Cristofano Allori: Judit Holofernész fejével (1613)
Folytatásos sorozatunkban megismerkedünk néhány ószövetségi női alakkal, és általuk megpróbálunk közelebb férkőzni önmagunkhoz is. Debora, Eszter, Éva és Hágár, Anna története után most ismerkedjünk meg Judittal.
A harcos archetípusa kettős érzéseket kelt, nem egy segítő ember képét hívja elő. Mégis fontos, hogy a harcos célja mindig az élet.
A szöveg világa
Judit könyvében megvan minden, ami egy jó sztorihoz elkell: háború és erőszak, jámborság és áhítat, bátorság és csalás, erotika és erkölcsösség, és végül: egy gazember és egy hősnő. Mégsem csupán egy sex and crime történet, hanem értékeket, gondolatokat, útmutatást is közvetít.
A könyv nem annyira egy Judit nevű nőt akar szemünk elé idézni, hanem egy „júdeai nőt” (yehûdît). Így a beszédes név a szerző elgondolásában Izrael igaz leányzóját, Sion lányát, vagyis magát a zsidó népet is jelképezheti. A történet innen nézve a zsidó identitás megerősítésére és egyes teológiai meggyőződések elbeszélésen keresztüli átadására íródhatott.
Bár a könyvet nem találjuk meg a Héber Bibliában, a Judithoz kapcsolódó hagyományok tovább éltek a későbbi zsidó irodalomban. A kánoni elutasítást egyesek az „eredeti” görög nyelvben és a viszonylag késői keletkezésben látják, mások szerint a rabbik nem örültek egy olyan (újabb) történetnek, amelyben egy idegen ammonita bekerül Izrael gyülekezetébe. Ruth könyve is hasonló „betérési történetet” dolgoz fel, csak éppen a moabiták kapcsán.
A könyv tartalma
A történet szerint Nabukodonozor, a Ninivében uralkodó asszír király, miután legyőzte Arfaxád méd királyt Rágau völgyében, hódító hadjáratra küldi hadvezérét, Holofernészt, hogy sorban leigázza az ellenszegülő országokat Perzsia határától egészen Tíruszig és Szidónig. Amikor azonban elérte Ezdrelon völgyét, a Júdába és Jeruzsálembe vezető hegyi hágók előtt szembesült azzal, hogy a jeruzsálemi főpap parancsára a Betúliában és Baitomeszhaimban élő zsidók már elfoglalták az összes hegycsúcsot és a hegyvidék átjáróit elzárták.
Holofernész tanácsot hív össze, ahol az ammonita Achiór hadvezért, aki bemutatja az ellenséges Izraelt és elmondja, hogy amíg az izraeliták hűségesek Istenhez, addig nem lehet ellenük semmi ártót tenni sem, elküldik a bethuliai zsidókhoz. Ezt követően Holofernész ostrom alá veszi a várost. Egy hónap múlva, amikor a Betúlia vízkészlete kimerült, a város vezetői úgy határoznak, hogy megnyitják a kapukat az ellenségnek, ám akkor hirtelen színre lép egy Judit nevű özvegyasszony, Merari lánya, Simeon törzséből, egy fiatal és gyönyörű, igaz és gazdag városlakó.
A város vezetőinek engedélyével lemegy Holofernész táborába, akit Judit bölcsessége és szépsége megigéz és meghívja őt egy lakomára.
Amikor a részeg Holofernész elszunnyad, Judit a tőrével levágja fejét és átadja az őt kísérő szolgálólánynak, majd visszatérnek Betúliába. Judit bátor tette kapcsán a fejevesztett asszír hadsereg pánikba esve, elmenekül.
Judit a Biblia egyik leghíresebb férfigyilkosa. Igazi végzet asszonya: szexi, erős és veszélyes. Klimt éppen azokat a vonásokat emeli ki Juditban, amelyek miatt a héber Biblia kihagyta őt.
A szöveg mögötti világ
Egyes kutatók a könyvet tanító célzatú, történelmi eseményt aktualizáló elbeszélésnek tartják. A könyv valóban történeti módon próbál feltűnni, gyakorta és pontoskodóan utal történelmi eseményekre, időszakokra, helyekre és személyekre. Elképzelhető ugyan, hogy az elbeszélés mögött egy megtörtént esemény húzódik meg, de a szövegben olyan sok (szándékolt?) egyenetlenséget, történelmi és földrajzi pontatlanságot, képtelenséget találunk, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a könyv történeti adatait és keretét az írás irodalmi műfaja alapján kell megítélnünk.
A nyelvi megfigyelések abba az irányba mutatnak, hogy a könyv a perzsa időszakban keletkezett, végső formát azonban a Hasmoneusok időszakában kaphatott, valamikor Johannész Hürkanosz uralkodása idején (Kr. e. 135–104).
Számos történelmi rekonstrukció született. A legtöbben Nebukadnezár alakja mögött III. Artakhsaszjá Ókhosz perzsa uralkodót látják (Kr. e. 358–338), aki valóban folytatott hadjáratot a nyugati népek ellen, megtámadta Szidón városát, volt egy Holofernész nevezetű főembere és egy Bagoasz nevű udvarnoka. Gabriele Boccaccini viszont – akinek rekonstrukciójára egy másik bejegyzésben még visszatérünk – II. Nagy Tigranész örmény királyt fedezi fel Nebukadnezár mögött, Judit alakjában pedig Salome Alexandra királynőt látja.
Istár-kapu: Babilon egyik városkapuja
A szöveggel szemközti világ
Sok nő érezheti úgy, hogy folyton harcolnia kell és ettől a harctól bizony fáradt. Harcolni igazából azt jelenti, hogy magunkat védjük meg, határokat állítunk fel másokkal szemben. Másfelől kilépést is jelent, például átvenni valaminek az irányítását. Amikor magamat védem meg, erőm van arra, hogy kiálljak mások ellen, de fontos, hogy nem küzdhetek vakon mindenki ellen, magamért kell csupán síkra szállnom. Az agresszióra igazából azért van szükség, hogy megvédjem a saját érzékenységemet.
Judittól azt tanulhatjuk meg, hogyan kell jól harcolni: tudnom kell mik az erősségeim, miben áll a méltóságom, tudnom kell, ki vagyok, a magam játékszabályai szerint kell játszanom, kivárnom a megfelelő időt, és nem mindig minden ellen küzdeni, csak az adott célokért, így nem morzsolódik fel a személyiség. Fontos az önbecsülés és annak a felismerése, hogy miben vagyok sebezhető és mi fontos a számomra.
Kérdezzük meg most magunktól: Miért harcolok?
Majd válaszoljuk meg Judit példáján okulva, aki hajszálpontosan meghatározta mi ellen és hogyan fog küzdeni, majd célját elérve békésen élte hétköznapjait.
Forrás és további tájékozódásul:
Deborah Levine Gera: Judith, de Gruyter, Berlin – Boston, 2014.
Géza G. Xeravits (ed.): A Pious Seductress. Studies in the Book of Judith, de Gruyter, Berlin – Boston, 2012.
Linda Jarosch – Anselm Grün: Königin und wilde Frau. Lebe, was du bist!, Vier-Türme Verlag, Münsterschwarzach, 2005, 80–92.
Xeravits Géza: A deuterokanonikus könyvek. Bevezetés keletkezés- és irodalomtörténetükbe, Pápai Református Teológiai Akadémia – L’Harmattan, Pápa – Budapest, 2008, 53–64.
