Bejegyzésünkben áttekintjük a 2022-es év legjelentősebb, a Biblia világához kapcsolódó régészeti leleteit. Összeállításunk természetesen szelektív és szubjektív. Több hírről folyamatosan, hosszabban is beszámoltunk a #BibliaKultúra bejegyzéseiben vagy Facebook-oldalunkon.
10. Katonai amfiteátrum Megiddóban
Eddig több mint 230 római polgári amfiteátrum maradványait találták meg szerte a Római Birodalom egykori területén, katonai amfiteátrumból kevesebbet tártak fel, és ezek többsége a birodalom nyugati területein található. A katonai amfiteátrumokat a polgári lakosság számára kialakított amfiteátrumoknál kevésbé pazarul berendezettek, a katonák kiképzésre és szórakozásra használták.
A Legio amfiteátrumának tálszerű mélyedése. (Forrás: Jezreel Valley Regional Project)
Megiddó közelében, a Legio VI Ferrata római légió bázisán ásatásokat végző régészek úgy vélik, hogy a Dél-Levantéban azonosított első kőüléses katonai amfiteátrum nyomaira bukkantak a 2–3. századból. Az amfiteátrum arénája 50-70 méter hosszú lehetett, az ülőhely pedig körülbelül nyolc-kilenc méter magas.
Izrael eddig három római kori amfiteátrummal büszkélkedhet, Cezáreában, Bét-Seánban és Beit Guvrinban.
Aranyérme Diocletianus római császár uralkodásának idejéből, 294-ből származik.
9. Jákob, a judaizmusra áttért konvertita sírja
A Bét Seárim Régészeti Parkban végzett állagmegóvási munkálatok során találták meg Jákobnak, a kovertitának egy 1800 éves sírfeliratát. A baljóslatú görög nyelvű felirat arra figyelmeztet, hogy ne nyissák fel a 60 éves konvertita sírját.
Iokobosz, a konvertita magára esküszik magára, hogy aki ezt a sírt felnyitja, átkozott lesz.
A kijelentés után egy vastag piros vonal van húzva, és egy másik írnok azt írta rá: 60 éves.
A temetkezés során gondot fordítottak a sírfelnyitás ellen figyelmeztető, formulaszerű átok megfogalmazására.
Bét Seárimot tekintik Júda HaNászi, a 2. századi vezető rabbi végső nyughelyének, akinek tulajdonítják a Misna átdolgozását, és aki a Szanhedrin vezetője volt. Az ő temetése után a régió minden részéről érkező zsidók hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy szintén ott temessék el őket.
Az Újszövetség korában és az azt követő évszázadokban a judaizmusra áttérteknek két csoportja volt: a prozeliták, azaz nem-zsidók, akik az összes parancsolat elfogadásával teljes mértékben megtértek, és az istenfélők, akik követtek néhány zsidó szertartást, de valószínűleg nem voltak körülmetélve. Az Újszövetség mind a prozelitákat (Mt 23,15), mind az istenfélőket (ApCsel 13,16) említi.
Bét Seárimban felfedezték „Yaakov, a konvertita” 1800 éves sírfeliratát. (Yevgeny Ostrovsky/Izraeli Régiségügyi Hatóság)
8. Mit ittak Jeruzsálemben a babiloni pusztulás előestéjén?
Spoiler-veszély! Vaniliás, fűszeres bort.
Az i. e. 6. századi cserépedények maradványelemzése kimutatta, hogy az ókori Jeruzsálem elitje Délkelet-Ázsiából importált vaníliát a boruk ízesítésére. Az interneten is olvasható tanulmány szerint Júda Királysága az Első Szentély időszakának végén kapcsolatban állt a nemzetközi kereskedelmi útvonalakkal.
A Dávid Városa Nemzeti Parkban folyó ásatások során több tucat nagy, 30 literes kerámiakorsókat tártak fel, amelyek Jeruzsálem i. e. 586-ban, a babiloni hódítás során történt lerombolása során törtek össze. A mostani kutatás során vizsgált nyolc korsó két lelőhelyről származik. A fogantyúk némelyikét rozettaszerű pecsétlenyomat díszíti, amely a Júda Királyság királyi igazgatására utal.
A kémiai eljárás után néhány molakula a borra, mások az olívaolajra, három pedig a vaníliában található molekulákra, köztük a vanillinre utaltak.
A korszakban a vanília fényűzésnek számított. Az egzotikus fűszert korábban Megiddóban, egy „királyi” kánaáni sírban fedezték fel, amelyet a középső bronzkor későbbi szakaszára (i. e. 1700–1600 körül) datáltak, és amely tele volt arany ékszerekkel. A kutatások akkor azt mutatták ki, hogy a vaníliát valószínűleg dél-ázsiai vanília orchidea hüvelyéből gyűjtötték, eszerint a bronzkorban messzemenő kereskedelem folyt. A megiddói leletek alapján a mostani kutatásban könnyebb volt azonosítani a vanillinmolekulákat.
Az i. e. 6. századi korsók restaurálásának szakasza az Izraeli Régiségügyi Hatóság laboratóriumaiban Joseph Bocangolz restaurátor vezetésével. (Ortal Chalaf/IAA)
7. Jeruzsálemi villa
A Nyugati Falnál mozgáskorlátozottak számára történő megközelíthetőségének javítására irányuló felvonóprojekt egy ősi régészeti leletet hozott felszínre: egy első századi villát, olajlámpásokkal és saját rituális fürdővel, amely a Templom előtti sétányra nézett.
Az ásatás során a régészek óvatosan lefejtették a két évezred alatt felhalmozódott, összesen több mint kilenc méter magas, egymást követő építési és törmelékrétegeket. Történelmi útjelző pontok voltak
- a 2000 éves vízvezetékbe épített oszmán csövek, amelyek Jeruzsálemet a Betlehem melletti forrásokból látták el vízzel;
- korai iszlám olajlámpások;
- a X. légió nevével fémjelzett téglák.
A régészek meglepődve fedezték fel Jeruzsálemnek a 2. században Aelia Capitolina római városként való újjáépítéséből származó nyomokat.
A villából származó freskók és bonyolult mozaikok töredékei az otthon lakóinak gazdagságára utaltak, illetve egy mészkőbe vájt és hatalmas kövekből kirakott boltozattal ellátott magán zsidó rituális fürdőre bukkantak.
Egy zsidó rituális fürdő (mikve) helye balra a Nyugati Fal közelében Jeruzsálem óvárosában, 2022. július 17-én (AP Photo/Maya Alleruzzo)
6. Központi kincstárak Jeruzsálemben
A Templom-hegy közelében végzett ásatások és nedves szitálások során előkerült több tucatnyi feliratos agyagpecsét lenyomatot azonosítottak két, az i. e. 8. század végi ókori Jeruzsálemben. A Templom-hegy szitált talajából és az Ophel Park ősi épületeiből előkerült bullák hátoldala szövet lenyomatát viselik, ami arra utal, hogy ezüsttel teli zsákokon és terményeket tartalmazó edényeken használták őket.
Az Ophel Parkban található úgynevezett királyi épület, amelyet a kutatók királyi kincstárként azonosítottak. (Yosef Lalush/Temple Mount Soil Sifting Project)
A kutatók szerint a leletek konkrét bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Jeruzsálemben két központi kincstár létezett, amelyek a Júda Királyság gazdaságát irányították:
- az egyik a templomi kincstár,
- a másik pedig Júda királyi kincstára, amely az Ófelen végzett ásatások „királyi épületében” található.
Utóbbiban számos tárolóedényt találtak, és nemrégiben legalább 34 bullát fedeztek fel. Az egyik tárolóedényen találtak egy töredékes feliratot, amely „a kincstárak szolgája” feliratot tartalmazta.
Az egyik templomhegyi pecsét Hiszilyahu, Immer fia volt, aki nyilvánvalóan a templomi kincstárat kezelő tisztviselők egyikeként szolgált. Őt egy olyan papi családhoz kötötték, amely az i. e. 7. században vagy a 6. század elején szolgált a templomban.
A jeruzsálemi Ophel Parkban, az úgynevezett királyi épület közelében talált agyagbélyegzők. (Uriah Tadmor/Temple Mount Soil Sifting Project)
5. Régészeti rekonstrukció a Föld mágneses mezejének segítségével
Ez a pont nem kifejezett egy leletre szeretne rávilágítani, hanem egy interneten is elérhető új tanulmányra, amely rámutat arra, hogy a Föld mágneses mezeje miként segít a kutatóknak azonosítani a Bibliában leírt csaták és háborúk maradványait: segít a leletek datálásában és a vaskorban lezajlott bibliai konfliktusok rekonstruálásában – vagyis az i. e. 12. századtól az i. e. 6. századig terjedő, a bibliai Izrael és Júda királyságának felemelkedését és bukását felölelő időszakban.
A kerámiaedények és számos ősi építőanyag, például a napon szárított vályogtéglák apró ferromágneses részecskéket tartalmaznak. Amikor ezeket a részecskék magas hőmérsékletre hevülnek, úgy viselkednek, mint az apró iránytűk: a Föld mágneses teréhez igazodnak, és a mező akkori iránya és intenzitása alapján mágneseződnek.
Izrael egyedülállóan alkalmas a régészeti-mágneses kutatásra, a rengeteg jól datált régészeti lelet miatt.
Az elmúlt évtizedben több száz régészeti tárgy által rögzített mágneses mezőt sikrült rekonstruálni. A paleomágneses adatok különösen hasznosak, amikor az i. e. 800-400 közötti maradványokról van szó, egy olyan időszakról, amelyre vonatkozóan a radiokarbonos kormeghatározás nem teszi lehetővé a nagy felbontású kormeghatározást.
Térkép a vizsgált pusztulási rétegekről és a különböző hadjáratokról. Forrás: Itamar Ben-Ezra.
Az egyik rejtély a Tel Bét Seánban egy hatalmas tűzvészben elpusztult nagyméretű építmények maradványaival kapcsolatos. Az edénymaradványok tipológiája alapján a lelőhely feltárói ingadoztak aközött, hogy a város pusztulását vagy I. Sesonk fáraónak tulajdonították, aki i. e. 925 körül portyázott a Levantéban, vagy a damaszkuszi Hazáél arámi hadseregének, aki körülbelül egy évszázaddal később hódította meg a Szentföld egyes részeit.
A kutatók a Bét Seán-i égetett téglákból vett mintákat és az adatokat összehasonlítva a korábban Hazáél ámokfutásával összefüggésbe hozott helyszínek mágneses képével, megállapították, hogy ez a különleges galileai pusztítás nem tulajdonítható az arámiaknak. Ehelyett a Bét-Seánban rögzített mágneses mező intenzitása és iránya arra utal, hogy az ókori falak utoljára az i.e. 10. század végén vagy a 9. század elején melegedtek fel magas hőmérsékletre, ami összeegyeztethető a Sesonk vezette egyiptomi invázióval, amelyről a Biblia (1Kir 14,25–26) és a fáraó saját karnaki templomának falai is beszámolnak.
A tanulmány Bét Semes, ennek a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő ősi júdai város mágnesességével is foglalkozik. Az adatok arra utalnak, hogy a várost az i. e. 8. század elején pusztították el. Ez nem egyezik meg semmilyen nagyobb idegen invázióval Levante ellen vagy ismert nagy természeti katasztrófával, de jól illeszkedik az Izrael és Júda királysága közötti belső konfliktus bibliai epizódjához i. e. 790 körül, amikor a 2Kir 14,11–13 szerint Joás izraeli király Bét-Semesnél harcolt Ámácja júdai királlyal: „Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült.”.
Égett vályogtéglák.
Egy másik érdekes lelet egy júdai Malhata romjaiból származik a Negevben. Az itteni maradványok nem rendelkeznek ugyanazzal a mágneses jelleggel, mint Jeruzsálem és más judabeli települések pusztulása, amelyekről ismert, hogy a babilóniaiak i. e. 586 körül felgyújtották. Ehelyett úgy tűnik, hogy ezt a távoli sivatagi várost évekkel Júda eleste és a babiloni száműzetés kezdete után gyújtották fel, amikor a mágneses mező gyengébb volt. Ez alátámasztja azokat a legújabb elméleteket, amelyek szerint Júda déli szomszédai, az edomiták betörtek a korábban Jeruzsálem által ellenőrzött területek egy részére, kihasználva a babiloni hódítást, hogy saját területüket kiterjesszék.
A paleomágnesesség kulcs, erőteljes új eszköz a bibliai történetiséggel kapcsolatos szüntelen viták feloldásához.
4. A bibliai Debóra és Jáel legkorábbi ábrázolásai
Az Alsó-Galileai Huqoq zsinagógájában idén is folytatták a közel 1600 éves mozaikok feltárását. A Huqoq ásatási projekt jelenleg a 10. évadánál tart, miután az elmúlt évadok a COVID-19 járvány miatt szüneteltek. Ebben az évadban a zsinagóga délnyugati részére összpontosítottak, amely a negyedik század végén és az ötödik század elején épült. Az idei felfedezések között szerepel a bibliai hősnők, Debóra és Jael első ismert ábrázolása a Bírák könyvében leírtak szerint. (Bővebben: ITT.)
Az évadban a projektcsoport feltárta a zsinagóga padlójának egy részét, amelyet egy nagy, három vízszintes sávra osztott mozaiklap díszít, és amely a Bírák könyve 4. fejezetének egy epizódját ábrázolja: a Debóra próféta és bíra, valamint Bárák katonai parancsnok vezette izraelita csapatok győzelmét a Sziszera tábornok vezette kánaáni sereg felett. A Biblia elbeszéli, hogy a csata után Sziszera egy Jael nevű asszony sátrában keresett menedéket, aki megölte őt úgy, hogy egy sátorcölöpöt döfött a halántékába, miközben aludt. Az újonnan felfedezett Huqoq mozaik legfelső regisztere Debórát ábrázolja egy pálmafa alatt, amint pajzzsal felszerelt Bárákra tekint. A középső regiszterből csak egy kis rész maradt fenn, amely láthatóan az ülő Sziszerát ábrázolja. A legalsó regiszter a földön fekvő Sziszerát ábrázolja, amint halottan fekszik, fejéből vérzik, miközben Jael egy sátorcölöpöt döf a halántékába.
Tekintsen meg képeket a zsinagóga színes mozaikpadlójáról!
Balra: Az izraelita parancsnok, Bárák a Huqoq zsinagóga mozaikján. Jobbra: Szőlőt evő róka a Huqoq zsinagóga mozaikján. (Jim Haberman fotói)
3. Hellenisztikus tanyavilág
A közelmúltban végzett ásatások során feltárt hellenisztikus kori tanyavilág felbecsülhetetlen betekintést nyújt a hasmoneus korszak mindennapi életébe.
A Nahal Arbel mellett zajló mentési ásatás során számos mezőgazdasági vasszerszám és szövőszék-súlyok kerültek napvilágra. Az eszközök arról tanúskodnak, hogy a hellenisztikus/hasmoneus kori tanyát hirtelen hagyhatták el. A feltárt érméket pontosabb kronológiát adhatnak a helyszínről. A régészek továbbá egy jelentős mezőgazdasági település maradványait is feltárták az i. e. 10. századból. A szövőszék súlya jelezte, hogy juhokat és kecskéket tartottak, és a főzőedények segítettek az ásatóknak a lelőhelynek ezt a rétegét datálni.
Egy hellenisztikus kori galileai tanyán talált vaseszközök. Fénykép: Dafna Gazit / Israel Antiquities Authority
2. Lákisi tetűfésű
Az első és egyetlen ősi, kánaáni mondatot nemrégiben fejtették meg egy középső bronzkori elefántcsont tetűfésűn, amely eltávolítja a tetveket és tojásaikat. A fésűt, amely az i. e. 17. század körüli időből származik, még egy 2016-os ásatás során találták a közép-izraeli Lákis településen. A felirat stílusa az ábécé fejlődésének legkorábbi szakaszát jellemezte, tartalma szerint a leghétköznapibb és örök érvényű könyörgés: Ez a fésű gyökerestül szedje ki a tetveket a hajból és a szakállból.
A felirat 17 apró, 1-3 mm-es piktografikus betűt tartalmaz, amelyek hét szót alkotnak. Az írnok ezeket fejjel lefelé fordított sorokban véste az elefántcsontba, miközben a fésűt a kezében forgatva üres helyet keresett. A betűk az első sor vége felé egyre kisebbek és alacsonyabbak lesznek. A második sor végén pedig a vésnöknek nyilvánvalóan elfogyott a hely, mielőtt befejezte volna a szót, ezért egy betűt vésett a sor alá.
További elmélyülésre: a Héber Egyetemhez tartozó Jerusalem Journal of Archaeology online folyóiratban megjelent A Canaanite's Wish to Eradicate Lice on an Inscribed Ivory Comb from Lachish című cikk vezető szerzője Daniel Vainstub epigráfus a Ben Gurion Egyetemről.
Egy Lákisban felfedezett elefántcsont tetűfésű, amelyen egy korai kánaáni felirat látható. Fénykép: Dafna Gazit / Israel Antiquities Authority
1. Elefántcsontdarabok Jeruzsálemből
A jeruzsálemi régészek 1500 elefántcsonttöredéket tártak fel az Első Szentély korából. A leleteket a Givati parkolóban tárták fel (Dávid városa), de csak a nedves szitálás alkalmával kerültek napvilágra. A felfedezés éppen ettől rendkívüli. A Jeruzsálemben végzett ásatásokon 150 éve nem találtak a régészek elefántcsont-darabokat, pedig lettek volna, csak akkoriban nem végeztek nedves szitálást.
Az elefántcsontdarabokat, amelyek bútorok vagy ajtók díszítőbetétjeit alkották, egy olyan monumentális épületben fedezték fel, amelyet akkor használtak, amikor Jeruzsálem hatalma csúcspontján volt (i. e. 8–7. század), és amelyet valószínűleg az i. e. 586-os babiloni hódítás során romboltak le.
Az értékes maradványokat geometrikus formákkal, lótuszvirágokkal és rozettákkal faragták. A restaurátorok az aprólékos tanulmányozás után újra összerakták a több száz töredéket, és megállapították, hogy azok legalább 12 négyzet alakú, egyenként 5x5 cm-es plakett maradványai.
A feltárás helyszíne, egy monumentális épület valószínűleg a zsidó elit vagy a királyi család otthona lehetett. A leletek azt is szemléltetik, hogyan nézhettek ki más, a Bibliában említett elefántcsont berakásos bútorok (pl. Salamon elefántcsont trónja az 1Kir 10,18 versében, Áháb elefántcsont palotája az 1Kir 22,39 versében, és az Ám 6,4 versében említett elefántcsont berakásos ágyak).
Elefántcsontdarabok, amelyek egy panellé álltak össze, és valószínűleg a vaskorban a júdai elit vagy a királyi családok otthonának bútorait díszítették. Fotó: Dafna Gazit / Israel Antiquities Authority
A régészet iránt érdeklődőknek ajánljuk Israel Finkelstein és Matthew Adams beszélgetéseit.
A képek helye:
Haaretz; The Jerusalem Post; The Times of Israel; The University of North Carolina at Chapel Hill; WordPress
