája
18. rész: Izrael II. Jeroboám idején
19. rész: A pátriárkák: Jákob elbeszélői ciklusa
20. rész: A kivonulás hagyományának sokrétűsége
21. rész: Hősi történetek a Bírák könyvében
22. rész: Kiriath-Jearim és a frigyládáról szóló elbeszélés
23. rész: Júda a királyság kései időszakában
24. rész: A deuteronomista történetírás és régészet
25. rész: A perzsa és a hellénisztikus kori Jeruzsálem