Folytatásos sorozatunkban megismerkedünk néhány ószövetségi női alakkal, és általuk megpróbálunk közelebb férkőzni önmagunkhoz is. Debora, Eszter, Éva és Hágár története után most ismerkedjünk meg Annával.
Az első, ami eszünkbe juthat a bölcs öregasszonyról, az a népmesék világa, gondoljunk csak a híres fordulatra: Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! A történetekben ők mozgatják a szálakat, képesek a főhősök életét a rossz vagy a jó irányba terelni. A bölcs asszony felismeri, mikor jött el a cselekvés ideje, ismeri a természet és az emberi lélek ritmusát. Sokszor kapcsolódik hozzá a gonoszság képe, mint boszorkány, de lehet éppen a gyógyítás mestere is, aki ismeri a különböző növények gyógyászati hatásait. A bába szerepében bevezeti a fiatalokat a szexualitás világába, ismeri a termékenység és a születés titkait. Az evangéliumi történetekben ez az archetípus leginkább Annára illik.
A szöveg világa és a szöveg mögötti világ
Anna prófétaasszony történetét Lukács evangéliumának második fejezetében olvashatjuk, amikor zsidó szokás szerint a nyolcadik napon Jézust körülmetélték, elnevezték, Máriának pedig leteltek a tisztulás napjai és felvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Örökkévalónak a Szentélyben. Anna felismeri benne a messiást.
Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását. (Lk 2,36)
A nevek és számok jelentése szimbolikus.
- Anna (héberből átvett név, ősi formája Hanna), az áldott;
- Fánuel lánya, jelentése Isten arca;
- Áser törzsből való, ami azt jelenti szerencse;
- 7 évig volt házas, a szám jelentése átváltozás;
- 84 éves, a 80 az örökkévalóság, a transzcendencia száma, míg a 4-es a 4 elemet jelenti (föld, tűz, víz, levegő).
A prófétanők szerepe nem ismeretlen a Bibliában, a nők hősi ábrázolása már a Bírák könyvében is megjelenik, ahol a férfiak mellé a bátor nők is felsorakoznak: a próféta és bíra Debóra, aki kiérdemelte az „Izrael anyja” vezető címet. A babiloni fogság utáni korban a Neh 6,14 Nóadjá prófétaaszonnyra utal, akivel Nehemiásnak nézeteltérése volt, ami egyértelmű utalás a fogság utáni női prófétaság jelenségére.
Néhány szó az izraelita nők vallási szerepéről
A jeruzsálemi templomi kultuszban nem voltak nők, a papok férfiak voltak. Ugyanakkor a babiloni fogság előtti Júda vallási élete sokkal színesebb és változatosabb volt, mint gondolnánk.
A régészeti ásatások során például nagy számban előkerült oszlopos, mezítelen, fedetlen, nagy keblekkel ábrázolt női, terrakotta-szobrocskák a királyok korabeli izraelita otthonokból. A házi oltároknál a nő is lehetett a családi istentisztelet felelőse. Jó példa erre, amikor Ráhel – talán az öröklés jogigényével – magával viszi a költözéskor a család házi isteneit, a terafimokat (Ter 16,19). Ezek a szobrocskák vagy amulettek a gyermekáldáshoz, a női termékenységhez kapcsolódhattak.
A szövegekben azonban már alig van nyoma, hogy a nők hogyan vettek részt a házi kultuszban. Carol Meyers mégis rámutat néhány bibliai részre, amelyek a nők többrétű szerepét húzzák alá a házi szentélyeknél. Rámutat például arra, hogy Izrael anyjának, Debórának vallási tekintélye és szerepe volt. Ábél-Bét-Maaká városát orákulum-központként tartották számon és így nevezték: „anya Izraelben” (2Sám 20,19). Itt élt az a „bölcs asszony” is, aki a Dávid és Joáb közötti nézeteltérést elsimította (2Sám 14,1– 24). A nők szerepet kaptak a kultusz zenei életében is (vö. Bír 11,34; 1Sám 18,6–7). Carol Meyers így fogalmaz:
Ezek a nők ott állnak az ősi Izrael zenei hagyományainál és szerepük kifejezetten azokhoz a királyság előtti énekekhez kapcsolódik, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak JHWH hatalmáról és Izraellel kapcsolatos terveiről szóló gondolatok kidolgozásában. […] Egy olyan társadalom, amelyben a nők nyilvánosan énekeltek az Úrnak, nem tudta őket megakadályozni abban, hogy ezt a domináns otthoni környezetben tegyék.
Ha a jeruzsálemi templomban nem is kaptak szerepet, jogos a feltételezés, hogy az egyistenhit megszilárdulása után sem veszítették el szerepüket az otthoni imádságban. A hit és vallás más területein viszont úgy tűnik, nagyobb szerephez jutottak, elég csak a mágiára és a boszorkányságra gondolnunk (pl. az Én-Dóri halottidéző asszony az 1Sám 28-ban, valamint a mágus prófétanőkre az Ez 13,17–23-ban).
Lukács evangéliumában is fontos szerephez jutnak a nők, számottevő a jelenlétük: Erzsébet, Mária, Anna és a naimi özvegy története. Ő számol be a bűnös nő lábmosásáról, Mária Magdolna, Johanna, Zsuzsanna és más galileai nők szolgálatáról. Tőle tudunk Márta felszolgálásáról és Mária hallgatásáról, a meggörnyedt asszony meggyógyításáról és a keresztúton kesergő asszonyokról.
Példázataiból értesülünk az elveszett drachmát kereső nőről és az igazságát követelő özvegyről. Szerepelnek evangéliumában a szinoptikusok közös anyagainak női szereplői is: Péter anyósa, Jairus leánya, a vérfolyásos asszony, a két fillért perselybe dobó özvegy, a Jézus kereszthalálánál, temetésénél és üres sírjánál kitartó galileai asszonyok. Hasonlóképpen az Apostolok cselekedeteiben: Jézus női tanítványai ott vannak pünkösdkor az emeleti teremben; illetve találkozunk még Szafira, a Filippiben jósszellemtől megszállt lány, Tabita (Dorkász), Lídia, Damarisz, Priscilla és Fülöp négy, prófétáló lányának alakjával.
Mindazonáltal fontos szempont, hogy a Római Birodalom korában vagyunk, akik a prófétaságot a ködös keleti misztériumvallások világába sorolták és az evangélista egy olyan keresztény közösséget akar bemutatni, amely harmonikusan képes együtt élni a Birodalommal (mert volna másképpen tenni...). Így Amy-Jill Levine véleménye igen meggyőzőnek tűnik Anna szimbolikus szerepét illetően, miszerint a nyilvánvalóan gyermektelen figura a korabeli vallási intézmény és a prófétaság sorsát jelképezi (nincs jövője).
A szöveggel szemközti világ
A nők sajátja egy olyan bölcsesség, amihez a férfiak nem értenek, talán ez adott okot a törtélemben a boszorkányüldözésre is. Jobban átlátnak helyzeteket, a generációkon áthagyományozott néphagyomány ismerői (kortárs példa a nagymama receptje), gyógyítók és sokszor konkrét jövőképük van.
Fontos, hogy a mai korban is büszkén, bölcsességük tudatában éljenek a nők.
Forrás és további tájékozódásul
Linda Jarosch – Anselm Grün: Königin und wilde Frau. Lebe, was du bist!, Vier-Türme-Verlag, Münsterschwarzach, 2004, 58–70.
Athaly Brenner-Idan: The Israelite Women. Social Role and Literary Type in Biblical Narrative, Bloomsbury, London, 2015.
Amy-Jill Levine: Luke and the Jewish Religion, Interpretation 68 (2014/4), 389–402.
Carol Meyers: Discovering Eve. Ancient Israelite Women in Context, Oxford University Press, Oxford, 1988.
