#BibliaKultúra

Szöveg mögött - Kövek alatt

Debóra, a sokoldalú vezéralak
Egy ószövetségi nő az évszázadok sodrában

boritokep_debora.jpeg

Nebraska State Capitol a nebraskai Lincolnban. Nyugat felé néző panel az épület északnyugati sarkánál: „Debora bíráskodik Izraelben”.

Debóra gazdag forrásanyagot szolgáltatott a múltban az olvasók spekulációihoz, nem csoda, hogy rávetítették saját társadalmilag felépített feltételezéseiket. Így látjuk őt többek között hadvezérnek, prédikátornak, dalszerzőnek, édesanyának és templomi lámpáskészítőnek is, de bibliai precedensként is hivatkoztak rá azok a nők is, akik társadalmi, politikai és vallási közösségeikben kívántak tágabb szerephez és hozzáféréshez jutni. Tartsanak velünk és pillantsunk bele Debóra alakjának recepció- és hatástörténetébe!

Bevezető gondolatok

A bibliai Debóra nem hétköznapi nő: a Bírák könyve prófétaként, bíróként, költőként és isteni ihletésű katonai stratégaként jellemzi. Nem véletlen fogalmaz Athaly Brenner-Idan úgy, hogy Debóraban összpontosul egy tehetséges, sokoldalú vezető sztereotípiája. Diadalittas győzelmi dala (Bír 5) az egyik leghosszabb beszéd, amelyet a Biblia egy női szereplőnek tulajdonít.

A Bibliában a Bírák könyvének negyedik és ötödik fejezete foglalkozik Debórával. Debóra Isszakár törzséből származik. Bírói hatalmát Efraim törzsének déli részén gyakorolja: ítéleteket hoz és mint prófétanő isteni útmutatásokat közöl. Így üzen Báráknak és megbízza, hogy vezesse az izraelita sereget. Bárák azt válaszolja a megkeresésre, hogy csak akkor vonul harcba, ha Debóra is vele tart. Debóra elmegy vele, de ennek egyik következménye, hogy nem Báráké lesz a dicsőség, mert az Úr női kézre adja az ellenséges Sziszerát. A történet folytatásaként Isten pánikba kergeti az ellenséges kánaánitákat. A Kisón patak áradása is akadályozta a harci szekereket és arra kényszerítette az ellenséges Sziszerát, hogy elhagyja kocsiját. A győzelem után – akárcsak a választott nép vörös-tengeri átkelését követően – olvashatunk egy győzelmi éneket, amit sokan a Biblia legősibb részei között tartanak számon.

Debora bibliai ábrázolása évszázadokon át kihívás volt: dacolt a nők helyes viselkedésével, szerepeivel, szférájával és cselekedeteivel kapcsolatos kulturális elképzelésekkel. Férfiak és nők is arról vitatkoztak, hogy történetének vannak-e kortárs következményei. Azon tűnődtek, hogy szerepköre „nyilvános”, „hivatalos” volt-e vagy koránt sem hivatalos, csupán „magán” jellegű? Példaként citálták elő, hogy a nők szolgálhatnak-e rabbiként, lelkészként, vallási tanítóként, de éppenséggel királynőként, bíróként, törvényhozóként és dolgozó anyaként is?

A korai zsidó irodalom

A Liber Antiquitatum Biblicarum egy 65 fejezetes munka, amely a Teremtés könyvétől Sámuel első könyvéig újra elbeszéli a bibliai eseményeket. Irodalmi szempontból az „újraírt”/„átírt” Biblia vagy a „haggadikus midrás” (azaz elbeszélő jellegű kommentár) műfaji kategóriáiba sorolják. Ennek megfelelően sokszor összegzi, néhol teljesen figyelmen kívül hagyja, máshol pedig jelentősen átdolgozza és kiszínezi a bibliai elbeszéléseket akár új törtenetekkel, új szereplők felvonultatásával és dialógusokkal vagy éppen az ismert történetvezetés radikalis átdolgozásával.

Egyik jellegzetessége, hogy a mű szerzője kitüntetett figyelemmel fordul a nők és szerepeik felé. Törtenetírásában pozitív fénybe állított és megnövelt szerepkörű női szereplőkkel találkozunk. Annyi bizonyos, hogy Liber Antiquitatum Biblicarum szerzője megbecsüléssel tekintett a női nemre és az ábrázolt női alakokat nemcsak Izrael történetének részeként szemlélte, hanem bennük példaképeket, cselekvésmintákat, vezetési stílusokat látott és láttatott.

Debóra alakjának megrajzolásában hangsúlyt kap, hogy egy személyben elismert vezető, próféta, vallási tanító, bíró és harcos. A héber Bibliában egyetlen más nő sem rendelkezik ezzekkel a képességekkel. Az apokrif irat egyik kutatója, Frederick J. Murphy így fogalmaz:

„Debóra az egyik legfigyelemreméltóbb figura a Liber Antiquitatum Biblicarumban. Fontosságát bizonyítja a neki szentelt négy fejezet, valamint az a tény, hogy a szerző néhány legfontosabb gondolatát ő mondja ki. Az pedig, hogy foglalkozik alakjával, bizonyítja, hogy nagy tisztelettel viseltetett a nők iránt és elkötelezett volt abban, hogy biztosítsa az őket megillető helyet Izrael történetében.”

De nem mindenki gondolkodott Debóráról olyan pozitívan, mint a Liber Antiquitatum Biblicarum szerzője. A szintén első században élt Josephus Flavius inkább „leminősíti” alakját, elvitatja tőle a vezetői szerepet és a görög-római világban elvárt erényes nővé változtatja.

deborahunderthepalmtreeadrienecruz.jpgDeborah Under The Palm Tree, Adriene Cruz

A korai kereszténység

Az ókeresztény korban az alexandriai Órigenész (185–253) idézte a Bírák könyvének negyedik fejezetét, hogy érvényesítse a nők lelki és erkölcsi egyenlőségét a férfiakkal, de óvatosan hangsúlyozta, hogy Debóra prófétai szerepe inkább a Báráknak való egyéni tanácsadásra vonatkozott, nem olyan értelemben vett nyilvános próféta volt, mint Jeremiás.

A montanizmushoz tartozó női próféták a prófétai karizmák folyamatosságát hangsúlyozták és valószínűleg éppen Debórára hivatkoztak, hogy igazolják saját vallási vezetőszerepüket és próféciáik terjesztését. Ellenfeleik, például Alexandriai Didümosz azzal érveltek, hogy Debóra valóban írt verset, amit a Bibliában is olvashatunk (Bír 5), de alázatos és zárkózó természetű volt, hiszen nem ragaszkodott ahhoz sem, hogy a neve szerepeljen a szavait tartalmazó bibliai könyv címében.

A keresztények számára kérdés volt, hogy lehet Debóra vezetőszerepét összeegyeztetni azzal az apostoli utasítással, hogy a nők tartózkodjanak a tanítástól, a fériak feletti hatalomgyakorlástól (1Tim 2,11–15).

Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.

Elképzelhetetlennek tartották, hogy Debóra az apostoli rendelkezéssel ellentétesen cselekedhetett volna, még akkor is, ha ezeket a rendelkezéseket csak egy évezreddel később hozták. Számos keresztény szerző Debóra nevét („méhecske”) is felhasználta házias, szelíd természetének bizonyítékaként, dicséretben részesítették, amiért engedelmes volt férjének, holott erről a Biblia sehol nem beszél.

A rabbinikus irodalom

A rabbinikus irodalom az ókeresztény szövegekkel ellentétben hajlott arra, hogy elismerje Debóra önérvényesítő és parancsoló szerepét (vö. Bír 5,6: „magához hívatta Bárákot”), de sok bölcs tanító kritizálta, hogy kellemetlen, gőgös és „méhecske” (Megilla 14b; Peszah 62b-c).

Más rabbik szerint Debóra sok embert tanított a Tórára (Eliyyahu Rabbah 50). Ismét más zsidó források „háziasították” Debórát. Több bölcs a Bír 4,4 versében olvasható éset lappidot címet („Lappidót felesége” vagy „fáklyás nő”, ) használta annak magyarázatára, hogy Debóra kanócokat készített a Szentély lámpásaihoz (Megilla 14a).

Keresztény kortársaikhoz hasonlóan a zsidó vallási vezetők meglátták Debórában a nők lelki egyenlőségének példáját, bár nyilvános (állami szintű) vezetésnek való  megfelelőséget megkérdőjelezték.

Skolasztika

A középkori bibliamagyarázók, köztük Aquinói Szent Tamás (1225–1275) a nők pappászentelésének lehetőségéről (illetve lehetetlenségéről) folytatott disputáik során megerősítették, hogy ha a helyi törvények megengedik, a nők Debóra példája nyomán lehetnek királynők és kormányzók, de az egyházban a fentebb idézett, a hallgatásra és az engedelmességre való apostoli felszólítás érvényesült (1Tim 2,11–15).

A legtöbb keresztény teológus egyetértett abban, hogy a nők kaphatnak isteni sugalmazást, de nem szabad nyilvánosan és tekintélyi módon felszólalniuk. Amikor azonban figyelemre méltó látnoknőkkel találkoztak, mint például Bingeni Hildegard (1098–1179) és Magdeburgi Mechthild (1206–1282), néhány egyházfő Debórát hozta fel példának, hogy igazolja írásaik terjesztését.

zurbaran-francisco-de-fuente-de-cantos.jpgAquinói Szent Tamás apoteózisa, Francisco de Zurbaran

 

Újkor

A középkori és újkori keresztény vezetők időnként Debórához hasonlították királyi pártfogóikat, különösen akkor, amikor királynőket vagy fejedelemasszonyokat olyan politikai cselekvésre buzdították és bírták rá, amely szolgálja egyházi érdekeiket. Amikor a római katolikus Tudor-házból származó Mária (1516–1558) az angol trónra lépett, a protestánsok arról vitatkoztak, hogy az Izraelben bíráskodó Debóra precedensként szolgál-e a női uralkodás megalapozására. John Knox (1513–1572) tüzes skót reformátor hírhedt A nők hatalmas regimentje ellen fújt trombita első széllökése c. könyvében azt állította, hogy Debóra szerepe inkább vallási, mint polgári jellegű volt. Debóra nem adott felhatalmazást a brit „királynői állásra”. Egy női államfő természetellenes, szörnyű helyzetet teremt. Amikor azonban Mária protestáns féltestvére, Erzsébet trónra lépett, a legtöbb protestáns lelkész örömmel üdvözölte Erzsébetet, mint „angliai Deborát”, aki a kánaániták által képviselt „bálványimádó” római katolikusok ellen harcolt.

Az újkor kezdetén számos nő azt állította, hogy Debóra a saját vallási vezetésük és vallási oktatásban való részesedésük előfutára. A prágai Rivka bat Meir († 1605) oktató kézikönyvet írt a nők számára, Debóra szavai alapján sürgette őket, hogy olvassanak vallási irodalmat és legyenek a zsidó hagyományok tanult emberei.

Az anglikán egyház hatósága, a Kvékerek társalapítója, Margaret Askew Fell Fox (1614–1702) azt állította, hogy a lelkészek álszentek voltak, amikor prédikációkat tartottak a Bírák könyvének 5. fejezetéről

„áruba bocsátották Debóra szavait megélhetésük érdekében”

miközben elhallgattatták a saját korukban élő istenfélő nőket.

Amerika második nagy ébredése (1790–1844) és utóhatásai során több száz protestáns nő – különösen a baptista, metodista és afrikai metodista episzkopáli körökben – úgy érezte, hogy prédikálniuk kell az ébredéseken, tábori értekezleteken, előadótermekben és az egyház szószékein. Közönségükben buzgó támogatók és rosszindulatú ellenfelek voltak.

71058-gettyimages-689376780-satori13_1200w_tn.jpg

Afro-amerikai nőket, mint ahogy Zilpha Elaw-ot (1790 körül született), verbális agresszióval és fizikai erőszakkal fenyegetették. Amikor Elaw ellenszegült, korának sok más női prédikátorához hasonlóan, a bibliai nők példaként Debórát használta fel, mint akit Isten elhívott a prédikálásra. A legkiemelkedőbb tizenkilencedik századi női prédikátor, Phoebe Palmer (1807–1874) metodista evangélista 400 oldalas apológiát írt a női prédikációkról. Összehasonlítja a Debóra által elátkozott merozitákat, akik nem voltak hajlandók támogatni az izraelitákat csatájukban (Bír 5,23), saját korának makacs „suttogóival”, akik megvetik a prédikátorokat a nemük miatt.

20. század: a vallás, a társadalom és az otthon platformján

Debórát előcitálták a nők ordinációja (rabbi- és lelkészavatása, pappászentelése) kapcsán is. 

Regina Jonast (1902–1944) 1935-ben Berlinben rabbivá avatták, majd Auschwitzban meggyilkolták. Avatását megelőzően Jonas írt egy vallásjogi értekezést is A nők szolgálhatnak rabbiként? címmel. Válasza természetesen igenlő volt: Debórát Isten hívta el és nevezte ki, akit az izraeliták elfogadtak. A nők ordinációjának ellenzői viszont azt mondták, hogy Debóra nem kínál precedenst a nők nyilvános vallási vezetésére.

John Rice (1895–1980) baptista evangélista és prédikátor 1941-ben megjelent, Bobbed Hair, Bossy Wives and Women Preachers című könyvében azzal érvelt, hogy Debóra Báráknak szóló próféciája rövid volt, és egy embernek szólt. Azt állította, hogy ellentétben az engedetlen és makacs nőkkel, mint például a népszerű pünkösdi prédikátor, Aimee Semple McPherson (1890–1944), Debóra nem mondott prédikációt. Bírói munkája egyszerűen azt jelentette, hogy az emberek tanácsot kértek tőle, hogy segítsen nekik rendezni a nézeteltéréseket. Önként elfogadhatták vagy elutasíthatták nem kötelező erejű javaslatait:

„Nem volt felhatalmazása. Bármelyik jó keresztény közvetíthet manapság a szomszédok között.”

A női választójogokért küzdő amerikai mozgalmak azt állították, hogy mivel Isten Debórát Izrael bírájának hívta el, a saját korukban élő nőknek is rendelkezniük kell szavazati joggal. A szüfrazsettek Debóra „Izrael anyja” címére (Bír 5,7) hivatkoztak, hogy alátámasszák érveiket, miszerint a társadalom számára előnyös lenne, ha a nők anyai értékeike olyan nyilvános szférába kerülnének, amelyet a korrupció és más „férfi” vétségek megrontottak.

1948-ban, amikor Izrael állam lett, a szefardi főrabbi, Ben Zion Meir Hai Uziel (1880–1953) Debóra példájával támogatta a nők szavazati és tisztségviselési jogát.

Amikor Sarah Palin Alaszka volt kormányzója 2008-ban az amerikai alelnöki posztért kampányolt a Republikánus Párt színeiben, a keresztény reakciók a Mária és Elizabeth Tudorral szembeni tizenhatodik századi protestáns reakciókra emlékeztettek. A pünkösdi és evangélikus támogatók magazin- és internetes cikkei (Is Sarah the New Deborah?) Palint egy Szentlélek ihlette vezetőnek tartották, akit Deborához hasonlóan Isten támasztott, hogy harcoljon a bibliai értékekért. A konzervatív reformpárti ellenfelek viszont azzal érveltek, hogy Isten Debórát nem azért választotta ki, hogy precedenst szolgáltasson a nők vezetéséhezen, hanem szemrehányásként Izrael istentelen emberei ellen, akik nem voltak alkalmasak a vezetés feladatára. Brian Abshire szerint például Sarah Palin jelöltsége

„élő bizonyítéka volt annak, hogy a republikánus párt pipogya, nőies és nem talál olyan istenfélő embert, aki hajlandó volna állást foglalni a sarkalatos erkölcsi kérdésekben…”.

Sok 20. századi kortárs bibliaértelmező hangsúlyozta, hogy Debórának a közfeladatok mellett sikerült ellátnia a háztartásbeli feladatokat is. Néhány női kommentátor is „háziasítatta” Debórát: hangsúlyozta nőiségét, szelídségét és azt mondták, hogy csak végső lehetőségként lépett be a közszférába. Más bibliaértelmezők szerint azonban a prófétanő nem volt eléggé házias. Clovis G. Chappell metodista lelkész (1882–1972) például ezt írta:

„Úgy gondolom, hogy Debóra háziasszonyként nem volt túl sikeres. Talán nagysága ellenére sem volt elég nagy ahhoz, hogy két karrierben is teljes egészében sikeres legyen. Kevés ilyen nő van. Természetesen vannak kivételek a szabály alól. Időnként találkozunk olyan kiváló képességű nőkkel, akik sikeres anyák és otthonteremtők, és ugyanakkor karriert futnak be. De az ilyen nők tényleg ritkák. Meggyőződésem, hogy a házastársiság és az anyaság karrierje elég nagy a világ bármely nőjéhez. Ha sikeresen vállalja a háztartás vezetését és a nemzetének irányítását is, akkor könnyen lehet, hogy valamelyiket elfuserálja. Ismertem néhány nagyon tehetséges nőt, aki annyira érdeklődött a külső feladatok iránt, hogy otthonaik romokba hevertek. Kétlem, hogy bármilyen siker képes kiengesztelni egy ilyen belső kudarcot.”

A dolgozó nők azonban azt látták Debórában, hogy össze tudja hangolni házasságát, a magán- és a közügyekhhez kapcsolódó szerepeit.

happy-housewife-in-1959.jpg

we_can_do_it2.png

Befejező gondolatok

Az évszázadok során sok zsidó és keresztény nő fordult a Bírák könyve 4–5. fejezeteihez, hogy inspirációt kapjon személyes vagy szakmai életében. Az egyes vallási közösségek azonban nem voltak egy véleményen a bibliai női próféta és bíra mai következményeit illetően. Ezek a viták ma is elevenek: nemcsak az olvasók kérdéseiről szólnak, hanem egy bibliai szereplő tartós erejéről is, amelyek évszázadok távlatából is megragadják az olvasók fantáziáját.

Forrás és további tájékozódásul:

Irmtraud Fischer: Gotteskünderinnen. Zu einer geschlechterfairen Deutung des Phänomens der Prophetie und der Prophetinnen in der Hebräischen Bibel, Stuttgart, Kohlhammer, 2002.

Joy A. Schroeder: Deborah’s Daughters: Gender Politics and Biblical Interpretation. New York, Oxford University Press, 2014.

Uő: Deborah in Reception History, in Brad E. Kelle - Brent A. Strawn (eds.): The Oxford Handbook of the Historical Books of the Hebrew Bible, Oxford, Oxford University Press, 2020. 

Szabó Miklós Xavér: A női vezető szerep igénye a Liber Antiquitatum Biblicarumban, in Szőnyi Etelka (szerk.): Bibliaértelmezés – korok, módszerek, kontextusok, Szeged, JATEPress, 2020, 803–821.

Kapcsolódó bejegyzésünk:

Debora: a bírónő bennem

Pál apostol a feminista

A feminista bibliaértelmezés története és céljai

"Kár, hogy nő"

Képek forrása:

Wikimedia Commons, sliverofice.com, baylorcatholic.org, i.kym-cdn.com, media.swncdn.com, i0.wp.com

A bejegyzés trackback címe:

https://bibliakultura.blog.hu/api/trackback/id/tr2116400216
Nincsenek hozzászólások.

#BibliaKultúra

#BibliaKultúra blogunk szakmai igényességű topikjaival értékes, ismeretbővítő tartalmakat közöl a bibliatudomány tárgyköréből. Rápillantunk arra a világra, amely látta megszületni a Bibliát - tabuk nélkül, közérthetően, a tudás megosztása és a „lifelong learning” jegyében.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása