#BibliaKultúra

Salamon királyt emberek, démonok, madarak és állatok udvara veszi körül. Egy 19. századi, Iránból származó, gazdagon díszített aranyműves doboz festett fedője.

Bevezetés

A bibliában Salamon király személyes képességeinek és kormányzati hatalmának kivételes figyelmet szentelnek. Uralkodása egy kiterjedt birodalom felett hatalommal telített (1Kir 5,1.4), lenyűgöző gazdasági és katonai erővel rendelkezik (1Kir 5,2–3.6–8), valamint bonyolult kereskedelmi kapcsolatokat ápol a közeli és távoli országokkal (1Kir 5,22–25; 1Kir 9,26–28; 1Kir 10,22). Emellett Salamonnak építkezési projektjei vannak, köztük a jeruzsálemi Első Szentély építése (1Kir 6). A bibliai elbeszélő Salamont az ókori Közel-Kelet és Egyiptom legbölcsebb embereként mutatja be (1Kir 4,29–33, más számozásban, a legtöbb magyar bibliafordításban: 5,9–14). Bölcsességéről a legismertebb történet talán Salamon ítélete, amikor két nő vitázott egy gyermek anyaságáról, és a király a vitát könnyedén és kreatívan oldotta meg (1Kir 3,16–28; Montgomery & Gehman 1967: 129–131).

William Blake: Salamon ítélete. (Tempera, Fitzwilliam Múzeum)

Salamon egy olyan bibliai alak, aki valószínűleg minden másnál jobban elérte a kultúrákon átívelő, egyetemes státuszt. Ezt a státuszt a késői irodalmi műfajokban ábrázolják: legyen az midrás és legenda, folklór, teológiai és filozófiai értekezések vagy éppen mágikus irodalom. Salamont a zsidó, keresztény és iszlám kultúrában nemzedékek során változatos karakterként mutatták be (Verheyden 2013). Az egyik uralkodó jellegzetessége, ami kiemelkedő figyelmet kapott a zsidó irodalomban, Salamon bölcsessége (Langer 2013:127–142).

Ez a tanulmány a midrások értelmezésével foglalkozik, amelyek bemutatják, hogy Salamon bölcsessége miként nyilvánult meg az ornitomantia terén, vagyis a madarak segítségével történő jóslás ismeretében.

Salamon bölcsessége: a bibliai szöveg

A bibliai elbeszélés szerint Salamon rendkívüli tudással rendelkezett, meghaladva az ókori világ neves bölcseit, és bölcsessége széles körben elismert volt. Ezért az emberek keresik a társaságát, és akár messziről is eljönnek, hogy részesei lehessenek ennek a bölcsességnek – ilyen volt például Sába királynője is (1Kir 10,1–24). Salamon bölcsességére részletes leírások találhatók, és ez kiterjedt számos területre:

„Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny, úgyhogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeleti és egyiptomi bölcsességét. Bölcsebb volt minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán, meg Hemán, Kálkol és Dorda, Máhol fiai, s hírneve volt minden népnél, körös-körül. Háromezer példabeszédet mondott Salamon, s ezeröt éneke volt. Szólt a fákról, a cédrustól kezdve, amely a Libanonon van egész az izsópig, amely a falból nő ki, szólt a barmokról s a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. Minden népből jöttek emberek, hogy hallják Salamon bölcsességét, jöttek a föld minden királyától, ahol hallottak bölcsességéről.” (1Kir 4,29–33, a magyar bibliafordítások többségében eltérő számozásában: 5,9–14)

Salamon bölcsessége a bibliai versekben három dimenzióban tükröződik:

1. A viszonyítás dimenziójában – kiterjedt tudása az ókori Közel-Kelet más bölcseivel való összehasonlítás során. Benjamin Mazar szerint, ha Salamont más bölcsekkel vetjük össze, világossá válik, hogy a világi tudás széles körben elterjedt Izraelben, különösen a jeruzsálemi királyi ház körében. A mezopotámiai irodalmi művek valóban széles körű elterjedtségnek örvendtek, és különböző lelőhelyeken, például Megiddóban és Ugaritban, valamint az al-Amarna levéltárban is megtalálták őket (Mazar 1980:133).
2. A mennyiségi dimenzióban – Salamon lenyűgöző irodalmi ismeretei közé tartozott a példázatok és a költészet rendkívüli gazdagsága.
3. Átfogó értelemben – Salamon tudása rendkívül átfogó volt. A héber min [-tól, -től] és ve’ad [-ig] prepozíciók használata erre a célra a tudás végtelen terjedelmére utal, amely – hasonlóan az irodalmi tudáshoz – nem számszerűsíthető (Ha-Reuveni 1985:275–288). Salamon uralkodott minden létező teremtmény felett. Ismerte a növényvilág minden faját – a legfejlettebbtől, a libanoni cédrustól (Cedrus libani) a legalacsonyabb rendűig, a szentföldi szír izsópig (Majorana syriaca) (Feliks 1992:138). Ugyanígy hatalmában álltak a különböző állatfajok is, azok eltérő tulajdonságaival együtt.

Salamon király bölcsessége a zsidó irodalom szerint

Néhány midrás Salamont hatalmas és befolyásos mágusként ábrázolja, aki képes démonoknak parancsolni jótékony célokra, például a jeruzsálemi templom felépítése érdekében (Gittin 68a; Qohelet Rabba 1885–1887:13; Flavius 1950:VIII 2, 5; Sasson 2007:37–53; Sir HaSirim Rabba 1885-1887:42; Torijano 2002:41–87). Salamon nevéhez kötik az állítólagosan mágikus gyűjtemények, például a Tzava’at Slomo [Salamon testamentuma] és a Szefer Maphteah Slomo [Salamon kulcsa] szerzőjeként való szereplést (Alexander 1986:375–379; Duling 1983:956; Seligsohn 1901–1916:XI, 447).

Salamont olyan alaknak is bemutatják, aki orvosi és gyógyszerészeti ismeretekkel rendelkezik, vagy mint mágust, aki démonok irányításával gyógyítja az embereket (Duling 1985; Halperin 1982:269–292; Sasson 2007:46–50). A keresztény irodalomban is előkerül Salamon orvosi szerepe. Küroszi Theodorétosz (385/393 körül – 458/466 körül), az antiókhiai iskola teológusa, bibliamagyarázó és Kürosz püspöke az 1Kir 4,33 (a legtöbb magyar bibliafordításban 5,13) értelmezésében említi Salamon orvosi könyveinek létezését, és minden medicinális tudás forrásaként dicséri őt. Hangsúlyozza, hogy Salamon tehetsége a növények és állatok jellemének ismeretéből eredt. Ezért ajánlja a hiéna epéjét, az oroszlán zsírját, az ökör vérét és a gyíkok húsát különböző betegségekre (McCown 1922a:10, 1922b:95; Küroszi Theodorétoszról lásd Pásztori-Kupán 2006).

A rabbinikus források hangsúlyozzák, hogy Salamon alapos ismeretekkel rendelkezett a Tóra terén, míg a hellenisztikus írók szerint bölcsessége magában foglalta a természettudomány és a filozófia elmélyült ismereteit is (Ginnzberg 1942:VI, 282). A Peszikta Rabbati, egy késői midrás, melyet a Geonimok idejére (nagyjából a 10. századra) datálhatunk, Salamont úgy ábrázolja, mint aki más bölcsekhez képest lenyűgöző tudással és kiváló jártassággal rendelkezett a csillagképek és az asztrológia terén (Ish Shalom 1880:59b).

Mielőtt Salamon király mint az ornitomantia szakértője kérdését tárgyalnám, áttekintem a madarak által végzett jóslás ókori használatát.

Ornitomantia: történelmi háttér, módszerek és technikák

Az ornitomantia gyakorlata az ókorban elterjedt volt különböző civilizációk és vallások között (Halliday 1967:246–247). Az előjeleket (ómeneket) és jeleket különféle állatok segítségével határozták meg. Az állatalapú előjelek között azonban a madár-előjelek különleges jelentőséggel bírtak (Bodenheimer 1950:I, 146–148). Az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában elterjedt volt a madarak segítségével történő jövendölés (Boissier 1905–1906:73–109; Burkert 1992:42; Oppenheim 1977:219–220; Reiner 1995:86–87; Siculus 1933:I, 1, 7).

Az előjeleket és jeleket különféle állatok segítségével határozták meg, például hangyák, méhek, kígyók, skorpiók, oryxok (nyársas antilopok), rókák, haszonállatok stb. segítségével (Hérodotosz 1926:I, 78; Plinius 1961:XI, 55). Bár a madár-ómenek (1. ábra) különleges jelentőséggel bírtak a többi állattól származó ómenekhez képest, mégsem értékelték azokat annyira, mint a májból, égitestekből vagy olajcseppekből való jóslást (Bodenheimer 1950:I, 146–148).

1. ábra: Etruszk falfestmény a Madárjósok sírjában (Tomba degli Auguri, i. e. 530 körül)
   két augurt ábrázol. A bal oldali augur egy madarat figyel.

A klasszikus időkben, amikor a midrások elkezdtek megjelenni, a jóslás és a mantikus gyakorlatok fontos helyet foglaltak el a kultúrában és a vallásban (Berchman 1998:9–45; Bouché-Leclercq 1879:127–145; Burkert 1985:112; Luck 1985:250–251; Potter 1994:58–206). Az ornitomantia az egész mediterrán térségben népszerű volt, és polgári, katonai célokra egyaránt alkalmazták (Cicero 1923:I, 41, 91; 42, 94). Egy katonai hadjárat vagy hadművelet sikerét egy jós határozta meg, aki a hadsereget megelőzve a madarak repülése (alites) és hangjai (oscines) alapján jelezte a parancsnokoknak, hogy tovább kell-e menniük vagy sem (Halliday 1967:246–247; Pollard 1977:116–129; Potter 1994:152–154).

A görögök 10-12 madárfajtához kapcsoltak jövendölést, közülük a legjelentősebbek a sólyom, a héja, a bagoly, a sas, a kakas (2. ábra) és a holló voltak, valamint különleges esetekben képzeletbeli madarak is (Halliday 1967:270; Pollard 1977:126–127; Prichett 1979:107–108). A házi varjú (Corvus splendens) jellegzetes károgó hangját például a katasztrófa, a halál vagy a királyi hadjáratok kudarcának előjelének tekintették. A holló repülésének is volt jelentősége, például annak, hogy jobbra vagy balra repült-e el (Dio 1924:VII, 58, 58, 5, 5; Tranquillus 1889:Dm 23).

2. ábra: Augur, kezében a lituussal (jósláskor használatos görbe bottal), figyeli a csipegető kakast.

Salamon, mint az ornitomantia szakértője

Néhány midrási forrás kiemeli Salamon király szaktudását és elsőségét az ornitomantia terén. A Peszikta de-Rav Kahana, egy amórák korabeli midrás, amelyet Izrael földjén állítottak össze az i. sz. 6. század elejétől kezdve, ezt mondja:

„Salamon bölcsessége felülmúlta a keleti népek bölcsességét és Egyiptom minden bölcsességét [1Kir 4,30 = 5,10]. De miben állt a régiek bölcsessége? Abban, hogy jártasak voltak a csillagképekben és ravaszak voltak a tayyarban.” (Mandelbaum 1962:60)

Hasonlóképpen a Qohelet Rabba (1885-1887), egy midrás, amelyet Izrael földjén állítottak össze a Talmudok idejét követően, így nyilatkozik:

„És miben állt a régiek bölcsessége? Abban, hogy jól ismerték a csillagképeket, és használták a madarak varázslatát, és jártasak voltak a tayyarban. (p. 41)

A midrások felfogása, miszerint Salamon jártas volt az ornitomantiában, a bibliai szöveg két részletének kombinációján alapul:

• Salamon bölcsessége felülmúlta az összes ember bölcsességét;
• Salamon uralkodott a különböző állatfajok felett, beleértve a madarakat is.

A midrások feltételezik, hogy a „madarakról szóló beszéd” minden bizonnyal magában foglalja az ornitomantia gyakorlati és fontos bölcsességét (lásd alább).

A tayyar szó az arámi nyelvből származik, és jelentése „madár, szárnyas”, vagyis a midrás kontextusában: madárjóslás, ornitomantia (Jastrow 1985:531; Moreshet 1980:179; Sokoloff 1990:II, 223). Megjegyzendő, hogy az arab nyelvben is madár („szárnyas”) jelentéssel bír a طَيْر, طَائِر (többes számban طُيُور; Milson 2012, طَائِر szócikk). A régiek „ravaszak” vagy „jártasak” voltak a tayyarban, vagyis a madarak megfigyelésére specializálódtak. A „ravasz” (arumim; egyes számban arum) kifejezésnek kettős, pozitív és negatív jelentésárnyalata is van. Egyrészt azokat jelöli, akik bölcsek és okosak, akik egy olyan területet uralnak, amely előnyhöz juttatja őket, másrészt azokat, akik hátrányosan fondorlatosak és ravaszak (vö. Ter 3,1; Even-Shoshan 1975:V; 1999; 2006).

Az ornitomantia nem-zsidó mágikus gyakorlatként való megítélése a Peszikta de-Rav Kahana és a Qohelet Rabba midrásokban nyilvánvaló. Ugyanakkor Salamon ezen a területen való jártassága megdöbbentő módon jelenik meg, noha a zsidó hagyomány tiltja az ilyenfajta mágikus tevékenységeket. Ennek ellenére Salamon mágusként történő ábrázolása valószínűleg arra irányul, hogy kiemelje képességeit és kivételes jellemét. A cél lehetett továbbá, hogy megcáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint Salamon és királysága alárendelt más népeknek, különösen azoknak, akik rendelkeznek ilyen típusú bölcsességgel. A madarakkal való jóslás gyakorlati alkalmazásainak katonai szempontjai is kiemelhetik Salamon stratégiai gondolkodását: katonai ereje nem pusztán a lovakból és szekerekből állt (1Kir 5,6), hanem az ornitomantiából eredt, amely kiemeli az ellenségi hírszerzésben való jártasságát, ami fontos volt a királysága stabilitásához és védelméhez.

A Qohelet Rabba megkülönbözteti a madarak varázslatos használatát (koszmin be-ofot) és a titkos információk gyűjtésére szolgáló madármegfigyelést (beki’in be-tayyar), azaz az ornitomantiát. A mágikus alkalmazásokat azonban nem részletezi. A híres bibliamagyarázó, R. Moshe ben Nachman (Nahmanidész, Spanyolország és Erec Jiszrael, 13. század) azt tanácsolja, hogy tegyünk különbséget a régiek által birtokolt „tudás” (yedi’a) és „ravaszság” (ha’arama) között, a Numeri Rabba 19:3 midrása alapján:

„Salamon ezt is elsajátította más bölcsességek mellett. A tudás pedig a madarak csicsergése, a ravaszság pedig a szárnyak kitárása, a szellemi belátásra jutás” (Nahmanidész 1959: MTörv 18,9).

Ez ugyanis a madarak megfigyelésének két különböző módja – a „tudás” a madarak csicsergésének megértésére való szakosodást jelenti, míg a „ravaszság” a madarak röptének értelmezését jelenti. Azonban, mint említettük, az ornitomantia további szempontokon is alapult, például a madarak evésének módján és az egyénhez viszonyított helyzetükön.

A téma kifejtése: a madarakról szóló beszéd, a madarakkal való beszéd és a madarakon keresztüli jóslás

Az 1Kir 4,29–33 versei alapján úgy tűnik, hogy Salamon bölcsessége a madarak és más állatok jellemzőinek ismeretéből eredt. Az általunk bemutatott midrások azonban azt állítják, hogy Salamon a madarak hangjai és repülése révén vezette be a titkos tudás feltárásának mechanizmusát. A Peszikta de-Rav Kahana és a Qohelet Rabba, mint tényt idézik ezt, és további vizsgálatra van szükség annak érdekében, hogy kiderüljön, az irodalmi források említik-e Salamon ilyen tevékenységét.

A kora középkortól kezdve a zsidó, iszlám és más források Salamonról olyan szemszögből írnak, amely szerint nem csupán megfigyeli vagy passzívan hallgatja a madarak hangját. Inkább aktív résztvevőként vesz részt a madarakkal kialakított kétirányú párbeszédben, nem csupán viselkedésükből merítve információkat. Az emberi és állati diskurzus jelensége széles körben megjelenik a zsidó irodalomban, egy ősi elemként, amely először az Édenkert történetében jelenik meg. Itt a kígyó Évát próbálja megkísérteni, ösztönözve arra, hogy egyen a tudás fájáról (Ter 3,1–6). Ezt az elemet találjuk Baálám és a szamár történetében is, ahol a szamár beszélgetésük során felrója gazdájának, amiért indokolatlanul megverte (Szám 22,28–31).

A rabbinikus irodalomban mind az állatokon keresztül történő jóslás (Lieberman 1955:27; Szanhedrin 65b-66a; vö. Weiss 1862:90b), mind a velük való beszélgetés dokumentált és széles körben elfogadott koncepció. A midrások más bibliai alakokra is kiterjesztik ezt, például Noéra, akit a holló vádol, hogy a vízszint ellenőrzése ürügyén csak megszervezi az elpusztulását, hogy magának követelje a párját (Szanhedrin 108b). A talmudi irodalomban a zsidó bölcsek is gyakran élnek az állatokkal való jóslás és beszélgetés lehetőségével. Például Ilis történetében a holló és a galamb figyelmezteti, hogy menekülnie kell a börtönéből (Gittin 45a). Mindenesetre egyértelmű, hogy a bibliai kor utáni zsidó és muszlim irodalomban is Salamon királyt azonosítják a madarak irányításával, azok felhasználásával a gyakorlati információk szerzése és a madarak nyelvének ismerete révén a céljai eléréséhez (3. ábra).

3. ábra: A trónoló Salamon körül több állat van. A kép arra utal, hogy Salamon tudott velük kommunikálni.

Madarak képesek titkos részleteket közölni vagy okkult eszközökkel feltárni a jövőt (Bos 2017; Oppenheim 1978:VI, 421–426). Most néhány példát hozok Salamon madarakkal való interakcióira, majd a definíció mentén vizsgálom, hogy azonosíthatók-e a jóslás és a madarak általi titkos információk felfedezésének elemei.

A Babiloni Talmud Gittin traktátusából származó történet szerint (68a-b), Salamon a Szentély építése során elfogja Asmedájt, a démonok királyát, hogy kihasználhassa tudását a mitikus sámír (héberül: שָׁמִיר), vagyis a kőrepesztő féreg felkutatásában. Ez a lény képes volt a Templom építéséhez szükséges köveket széthasítani. Salamon ebben a történetben nemcsak a démonok királyát tartja fogva, hanem felhasználja a búbos bankaként azonosított vadkakas titkos tudását is. A búbos banka virágzóvá tette a vadont, miután a tenger angyalától elkérte a sámírt, amely bármilyen anyagot átvágott. A búbos banka a sziklahasadások után magokat hozott, és elvetette azokat a repedésekbe. Salamonnak sikerült rávennie Asmedájt, hogy felfedje a búbos banka helyét, és birtokba vegye a sámírt (erről a legendáról és változatairól lásd Kaminka 1922–1933:221–224; Kushelevsky 2009:II, 85–111; Schwartz 2010:384). Ez a történet Salamont mágusként ábrázolja, aki a démonokat irányítja, és ügyesen deríti ki az ismeretlen helyet, ahol a sámír található. Bár nem folytat közvetlen párbeszédet a búbos bankával, és nem jósol madarak repülése alapján, Salamon bölcsessége abban nyilvánul meg, hogy kihasználja olyan lények tudását, akikkel a hétköznapi emberek nem társalognak, mint például a démonok és madarak.

Az izraeli földön íródott Sir HaSirim Rabba egy midrás, amelyet a Talmudok kora után állítottak össze. Ebben Salamonnak éjszakai látomása van Gibeonban, ahol nem vagyont vagy ellenségei életét, hanem bölcsességet kért Istentől. Ezt a leírást más midrások is hasonló szavakkal idézik, mint például a Qohelet Rabba 1885–1887:1 vagy a Yalkut Shimoni 1960:1 Ki 175.

„Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak álmában éjszaka, és Isten ezt mondta: »Kérj, amit  akarsz és megadom neked!« [1Kir 3,5]. Azt mondta Salamon: »Ha ezüstöt és aranyat, ékszereket és drágaköveket kérnék, megadná nekem, de én bölcsességet fogok kérni [...].« A Szent, Áldott legyen, így szólt hozzá: »Salamon, te bölcsességet kértél, és nem vagyont vagy ellenségeid életét. Ezért bölcsességet és tudást fogsz kapni [...].« Ekkor Salamon hirtelen felébredt, és rájött, hogy ez egy álom volt. Rabbi Jichák azt mondta: »Az álom valóra vált, a szamarak bőgni kezdtek, és ő megértette a bőgésüket, a madarak csiripeltek, és ő megértette a csiripelésüket.” (Sír HaSírím Rabba 1885–1887:4)

A midrás szerint az álom beigazolódott, és Salamon bölcsesség iránti kérése azonnal teljesült. Az álmából való felébredése után Salamon azonnal tudatában van annak, hogy megérti az állatok nyelvét. Hallja a szamár bőgését, és megérti a bőgés, valamint a madarak csicsergésének jelentését. Ez a midrás két fontos felismeréshez vezet.

• Az egyik felismerés az, hogy a bölcsesség csúcspontja abban rejlik, hogy képesek vagyunk megérteni az állatok beszédének jelentését.
• A másik felismerés pedig az, hogy az állatok nyelve önmagában teljesen jogszerű, és nem feltétlenül vonja maga után a jóslás tilalmát. Bár a mágusok olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyek a hétköznapi ember számára megfejthetetlenek, az állatok nyelvén való megértés mégis elérhető és elfogadható.

Valóban, az említett forrás nem utal arra, hogy Salamon a hallott hangokkal bárminemű titkos információt értett volna meg.

Az Eszter-tekercs második targuma (Targum Séni) homiletikus fordítás, amelynek tartalma aggadikus elemeket és palesztinai arámi nyelvi hatásokat mutat. Egyesek szerint legkorábban a 6. században szerkesztették, mások a 8. század végére datálják. Mindazonáltal kétségtelenül tartalmaz nyomokban ősi exegetikai és midrás anyagot. A fordítás egy hagyományt is tartalmaz, amelyben Salamon elküld egy „vadkakast”, amit néhány hagyományos kommentátor a búbos bankával azonosít (Rási a Lev 11,19 verséhez).

Ebben a változatban Salamonnak épp ellenkezőleg, teljes uralma van a madár felett. Megijeszti, irányítja és még szövevényes beszélgetést is folytat vele. Salamon hatalmas lakomát rendez, meghívva az Izrael környékén élő összes keleti és nyugati bölcset, majd őket a templomába vezeti. Ott zenét rendel el, és az ég madaraitól kezdve a föld vadállatain, a rovarokon, démonokon és szellemeken át mindent elrendel, hogy táncoljanak és mutassák be nagyságát az összes ott ülő király előtt (David 1898:8–10).

Ebben a változatban a lakomán a vadkakast keresik a madarak között, de nem találják. A király dühbe gurul, és utasítja, hogy hozzák elő a madarat, majd büntessék meg. A vadkakas azonban elmagyarázza a királynak, hogy három hónapja járja a világot, keresve egy olyan országot vagy vezetést, amely nem engedelmeskedik Salamon parancsainak. Egy gazdag és virágzó országot talál, amit egy nő, Sába királynője irányít. A búbos banka engedélyt kér a királytól, hogy felkeresse azt az országot, és elhozza a palotába uralkodóit. A király beleegyezik, és az írnokokat a palotába hívja, hogy levelet írjanak Sába királynőjének, amit a madár szárnyára kötnek. A búbos banka számos madár kíséretében elrepül Sába királynőjéhez. A történet szerint a búbos banka reggel találkozik a királynővel, amikor az kijön, hogy meghajoljon a Nap előtt. Meglepődve látja, hogy az égboltot elsötétíti a Salamon által küldött sok madár. A királynő észreveszi a búbos banka szárnyára kötött levelet, és elolvassa azt, rájőve, hogy a király nagyon szeretné, ha szolgáival együtt elmenne a palotájába, különben elküldi a mezei vadakat, az ég madarait, a szellemeket és a démonokat, hogy kárt okozzanak a népének. Sába királynője enged, és eljön Salamon jeruzsálemi palotájába, ahol megtapasztalja a király hatalmát és gazdagságát (David 1898:8–10).

Ebben a változatban a búbos banka nemcsak hogy megmenekül, de még a király számára eddig ismeretlen titkos tudással is ellátja őt. Rámutat arra, hogy a három hónapos útja és a keresése nem volt hiábavaló, hanem éppen azért történt, hogy gazdagítsa Salamon tudását a világ különböző népeiről. Ezenkívül rámutat arra is, hogy ez a hiányosság éppen azért szolgálta a király érdekeit, hogy megtudja, mely távoli népek még nem hajoltak meg előtte. A Biblia versei már leírják Salamon uralmát számos nép felett, és ez a történet kétségtelenül az uralkodás mértékét kívánta hangsúlyozni (1Kir 5,1–4).

A történetben a búbos banka, együtt más madarakkal, küldetésre indul, hogy közvetítse Sába királynőjének Salamon üzenetét és követelését, hogy jöjjön Jeruzsálembe. A közbenjárás során Salamon maga is beszél a búbos bankával, aki titkos információkat oszt meg vele a királyságról, az arany- és ezüstkincsekről, katonai hibákról és az uralkodó királynőről. Ezen a ponton a történet tartalmazza a „jóslás” elemét, mivel a madár csiripelésében titkos információkat oszt meg.

A zsidó hagyományok történetei, amelyek Salamonról, Sába királynőjéről és a vadkakasról szólnak, több változatban is megjelennek a Koránban. Itt is feltűnik az a madár, amely titkos információkat közvetít a királynak. A szakirodalom már többször vitatta és tárgyalta a zsidó hagyományok jelenlétét a Koránban (Reeves 2003; Tisdall 1905; Torrey 1967; Tottoli 2002). A Korán szerint Salamon képes volt elsajátítani a madarak nyelvét, és ez áldást hozott számára. Egy nap Salamon összehívta csapatát, amely démonokat, embereket és madarakat is magában foglalt, és elhaladt előtte (4. és 5. ábra). Ellentétben a Targum Séni által leírtakkal, ahol a búbos banka eltűnését a királyi lakoma során fedezik fel, a Korán ezt az eseményt nem említi, helyette inkább egyfajta népszámlálásról beszél, amit az uralkodó tart az alattvalói között. Salamon megszámlálja az uralma alatt álló élőlényeket, és észreveszi, hogy a búbos banka (hudhud, الْهُدْهُدَ; 6. ábra) hiányzik. A Sūrat an-Naml (سورة النمل, A hangya) című fejezetben a Korán ezt írja:

„[Salamon] megnézte a madarakat, és így szólt: »Miért nem látom a búbos bankát? Talán ő is a távolmaradók között van? Igen súlyos büntetést szabok ki rá, vagy megöletem, ha meg nem indokolja nekem távolmaradását«. Nem telt el sok idő, a búbos banka eljött, és így szólt: »Olyan területet jártam be, amelyet te nem jártál be, és igaz hírekkel jöttem hozzád Sábából. Találtam ott egy uralkodó nőt, országa el van látva minden szükséges dologgal; és pompás trónja van. Megtaláltam őt és népét, akik Allah mellett a Napot imádják.«” (Korán 27:20–24 [Abdullah 1938]).

4. ábra: Salamon király és az állatok, 1595 körül (pergamen)

5. ábra: Salamon udvara dzsinnekkel, angyalokkal, állatokkal és madarakkal (Mughal miniatűr)

6. ábra: Salamon király és a búbos banka

A madár arról számol be, hogy Sábát egy hatalmas és gazdag királynő, Bilqis uralja, akinek pompás trónja van. Azonban a Napot imádják, ami zavarja Salamont. Salamon visszaküldi a búbos bankát a királynőhöz egy levéllel (7. ábra), amelyben meghívja őt és népét az egyetlen igaz Isten imádatára. Végül Sába királyné felhagy a bálványimádással, és Salamonhoz csatlakozva imádja Istent (erről a történetről lásd Lassner 1993:47–63; Tisdall 1901:24–32).

7. ábra: Bilqis, Sába királynője, a Salamon király által küldött, csőrében üzenetet vivő búbos bankával. Szafavida perzsa miniatúra, 1590 körül.

A muszlim változat is Salamon elkötelezettjeként ábrázolja az állatokat, ahol a búbos banka az ő hírnökeként szolgál a titkos információk feltárásában. A búbos banka tájékoztatja Salamont egy távoli királyságról, amelynek királynője és lakói bálványokat imádnak. Míg a Targum Séniben Sába királynője (akinek a nevét nem említik) eljut Salamon hatalmának és erejének megértéséhez, addig a Koránban olvasható történet szerint Salamon végül ráveszi Bilqis királynőt, hogy higgyen Istenben és hagyjon fel a nap imádatával. Ezért a bölcsesség ajándéka, amellyel Isten megajándékozta Salamont, a benne való hit növekedéséhez vezet, még olyan távoli népek körében is, amelyek korábban nem tudtak róla. Elképzelhető, hogy a Korán elbeszélése Salamont Mohameddel akarta azonosítani, aki szintén megpróbálja elterjeszteni az Egyetlen Istenbe vetett hitet a bálványimádók között.

Fontos megjegyezni, hogy a búbos banka, mint „a láthatatlan világ hírnökének” motívuma kiemelt helyet foglal el az iszlám világban. E motívum egyik példája a „Madarak konferenciája” című perzsa költemény (Manṭiq-uṭ-Ṭayr, منطق الطیر), amelyet Farīd ud-Dīn al-Aṭṭṭār (فرید الدین العطار) költő és szúfi misztikus írt a 12. századi északkelet-Iránban. A költő a búbos bankát a világ madarainak vezetőjeként ábrázolja, akik összegyűlnek, hogy egy királyt keressenek. A búbos banka azt mondja nekik, hogy van királyuk (Simorgh), ám az messze lakik, és a hozzá vezető út veszélyes (Attar 1984).

Konklúzió

A zsidó és nem-zsidó ókori forrásokban egyaránt fellelhető az a hiedelem, hogy általában az állatok, különösen is a madarak közvetítenek olyan üzeneteket, előjeleket és jeleket, amelyek előre jelzik a jövőt. Az ornitomantiát a Biblia nem említi kifejezetten; a bibliai kor utáni irodalomban, például a Salamon király képességeiről szóló midrás-irodalomban azonban sokféleképpen ábrázolják.

A zsidó bölcsek szerint az ornitomantia a bölcsesség egyik formája, bár hangot adtak fenntartásaiknak is, mivel ellentétes a zsidó törvényekkel. A midrás szerint nemcsak nem-zsidó bölcsek űzték ezt a praktikát, hanem Salamon király is, aki a legnagyobb tudásúnak számított ezen a területen a korabeli bölcsesség körében. Jártasságának leírása feltehetően képességeit és profizmusát volt hivatott demonstrálni. Az ókorban a madarak megfigyelése és a velük való kommunikáció jóslásra szolgált, különösen katonai célokra. A sikeres hadjárat vagy akció függött attól, hogy a jövendőmondó mennyire értette a madarak repülését és hangját. Salamon hadseregének sikere nemcsak a katonáinak és fegyvereinek, hanem a madarak által nyújtott hírszerzésnek is volt köszönhető. Érdekes, hogy noha számos forrás említi Salamon madarakkal való kapcsolatát, az ornitomantia használatáról nincs konkrét információ.

Hivatkozások

Abdullah, Y.A., 1938, The Holy Quran: Text, translation & commentary, 3rd edn., Shaik Muhammad Ashraf, Kashmiri Bazar, Lahore.

Asian and African studies blog, n.d., The Pentateuch, Five Scrolls, Hafṭarot accompanied by masorah magna, Coburg, Germany, 1390-1396 (British Library Add MS 19776, f. 54v), viewed n.d., from http://blogs.bl.uk/asian-and-african/2014/11/digital-hebrew-treasures-from-the-british-library-collections.html

Alexander, P.S., 1986, ‘Incantations and books of magic’, in E. Schürer (ed.), The history of the Jewish people in the age of Jesus Christ, vol. III, part 1, pp. 342-379, T&T Clark, Edinburgh.

Attar, F.u.d., 1984, The conference of the birds, transl. A. Darbandi & D. Davis, Penguin, London, viewed 18 December 2017, from http://thekingdomwithin.net/wp-content/uploads/2015/03/The_Conference_of_the_Birds_Fardiuddin_Attar.pdf

Berchman, R.M., 1998, Mediator of the divine: Horizons of prophecy, divination, dreams and theurgy in Mediterranean antiquity, Scholars Press, Atlanta, GA.

Bodenheimer, S.F., 1950, Animals in Biblical lands, vol. I, Mossad Bialik, Jerusalem. [Heb.]

Boissier, A., 1905-1906, Choix de textes relatifs à la divination assyro-babylonienne, Henry Kündig, Genève.

Bos, G., 2017, ‘Jewish traditions on magic with birds (Ornithomancy)’, viewed 13 October 2017, from https://www.academia.edu/13127246/Jewish_Traditions_on_Magic_with_Birds_Ornithoman cy_?auto=download

Bouché-Leclercq, A., 1879, Histoire de la divination dans lAntiquité, Vol. I: Divination hellénique et divination italique, Méthodes, Ernest Leroux, Paris.

Burkert, W., 1985, Greek religion, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Burkert, W., 1992, The Orientalizing revolution: Near eastern influences on Greek culture in the early archaic age, transl. M.E. Pinder & W. Burkert, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Cicero, 1923, On divination, transl. W.A. Falconer, Loeb Classical Library, Harvard University Press, Cambridge, MA.

David, M., 1898, Das Targum scheni zum Buche Esther; nach Handschriften herausgegeben und mit einer Einleitung versehen von Moritz David, M. Poppelauer, Berlin.

Dio, C., 1924, Roman history, transl. H.B. Foster, Loeb Classical Library, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Duling, D.C., 1983, ‘Testament of Solomon first to third century A.C.’, in J.H. Charlesworth (ed.), The Old Testament Pseudepigrapha. Vol. 1. Apocalyptic Literature and Testaments, pp. 935-987, Hendrickson Publishers, Peabody, MA.

Duling, D.C., 1985, ‘The Eleazer Miracle and Solomon’s magical wisdom in Flavius Josephus, Antiquitates Judaicae 8, 42-49’, HTR 78(1-2), 1-25.

Ecclesiastes Rabbah, 1885-1887, Reem, Vilna.

Even-Shoshan, A., 1975, The new dictionary, Kiryat Sefer, Jerusalem.

Feliks, Y., 1992, Nature and land in the Bible: Chapters in biblical ecology, Reuven Mass, Jerusalem. [Heb.]

Flavius, J., 1950. Jewish antiquities, transl. H.St.J. Thackeray, Loeb Classical Library, William Heinemann and Harvard University Press, Cambridge, MA.

Ginnzberg, L., 1942, The legends of the Jews, Jewish Publication Society of America, Philadelphia, PA.

Halliday, W.R., 1967, Greek divination: A study of its methods and principles, Argonaut, Chicago, IL.

Halperin, D.J., 1982, ‘The book of remedies, the canonization of the Solomonic. Writings and the Riddle of Pseudo-Eusebius’, JQR 72, 269-292.

Ha-Reuveni, N., 1985, ‘From the Cedar that is in Lebanon to the hyssop that Grows out of the Wall’, in B.Z. Luria (ed.), Studies in the book of kings, Department for Biblical Inquiry in the David Ben Gurion House, pp. 275-288, Kiryat Sefer, Jerusalem. [Heb.]

Herodotus, 1926, The histories, transl. D.A. Godley, Loeb Classical Library, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Ish Shalom, M., 1880, Pesikta Rabati, Y. Kayzer, Vienna.

Jastrow, M., 1985, A dictionary of the Targumim, The Talmud Babli and Yerushalmi, and the Midrashic Literature, Judaica Press, New York.

Kaminka, A., 1922-1933, ‘The origin of the Ashmedai legend in the Babylonian Talmud’, JQR 13, 221-224.

Kushelevsky, R., 2009, ‘King Solomon and Asmodeus (Ashmedai)’, in Y. Elstein, A. Lipsker & R. Kushelevsky (eds.), Encyclopedia of the Jewish story, vol. II, pp. 85-11, Bar Ilan University Press, Ramt Gan. [Hebrew]

Langer, G., 2013, ‘Solomon in Rabbinic literature’, in J. Verheyden) ed.), The figure of Solomon in Jewish, Christian and Islamic tradition. King, Sage and Architect, Themes in Biblical Narrative, vol. 16, pp. 127-142, Brill, Leiden.

Lassner, J., 1993, Demonizing the queen of Sheba: Boundaries of gender and culture in postbiblical Judaism and Medieval Islam (Chicago Studies in the History of Judaism), The University of Chicago Press, Chicago, IL.

Lieberman, S., 1955, Tosefta, Jewish Theological Seminary, New York.

Linkedin, n.d., Bilqis reclining in a garden. On the right side, the hoopoe with a letter from King Solomon.

Luck, G., 1985, Arcana Mundi: Magic and the Occult in the Greek and Roman worlds. A collection of ancient texts, Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD.

Mandelbaum, B., 1962, Pesikta de-Rav Kahana, Jewish Theological Seminary of America, New York.

Mazar, B., 1980, Canaan and Israel: Historical essays, The Bialik Institute with The Israel Exploration Society, Jerusalem. [Heb.]

Mccown, C.C., 1922a, ‘The Christian tradition as to the magical wisdom of Solomon’, JPOS 2, 1-24.

Mccown, C.C., 1922b, The Testament of Solomon, edited from manuscripts at Mount Athos, Bologna, Holkham Hall, Jerusalem, London, Milan, Paris and Vienna, J. C. Hinrichs, Leipzig.

Milson, M., 2012, Arabic-Hebrew dictionary قاموس عربي عبري, The Hebrew University of Jerusalem, Jerusalem [Heb. ]

Montgomery, J.A. & Gehman, H.S., 1967, Kings: The International Critical Commentary [ICC], T&T Clark, Edinburgh.

Moreshet, M., 1980, The Lexicon of the verbs which were renewed in the Tanaic language, Bar Ilan University Press, Ramat Gan. [Heb.]

Nachmanides, R. Moses ben Nachman, 1959, The commentary of Ramban on the Torah, Ḥaim Dov Chavel edition, Mossad ha-Rav Kook, Jerusalem.

Oppenheim, A.L., 1977, Ancient Mesopotamia: Portrait of a dead civilization, University of Chicago Press, Chicago, IL.

Oppenheim, A.L., 1978, ‘atid’, ‘hagadat atidot’, in N.H. Tur Sinai and others (eds.), Encyclopaedia Biblica, vol. VI, pp. 421-426, Bialik Institute, Jerusalem.

Pasztori-Kupan, I., 2006, Theodoret of Cyrus, Routledge, London.

Persian miniature (c. 1595), tinted drawing on paper, viewed n.d., from https://www.linkedin.com/pulse/universal-meaning-solomon-sheba-d.d

Pinterst, n.d., The court of Solomon with Jinns, Angels, Animals and Birds (Mughal Miniature), viewed n.d., from https://www.pinterest.com/pin/355925176776508751/?lp=true

Pinterst, n.d., The court of Solomon with Jinns, Angels, Animals and Birds (Mughal Miniature), viewed n.d., from https://za.pinterest.com/pin/488640628298567416/

Pinterst, n.d., King Solomon and the hoopoe, viewed n.d., from https://www.pinterest.com/pin/486177722246971203/?lp=true

Plinius, G.S., 1961, Natural history, transl. H. Rackham, Loeb Classical Library, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Pollard, J., 1977, Birds in Greek life and myth, Thames & Hudson, London.

Potter, D.S., 1994, Prophets and emperors: Human and divine authority from Augustus to Theodosius, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Poulsen, F., 1922, Etruscan Tomb paintings, Oxford, viewed n.d., from https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Tomba_degli_Auguri.jpg

Prichett, W.K., 1979, The Greek state at war, University of California Press, Berkeley, CA.

Reiner, E., 1995, Astral magic in Babylonia: Transactions of the American Philosophical Society, New Series 85[4], The American Philosophical Society, Philadelphia, PA.

Reeves, J. (ed.), 2003, Bible and Quran: Essays in scriptural intertextuality, Brill, Leiden.

Sasson, G., 2007, ‘In the footsteps of the tradition: About Solomon the Magician in the Literature of the Sages’, JSIJ 6, 37-53 [Heb.].

Schwartz, H., 2010, Leaves from the Garden of Eden: One hundred Classic Jewish Tales, Oxford University Press, Oxford.

Seligsohn, M., 1901-1916, ‘Solomon - Apocryphal works’, in C. Adler & I. Singer (eds.), The Jewish encyclopedia, vol. XI, pp. 446-448, Funk and Wagnalls, New York.

Siculus, D., 1933, The library of history, transl. C.H. Oldfather, Loeb Classical Library, Harvard University Press, Cambridge, MA.

Sokoloff, M., 1990, A dictionary of Jewish Palestinian Aramaic of the Byzantine period dictionaries of Talmud, Midrash and Targum, Bar Ilan University, Ramat-Gan. [Heb.]

Song of Songs Rabbah, 1885-1887, Reem, Vilna.

Tisdall, W.St.C., 1901, The sources of Islam, T. & T. Clark, Edinburgh.

Tisdall, W.St.C., 1905, The original sources of the Qur’an, Society for Promoting Christian Knowledge, London.

Torijano, P.A., 2002, Solomon the Esoteric king: From king to magus development of a tradition, Brill, Leiden.

Torrey, C.C., 1967, The Jewish Foundation of Islam, Ktav Publishing House, New York.

Tottoli, R., 2002, Biblical prophets in the Quran and Muslim literature, Curzon, Richmond, VA.

Tranquillus, S.C., 1889, The lives of the twelve: Domitianus, A. Thomson (ed.), Gebbie & Co., Philadelphia, PA.

Verheyden, J., 2013, The figure of Solomon in Jewish, Christian and Islamic tradition. King, Sage and Architect, Themes in Biblical Narrative, vol. 16, Brill, Leiden.

Weiss I.H., 1862, Sifra, Shlosberg, Vienne.

Wikipedia, n.d., Augur, viewed n.d., from https://en.wikipedia.org/wiki/Augur

Yalkut Shimoni (attributed to R. Simeon of Frankfurt), 1960, Jerusalem (facsimilia Warsaw 1878)

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

Abraham O. Shemesh: ’And God gave Solomon wisdom’: Proficiency in ornithomancy. HTS Teologiese Studies/Theological Studies [online]. 2018, vol.74, n.1., pp.1-9. Available from: <http://www.scielo.org.za>. ISSN 2072-8050. http://dx.doi.org/10.4102/hts.v74i1.4904.

A szerzőről:

Abraham O. Shemesh az izraeli Ariel Egyetem Izrael Örökség Tanszékének vezetője. A Bar Ilan Egyetemen doktorált Izrael földje tanulmányokból és régészetből. Számos tanulmányt publikált a természet, az ökológia és az orvostudomány kérdéseiről. Tagja a Moreshet Israel Journal és a The European Journal of Science and Theology szerkesztőbizottságának. Publikációi elérhetők az Academia.edu oldalon.

A special thanks to Abraham O. Shemesh!

A special thanks to the HTS editor!

Képek helye:

romafu.it; scielo.org.za; Twitter; Wikipedia.

Az álltatok témájához kapcsolódó bejegyzéseink:

Tudtad, hogy leopárdok éltek a Jordántól keletre?

Nicsak, ki beszél! Beszélő állatok az apokrif iratokban

Emberek és állatok a Biblia szerelmes dalgyűjteményében. Az Énekek éneke és az ókori Közel-Kelet faunája

A bibliai állatok világnapja is

Az állatok biblia teológiája felé

Közös sors: emberek és állatok

Az állatok Ura?

„És Isten bölcsességet adott Salamonnak”: Jártasság az ornitomantiában