Kik voltak a filiszteusok és mit tudunk korai történetükről, anyagi kultúrájukról és Izrael földjén való letelepedésükről a Biblián kívüli forrásokból? A huszonnégy részes beszélgetős sorozat mostani epizódjában is Matthew J. Adams, a jeruzsálemi W.F. Albright Institute of Archaeological Research igazgatója faggatja az ókori Izrael régészetének és történetének vezető alakját. A beszélgetéssorozat korábbi részeit megtalálja blogunkon.
Köszöntelek, Israel. Isten hozott az Albright Intézetben.
Üdvözöllek, Matt. Örülök, hogy itt lehetek.
Ma a filiszteusokról beszélgetünk. Egy rövid bevezető keretében, mondd el nekünk, kérlek, hogy kik is a filiszteusok!
A Biblia a következő időtlen képeket kínálja nekünk a filiszteusokról: Dávid és Góliát küzdelme, Sámson, aki vállára veszi és cipeli a gázai városkapu ajtajait, a szövetség ládájának, a frigyszekrénynek filiszteus városokba való utazásának története. Ezeket a történeteket a Bibliában olvassuk. A Biblia azonban elsősorban rossznak ábrázolja a filiszteusokat. Rossz fiúként mutatja be őket. Ők a rossz fiúk, mert annak a népnek a szomszédai, akik Izrael népéről, a két héber királyságról írnak. A modern nyelvezetben ezért kicsit úgy tekintenek rájuk, mint kultúrálatlan emberekre. Hiszen, ha azt mondod valakinek, hogy
„Te egy filiszteus vagy!”,
akkor úgy érted, hogy tudatlan vagy, egy kicsit ostoba. A filiszteusok azonban kiműveltek egy kultúrát, amely meglehetősen kidolgozott és fontos volt. Az anyagi kultúra, a történelem nagyon érdekes, és nagyon fontos kapcsolópont a régió vaskori történelmében.
És több mint öt évszázadon keresztül tudjuk nyomon követni a régészetet. Amikor belevágunk a történelmi szövegek vizsgálatába, hogy megértsük a filiszteusokat, akkor különböző forrásokat találunk: van egy halom szöveg, amely a filiszteusok történetének nagyon korai szakaszából származik, az i.e 12–11. századból; a másik oldalon pedig ott van a bibliai szöveg, amely, ahogy arról már a sorozatban is beszéltünk, az i.e. 8–7. századból származik.
Így van. Azt gondolom, hogy kell itt egy választóvonalat húznunk. Hogy úgy mondjam, módszertani szempontból jobb lesz, ha most a filiszteusok korai történetéről, anyagi kultúrájáról és letelepülésükről beszélgetünk. Ez azt jelenti, hogy a vaskor elejére összpontosítunk, egy későbbi beszélgetés során pedig a bibliai filiszteusokra összpontosítunk. Azt azonban szem előtt kell tartanunk, hogy ugyanazokról az emberekről beszélünk. Eszerint régészeti és történelmi folyamatosság van Kánaán/Izrael földjének parti síkságán élő korai, vaskori filiszteusok és a későbbi, vaskori filiszteusok között, akik a Bibliában is szerepelnek.
Fellapozhatjuk tehát a bibliai szöveget, és megnézhetjük azokat a helyeket, ahol a filiszteusok állítólag élnek, összehasonlíthatjuk azokat a bibliai szöveg korabeli helyszíneivel, és láthatjuk, hogy az anyagi kultúra hagyományai egészen e korai időszakig nyúlnak vissza?
Számba kell vennünk a filiszteusok történetének és anyagi kultúrájának megértéséhez szükséges forrásokat. Nem kérdéses, hogy adott a Biblia. A Bibliát a háttérben kell tartanunk. Amint említetted, a Biblia azért is fontos, mert biztosítja, ha úgy tetszik, a földrajzi színpadképet, megnevezi a filiszteusok főbb központjait: Gáza, Askelón, Asdod, Gát és Ekron.
Melyek tehát a legkorábbi szöveges forrásaink, amelyeket a filiszteusokhoz kapcsolhatunk?
A filiszteusok korai történetének megértéséhez a legfontosabb szövegek Egyiptomból valók. Ezek a domborművek és feliratok III. Ramszesz halotti templomának falain, a felső-egyiptomi Medinet Habu-ban elmesélik nekünk a történetet arról, hogy Egyiptomnak hogyan sikerült megállítani a tengeri népek, köztük a filiszteusok invázióját. Aztán van még egy nagyon fontos egyiptomi forrásunk, a nagy Harris-papirusz, amelyet nem sokkal III. Ramszesz időszaka után, a fáraó utódja írt. A papirusz bemutatja III. Ramszesz idejét, és újból elmeséli azt a történetet, hogy az egyiptomiaknak hogyan sikerült megállani a filiszteusokat, majd elkülöníteni, elfogni és erődeikbe telepíteni őket. Természetesen itt az a kérdés, hogy lokalizáljuk azokat a helyeket, ahol állítólag III. Ramszesz letelepítette a filiszteusokat az i.e. 12. században. Van néhány későbbi egyiptomi forrásunk is, amelyek megemlítik a tengeri népeket és köztük a filiszteusokat. A tengeri népek is fontosak a filiszteusok általános képe megértésének szempontjából.
Filiszteusok, mint az egyiptomiak foglyai i.e. 1185–1152-ben, Medinet Habu fali domborművéből III. Ramszesz idején.
Említetted a tengeri népeket ezekben az egyiptomi forrásokban. Kik pontosan ezek a tengeri népek? Tudjuk, hogy az egyiptomiak számos, különféle etnikai csoportot említenek. Azt is tudjuk, hogy mindez a késői bronzkor összeomlásával nagyjából egyidőben zajlik. Hogyan rakhatjuk össze ezeket a dolgokat?
Igen. III. Ramszesz hosszú ideig uralkodott az i.e. 12. században. Ő volt Egyiptom utolsó nagy királya az Egyiptomi Újbirodalom felbomlása előtt, az i.e. 12. század végén, és azt mondja, hogy a csaták a beáramló tengeri népekkel uralkodásának 8. évében történtek. A legtöbb, vonatkozó kronológia szerint a csaták i.e. 1175 körül történtek, ami azt jelenti, hogy a 12. század elején járunk. Itt figyelembe kell vennünk, hogy mi már a bronzkor összeomlásának fő eseményében vagyunk, vagyis a dolgok összekapcsolódnak. Később foglalkozunk még azzal, hogy honnan jönnek, de nyilvánvaló, hogy a tengeri népek csoportjainak mozgása a Földközi-tenger térségében a problémák miatt indult el az i.e. 13. század végén és a 12. század elején. Kénytelenek tengeri és valószínűleg szárazföldi vándorlásba kezdeni, hogy új területeket keressenek maguknak. Ezt a két jelenséget össze kell kapcsolni:
- a bronzkor összeomlását, beleértve a késői bronzkor végén bekövetkezett éghajlati válságot, amit egy korábbi beszélgetésünk során már megvitattuk,
- és a tengerek felől, ha tetszik, nyugatról érkező emberek csoportjainak mozgását Levante partvidékére az i.e. 12. században.
Nem szabad elfelejtenünk, és itt fontos elmondani, hogy nem csak a filiszteusokról beszélünk.
Szikila és Sherdana III. Ramszesz csapataival küzdenek a djahy-i csata során.
Az egyiptomiak, mint ahogy te is említetted, több csoportot sorolnak fel, és némelyikük más forrásokban is megjelenik. Nem kérdés, hogy a Biblia miatt a legfontosabbak közülük természetesen a filiszteusok. De itt van még Szikila (Šikila/Tjekker) csoportja is. Szikilát megemlíti egy másik, az i.e. 11–10. századra datálható egyiptomi forrás is. Ez összekapcsolja Szikilát Kánaán középső partjával, amely kissé északabbra van attól, amit ma Filiszteának, az öt filiszteus városnak nevezünk. Van még egy másik csoport is, amely jól ismert az egyiptomi szövegekben, ez pedig Shardana. Nem a filiszteusok tehát az egyedüliek. Egy tágabb jelenség részét képezik, és ezért teljesen legitim ezt a tágabb jelenséget összekapcsolni a bronzkor összeomlásával.
Ha valóban foglalkozni akarunk a filiszteusok kérdésével és korai történetükkel, ha úgy tetszik, a Bibliát megelőző történetükkel, akkor, azt hiszem, az elején kell kezdenünk. Az említett történelmi forrásokból tudjuk, hogy ezek a filiszteusok valahonnan máshonnan származnak. Van rá mód, hogy megtudjuk, honnan jöttek?
Azt gondolom, hogy egy kicsit el kell mélyednünk az elmúlt, mintegy 100 év kutatástörténetében. Nagyon fontos szempont az a tény, hogy amikor a régészeti ásatások Kánaán déli parti síkságán elkezdődtek, a régészek megfigyelték, hogy a vaskor elején egy sajátos tárgyi kultúra van jelen ezen a területen, és ez az anyagi kultúra valamilyen módon kapcsolódik azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket a késő bronzkori Görögországhoz köthetünk. Ez megadta nekünk a kapcsolatot a filiszteusok és a nyugat között, és ha tetszik, akkor azokkal az egyiptomi forrásokkal való összeköttetést is, amelyek megemlítik, hogy nyugatról, a tenger felől érkeznek. A bibliai hagyomány egyébként összekapcsolja őket a szigetekkel, főleg Krétával. Vagyis a régészet, a vaskor első szakaszának tárgyi kultúrája ezen sajátosságokkal, különösen e helyszínek fazekasságában rendkívül fontos. Van tehát látszólag bizonyítékunk arra, hogy a filiszteusok tényleg nyugatról jöttek a tengeri népekkel együtt. Mintegy 30 évvel ezelőtt azonban kezdtek más hangok is feltűnni a tudományos körökben:
„Tudod, ez inkább olyan befolyás lehetett, amely messziről érkezett anélkül, hogy az emberek ténylegesen elvándoroltak volna. Egyáltalán van információnk az Égei-medence és Levante partjai közötti tömeges vándorlásról a vaskor első időszakában?”
Az emberek megkérdőjelezték a tengeri népek ezen csoportjainak történelmének alapjait azáltal, hogy kétségbe vonták tömeges bevándorlásuk és letelepülésük gondolatát – a filiszteusok esetében parti síkság déli partján. Azt az elképzelést nem vitatták, hogy néhány népcsoport megtámadja az Egyiptomi Birodalmat és feltűnik annak peremén az i.e. 12. században. Nagyjából 30 évvel ezelőtt ez volt a helyzet. Azt gondolom, hogy az elmúlt 10, 15, 20 évben rendkívül jelentős előrehaladást értünk el annak megértésében, hogy ténylegesen rendelkezünk információkkal ezekről a nyugat felől érkező csoportokról, akik – hogy is mondjam? – európai háttérrel bírtak. Vagyis az égei-tengeri bázis biztosítja ezt az európai kapcsolatot, ha tetszik.
Miért mondom ezt? Az ősi DNS-vizsgálatok miatt.
Ezek a tanulmányok csak kb. 10-15 évvel ezelőtt kezdődtek. Most pedig vannak információink az ősi, emberi és állati DNS-ről is. Azt gondolom, hogy jó, ha itt megadjuk az adatokat. Egy nemrégiben készült tanulmány az askeloni temetkezésekről kimutatta, hogy valóban van nyom arra, hogy több csontváz, talán a vaskor kezdetétől, hordoz olyan örökítőanyagot, amely az Égei-tenger medencéjéhez, ha úgy tetszik, akkor a görög világhoz köthető az i.e. második évezredben. Vannak bizonyos problémák a datálással kapcsolatban, de az információ mégis nagyon fontos.
A képen látható filiszteus maradványait közel 30 évszázaddal ezelőtt hozták örök nyugalomra a nemrég felfedezett temetőben Tel Askelónban.
Ennél még érdekesebb, hogy mi van az állatok csontjaival kapcsolatban, hiszen erre is komoly bizonyítékaink vannak. Mi, régészek már régen észrevettük, hogy a filiszteusok, vagyis a Kánaán déli partján ezekben a városokban letelepedett emberek sertéshúst fogyasztottak. Disznókat tartottak, és zooarcheológiai összeállítások alapján a sertéshúst rendkívül jelentős százalékban fogyasztották ezeken a helyeken, mint Askelón és Ekron. Feltettük tehát a kérdést: Mi folyik itt?
Miért olyan különlegesek és kiemelkedőek ezek a filiszteusok, mondjuk a „kánaániták” vagy a felföldön élő emberek korabeli bizonyítékaihoz képest, akiket már korai izraelita vagy proto-izraelitáknak tekinthetünk?
Az a kérdés is terítékre került, hogy a disznókat vajon magukkal hoztak? Kultúrájuk része volt? Amikor egy ideje, úgy 10-15 évvel ezelőtt elkezdtem egy projektet a vaskor régészetéről az egzakt és az élettudományok bevonásával, ott már nekünk is volt egy DNS nyomunk. A tényleges munkát Meirav Meiri, a Tel Avivi Egyetem munkatársa végezte. Először a disznócsontokat vizsgálta, mindenekelőtt a mai, Izraelből származó disznócsontokat, és már megjegyzetük, hogy a Közel-Kelet többi régiójától eltérően bizonyítékunk van arra, hogy az égei-tengeri vagy az európai sertések különböznek a közel-keleti disznóktól még ma is. Akkor azt mondtuk: Rendben, ha így áll a helyzet, de mégis mikor kezdődött? Mikor történt a váltás a közel-keleti sertésről az európai típusúra? Ősi DNS-vizsgálatokat végeztünk a helyszínekről származó csontokból, és megállapítottuk, hogy az európai sertések első megjelenése i.e. 1000 tájékára tehető. Mindenesetre nagyon könnyű volt azt a felvetést tenni, hogy itt a bizonyíték arra nézve, hogy a filiszteusok európai disznókat hoztak magukkal. Vagyis kultúrájuk része volt. Ha tetszik, tengeri útra is alkalmasak voltak, hiszen a disznók tisztán tarthatták a hajókat. De a kultúra része volt. Vagyis mind az emberi, mind az állati DNS, ma bizonyítékokkal szolgál arra, hogy ezek a csoportok valóban nyugat felől érkeztek. Az örökítőanyag rendkívül határozottan azt sugallja, hogy Európából, nyugatról érkező emberek és állatok populációjával van dolgunk.
A DNS és más történelmi bizonyságok segítségével meg tudjuk pontosabban határozni honnan jöttek?
Egyelőre a DNS-ből nem, de mondhatunk néhány szót a szöveges bizonyítékról. Először is az egyiptomiak azt mondják, hogy a nyugati szigetekről, a Földközi-tengerről, a szigetekről jöttek. Az anyagi kultúrában valóban nagyon szoros a kapcsolat az akkori Ciprussal. Ez nem jelenti azt, hogy Ciprusról származnak, de Ciprus vagy más hely egy olyan állomás lehetett a kelet felé, Levante partjai vezető úton, ahol egyes csoportok letelepedtek. Számos más jelzésünk van még. Rögtön itt a Biblia, amely rendkívül erősen alátámasztja a filiszteusok kapcsolatát Krétával. Ez egy kicsit problémás, de szem előtt kell tartanunk. Fogunk még beszélni róla, amikor Bibliában tárgyaljuk a filiszteusokat, de ezt az információt jó fejben tartani. Egy további értesülésünk Ugarit i.e. 12. század eleji szövegeiből származik. Van még egy, Lukka névre hallgató csoport, amelynek tagjai valószínűleg Lükia partvidékéről származnak, Kis-Ázsia, a mai Törökország délnyugati partvidékéről. Összességében nem lokalizálhatjuk egy helyre a filiszteusokat, és nem mondhatjuk: „Itt van az a város vagy az a régió, legyen az a mai Görögország vagy Törökország vagy a szigetek, és onnan jöttek.” De szilárd alapjaink vannak ahhoz, hogy kijelentsük:
a Földközi-tenger ezen szegletével, az Égei-medence, Törökország déli partjával és a szigetekkel van dolgunk.
Értem. III. Ramszesz egyiptomi domborművei két különböző csatát ábrázolnak: egy tengeri és egy szárazföldi csatát. A tudósok gyakran nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megpróbálják megérteni, hogy a filiszteusok miként jutottak el oda, amit később Filiszteának nevezetek.
Úgy gondolom, hogy mindkettőről beszélhetünk. Elegendő bizonyíték áll a rendelkezésünkre, amikor összekapcsoljuk az összes bizonyítékot: egyiptomi domborművek és feliratok, ugariti feliratok, a Biblia, és ha akarjuk, a régészet is. Van bizonyíték mindkettőre. Minden bizonnyal hajókon érkeztek. Ezt a domborművekből, az egyiptomiak és a filiszteusok közötti tengeri csatából tudjuk. Tudjuk, hogy szigetekről érkeztek, nem tudtak átkelni a Földközi-tengeren. Az ősi DNS-ből, a disznók kérdéséből, amelyet megvitattunk, tudjuk, hogy ez is bizonyíték. A disznók nem tudnak legyalogolni több ezer kilométert vándorló emberekkel együtt. A disznók...
A disznók nem tudnak repülni sem.
A disznók nem tudnak repülni, nem tudnak nagy távolságot négy lábon megtenni. Tehát feltették őket a hajókra, és átszállították őket a tengeren. Egyszóval, szerintem rengeteg bizonyíték van. A szárazföldi mozgolódásra is van egy komoly bizonyíték, és itt szeretnék még egy bizonyítékra rámutatni. Medinet Habu-ban, III. Ramszesz halotti templomában a tengeri népek csoportjainak jelenetét nőkkel és gyerekekkel együtt látjuk.
Így van.
Valójában tehát valamiféle migrációt látunk, és van egy másik értelmezés is az egyik egykori hallgatómtól, Shirly Ben-Dor Evian-tól, aki a feliratok egy részét a Libanon völgyében lezajlott csata bizonyítékaként értelmezi. A Libanon völgyi csata III. Ramszesz és a betörő tengeri népek között bizonyítékot szolgáltat a szárazföldi mozgolódásra.
Szemlélhetjük tehát a filiszteusokat és a nagyobb tengeri népeket a bronzkor összeomlásának részeként. Az emberek mozgásban vannak. Amikor kifejezetten a filiszteusokra figyelünk azon a területen, amelyből Filisztea lesz, akkor nagy embercsoportról beszélünk? Mennyi emberről van szó?
A következőket mondanám. Jó kérdés, mert erről a migrációról beszélünk: minden összeomlik, a bronzkor, a birodalmak összeomlanak, az emberek mozgásban vannak. Szóval, mennyi ember jött és telepedett le Levant partján és konkrétan Filiszteában? Ahogy kérdeztél, beugrott egy kép, és azt gondolom, egy dolgot félretehetünk: nem egy úgynevezett második világháborús, normandiai partraszálláshoz hasonló jelenettel állunk szemben, amely invázió volt több száz hajóval a part közelében, és a csapatok partra szállnak és benyomulnak a partvidékre. Nem ez a helyzet. Miért mondom ezt? Mivel egy nagyon egyszerű vizsgálatot végezhetünk, és kiértékelhetjük a késő bronzkori demográfiai helyzetet. Nagyon erős adatbázisunk van a késő bronzkori filiszteai településekről, valamint ugyanezen régió vaskor eleji, annak első időszakában található településeiről. Itt azt látjuk, hogy a helyszínek és a demográfiai helyzet különbsége a két időszak között nem túl drámai. A számok nem túl nagyok. Nem gondolhatjuk azt, hogy az i.e. 12. században betört tengeri népek megsemmisítették a déli parti síkság teljes lakosságát. Néhány ezer emberről beszélünk, akik főleg a városközpontokban telepedtek le. Vannak olyan régészeti bizonyítékok is, amelyek reflektorfénybe helyezik ezeket a filiszteus városközpontokat, amelyekre a Biblia is utal. Arra is van okunk, hogy azzal érveljünk: a vidék a bronzkortól való folytonosság szempontjából nagyon is „kánaáni” maradt.
Vagyis úgy képzeled, hogy vannak migrációs hullámok, olyan népcsoportok vándorolnak, akik a késő bronzkori kánaáni erődítményekben találnak otthonra, és ott egészen addig növekszik népességük, amíg a filiszteus kultúra meghatározóvá nem válik?
Azt gondolom, hogy pontosan az történt, ahogy mondtad. Továbbá úgy gondolom, hogy ennek az igazolásához egy kicsit be kell mennünk a kronológia részleteibe, mert az utóbbi években nagy vita folyt a filiszteusok i.e. 12. századi letelepedéséről. A kérdés a következő volt:
Azonosíthatjuk azokat az egyiptomi erődöket, amelyekről Ramszesz azt mondja, hogy a filiszteusokat oda telepítette le? Azonosíthatjuk azokat a Kánaán déli parti síkságán fekvő egyiptomi erődökkel? Vagy Egyiptomban található egyiptomi erődökkel van dolgunk?
Nem tudjuk pontosan. A kérdés tehát az, hogy találhatunk-e bizonyítékokat a korai filiszteus anyagi kultúrára az egyiptomi rétegekben, úgymond a késői bronzkor végén az i.e. 12. században, Egyiptom kivonulása előtt. Vagy látjuk-e a filiszteus anyagi kultúra első jeleit Egyiptom kivonulása után? A különbség a 12. század eleje és közepe, valamint a 12. század vége között van. Nem fogok belemenni a részletekbe. Annyit hadd mondjak el, és hadd utaljak arra, amit korábban mondtam: valószínűleg hosszú folyamattal van dolgunk, amely valamikor nagyon kis csoportokkal kezdődhetett, ahol még nem jelenik meg a 12. század közepére jellemző konkrét anyagi kultúra, de a legfőbb bizonyíték Egyiptom kivonulása után következik, mivel nem tudjuk azonosítani a filiszteus anyagi kultúrát, ahogy ma értjük, a korai filiszteus anyagi kultúrát a déli parti síkság egyiptomi rétegeiben. Tehát egy olyan folyamattal van dolgunk, amely több mint egy évszázadnyi kisebb csoportot vitt Levante partjaira.
Nekem úgy hangzik, ahogy beszélsz róluk, hogy menekültek.
Bizonyos értelemben a bronzkori összeomlás menekültjei voltak.
Foglaljuk össze mai beszélgetésünket!
Az összegzés a következő lenne: a tengeri népeknek a Földközi-tenger felől Levante partjai felé történő mozgolódása része volt a bronzkor összeomlásának az i.e. 12. században. Az egyiptomi forrásokban több csoport is szerepel, köztük a filiszteusokkal. A filiszteusok – ahogy a Bibliából és egy egyiptomi forrásból is tudjuk – Kánaán déli parti síkságán telepedtek le. Valószínűleg egy olyan folyamat során telepedtek le, amely valamikor a 12. század közepétől/végétől kezdődött és valószínűleg a 11. század elejéig tartott. Nem nagy csoportokról beszélünk, valószínűleg több ezer emberről, akik elsősorban a déli parti síkság városközpontjaiba érkeztek és telepedtek le. Alapvetően a Földközi-tengernek abból a sarkából érkeztek, amely magában foglalja az Égei-medencét, Törökország déli partját és a szigeteket.
Rendben. Ez jó bevezetés azokról, akiket később a Bibliában filiszteusokként ismerünk meg. Következő beszélgetésünkben pillantsunk rá arra, hogy a Biblia mit mond ezekről az emberekről.
Örömmel.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
Képek forrása:
Bible History; Bible Odyssey; Britannica; Discover; Medium; Squarespace; The Interactive Bible; Wikimedia.
A korábbi beszélgetések:
- rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
- rész: Kánaán a késői bronzkorban
- rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
- rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
- rész: Az első Izrael
- rész: Kánaán meghódítása
