#BibliaKultúra

A frigyláda a filiszteusok fogságában. Dura-Európoszi zsinagóga egyik freskója.

Israel, köszöntelek!

Örülök, hogy újra itt lehetek.

A filiszteusokkal folytatjuk beszélgetésünket. Az előző beszélgetésben korai történetüket tárgyaltuk az egyiptomi szöveges források, valamint az i.e. 12. századtól a 10. század elejéig tartó időszak régészeti forrásai alapján. Átbeszéltük származásukat, megérkezésük időpontját, vándorlásuk menetét és így tovább. Szándékosan hagytuk a mai napra a bibliai szöveget. Vessük bele magunkat a filiszteusok bibliai változatába! Tud valamit a Biblia arról, amiről legutóbb beszéltünk?

Nem gondolom. Vannak olyan kutatók, akik azt gondolják, hogy a válasz igen, és folyamatában mutatják be a filiszteusok történetét, a filiszteusokról szóló bibliai anyagot. Én több okból sem gondolom így. Az okok közül néhányat meg is vitattunk a bevezető beszélgetésünkben: tudod, azokról a szabályokról beszélgettünk, hogy miként közelítsünk a Bibliához és a régészethez. Úgy gondolom, hogy

Néhány vagy éppen több anyag az i.e. 7. századból származik. Vagyis évszázados, négy-öt évszázados távolságban vagyunk a filiszteusok Kánaán partján történő letelepedésének korai fázisától. De nem csak ez. Azt gondolom, hogy a Biblia nem tud semmit Egyiptomnak az i.e. 12. század végéig tartó (késő) bronzkori uralomról Kánaánban. Nincs arra utaló jel, hogy lenne egyiptomi jelenlét lenne Kánaánban, semmi utalás sincs Kánaánban az egyiptomi adminisztrációra. Továbbá azt gondolom, hogy nincsenek ismeretek a filiszteusok hátteréről sem, ahogy ma a régészeti és az egyiptomi forrásokból ismerjük őket. Azokról a filiszteusokról beszélünk, akik az i.e. 12. és 11. században éltek. A Bibliát tehát félre kell tennünk. Úgy látom, hogy a Biblia nem igazán emlékszik a filiszteus történelem első szakaszára.

Mikortól kezdődik a bibliai emlékezet?

Úgy gondolom, hogy jó, ha a kérdés megvitátását az öt filiszteus város bibliai hagyományainak vizsgálatával kezdjük. Néhány kutató öt város szövetségéről, Pentapoliszról beszél. Mert például Dávid király és Ákis, Gát királyának történetében azt látjuk, hogy a filiszteusok összegyűjtik seregeiket, van egy királyuk, aki erősebb a többinél, de alapvetően egyenlő hatalommal bírnak, és elmennek északra csatázni, Dávid király pedig eljön Gát királyához, hogy találkozzon vele. Ez tehát a Bibliának az elképzelése. A régészet azonban más és nagyon érdekes képet nyújt számunkra.

Az öt filiszteus város (pirossal)

Öt filiszteus város van: Gáza, Askelón, Asdód a tengerparton, és két város az ország belsejében: délen Gát és Ekron, Kánaán/Izrael déli részén, a síkságon. Az öt városból négyet alaposan feltártak. Csak négyet, Gázát nem. Sok évvel ezelőtt volt néhány mélységmérés Gázában, de nem alapos régészeti feltárás. Az ásatások most azt mutatják, hogy soha nem volt öt vagy akár négy egyenlő hatalommal rendelkező filiszteus város egy adott helyzetben, egy adott idő alatt. Ez azt jelenti, hogy ma tudjuk például, hogy a vaskor első időszakában Ekron nagyon fontos városa volt a filiszteusoknak. Aztán, miután Ekron hanyatlásnak indult, Gát lett a legfontosabb és a legnagyobb filiszteus város régészeti szempontból és nagyság szempontjából is Filisztea területén. Ez volt a helyzet a 9. században, mígnem Gát városát a 9. század végén lerombolták.

Régészeti maradványok Gát városában

Ezután Asdód lett a legfontosabb filiszteus város, tényleg nagy és fontos lett, uralta a déli parti síkságot. Aztán Asdódot elfoglalták az asszírok, Ekron pedig ismét előtérbe került és Filisztea legfontosabb városa lett. Vannak tehát ilyen hullámvölgyeink, és soha nem állt elő olyan helyzet, hogy négy vagy öt filiszteus város egyenlő hatalommal rendelkezzen. Gát városát a 9. század végén teljesen lerombolták és a pusztulást követően soha nem jutott vissza korábbi hatalmához. A Biblia prófétai munkái is – például Jeremiás, Ámosz – négy filiszteus városról beszélnek. Nem említik Gátot. Tudják, hogy Gát már nem fontos. Az asszír feljegyzések pedig Assur-ah-iddína (a bibliai Eszarhaddon) és Assur-bán-apli (a bibliai Asszurbanipál), Asszíria királyainak napjairól, szintén csak négy filiszteus városról szólnak, Gát városát nem említik.

Tehát miért kapcsolódik ez a filiszteusok legkorábbi emlékéhez?

Szerintem Gát miatt kapcsolódik. Mert ha Gát városa valóban megsemmisült a 9. század végén, vannak emlékek Gát filiszteus városáról Dávid király első ciklusában Sámuel könyvében, és ennek egy olyan emléknek kell lennie, amely Gát 9. század végi lerombolás előtti időszakra megy vissza, ahhoz kapcsolódik. Tehát azt gondolom, hogy a filiszteusok legkorábbi emléke a Bibliában a 9. század közepére helyezhető el, vagy fogalmazzunk így: az i.e. 9. század hátterében helyezhető el. A filiszteusokat leíró szövegek összeállítása azonban valamivel később következik, erről beszélünk még.

Tehát a filiszteusok e legkorábbi, viszonylag biztonsággal meghatározható emlékeivel a 9. század közepén az izraeli Omri-dinasztiánál kötünk ki.

Igen. Izraelben Omri dinasztiájánál vagy nem sokkal utána.

Rendben. De honnan ered a filiszteus városok egyenlő hatalmának, a Pentapolisznak az elképzelése?

Nos, ez valóban nagyon érdekes kérdés. Azt gondolom, hogy ez a kérdés összehoz bennünket azzal a nagyon érdekes kapcsolattal, amely a filiszteusok emlékeinek a deuteronomisztikus történetírásban, főleg Sámuel első és második könyvében található: ez pedig a történetben nyakon csíphető görög légkör, görög környezet. Ha úgy van, ahogy azt sokan feltételezik, hogy az ún. deuteronomisztikus történelmi művet (vagyis a Józsue könyvétől a Bírák könyvén át a Sámuel és a Királyok könyvéig tartó szövegegységet) tényleg a Kr.e. 7. században állították össze Jozija (Jósiás) király idejében, akkor ez egy olyan időszak, amikor Izrael földjén vannak jelzések a görögök jelenlétére. Egy olyan időszakról beszélünk a 7. század végén, amikor a görög zsoldosok szolgáltak a 26. egyiptomi dinasztia seregében. Szóval, mit keres megint Egyiptom Kánaán déli partján? Ennek az az oka, hogy amikor az asszírok i.e. 630 körül kivonultak a térségből és a 26. egyiptomi dinasztia felváltotta őket, Egyiptomban ez az újjászületés azzal a gondolattal társult, hogy

Egyiptom ismét olyan birodalommá válhat, amely Nyugat-Ázsia nagy részén, Levantéban is uralkodik.

Tehát vannak olyan katonák, akiket az egyiptomi hadseregbe küldtek szolgálni, zsoldosok, és vannak további utalások arra is, hogy a görög zsoldosok Júda szolgálatában állnak. Erről még talán beszélünk. Ezek a görögök tehát magukkal hozhatták azt a tipikus gondolatot, jelenséget, amely jól ismert Kis-Ázsia partvidékén, nyugati részén, a Jón-tenger partvidékén: a görög városállamok szövetségét, ligáit. Ez egy nagyon jól ismert jelenség volt az i.e. 7. és 6. században. A deuteronomista szerzők tehát átvehették ezt az elképzelést a görög hagyományból, amely a zsoldosokkal érkezett az i.e. 7. században.

Értem. Azt veted fel, hogy a filiszteusok bibliai felfogása valóban Filisztea földjének képét mutatja, miközben egyiptomiak uralkodnak a térségben, akiknek görög zsoldosaik voltak?

Igen, azt hiszem, hogy a válasz pozitív. És ez magyarázatot adhat arra a tényre is, hogy a Biblia úgymond „tudja”, hogy ezek a filiszteusok nyugatról származnak. Vagyis a Biblia összekapcsolja Filiszteát, a filiszteusokat és a mediterrán hátteret az i.e. 7. századi Filiszteában szolgáló görög zsoldosok szerzőinek korabeli jelenségével.

Szóval véletlen egybeesés, hogy nagyjából igazuk van. Nem igazán tudták, honnan jöttek.

A Biblia mindig pontos.

Időzzünk még egy kicsit a 7. század a világán, ahol a filiszteusokat kapcsolatba hoztad az egyiptomiakkal és a görög világgal. Vannak a Biblinak más részei is, amelyek erről az összefüggésről beszélnek?

Igen, vannak, és néhány közülük igazán lenyűgöző. A legérdekesebbet a végére tartogatom. Hadd kezdjem azzal a szóval, amely a Bibliában szerepel a filiszteusokkal kapcsolatban, és amely nem sémi. Most a „szeranim” kérdésére utalok. A „szeranim” szó filiszteusok fejedelmei, ők „szeren”-ek, többes számban: „szeranim”. A szó nem sémi eredetű, valószínűleg a görög türannosz (τύραννος), zsarnok szóból származik és autokratikus uralkodót jelent. A türannoszok jelensége az i.e. 7. és 6. században jól ismert. Az első türannoszok jól ismertek Kis-Ázsia nyugati részén az i.e. 7. században, annak végén a Kis-Ázsia nyugati részén Lídiának nevezett régióban. Meg kell említenem, hogy a görög τύραννος szó valószínűleg egy korábbi, nem görög, hogy úgy mondjam, egy Kis-Ázsiában, Anatóliában használatos szóból származik. Tehát ismét felmerül kérdés:

Hogyan került ez a szó Göröghonból, Kis-Ázsiából Levantéba, Filiszteába, Izrael földjére az i.e. 7. században?

A válasz ismét az, hogy a szó valószínűleg azokkal a zsoldosokkal érkezett, akik Kis-Ázsia nyugati részének ugyanazon régióiból érkeztek akkor, amikor ezek a türannoszok uralkodtak. Azt gondolom, hogy itt el kell mélyednünk azokban a forrásokban, amelyek leírják, hogy a görög zsoldosok az i.e. 7. században a 26. dinasztia egyiptomi hadseregében szolgáltak. Erről több forrásból tudunk. Egyébként több szöveges forrás is létezik. Vannak régészeti források is Egyiptomban és más helyeken, többek között Izrael partjainál. De a történelmi források a legérdekesebbek. Először is Hérodotosz.

Hérodotosz világosan beszél azokról a zsoldosokról, akik Egyiptomba szolgáltak, és Lüdiából, Ióniából származnak, vagyis Kis-Ázsia nyugati részéről. Van egy forrásunk Assur-bán-apli (a bibliai Asszurbanipál), Asszíria királyának idejéből az i.e. 7. század közepéről. Nem Herodotosz idejéből, hanem abból az időből, amikor a zsoldosok jöttek. A szöveg Lüdiából származó zsoldosokról beszél. Most tehát összpontosíthatunk egy bizonyos területre, amely jól illeszkedik a „szeren” / „szeranim” szó Kis-Ázsiából a Levantéba kerülésének lehetőségéhez. Hozzá szeretném fűzni, hogy a beszélgetés során a közvetítőket használom, ami azt jelenti, hogy az egyiptomi 26. dinasztia uralkodik, amelynek vannak haderői Filiszriában Asszíria kivonulása után. Vannak továbbá régészeti jelzéseink szintén több helyről, főleg egy Tel-Avivtól délre fekvő tengerparti erődből, ahol találtak akkori egyiptomi és görög kerámiákat, és van még egy páncélingünk is, amely jól illeszkedik görög zsoldosok szolgálatához az egyiptomi hadseregben. De van egy nagyon érdekes szöveges bizonyítékunk is arra a lehetőségre nézve, hogy Júdában is voltak zsoldosok. Ez azt jelenti, hogy a bibliai szerzők nagyon közelről ismerhették őket, magában Júdában. Van egy osztraka-gyűjteményünk, tintával cserépre írt feliratgyűjtemény, amelyet körülbelül 50-60 évvel ezelőtt találtak Arad erődjében, Izrael déli részén, a Beér Sevá-völgy keleti, kietlen övezetében. Nagyjából százat ismerünk.

Több cseréplevél tesz említést egy katonai egységről, amelyet „Kittimnek” hívnak. Ezeket a „kittimeket” sokan úgy értik, mint akik valamiképpen kapcsolódnak a görögökhöz, az égei-tengeri, mediterrán és ciprusi emberekhez. Ők görög zsoldosok, égei-tengeri zsoldosok, a Mediterrenumból származó zsoldosok lehettek Júda szolgálatában, valójában Jozija király és az utána következő királyok idején a 7. század legvégén, mert az osztrakonokat i.e. 600 körülre datálják.

Rendben. Görög zsoldosok Júdában, valószínűleg azokkal az egyiptomiakkal szolgálnak, akik a filiszteusok földjét, Filiszteát tartják ellenőrzésük alatt. Van néhány korábbi utalás Sámuel könyvében, szerintem más, vicces nevű zsoldosokra is, ugye?

Akik Dávid királlyal vannak?

Igen.

Igen, igen, természetesen. Te most a keretákra és a peletákra gondolsz (más fordításban: kerétiek és pelétiek).

Így van.

Dávid király elit csapatai, a kommandósai neki szolgálnak. Természetesen fel kell tenni a kérdést, hogy miért? Elsősorban azért, mert ma ismerjük Júda helyzetét az i.e. 10. században. Júda egy kicsi, elhagyott hely volt, a demográfia rendkívül korlátozott volt, mint ahogy a gazdaság, a lehetőségek is. Nincs mód arra gondolni, hogy egy júdai király az i.e. 10. században görög vagy bármilyen zsoldos, elit csapatokat hozatna és fizetne. Tehát ennek is egy későbbi helyzetből valamiféle visszavetítésnek kell lennie. A keretákról és a peletákról óriási a szakirodalom.

Van kapcsolat a kereták és a krétaiak (Kréta) között? Mit jelent? Van kapcsolat a peleták és a filiszteusok között? Névromlásról van szó? Vagy van arra lehetőségünk, hogy összekapcsoljuk a  peleták nevét görög csapatokkal, egy bizonyos típusú, a régi és klasszikus idők görög katonáinak nevével?

Mindez az asztalon van, itt most ne térjünk ki részletekre, de egy dolog biztos: az a gondolat, hogy Dávid királynak elit csapatai lettek volna, bizonyos külföldiek, zsoldosok, akik neki szolgálnak, egy 7. századi helyzetet tükrözi vissza, a bibliai szerzők Dávid király idejére vetítik vissza. És újra emlékeznünk kell és emlékeztetnünk kell hallgatóinkat arra, hogy a 7. század végén voltak görög zsoldosok a régióban. A bibliai szerzők ismerhették és láthatták őket. Még talán Júdában is voltak.

Tehát, ha „Kaftór”-ról beszélünk, Kréta. Ezt a próféták a filiszteusok egyik származási pontjáként idézik.

Igen, ez szintén problémás, és az oda-vissza helyzetről árulkodik. Azt is mondtuk a keretákról és a peletákról, hogy ők visszavetítések lehetnek. Elképzelhető, hogy itt is egy retrojekcióval van dolgunk: a vaskor egy késői helyzetének múltba történő visszavetítésével. Miért is mondom ezt? Mert a Biblia azt mondja, hogy a filiszteusok Kaftórból jöttek, és Kaftór a Krétára utaló Kefteu szó miatt Krétához kapcsolódik, rendben? Kaftór tehát Kréta.

„Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait.” (Jer 47,4)

A Biblia szerint Krétáról, Kaftórból jöttek a legelején. Az i.e. 12. és 11. század korai filiszteusainak társítása Krétával azonban nagyon problematikus. Lehetséges összekapcsolni őket Anatólia déli partjaival, Ciprussal, még a görög kontinenssel is, de anyagi kultúra szempontjából nem annyira Krétával. Mégis nagyon valószínű, hogy krétai zsoldosok voltak a többi zsoldos között, Kis-Ázsia nyugati zsoldosai között. Tudjuk például, hogy a hellenisztikus időszakban a krétai zsoldosoknál ez a jelenség volt. Tehát krétai zsoldosok lehettek, akik ismét az egyiptomiak vagy Júda szolgálatában álltak a déli parti síkságon az i.e. 7. században. És valóban, a klasszikus görög irodalomban számos utalás található arra, hogy Askelón és Gáza, a filiszteusok két városa összekapcsolódik Krétával, a krétai kultúrával, valamint Kis-Ázsiával. Ha úgy tetszik, akkor, hogy úgy mondjam, a kör bezárult.

Rendben. Görög zsoldosok, Júda... Az egyik leghíresebb cikkedben pontosan úgy értekeztél a híres filiszteus Góliáttól és Dávid királlyal való kapcsolatától, ahogyan a filiszteusokat most leírtad. Bemutatnád ezt részletesen?

Valóban, mert Dávid és Góliát viadalának története rendkívül érdekes. Korai emlékeket őriz. Van egy másik emlék Sámuel könyvében egy másik személyről, aki megölte Góliátot, de nem Dávid király, nem is az ő egyik hőse. Tehát ez a másik hagyomány a Bibliában lehetett az eredeti. És akkor van egy történetünk Dávidról, amelyet belefoglaltak ebbe a történetbe, és amelynek valamilyen jelentéssel kell bírnia az olvasók számára. El kell mélyednünk részletben, mert benne görög környezettel, görög légkörrel találkozunk. Miért is mondom ezt? A történet két nyilvánvalóan legfontosabb jellemzője közül az egyik Góliát páncéljának leírása. Góliát egy nehézfegyverzetű katona, aki ott áll a mezőn és kihívást jelent Dávidnak, Izrael seregeinek és Izrael Istenének. A második dolog pedig maga a viadal, a két harcos közötti küzdelem, amely eldönti a nagy seregek csatájának sorsát. Az első időkben végtelen sok próbálkozás volt arra nézve, hogy párhuzamot találjanak Góliát páncéljával mondjuk a mükéné kori Görögországban, az i.e. 12. századi Göröghonban. Van is egy híres váza, amelyet Mükénében találtak és mükénéi harcosokat ábrázol: Harcosok vázájának hívják.

És akkor a kutatók azt mondták: Nos, mondhatni, itt van egy „leírás” a vázafestészetben, egy kép azokról a harcosokról, akik összehasonlíthatók a bibliai történet páncélos Góliátjával. De ez nem működik. A páncélzat ugyanis nem egyezik. A mükénéi vázán a harcosokat bőrpáncélok védik, nem pedig fémvértek, mint a bibliai történetben. Ez csak az egyik ok. Összességében, ha megvizsgáljuk a Biblia rendkívül részletes leírását Góliát fegyverzetéről, a megértésünk egyetlen módja ismét az, hogy a szöveg egy görög hoplitát (hoplitészt) ábrázol.

Mi az a hoplita?

Egy nehézfegyverzetű gyalogos katona. Az i.e. 7. és 6. század későbbi görög nehézfegyverzetű katonája, később, természetesen természetesen az 5. századé is. Ha ezután megnézzük a korabeli görög kerámiákat, vázafestményeket, akkor némelyikük valóban görög hoplitákat ábrázol, és ők úgy néznek ki, mint a Góliát fegyverzetének leírása a Bibliában.

Tehát a színpadi beállítás ismét késői. És nyilvánvalóan mindig, amikor elolvastam a Bibliában ezt a leírást, azt mondtam magamnak, hogy a szerző bizonyára egy görög hoplitát látott maga előtt. Mert olyan részletekben írja le Góliátot görög hoplitaként, hogy bizonyára látott ilyet. Ez az egyik dolog. A második dolog, nem kevésbé fontos, a műfaj, a párviadal műfaja. Mármint ez emlékeztet bennünket a homéroszi történetekre, különösen természetesen az Iliászra. Az Iliászban megtalálható a párviadal jelensége. Hadd említsem meg az egyiket, például Párisz és Menelaosz küzdelmét. De nemcsak a párbaj jelensége, hanem annak részletei is. Mi a párviadal a homéroszi nyelvezetben? A homéroszi nyelvezetben és a Bibliában is ugyanaz a minta. A két sereg egymással szemben áll. Két katona lép ki. A szöveg részletesen mutatja be őket. Aztán beszédet mondanak, majd harcolnak egymással, és az egyik felül kerekedik. Ez dönti el a csata sorsát. Tehát az események egész sorozata hasonló a homéroszi leírásokban és a Bibliában. Tehát itt van ez  görög környezet Dávid és Góliát történetében is. Ismét azt akarom mondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy nincs korai emlék. Azt gondolom, hogy talán még a kezdő mondat (1Sám 17,1b), amely leírja az Elah völgyet, hogy

összegyűltek a júdabeli Szókónál, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között,

valószínűleg egyfajta korai emlék, amely a korai Dávid-ciklusból származik. De a történet magva késői, és különböző (irodalmi) rétegek vannak benne, mert Dávid és Góliát történetében van még egy későbbi réteg is.

Dávid és Góliát története tehát nyilvánvalóan arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk egy másik történetet. Mit jelent ez a szerzők számára?

Jó kérdés. Nagy híve vagyok annak, hogy minden mondatban van jelentés. E történetek szerzői, a deuteronomista szerzők annyira okosak és kifinomultak voltak, és előre megtervezték, hogyan mozdíthatnák előre ideológiájukat és teológiájukat, hogy semmit sem mondanak csak úgy véletlenül. Tehát úgy gondolom, hogy van értelme. Véleményem szerint a következőről van szó, itt természetesen mindenképpen spekulációkba bocsátkozunk. Az eszemfuttatásom a következő: két ébredési ideológia összeütközésének helyzetében vagyunk: egyrészt Júda, a nagy, legendás egyesült monarchia visszaállításának álmaival Jozija király idejében, akit a bibliai szöveg új Dávidként ír le, másrészt Egyiptom I. Pszammetik és különösen is II. Nékó fáraó idejében, amely szeretné újjáéleszteni az egyiptomi birodalmat Levantéban. És a kettő éppen összeütközni készül. És Júda népe tudja ezt. A következő kérdést kell tehát feltennem: A szerző megpróbálja elmondani Júda népének, hogy figyeljetek, helyzet van. A Góliát, mint görög katona, a legfőbb elit erők, a Levantében állomásozó egyiptomi erők szimbóluma. Dávid pedig, aki jön és megöli Góliátot, nem egyenlő vele, mindenféle páncélzat nélkül. A gyenge Dávidnak az erős Góliát elleni története arra szolgál, hogy mi fog történni, hogy Júda győzedelmeskedni fog, sőt annak emléke vagy visszagondolása annak, hogy ez már egyszer megtörtént. Hiszen Izrael Istenének ereje miatt a gyenge héberek, vagy a gyenge izraeliták, vagy a gyenge júdaiak képesek lesznek győzedelmeskedni a hatalmas fáraóval szemben.

Megvizsgáltuk a filiszteusok korai történetét és régészetét, és amit ma eddig feltártunk, az valóban a filiszteusok történetének egy nagyon késői részét tárgyalja. Tartalmaz-e a bibliai szöveg bármilyen más információt a kettő közötti időszakról? Egy újabb rés, ha tetszik.

Feltételezem, hogy a válasz pozitív, és két különböző tételből, úgymond tényezőből vagy szempontból áll. Az első a filiszteus Gát emléke Dávid korai ciklusában, ezt már korábban említettük. Ennek az irodalmi ciklusnak ismernie kellett a Gát lerombolása előtti valóságot az i.e. 9. században, az i.e. 830 előtti valóságot. De van egy másik szöveg a Bibliában, amely számomra nagyon fontos, a közelmúltban Kiriath-Jearimnél végzett feltárásaim miatt, ez pedig a frigyládáról szóló elbeszélés Sámuel első könyvében. A bárka utazásának története, amikor Silóból, a központi felföldek északi részéről a filiszteusok elrabolják az Eben-Háézeri csatában.

A frigyláda a filiszteusok fogságában. Dura-Európoszi zsinagóga freskóciklusa a 3. századból.

Elvitték a firgyszekrény és Asdódba viszik, majd Asdódban mindenféle katasztrófák történnek miatta. A filiszteusok megpróbálnak megszabadulni frigyládától, és elküldik Bét-Semesbe (1Sám 4–5). Említenek még két másik filiszteus várost is, de úgy gondolom, hogy ezek később kiegészítések. Elküldik a frigyládát Bét-Semesbe, majd Kirjat-Jearimba, ahol a frigyszekrény templomában helyezik el. Ennek az északról érkező történetnek számos, régészeti, történelmi jelentése van, hogy azt feltételezzük: a történet először az i.e. 8. század első felében keletkezett Izraelben, II. Jeroboám, Izrael királyának napjaiban.

Miért mondom ezt? Kiriath-Jearim jelentősége miatt.

Kiriath-Jearim egy elhagyott hely volt, egyáltalán nem volt fontos addig, amit nem építenek ott egy emelvényt, egy csúcskomplexumot valószínűleg a templom számára, az i.e. 8. század első felében, abban a korai szakaszban, amelyet vaskor második „b” szakaszának hívunk (vaskor IIb). Ehhez nagyon jól illik Asdód, mint a legfontosabb filiszteus város említése. Amit néhány perccel ezelőtt elmondtunk Asdódról. Asdód főleg a 8. század legfontosabb filiszteus városa volt. Tehát mindez a 8. századra összpontosul, talán még a Bét-Semesre való hivatkozás is. Vagyis a frigyládáról szóló elbeszélés, mindaz, amit korábban leírtunk a 7. századi írásokról Jozija király idejében, a júdai deuteronomisztikus történetírótól származik. Az elbeszélés egészen sajátos hagyománya pedig beépül a deuteronomisztikus történetírásba, gyökerei azonban korábbi időkbe nyúlnak vissza, az i.e. 8. század első felére, ha jól értelmezem.

Foglaljuk össze, hogy mit tudunk! Beszéltünk az i.e. 7. századi Júdáról, a deuteronomisztikus történetírás kompozíciójáról, az egyiptomi birodalom megérkezéséről vagy inkább újjáéledéséről a 26. dinasztia alatt, és annak Filisztea fölötti ellenőrzéséről. És hogy a filiszteusok történetének többsége, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk – például Dávid és Góliát története –, valóban beleillik ebbe az összefüggésbe, amikor Júdát Egyiptom fenyegette. A Júda és Egyiptom közötti konfliktus azonban nem igazán foglalkozik közvetlenül a filiszteus kérdéssel. Hogyan köthetjük vissza mindezt a filiszteusokhoz? Góliát miért filiszteus? Miért nem csak görög zsoldos fickó?

Feltételezésem szerint a válasz a következő: meg kell vizsgálnunk a júdabeli szerzőket, hogyan is értik azt, hogy a filiszteus városok együttműködnek az egyiptomiakkal, Egyiptom 26. dinasztiájával. Ne felejtsük el, hogy az egyiptomi erők a Filisztea déli parti síkságán állomásoztak a filiszteusok földjén. A filiszteusok tisztában vannak azzal is, hogy görög zsoldosok elit csapatként szolgálnak az egyiptomi hadseregben. Ők szimbolizálják, ha tetszik, Egyiptom akkori hatalmát, mert ők az egyiptomi hadsereg legveszélyesebb katonái. De ez még nem minden. Úgy gondolom, hogy a júdabeli szerzők tisztában vannak a görög zsoldosok és a filiszteusok görög származása közötti kapcsolattal is. És akkor felmerül a kérdés: Hogyan? A válasznak Filiszteából kell jönnie, nem a júdabeli szerzők fejéből. Több szerző és kutató felvetette, hogy volt valamiféle ébredés, újjáeledő görög érzelem Filiszteában az i.e. 7. században, amikor a görög hopliták, görög zsoldosok megérkeztek. Úgy gondolom, hogy mindezt egyfajta „csomagként” kell értenünk. Igen, volt konfrontáció Júda és Egyiptom között. A konfrontáció szimbóluma azonban a Filiszteában lévő görög zsoldosok voltak, vagyis a filisztai egyiptomi hadseregben. És van egyfajta megértése annak a kapcsolatnak, amely a görög zsoldosok és a filiszteusok nagyon távoli, korai, az égei-tengeri világból származó története között fennáll.

Ebben a megvilágításban még érdekesebb a filiszteusok jellege, mert lényegében olyan embereket kell elképzelnünk, akik az égei-tengeri világból érkeztek az i.e. 12–11. században, idővel pedig letelepedtek a délnyugati parti síkságon. Régészeti szempontból láthatjuk, hogy egyedülálló anyagi kultúrájuk van, de az idő múlásával egyre jobban asszimilálódnak.

Igen.

És tudjuk, hogy idővel a helyi nyelvet kezdik használni.

Így van.

Látjuk azonban, hogy neveikben – mint a Góliát és más filiszteus nevekben – valamilyen módon megtartják görög eredetüket.

Itt van például Ákis (אכיש), Gát királyának a neve.

Így van.

Az i.e. 7. századi Ekron-feliratban és a Bibliában is szerepel. Az Ákis annyit jelent, mint „Ikauszu”, egy görög név.

Királyi dedikációs felirat a filiszteus Ekron városából. Kiállítva a jeruzsálemi Izraeli Múzeumban.

Így van. Öt évszázad után visszatérnek gyökereikhez.

Ez érzés.

Akkor érzéseikben.

Igen, így gondolom.

Nagyszerű. Rendben, Israel, nagyon köszönöm, találkozunk legközelebb.

Igen, örömmel térek vissza.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

A képek forrása:

Brock University; Etsy; Pinterest; The Jerusalem Post; Wikipedia.

A korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok