#BibliaKultúra

Egy Biblia-regény

Nyilvánvalóan nem lehetséges itt boncolgatni az „egyetlen könyv, amely megérdemli, hogy amerikai Bibliának nevezzék” – ahogy Nathaniel Philbrick fogalmaz – sokrétű következményeit.[2] A Moby Dick számos bibliai utalását még a legavatatlanabb olvasó is képes észrevenni,

• Jób történetének megismétlésétől
• Jónás történetéig,
• Leviatán, a gonosz erők mitikus tengeri kígyójának megtestesülésétől kezdve (Iz 27,1; Zsolt 74,14; 104,26; Jób 3,8; 40,25)
• az elbeszélő-tanú, Ishmael, Ábrahám és Hágár első fián (Ter 16),
• Ahab kapitány, Izrael leggonoszabb királyának névadóján (1Kir 21,25),
• az Ishmaelt megmentő hajó, Rachel, az elveszett gyermekeit kereső, megtépázott anya nevéig (Jer 31,15; Mt 2,18).[3]

A Moby Dick bibliai léptékű regény, ahogyan azt már Cesare Pavese is hangsúlyozta híres fordításának előszavában: „Olvassa ezt a művet a Bibliát szem előtt tartva, és látni fogja, hogy ami akár furcsa kalandregénynek is tűnhet [...], az ehelyett igazi szent költeménynek bizonyul, amelyhez sem az ég, sem a föld nem mulasztotta el a kezét nyújtani”.[4]

• A Bibliához hasonlóan a Moby Dick is olyan regény, amely többféle értelmezésre alkalmas;
• a Bibliához hasonlóan számos kifejezési regisztert és szöveges műfajt tartalmaz;
• a Bibliához hasonlóan epikus-mitikus dimenzióval rendelkezik;
• a Bibliához hasonlóan újraolvasások gazdag sorozatát eredményezte;
• a Bibliához hasonlóan egyfajta enciklopédia;
• a Bibliához hasonlóan olyan szöveg, amelyet az ember anélkül is ismer, hogy elolvasta volna;
• sőt, a Bibliához hasonlóan egyesek titkos kódokat akartak megragadni benne.[5]

De a Biblia jelenlétét a Moby Dickben még mélyebben kell keresni. Amint Ilana Pardes kimutatta, Melville az egyik első szerző volt, aki esztétikai és hermeneutikai megközelítéssel közelítette meg a bibliai szöveget: ragaszkodása „a különböző – költői, történelmi, jogi, tudományos, enciklopédikus, politikai, leíró – diskurzusmódok kombinálásához; ez tisztelgés a Biblia azon kísérlete előtt, hogy a fikció, költészet, történelem és jogi kódexek hihetetlen keverékében az emberi tapasztalat minden árnyalatát és a diskurzus minden lehetséges módját megragadja”.[6]

A Moby Dick írása közben Melville-re különösen nagy hatással volt John Kitto 1845-ben Edinburgh-ban megjelent Cyclopedia of Biblical Literature című műve, amely hamarosan az egyik legnépszerűbb bibliai enciklopédia lett Amerikában, és az említett 1845-ös kiadástól kezdve több kiadást is megért, köztük egy rövidített változatot 1852-ben. A Cyclopedia a Bibliával kapcsolatos történeti-földrajzi kutatások rendkívül népszerű áttekintéseként jelent meg, közérthető formában és számos metszettel kísérve.

Nagy sikere Amerikában „része volt egy szélesebb körű kulturális fordítási folyamatnak, amelynek révén a Biblia kontinentális tudományos megközelítése az amerikai exegetikai színtér szerves részévé vált” (Pardes, 48. o.).

A történelem és a fantázia keveréke

A Cyclopedia of Biblical Literature „Jónás” szócikke John Eadie-nak köszönhető. És éppen ezzel a szerzővel lép ideális esetben párbeszédbe Melville-Ismael a Moby Dick 38. fejezetében, amelynek címe jelentősen „Jónás történelmi szempontból” (430–432. o.)[7], ami tulajdonképpen Eadie kommentárja.

Jónás könyve a történetiség és a fantázia lenyűgöző keverékével a kiváltságos szövegek közé tartozik, amelyeken történeti, tipológiai vagy allegorikus olvasatot alkalmaztak. Bár Melville-re hatott a Kitto- Cyclopedia historizmusa, íróként, mintsem bibliamagyarázóként, nem zárja ki az egyéb exegetikai megközelítéseket, amelyek célja a szöveg költői potenciáljának kiemelése. A valóban történeti, a valóban költői az, ami Melville-t jobban érdekli, mint a valóban történeti. Nem véletlen, hogy az előző fejezetben („A bálnavadászat becsülete és dicsősége”, 426–429. o.) nem Jónás történelmi alakját emeli ki, hanem a mitikus alakot, mert őt a hősök, istenek és félistenek azon sorába tartozónak tekinti, akiknek „volt merszük bátran a bálna felé haladni” (427. o.):

• Perszeusz, „a bálnavadászok fejedelme”, aki megölte a szörnyeteget, hogy megmentse Andromédát;
• Szent György („a sárkány szerintem egy bálna volt”);
• Herkules, „egy önkéntelen bálnavadász”, aki legyőzte a tengeri szörnyet, hogy kiszabadítsa Hészionét;
• Visnu, aki „bálnában testesült meg, és leereszkedett a legmélyebb mélységekbe, hogy visszaszerezze a szent köteteket [a Védákat]” (428. o.).

A mitikus párhuzamok keresése, bármennyire is megalapozatlan volt történelmileg,

„Az, hogy Melville áthelyezi Jónást a XIX. századba, merész ellentipológia – a korabeli kitaszítottak és renegátok provokatív emelése a példás bibliai alakok pozíciójába –, de egyben kommentárként is szolgál a bibliakutatás által a történelmileg érvényes bibliai múlt keresése során megőrizni kívánt objektivitás fenntartásának lehetetlenségéről” (Pardes 60. o.).

Néhány nappal azelőtt, hogy a Pequodra szállt volna, Ishmael a New Bedford-i Whaler’s Chapelben hallgatta Mapple lelkész prédikációját,[8] akinek ifjúkori tengerész és szigonyos múltja mély nyomot hagyott mind a szószék orrának formáján (mert „a világ egy hajó, amely egyirányú úton van, és nem tervez visszatérést; és a szószék a hajó orra”, p. 63), mint ahogyan az általa megfogalmazott, kifejező tengerészkódexben is („Ti a jobb oldalon, bal oldalon, jobb oldalon! A hajó közepén, a hajó közepén!”, 64. o.).

A szószékre lépve Mapple bejelenti, hogy „Jónás első fejezetének utolsó verséről fog prédikálni: »És Isten rendelt egy nagy halat, hogy elnyelje Jónást«" (65. o.). Prédikációja két részre oszlik, akárcsak a Jónás könyvében elbeszélt történet. Az első rész (a próféta menekülése és bűnbánata) a templomban jelenlévőket érinti: „Társaim, nem azt javaslom nektek, hogy Jónást utánozzátok a bűnben, hanem inkább a bűnbánat példájaként ajánlom őt” (71. o.). A második rész főleg magát Mapple-t, az Ige szolgáját érinti, tekintettel a Jónásnak adott megbízatásra, hogy „hirdesse az Igazságot a Hazugság ellenében” (72. o.).

Mapple lelkész szavai egyfelől felhívás a templomban jelen lévő matrózok számára, hogy mélyedjenek el a visszahúzódó bibliai próféta történetében, aki egy közülük, egy ismerős és közeli figurává válik. Kétezer kilométerre nyugatra menekülve „Jónás megpróbálta a világot maga és Isten közé állítani, társaim, értitek? (...) Ő egy menekülő ember (...) Ez az ember minden, csak nem ártatlan: a matrózok az intuíció erejével érzik ezt” (66. o.). A hajó pedig, amelyen hajóra száll, „az első dokumentált csempészhajó volt: Jónást csempészte” (69. o.). Ugyanakkor azonban a prédikáció fontos metanarratív funkciót tölt be: egyfajta „exegetikai utazásként” (így Pardes, 46. o.) mutatkozik be, valójában annak a széleskörű exegetikai utazásnak a módszertani előzménye, amely a Moby Dick. Tengerészmetaforával élve, nevezhetnénk Jónás kis könyvében való navigációnak, mint viaticumot (útravalót) a Pequod navigációjához az óceánok mérhetetlenségében.

Mapple prédikációjának alapmotívumát, amely aztán a Jónás könyvének témája, így foglalja össze: „Ha Istennek engedelmeskedünk, önmagunkkal szemben kell engedetlenkednünk; az Istennek való engedelmesség nehézsége ebben áll: az emberek iránti engedetlenségben” (65. o.). Az Istennek való engedelmesség és az embereknek való engedelmesség dialektikája a Moby Dicket is átszövi, és az utolsó fejezetben éri el tetőpontját, amikor a vadászat harmadik napján[9] Starbuck első tiszt, mielőtt sokadszorra is engedelmeskedne Ahab kapitánynak, így kiált fel: „Isten óvjon minket, de már érzem, hogy csontjaim belülről áztatják a húst. Azzal, hogy engedelmeskedem neki, gyanítom, hogy Istennek nem engedelmeskedem” (654–655. o.).

Az utolsó lélegzetvétel

A lábát levágó bálna kétségbeesett keresése közben Ahab inkább engedelmeskedik önmagának és saját bosszúszomjának, mint Istennek, és kimondja utolsó szavait:

„Feléd gurulok, mindent elpusztító és győzelmet nem hozó bálna, az utolsó pillanatig harcolni fogok veled, a pokol szívéből leszúrlak, a gyűlölet nevében arcodba köpöm utolsó leheletemet. Minden koporsó és minden halottaskocsi süllyedjen közös medencébe! És mivel sem az egyiket, sem a másikat nem kaphatom meg, rángass, sőt tépj meg, míg még vadászom rád, bár hozzád vagyok kötve, átkozott bálna” (664. o.).

Micsoda kontraszt van e szavak és azok között, amelyek Mapple prédikációját zárják, felmagasztalva azt, aki élete utolsó leheletén ezt mondhatja: „Óh, Atyám, a Te vessződ által ismertem meg először, halandó vagy halhatatlan, hogy, íme meghalok. Azért küzdöttem, hogy e világnál és önmagamnál is inkább a Tiéd legyek. De ez még semmi; az örökkévalóságot Neked hagyom: mit bír az ember, hogy elviselje Istene idejét?” (73. o.).

Ezért jelentős, hogy Ismael útja, akárcsak Jónásé, azzal kezdődik, hogy meghallgatja Isten Igéjét Mapple pásztor száján keresztül. Ishmael hallgatja a prédikációját, és ezért tudja elmondani (csak úgy lehet elmondani, ha az ember figyelmesen hallgatja).

„Ishmael még nem tudja, hogy ő is vissza fog térni a nagy vizekből, mint egy új Jónás. Utóbbi küldetése – az igazságot a hazugság ellenében munkálni – lesz aztán Ishmaelé, az elbeszélőé. A Moby Dicket olvasni tehát azt jelenti, hogy a regény egyik végétől a másikig az egyetlen Ismael két személyiségével küszködve fedezzük fel magunkat” (Sonnet, 765. o.).

Ismael, a kívülálló

A pusztába menekült rabszolga Hágárnak az Úr angyala ezt jelentette ki: „Fiút szülsz, és nevezd el őt Ishmaelnek (yišma'e'l), mert az Úr meghallotta (šama' yhwh) nyomorúságodat” (Ter 16,11). Ishmael, az elbeszélő-tanú neve tehát bibliai értelemben a vándorláshoz és a hallgatáshoz kapcsolódik.

A világirodalom egyik legismertebb és legmarkánsabb nyitósorában nem határozza meg magát („A nevem Ishmael”), hanem az olvasóra bízza ezt („Hívjatok Ishmaelnek”), az olvasóra, aki az elbeszélés során felfedezi, hogyan azonosítható egy Jónással, egy Jóbéval vagy mindenképpen valamelyik kívülállóval, akikkel a Biblia tele van.

Ishmael arra kéri olvasóit, hogy éppen azért tekintsék őt megbízható elbeszélőnek, mert képes volt meghallgatni. Ebből következik, hogy

„a Moby Dicket olvasni annyit tesz, mint kettős szinten követni Ishmaelt. Egyrészt vele hajózni Ahab kapitány bálnavadászhajóján; másrészt belevágni abba az elbeszélésbe, amelyet ő vezet a mű elsőtől az utolsó fejezetig” (Sonnet, 763. o.).

A Moby Dick Jónás zászlaja alatt kezdődik (Mapple prédikációjában) és Jób zászlaja alatt ér véget („És én egyedül menekültem meg, hogy ezt elmeséljem nektek”: 666. o.). Hallgatás és elbeszélés. Jónás „Amittai fia”, azaz szó szerint „igazságaim fia” ('emet), ami ironikus név, tekintve, hogy Jónásnak problematikus a viszonya az igazság tanúságtételéhez. Ishmael, akárcsak Jónás, szintén az igazság fia, de egy olyan igazságé, amelyet fiktív elbeszélés közvetít. Mind Jónás a Jónás könyvében, mind Ishmael a Moby Dickben a fikció terméke, de milyen és mennyi igazságra képesek! Jónás és Jób is megtapasztalta a mélységet, de visszatért, hogy tanúja legyen annak. Ishmael is visszatér, egy „életmentő koporsóba” kapaszkodva, egy olyan oximoronikus entitásba, mint a nagy hal gyomra, amely emésztő üregből szülő méhbe változik.

Ishmael testközelből látta a bujaság szakadékát, amelybe Ahab merült, magával rántva az egész legénységet. Látta és elmondta. Az igazság művét végezte el, Mapple lelkész javaslata szerint.

A Bibliához hasonlóan a Moby Dick is a szabadulás elbeszélése.

Jegyzetek

[1] Come si legge un libro e perché, Rizzoli, Milano 2000, p. 303.

[2] A regényről szóló végtelen bibliográfia közül csak a következőket szeretném kiemelni: Nathaniel Philbrick, Why Read Moby-Dick, Viking, New York 2011 és Paolo Gulisano, Fino all’abisso. Il mito moderno di Moby Dick, Àncora, Milano 2013.

[3] További elmélyülésre lásd Jean-Pierre Sonnet, «Navigare sull’abisso. Moby Dick e la Bibbia», Rivista del clero italiano 11 (2016) 759–775 (megjelent itt is: Nouvelle Revue Théologique 141 [2019] 6–21).

[4] «Prefazione» a Moby Dick o la balena, Adelphi, Milano 1987, p. 12. Pavese 1932-ben adta ki a fordítást a Frassinelli kiadónál, 1941-ben pedig átdolgozást készített.

[5] Induláskor Ishmael elképzeli a plakátot, amelyen ez áll: „Nagy kampány az Egyesült Államok elnökének megválasztásáért. Egy bizonyos Ishmael bálnavadászatra indul. Véres csata Afganisztánban” (25. o.). Egyesek ezekben a szavakban a 2001. szeptember 11-i támadást előre jelző kódolt üzenetet akartak látni... Ami a Bibliát illeti, lásd Michael Drosnin, Codex Genesis, Rizzoli, Milano, három (sic!) kötetben.

[6] Ilana Pardes, Melville’s Bibles, University of California Press, Berkeley 2008, p. 3.

[7] Az olasz nyelvű tanulmány a regényt Ottavio Fatica fordításában idézi (Einaudi, Torino 2015).

[8] Mesterien interpretálta Orson Welles John Huston 1956-os filmjében: https://www.youtube.com/watch?v=72_pvjOtX44.

[9] A Moby Dick utáni vadászat három napig tart, akárcsak Jónás tartózkodása a nagy hal gyomrában.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

Luciano Zappella: Nel segno di Giona, parte 2: Moby Dick: se il mondo è una nave, Bibbia ieri e oggi 11 (2019/1) 41–45.

A képek forrása:

alchetron.com; askqotd.com; puddletownbookshop.co.uk;

A szerzőről:

Luciano Zappella a bergamói Protestáns Kulturális Központ elnöke, a Bibbia Cultura Didattica weboldal létrehozója és szerkesztője, amelyet a Biblia iskolai oktatásának szentelt. Az irodalom, valamint a Biblia és az irodalom kapcsolatának oktatójaként különösen érdekli a bibliai szövegek narratív elemzése, amelynek egy külön tankönyvet (Manuale di analisi narrativa biblica, Claudiana, Torino 2014), valamint számos cikket szentelt.

Blogunkon olvasható írásai:

• A bibliai elbeszélés világa
• Felismerések és fordulatok a bibliai elbeszélésben
• Irónia és paródia a bibliai elbeszélésben
• A cselekmény és a szereplők a bibliai elbeszélésben

Un sentito ringraziamento a Luciano Zapella!

Filmajánló: