A „Bible and Archaeology Discussons” YouTube-sorozatban Israel Finkelstein régész (Tel Aviv) és Thomas Römer bibliakutató (Párizs) felkeresik az egyes régészeti helyszíneket és a két tudományág kritikai szemléletének segítségével hidat vernek a régészeti és a biblikus kutatások eredményei között. Így segítenek bennünket eligazodni, hogy az ásatások adatai hogyan kapcsolódnak a Biblia világához és szövegéhez. A mostani részben – továbbra is Megiddóban – arról beszélgetnek, hogy a Királyok könyvében Jozija király meggyilkolására vonatkozó hagyomány hogyan függ össze a Jelenések könyvében található Armageddon-hagyománnyal. Tartsunk velük!
Fordította: #BibliaKultúra
Israel Finkelstein: Megiddó teljes, gazdag, 5000 évnél is hosszabb történelmével, az egyiptomi fáraókkal, asszír uralkodókkal, Salamon királlyal és más királyokkal együtt, a város történelmének legfontosabb pillanata a zsidó-keresztény kultúra szempontjából: Kr. e. 609, amikor Nékó, Egyiptom királya megölte Joziját, Júda királyát.
De miért ez a legfontosabb mozzanat és ki volt Jozija?
Thomas Römer: A Biblia szerint Jozija király volt a legjámborabb és legigazságosabb király Júda királyai között. Követte az Urat, ahogy a Bibliban írva van, pontosan úgy, ahogy a Semá Jiszráélben, a Deuteronomium könyvében, vagyis a Biblia ötödik könyvében áll.
„Halld Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”
Az talán pedig még fontosabb, hogy elindított egy olyan reformot, vagy mondhatni egy olyan forradalmat, amely Jeruzsálemet tette meg Izrael Istene számára az egyetlen istentiszteleti helynek. Ez a hatalom, a vallási és politikai hatalom központosítás volt Jeruzsálemben. Az ő uralkodása alatt készült el a Deuteronomium könyvének első kiadása, amely a rákövetkező könyvekkel együtt alkotja a Deuteronomisztikus/Deuteronomista történetírást. Más történetek is ekkor születtek, mint az exodus, az Egyiptomból való kivonulás története. Azt mondhatjuk tehát, hogy Jozija könyvtárában ott volt a héber Biblia kezdete.
Israel Finkelstein: Ezek egy asszír palota maradványai, alapjai. Amikor az asszírok mondjuk az i. e. 7. sz. huszas, harmincas éveiben elvonultak, a 26. egyiptomi dinasztia örökölte a helye, és az egyiptomiak egy ideig ebből a palotából uralkodtak. Vagyis ez a palota valószínűleg, ilyen vagy olyan módon kapcsolódik Jozija megiddói történetéhez. Itt van tehát Asszíria, a nagy birodalom és Júda, amely csendesen ül az asszír uralom alatt. Aztán az asszírok – olyan okokból, amelyek túl vannak az itteni térségen – elvonulnak és Júda királyának, Jozijának hirtelen az az ötlete támad, hogy elérkezett a pillanat, hogy Júda minden ideológiáját, valószínűleg területi ideológiáját is betleljesítse. És anélkül, hogy... Ez téves számítás volt, mert Asszíria helyett bejött egy másik birodalom, Egyiptom, Jozija pedig rossz fát tett a tűzre, esetleg valami kísérletett tett arra, hogy olyan területekre terjeszkedjen, amelyek érzékenyen érinthették az egyiptomi érdekeket, ezért ide rendelték és kivégezték.
„Nékó fáraó, Egyiptom királya megölte őt Megiddónál, alighogy meglátta” (2Kir 23,29)
Thomas Römer: Lehetséges tehát, hogy megpróbálta elcsatolni péládul Benjamin területét, mert tudjuk, hogy az később Júda részét alkotta, hiszen amikor Jeruzsálemet lerombolták, a kormányzó Micpába ment. Azt gondolom tehát, hogy elég valószínű, hogy a fáraó elégedetlen volt ezzel a kis júdai királlyal, aki a nagyok játékát próbálta játszani.
Israel Finkelstein: A kérdés tehát a következő:
Van-e bármilyen bizonyíták Jozija meggyilkolásának erre jelentős eseményére?
Szóval, megpróbáltunk bizonyítékokat keresni a palotában, a palota körül, még a palota alá is beástunk, hogy lássuk, talán van-e egy későbbi fázis a Kr. e. 7. század végéről. Ezen a területen nem volt semmi. Azonban nem messze innen, megnyitottuk a tell egy másik részét, és ott, rögtön elénk került egy nyom, amely talán összekapcsolható Jozija Nékó fáraó általi meggyilkolásával itt, Megiddóban. Kerámiadarabokat találtunk, amelyek rendkívül érdekesek.
Ezek a kerámiadarabkák elsőként kapcsolhatnak össze bennünket a Jozijához köthető megiddói eseményekkel, legalább is II. Nékó korával, itt Megiddóban. A cserépmaradványok ugyanis a kelet-görög fazekasságból származnak: kelet-görög edényekről van szó, amiket ebbe az országba importáltak, és tudjuk, hogy ezek az edények általában fellelhetők Levantéban és köthetők az i. e. 7. század második felében azokhoz a zsoldosokhoz, görög zsoldosokhoz, akik a fáraót szolgálták, a 26. dinasztia egyiptomi seregét II. Nékó fáraó előtt és magát Nékót. A 7. század második felében járunk, a század vége felé.
Honnan tudunk azokról a görög zsoldosokról, akik a 26. dinasztia Egyiptomában szolgáltak?
Két forrásunk van.
- Az első Hérodotosz, az ötödik századi híres történész, aki elmondja, hogy Kis-Ázsiának Kária és Iónia tartományából való zsoldosakat küldtek Egyiptomba, hogy a fáraók seregében szolgáljanak.
- A második forrás még ennél is erősebb. Ez a valós idejű bizonyíték a Kr. e. 7. századból származik, Assur-bán-apli asszír uralkodótól, aki elmondja, hogy Kis-Ázsiában volt egy király, Lüdia királya, akit Gügésznek hívtak, és a kis-ázsiai Lüdiából ő küldött zsoldosokat, hogy az egyiptomi hadseregben szolgáljanak.
Thomas Römer: Ez a Gügész pedig kapcsolatba hozható egy bizonyos Góggal, az Ezekiel könyvében szereplő Magóg királyával (Ez 38), akihez egy végső, fontos ütközet kapcsolódik, egy apokaliptikus történet, amely annak az apokaliptikus gondolkodásnak lehet a kezdete, amely később Armageddonhoz vezetett. Armageddon a keresztény Bibliában szerepel: valószínűleg a héber har mĕgiddōn, „Megiddó hegye” szófordulat görög szövegromlása lehet (ógörögül: Ἁρμαγεδών, latinul: armagedon), és a Jelenések könyvében a gonosz és a jó erők közötti utolsó harc történetét meséli el (Jel 16,16). Természetesen a jó erői győznek, és aztán visszatér a Messiás.
Összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.
Israel Finkelstein: Megválaszoltuk tehát azt a kérdést, amit ez elején feltettünk. Az i. e. 609 Megiddó történelmének legfontosabb pillanata a zsidó-keresztény kultúra szempontjából. Mivel ez az időpont a zsidóság és a kereszténység két fő pillérét jelképezi.
- Elsőként az eszkatológiát: azt a vallásos meggyőződést, hogy az idők végén lesz egy csata, amit Isten megnyer a gonosz erőivel szemben.
- A második fő pillér: a messiási eszme, amely Isten és a jó erőinek a gonosz elleni győzelem eredménye azon a helyen, ahol az utolsó, igaz Dávid-ivadék meghalt, ott fog megjelenni az új Dávid, hogy megmentse a civilizációt.
Jozija király egy trónon ül Jézus anyja, Mária alatt a canterbury székesegyház ólomüvegablakában. A panelek egy olyan családfa részét képezik, amelyek a messiás királyi vonalát Jesszére, Dávid király apjára vezeti vissza.
A Bible and Archaeology Discussons sorozatban eddig megjelent epizódok:
1. rész: Khirbet Qeiyafa
2. rész: Kiriath-Jearim
3. rész: Megiddó I.
A képek forrása:
American Journal of Archaeology; Sonia Halliday Photographs; Pinterest; Youtube, i.swncdn.com.
