#BibliaKultúra

Szöveg mögött - Kövek alatt

Egy egységes királyság?
Beszélgetés Israel Finkelsteinnel – 9. rész

2859039676.jpg

Tel ‘Eton a hebroni hegyekben

Dávid és Salamon király kiemelkedő alakjai a bibliai elbeszélésnek és a monoteista vallásoknak. A bibliai elbeszélés szerint Dávid és Salamon uralkodása idején Jeruzsálem egy olyan egységes királyság fővárosa volt, amely hatalmas területeket uralt, és diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn szomszédaival. Az elmúlt évtizedekben azonban kutatók és régészek kételkedni kezdtek ebben a narratívában. Az alábbi, új epizódban Matthew J. Adams és Israel Finkelstein nagy kérdéssel foglalkoznak: valóban fennállt-e egy egységes, Júdát és Izraelt összefogó királyság az i. e. 10. században, vagy helyesebb két, független héber királyságról beszélni? A beszélgetés során összehasonlítás kerül a bibliai elbeszélés a történelmi forrásokkal, a régészeti leletekkel, a szénizotópos kormeghatározás eredményeivel és az ókori Közel-Kelet nagy geopolitikai képével. A beszélgetéssorozat korábbi részeit megtalálja blogunkon.

Israel, köszöntelek ismét az Albright Intézetben. Beszélgettünk már a bronzkor végéről, az ókori Izrael felemelkedéséről, a filiszteusok letelepedéséről. Most pedig elérkeztünk az egységes monarchia kritikus pontjához: Dávid és Salamon időszakához. Természetesen Saul megelőzte mindkettőjüket. Ez az időszak a bibliai számítások szerint, régészeti szempontból az i.e. 10. századra tehető. Természetesen nagyon kényes témáról van szó: főleg Salamon, de bizonyos mértékig Dávid is érzékeny pont, hiszen mindkettejük fontos része a nyugati kultúrának. A középkori uralkodók Salamon történeteit állították példaként maguk elé. Salamon ma is fontos szerepet játszik a populáris kultúrában, még az iszlámban is: Salamon, Szulejmán, fontos iszlám próféta. Az a tény tehát, hogy ez ennyire fontos a világkultúrának, azt hiszem, megalapozza, hogy egy kicsit részletesebben vizsgáljuk meg, mint egyébként tennénk. Ebből fakadóan, úgy gondolom, hogy több epizódot is ennek a témának, az egységes monarchiának, különösen is az i.e. 10. századi régészetnek fogunk szentelni. De mit mondasz, miért nem kezdjük inkább Salamon bibliai ábrázolásával?

Jogos. A Biblia rendkívül egyértelmű képet ad az ókori Izrael történetéről. Ezt már többször szóba hoztuk beszélgetéseink során. Ahhoz tehát, hogy megértsük Dávid és az egységes monarchia felemelkedését, vissza kell térnünk a Bírák könyvéhez. A Bírák könyvében pedig látunk egy rendezetlen, kaotikus helyzetet a letelepedés után, az ókori Izrael felemelkedését követően. A könyv végén van egy vers, amely, ha úgy tetszik, bevezeti az egységes monarchiát. Az utolsó versben ez áll:

„Abban az időben nem volt király Izraelben”.

Eszerint van egy felhívás, hogy legyenek olyanok, mint mindenki más, és legyen királyuk. Sámuel könyve belekezd az ókori Izrael legelső királyának, Saul királynak a bemutatásába, majd ezt követően Dávid és Salamon bemutatásába. Aztán a Biblia természetesen leírja a Dávid és Salamon uralkodása alatti csodálatos jólétet. Dávid a hódító, aki területeket foglal el és kiterjeszti Izrael királyságának határait. Salamon pedig az építő és a kereskedő: ő az, aki – kulturálisan, gazdaságilag, az udvarában folyó írói tevékenység szempontjából – valóban eléri a jólét csúcsát. Aztán pedig van egy csavar a történetben, a Királyok első könyvének 11. fejezetében. Amikor azonban Salamon megöregszik, vétkezik, idegen nőket vesz feleségül, akik hitehagyásra bírják, és emiatt Izrael Istene úgy dönt, hogy a nagy, ragyogó egységes királyságot Izraelre és Júdára szakítja. Így ér véget a nagy, egységes monarchia az i.e. 10. században.

Az aranykor idején, különösen Salamon korában, milyen kiterjedésű ez a terület?

A Biblia távoli hódításokról beszél. Izrael királyságát a szöveg valamiféle mini birodalomként írja le az i.e. 10. században. A Bibliában azonban vannak más leírások is.

  1. Az egyik leírás, ha úgy tetszik, egy rendkívül hatalmas kisbirodalomról beszél, amely északon az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig húzódott délen.
  2. Egy másik szöveg pedig, amely véleményem szerint történelmileg sokkal érdekesebb, az egységes monarchia határairól beszél, amely Dántól Beér-Seváig húzódott: az egyik város északon, Dán, a másik pedig délen, Beér-Sevá.

danbeer.gif

A 10. század már többször szóba került. Hogyan ragadhatjuk meg ezt a bibliai szöveget, és megpróbáljuk abszolút dátumhoz kötni?

Ennek egyetlen módja, ha a későbbi uralkodókról szóló bibliai anyag szerint járunk el. Vagyis Izrael és Júda királyaira vonatkozó bibliai anyagot kell szemügyre vennünk. Az i.e. 9. század elejétől kezdve a bibliai szövegeket Biblián kívüli források támasztják alá. Hadd mondjak néhány példát.

  • Akháb izraeli király részt vesz a karkari csatában III. Szalmanasszár (III. Sulmánu-asarídu) ellen i. e. 853-ban, tehát pontosan tudjuk, hogy hol vagyunk.
  • Vagy a Mésa-sztélén található utalás Omrira, Izrael királyára, ami egy lépéssel visszavisz minket Akháb napjaitól a 9. század elejéig.

omri_melek_israel.gif

עמרי מלך ישראל‎ (‘mry mlk yšr’l) – Omri, Izrael királya, ahogy a Mésa-sztélé említi

Ha tehát követjük ezt a logikát Izrael és Júda királyainak a 9. századtól a két héber királyság kezdetéig, akkor, mondhatni, eljutunk az i.e. 10. század közepére, második felére. Ezzel pedig Dávid és Salamon korába kerülünk.

A Biblia belső kronológiája és a más módszerekkel datálható külső források a 9. század közepére vezetnek vissza.

Így van.

És onnantól kezdve a belső bibliai kronológiát használjuk, és továbbra is bízunk benne, és visszafelé számolunk a 10. századig, egészen Salamonig.

Így van. Igen. Van még azonban egy olyan értesülés, amely egy kicsit problematikus, de figyelembe kell vennünk a következő beszélgetéseink egyikén, ez pedig bibliai, a Királyok könyvében található bizonyíték I. Sesonk (Sisák/Sesák) fáraó Izrael földje elleni hadjáratáról (vö. 1Kir 14,25–26).

„Roboám királyságának ötödik évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen. Elvitte a kincseket az Úr templomából, s ugyanígy a királyi palota kincseit is elvitte, s egyáltalán, mindent elvitt.”

Mivel nem tudjuk pontosan Sesonk hadjáratának időpontját, és erre később térünk vissza. Azt hiszem, azt azonban tudjuk, hogy I. Seshonq uralkodása milyen határok között mozog, mondjuk grosso modo, i.e. 960 és 920 között. Ez tehát szintén a 10. századba helyez minket, a Salamont követő első júdai király kontextusába: Roboámra gondolok (más bibliafordításban: Rechabeám).

Tehát ez a nagyjából egy évszázadnyi rés van a szilárd kronológiánkban. Mielőtt a bibliai szöveghez fordulnánk ez felveti a kérdést: Történelmi mindez?

Véleményem szerint Dávid és Salamon alakja történelmi. Miért mondom ezt? Legfőképpen talán a belső bibliai logika miatt. Nem igazán látom a logikáját annak, hogy kiragadjuk őket az ókori Izrael történetéből, különösen azért nem, mert a Bibliában nagyon erős gyökerű hagyomány van, amely Dávidig és Salamonig, talán különösen is Dávidig nyúlik vissza. A második ok a Tel Dán-sztélé.

jrslm_300116_tel_dan_stele_01.jpg

A Tel-Dán sztélé, a fehér kiemelésben a „Dávid háza” szókapcsolat olvasható

25 évvel ezelőtt találtak egy feliratot Tel Dánban, Izrael északi részén, az északi királyság területén, Damaszkusz határán. Valójában egy olyan területen, amely a 9. században Damaszkusz és Izrael között vitatott volt. A feliratot Hazael damaszkuszi király helyezte el a 9. század második felében. Őt többször is említi a Biblia. A felirat Júda királyságát Dávid házaként említi, ami azt jelenti, hogy tud arról, hogy volt egy dinasztiaalapító. Ez a kor műfaja, megfelel annak, hogy az asszírok Izrael királyságát „Bit-Humri”-nak, Omri házának nevezik: Omrira mint az északi királyság első virágzó nagy dinasztiájának alapítójára utalva. Ugyanígy beszél a damaszkuszi Hazael is Júdáról, mint Dávid házáról. Dávid és Salamon történelmi személyek. 

Ám ennek a nagy, egységes monarchiának a leírása rendkívül problematikus, és a kutatás minden oldaláról jelentkeznek a nehézségek: az ókori Közel-Kelet, a Biblia és a régészet oldaláról.

Vegyük sorra egyenként az egységes monarchiával kapcsolatos problémákat. Kezdjük az ókori Közel-Kelettel. Miért nem illeszkedik a képbe?

Jól van, kezdjük az ókori Közel-Kelettel. Itt vissza kell térnünk az egyik szabályhoz, amit akkor mutattam be, amikor az első epizódunkban a Bibliáról és a régészetről általánosságban beszélgettünk. Ez a szabály pedig az volt, hogy ne ragadjuk ki Kánaán/ az ókori Izrael régészetét és történetét az ókori Közel-Kelet tágabb képéből.

Így van.

Ha pedig a tágabb képet nézzük és kinagyítjuk, akkor mit látunk? A nagy birodalmak időszakát látjuk, a bronzkor végén, az i.e. 12. század végén bekövetkezett összeomlást. Egyfajta kaotikus helyzet időszakában vagyunk, mondjuk az i.e. 11. században, különösen Levante déli részén. Ezután a területi királyságok felemelkedése következik. A területi királyságok Levantéban, Nyugat-Ázsiában a 10. század végétől kezdve dokumentáltak. Ez felveti a kérdést, hogy

elképzelhető-e egy nagy királyság Levante déli részén, a nagy kultúrák déli, távoli peremén, amelynek fővárosa Jeruzsálem volt, amely akkoriban nem tartozott a legfontosabb városok közé?

Rendben. És hogyan kerül konfliktusba az egységes monarchia története a bibliai dolgokkal?

A bibliai szöveggel kapcsolatban nem is egy, több probléma is van. Azt mondanám, hogy az első ismét az írásbeliség és a bibliai szövegek összeállításának kérdése. Amint azt már megvitattuk, és gondolom, később még visszatérünk rá, valóban nincs bizonyíték arra, hogy az ókori Közel-Keletnek ezen a részén a vaskorban, nagyjából i. e. 800 előtt, irodalmi szövegek alkotásának lehetősége fennállt volna. Ez felveti a kérdést, hogy a Jeruzsálemben élő bibliai szerzők alapvetően azok, akik a nagy, egységes monarchiát leírják – ők pedig az i.e. 7. század végén éltek Jeruzsálemben, nem korábban –, vajon honnan tudtak olyan eseményekről, amelyek állítólag az i.e. 10. században történtek? De nem csak ez, felmerül egy másik kérdés is, amely az első mellékterméke: Valóban olyan dolgok leírásával van dolgunk, amely a nyilvánosság emlékezetében élt, és az évszázadok során szóban adták tovább? Vagy arról van szó, hogy egy adott leírás a szerzők korabeli helyzetének visszavetítése az i.e. 10. századba?

Igen, ezt láttuk a filiszteusokról szóló videónkban.

Így van. Erre is visszatérünk még ma, amikor Megiddóról, a kapukról és más dolgokról beszélünk néhány perc múlva. Ez tehát a két bibliai probléma, nem beszélve egy harmadikról, amely, tudod, a későbbi szerzők ideológiájának és teológiájának hatása ennek a legendás királyságnak, a Dávid-dinasztia kezdetének leírására.

Továbbá nyilvánvaló, hogy Dávid és Salamon történeteinek van egy irodalmi rétegződése is.

Oh, igen. Minden bizonnyal. Van egy másik pont is, igazad van, a rétegződés. Mert még a bibliai szövegmagyarázatban járatlan ember számára is, azt hiszem, nem túl nehéz belátni, hogy a szöveg rétegekből áll. A szöveget tehát ugyanúgy kell megközelíteni, mint ahogyan egy régészeti lelőhelyet megközelítünk. Úgymond rétegről rétegre kell olvasni, és elég nyilvánvaló, hogy vannak olyan szövegek a nagy, egységes monarchia leírásában, amelyek talán egy kicsit visszavisznek minket a szerzők idejéből. Vannak azonban más szövegek, amelyek csak a szerzők kora valóságának hátterében olvashatók.

Ezzel eljutottunk a régészethez. Hogyan illeszkedik az egységes monarchia a több mint egy évszázados régészeti ásatásokhoz?

A régészet itt a legfontosabb és egyben, azt mondanám, hogy a legproblémásabb pont. Mert egy nagy, egységes monarchia gyönyörű épületekkel, kereskedelemmel, virágzó gazdasággal történő leírására valamilyen bizonyítékot kell találnunk a régészeti feljegyzésekben. Ezt látnunk kell. És valóban, a régészek már a kezdetektől fogva megértették, hogy amikor az ókori Izrael bibliai történetéhez közelítenek, van két olyan időszak, amelynek elméletileg könnyű lenne ellenőrizni a történetiségét. Az egyik Kánaán meghódítása – hiszen egy hódításnál olyan helyzetben vagyunk, hogy vagy találunk vagy nem találunk egy elpusztult várost az ásatásokon, egy pusztulási réteget. Az egységes monarchia esetében pedig tudósok, kutatók, régészek, keresték ezt a virágzó időszakot az i.e. 10. században. Nos, az első hely, ahonnan kiindulhatunk, hogy megpróbáljuk megtalálni, hogy úgy mondjam, az egységes monarchiát, természetesen Jeruzsálemben van.

A fővárosban.

A fővárosban. Jeruzsálem azonban kezdettől fogva nagy problémát jelentett. Először is, minden olyan kísérlet, hogy Jeruzsálemben az i.e. 10. századból származó jelentős maradványokat tárjanak fel, kudarcot vallott „Dávid városában”, amelyet Jeruzsálem ősi halmának helyének tartottak.

city_of_david.jpg

„Dávid városa” az a hegygerinc, amely a Templomhegytől délre húzódik. De nincs semmi jelentős az i.e. 10. századból. Akkor azán elő lehet hozakodni egy másik nézettel, miszerint Jeruzsálem halma a Templomhegyen volt, de így van egy újabb nehézség: nyilvánvaló modern okokból, politikai, vallási stb. okokból lehetetlen megfelelő régészeti vizsgálatot végezni a Templomhegyen.

Jeruzsálem elveszett ügynek tűnik. A kiterjedt régészet és a „Dávid városa” semmit sem tárt fel, nincs lehetőség a Templomhegy feltárására. Vannak azért más helyek, ahol kereshetjük az egységes monarchiát?

Így van. A tudósok viszonylag korán, más helyeken kezdtek kutatni. A kutatás középpontjában pedig Megiddó állt. A 20. század legelejétől kezdve Megiddó – ahol mindkettőnk már hosszú ideje végez ásatásokat – lett a laboratórium. Az a hely, ahol a kutatók a nagy, egységes monarchia bizonyítékait keresték.

_optimized.jpg

Miért éppen Megiddó?

Azért, mert Megiddó már korábban is fontos hely volt. Azért, mert Megiddó egy északra vezető főútvonalon fekszik. Azért, mert Megiddó a Jezréel-völgyben, az ókori Izrael kenyérkosarában található; és azért, mert Megiddót kifejezetten Salamon király egyik tevékenységi helyeként említi a Királyok első könyvének egyik híres verse.

A megiddói ásatások a 20. század legeleje óta folynak. Az egységes monarchiából előkerült-e valami ez idő alatt?

Úgy gondolom, hogy Salamon király keresésének három fázisa van Megiddónál. Az első fázis a Chicagói Egyetem Keleti Intézetének ásatásai. Az ásatásaik kezdetéről beszélek az 1920-as években, amikor Megiddo felszínéhez közel több oszlopos épületegyüttest tártak fel, amelyeket ősi istállóként értelmeztek. És mi alapján hozták létre a kapcsolatot ezen épületek és Salamon király között? A bibliai szöveg két különböző forrása szerint. Az egyik arról szól, hogy Salamon királynak szekérvárosai és lóvárosai voltak; a másik pedig Salamon király tevékenységéről Megiddónál. Sehol sem áll, hogy ezek az istállók Megiddónál voltak, ezt az összefüggést a Chicagói Egyetem ásatói vetették fel. De ez volt a nagy, az első megoldás Salamon királyra vonatkozóan Megiddónál. Egy idő után világossá vált, hogy ez nem jó megoldás, főleg kronológiai szempontból.

Ugyanis a megiddói ásatások folytatásával, előttünk is teljesen világossá vált, hogy a megiddói istállókat a 10. századnál későbbre, valószínűleg az i.e. 8. századra kell helyezni, ami azt jelenti, hogy azok az utolsó izraelita városhoz tartoztak Megiddónál, mielőtt Izrael az asszírok a 8. században el nem foglalták a várost. Tehát az épületeket nem lehet ezeket Salamon királyhoz kötni.

De van egy másik réteg is, amely az istállók előtti, és amely szintén jelentős építészeti elemeket tartalmaz.

Valóban. A második megoldás Salamonra vonatkozóan Megiddónál az 1950-es évek végén született meg, amikor Yigael Yadin, az ismert és híres izraeli régész ásatásokat végzett az északi Hacórban. Miért pont Hacór? Mi a kapcsolat Hacór és Megiddó között? Mert Hacórt és Megiddót a Bibliában egy időben említi egy vers Salamon király építkezési tevékenységről. Yadin ásott Hacórban, és megtalálta azt a kaput, amely hasonló volt ahhoz a kapuhoz, amelyet előtte a Chicagói Egyetem ásott ki Megiddóban.

kepkivagas_4.PNG

Városkapu Hacórban

Így aztán megnézte a könyveket, és úgymond felfedezett egy másik ilyen, hasonló kaput Gézer városánál, ami délebbre van, Júda határán, Izrael és Júda között. És megteremtette az összefüggést. Azt mondta:

„Nos, nézd, itt van a három fő közigazgatási város, amelyet Salamon király kapcsán említ a Királyok első könyvének 9. fejezetének 15. versében, amikor Hácórról, Megiddóról és Gézerről beszél, és a három városban hasonló kapuk vannak”.

Tehát azzal az ötlettel állt elő, hogy Jeruzsálemben volt ez a bonyolult közigazgatás, és Salamon király építészei terveket küldtek vidékre; és vidéken a helyi emberek hasonló kapukat építettek. Ez volt tehát az a megoldás, amely viszonylag sok éven át volt napirenden úgy az 1950-es évek vége és az 1990-es évek közepe között. A kapuk elméletével több probléma is van. Először is, rétegtani és kronológiai szempontból is teljesen világos, különösen ma már, hamarosan rátérünk erre, hogy a kapuk kapcsán nem a 10. századról beszélünk. A kapuk nem lehetnek korábbiak a 9. századnál. Némelyikük 8. századi. Ilyen kapukat találtak, a jadini ásatásoknál később, más helyeken is Levante déli részén, némelyik az egységes monarchia határain kívül, még a bibliai leírás szerint is. Továbbá ott van a bibliai vers kérdése is:

Vajon olyan bibliai verssel van-e itt dolgunk, amely ténylegesen a 10. század emlékét őrzi, vagy a szöveg szerzője visszavetített egy korabeli vagy a korához közeli helyzetet a 10. századba, a nagy király uralkodásának, a dávidi dinasztia korai időszakára?

Yadin azt a bibiliai verset használta az Királyok első könyvéből, amely megemlíti Megiddót, Hácórt és Gézert, mint Salamon által épített helyeket. Van olyan időpont, amikor ez a három hely együtt szerepel?

Kiváló kérdés. Úgy gondolom, hogy a három hely együttes történelmi valóságában Izrael északi királyságának idején létezett. Ez a három hely köztudottan az északi királyság fontos közigazgatási központja volt: Hácór a Jordán északi völgyében, Megiddó a Jezréel-völgyben és Gézer délen, a Júda határán. A történelmi valóságot tehát valahol ott kell keresni az i.e. 9. vagy 8. században.

Még Hacór is csak valamivel később került az északi királysághoz, mint a másik kettő.

Az Omri-dinasztia idejétől kezdve.

Yadinnak volt egy másik elképzelése is a megiddói palotákról és azok kapcsolatáról a kapuval, Salamonnal és a 10. századdal.

Igen, és a paloták a kapuknál is sokkal fontosabbak lettek a nagy, egységes monarchia rekonstrukciójában – legalábbis Yadin számára,. Yadin az 1960-as években és a ’70-es évek elején végzett ásatásokat Megiddónál, és egy rendkívül impozáns épület maradványait találta meg. A nagy épületet egy jól megmunkált, gyönyörű tömbökből épült palotaként jellemezte. Ezt a palotát, és egy másikat, amely ugyanahhoz a réteghez tartozik Megiddónál, Yadin a 10. századhoz tartozónak értelmezte, és ténylegesen a nagy, egységes monarchia jelképévé váltak. Viszont kezdettől fogva voltak problémák. Az első, hogy az egyik palotán a szépen kivágott tömbökön kőművesnyomokat találtak, és hasonló kőművesnyomokra bukkantak Samáriában, az északi királyság fővárosában, amelyet állítólag Omri király épített az i.e. 9. században, míg Salamon a 10. században élt. Szóval mivel is állunk szemben? Két, hasonló kőműves jelekkel ellátott épületről, nem helyszínekről és nem rétegekről, hanem épületekről van szó, amelyet Izrael földjén találtak. Itt csak két lehetőség van:

  • vagy kitoljuk Samáriát az i.e. 10. századba,
  • vagy kitoljuk a megiddói palotát a 9. századba, hogy egyazon időszakba kerüljenek.

Nem sokkal később ásatásokat végeztek Jezréelben, Megiddótól nem olyan messze, keletre. Ez egy olyan időszak volt, amikor már nagyon jól kontrollált kerámiatipológiával folytak az ásatások, egyszerűen azért, mondjuk így, az 1990-es években már többet tudtuk. És amikor Jezréelben folytak az ásatások, körülbelül 20-25 kilométerre Megiddótól, világossá vált, hogy a jezréeli kerámia összetétele hasonló volt a paloták rétegében a megiddói kerámiák összetételhez. Jezréelt azonban több okból is a 9. századra, Megiddót pedig a 10. századra datálták. Tehát újra felmerül a kérdés:

Hogyan magyarázzuk ezt?

Vagy fel kell húzni Jezréelt a 10. századba, vagy le kell tolni Megiddót a 9. századba. Ez a két lehetőség.

Ebben az értelemben Samária és Jezréel kiegészítik egymást, mivel mindkettőről – még bibliai szempontból is – azt állítják, hogy az Omri-dinasztia építette, alapította. Tehát, ahogy mondod, itt van ez az időbeli eltolás vagy felhúzás, hogy a paloták az Omri-dinasztiáig nyúlnak vissza, vagy ez az. általuk alapított két város visszakerül Salamonhoz. Vannak más dolgok is, amelyeket Izraelen kívülről is be tudunk vonni a kérdés tárgyalásába?

Igen, ahhoz tehát, hogy eldöntsük, hogy az időskíkon melyik irányba mozdítsuk, rá kell nagyítanunk, és egy kicsit tágabb nézőpontból kell szemlélnünk. Itt több pont is van. Az első: ha valóban Yadin elképzelését folytatjuk, hogy a paloták a 10. századhoz tartoztak, akkor valójában egy nagyon problematikus helyzetbe kerülünk, mert Megiddónál és más helyeken nincs rétege a 9. századi nagy Omri-dinasztiának, egy olyan dinasztiának, amely valóban virágzott a Biblián kívüli szövegek szerint is. Továbbá az, hogy a két megiddói palotát a 10. századra helyezzük, a hozzájuk tartozó anyagi kultúrával, kerámiával és hasonlókkal együtt, komoly problémát okoz a régió kronológiájának összehangolásában a nyugati Ciprus és Görögország, valamint az északon fekvő Szíriával szemben. De nem csak ezt, szem előtt kell tartanunk a Jeruzsálemmel és Júda felföldjeivel kapcsolatos problémát is. Ez azt jelenti, hogy Jeruzsálemben nincs bizonyíték az i.e. 10. századi felvirágzásra.

Hogy lehet, hogy vidéken vannak paloták, a fővárosban pedig semmi?

A jeruzsálemi vidék, a Jeruzsálemtől délre fekvő felföldek nagyon gyéren lakottak a 10. században. Így felvetődik egy másik kérdés, hogy a nagy, egységes monarchia számára a hódításokhoz és az építkezésekhez szükséges munkaerő mennyire volt elegendő.

Te már több mint 25 évvel ezelőtt foglalkoztál ezekkel a kronológiai problémákkal a mára elhíresült javaslod, az ún. rövid/alacsony kronológia (Low Chronology) kapcsán. Mesélj, kérlek erről.

Ez akkor történt, amikor elkezdtem készülni a megiddói expedícióra. Azokra az ásatásokra, amelyeket ketten vezetünk most Megiddónál. Észrevettem ezeket a problémákat, amelyeket néhány perccel ezelőtt felsoroltam, és azt feltettem magamnak a kérdést: hogyan oldjam meg ezeket? És arra a következtetésre jutottam, hogy ha a két megiddói palotát a 10. századtól a 9. századre áthelyezzük – a rétegtani, kerámiatipológiai, kronológiai és egyéb következményekkel együtt –, akkor mindezeket a nehézségeket meg tudjuk oldani. Persze, egyet leszámítva, elveszítjük a nagy, egységes monarchiát, mert ha a két palotát kivesszük a képből, akkor a nagy, egységes királyság régészeti bizonyítékok nélkül marad a terepen. Mit tegyünk tehát? Ezt írásban is megfogalmaztam, és felvetettem az 1990-es évek közepén. Elég naiv voltam ahhoz, hogy azt gondoljam, tudod, az emberek azt mondják majd: „Nos, ez logikus, gondolkodjunk el rajta!”. Hatalmas felháborodás tört ki, és egy nagy vita kerekedett az i.e. 10. századról, a kronológiáról, az alacsony kronológiáról, az egységes monarchiáról. Az egész nagy port kavart Izraelben, a világban. Emlékszem, hogy az Egységes Államokban konferenciákon beszéltek a kérdésről. Egy idő után kifogytunk az érvekből. Ki kellett találnunk valamilyen más megoldást, hogyan oldjuk meg ezt a vitát a két tábor között. Nagyjából 20 évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottunk, hogy szénizotópos kormeghatározáshoz kell fordulnunk. Ez azt jelenti, hogy le kell választani a vitát a bibliai versek értelmezésétől. Mert a szénizotópos kormeghatározást nem befolyásolja a Biblia. A szénizotóp szerves anyagról szól, amelyet laboratóriumban vizsgálnak, és felezési idejű kronológiát ad. Ha jól csinálják, vagyis jó mintákat jó kontextusból vesznek, és megfelelően értelmezik, akkor mindössze 30 év bizonytalanságot eredményezhet. Ez azt jelenti, hogy 3000 évre visszamenőleg 30 év bizonytalansággal beszélünk, ami elképesztő eredmény.

Így van.

És a szénizotópos kormeghatározási eredmények, amelyek mintegy 15-20 évvel ezelőtt kezdtek összegyűlni, nagyon világosan megmutatták, hogy a megiddói paloták rétege és a Salamon királyhoz köthető korabeli rétegek teljes horizontja valójában az i.e. 9. századra datálható. Ez volt tulajdonképpen a végső csapás a nagy, egységes monarchia elméletére a régészet szempontjából.

Egyszerűen nem maradt bizonyítékunk erre a nagy, egységes királyságra, sem Jeruzsálemben, sem az ókori Izrael vidéki központjaiban – Megiddóban, Hácórban és más helyszíneken.

Te az egységes monarchiára mért végső csapásról beszélsz, mégis jelentős ellenállás volt ezzel kapcsolatban, és az évek során sokan beszéltek az alacsony kronológiára mért végső csapásról.

Látod, milyen naiv vagyok. Ez az egyetlen dolog, amit itt elmondhatunk. Természetesen voltak reakciók, és az elmúlt néhány évben több helyszín is említésre került, amelyek bizonyítékot szolgáltattak az alacsony kronológia ellen, azon elképzelés ellen, amely ellentmond a nagy, egységes monarchia történetiségének, de nem mond ellent a királyok történetiségének, ellentmond a birodalom 10. századi történetiségének az i.e. 10. században. Több is volt belőlük. Az első az az állítás volt, hogy Jeruzsálemben, a „Dávid városában” találtak egy Dávid királyhoz köthető palotát. Egy ilyen helyzetben azonban meg kell nézni a régészet apró részleteit, azokat a dolgokat, amelyek nem olyan vonzóak első pillantásra – a kerámiaegyütteseket, a radiokarbon vizsgálatokat, a stílusokat, a rétegződést, a falak kapcsolatát, az építészetet és így tovább. A jeruzsálemi épületről két dolgot tudok mondani.

  • Először is, véleményem szerint nem egyetlen épülettel van dolgunk.
  • Másodszor pedig, figyelembe véve az épülettel kapcsolatban talált kerámiát és a hasonló rétegek szénizotópos vizsgálatát, hasonló kerámiaegyütteseket más helyszíneken, az épület nem datálható az i.e. 9. századnál korábbra. Vagyis ismét csak nem a 10. században, Dávid király idejében járunk.

sss_lss.jpg

A rekonstrukciós ábrán az i. e. 10. századi nagy kőépítmény („Dávid palotája”) kék színnel van jelölve: összekapcsolódik a sárga színű lépcsős kőépítménnyel, amely egyben támasztékul szolgál.

Azt hiszem, egy palotának elég nyilvánvalónak kellene lennie, főleg azért, mert olyan gyorsan rátértünk a megiddói palotákra, hogy azok Salamon korabeliek. Mi az az építmény Jeruzsálemben?

Véleményem szerint a jeruzsálemi építményt Jeruzsálemnek a Templomhegyről a forrás irányába történő terjeszkedéséhez kell kötni, amely értelmezésem szerint a halom eredeti helyétől kissé távolabb van. Ezzel úgy értelmezem ezt az építményt, mint valamiféle erődítményt, amely a vizet védi. Az i.e. 9. században épült, amikor a város terjeszkedett.

qeiyafa_city_wall1.jpg

Khirbet Qeiyafa a bibliai „egységes királyság” létének tanúja?

Khirbet Qeiyafa helyszíne, amelyet csak a közelmúltban tártak fel és publikálták az eredményeket, szintén fontos szerepet játszott ebben a vitában.

Igen, természetesen. A helyszínről mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy fontos, rendkívül érdekes helyszín az i.e. 10. század helyzetének megértéséhez. Mivel a lelőhely erődített, amely viszonylag egyedülálló a 10. században, továbbá a kronológia megbízható, mert a helyszínt szénizotópos minták segítségével datálták. A lelőhelyet egy Dávid király idejéből származó erődítmény példájaként értelmezték, amely Júda közigazgatási hatalmát mutatja már Dávid korában, az i.e. 10. században. Néhány lelet pedig még a 10. századi szövegalkotás képességéről is tanúskodik. Itt látjuk hát a távolságot az első, a lelőhelyre vonatkozó lényeges bizonyíték (datálás) és az értelmezés között. A következő kérdésnek ugyanis annak kellene lennie, hogy területileg hová tartozik a lelőhely? Itt több lehetőség is van.

  1. Az első valóban az, hogy Júdához tartozik. Ez egy életképes lehetőség, de vannak más lehetőségek is.
  2. Tekinthetjük ezt a helyet a kánaánita élet valamiféle maradványának Sefélán, az alföldön, amely az i.e. 10. században is folytatódott, és ezt a jelenséget más dél-levantei helyekről is ismerjük.
  3. Van egy további lehetőség is, amely nem kevésbé életképes és működőképes, hogy úgy mondjam, ez pedig az, hogy hogy Khirbet Qeiyafa egy északi területi formációhoz kapcsolódik. Vagyis egy izraelita (nem pedig júdai) területi képződményhez kapcsolódik az i.e. 10. században.

Gondolom, hogy erre a következő beszélgetéseink egyikén még kitérünk. Tehát Khirbet Qeiyafa sem tudja megfordítani a képet.

qeiyafa-western-gate1_cr.jpg

Khirbet Qeiyafa nyugati kapuja

Van egy másik bizonyíték is, ami nemrég került az asztalra, és ez Júda lehetséges részvétele Salamon idejében a réztermelésben a messzi délen, az Arava völgyében, az Akabai-öböl közelében, annak fejénél és a Holt-tengertől délre. Azok a feltárt lelőhelyek, ahol ezeket a bizonyítékokat letették az asztalra, rendkívül fontosak a Levante történelmének megértéséhez, sőt, azon túl is, a réztermelés miatt. Ebben az esetben azonban semmiféle módon nem lehet összekapcsolni azokat Júdával, Salamon királlyal vagy bármely jeruzsálemi uralkodóval. Van egy végső pont, amit szeretnék hangsúlyozni, ha már ezekről a próbálkozásokról beszélek, amelyek azt akarják bizonyítani, hogy az alacsony kronológia téves. Ez pedig az a véleményem szerint naiv elképzelés, hogy egyetlen csapással le lehet rombolni az egész szerkezetet, mindazt, amit ma tudunk a bibliai exegézisről, az i.e. 10. századhoz kapcsolódó régészetről, a szénizotópos vizsgálatokról és hasonlókról. Egyetlen csapás, és minden visszatérhet a „normális kerékvágásba” a nagy Salamon királlyal együtt, aki az i.e. e. 10. században uralkodott.

Ez azért egy kicsit naiv elképzelés.

Az egységes monarchia számos aspektusát érintettük, a szöveges forrásokat, a régészetet, az ókori Közel-Kelet átfogó képét. Hogyan tudnád mindezt egy narratívába...

összefoglalni.

Összefoglalni.

Összegzés. Az összefoglaló a következőképpen hangzik. Dávid és Salamon történelmi személyek. Tényleg az i.e. 10. században uralkodtak. Kis területet uraltak a déli felföldeken, az akkori kis, viszonylag szerény Jeruzsálemből. Ez azt jelenti, hogy itt egy tipikus longue durée, hosszú időtartamú helyzettel állunk szemben. Vagyis a 10. században folytatódotott az a helyzet, amit az előző évszázadokról tudunk – ha úgy tetszik, egészen az i.e. 14. századi Amarna-korszakig visszamenőleg. Jeruzsálem még mindig szerény területi képződmény a déli felföldön, továbbra is kicsi és a felföldre korlátozódik, még nem terjeszkedett ki az alföldekre. Az ókori Izrael igazi nagy dinasztiája, rendkívül erős régészeti bizonyítékokkal a 9. századi Omri-dinasztia. Tehát azokat az építményeket, épületeket, amelyeket hagyományosan Salamon királyhoz kapcsoltak, valójában számos megfontolás szerint, beleértve a szénizotópos kormeghatározást is, az Omri-dinasztiához kellene kötni. A nagy, egységes monarchia leírása tehát nem történelmi leírás. Valójában úgy kell érteni, mint egyfajta elképzelést, egy leendő egységes monarchia területi ideológiáját, amelyet Jozija júdai király idején, az i.e. 7. század végén gondoltak ki és vetettek papírra, amikor lehetségesnek tűnt, hogy egy jeruzsálemi király egyesíti a korábbi Izrael és Júda területeit, és visszaállítja a „nagy, egységes monarchiát”, ahogy az a dinasztia alapítójának idejében volt. De véleményem szerint a történet itt nem ér véget. Fel kell még tennünk a következő kérdést:

Mindezt csak kitalálták? Egy olyan szerző fejéből pattant ki az egységes monarchia egész gondolata, aki az i.e. 7. század végén Jeruzsálemben székelt?

Úgy gondolom, hogy a válasz tagadó.

Azt gondolom, hogy az i.e. 7. század végén Jeruzsálemben ülő szerzőknek, amikor egy nagyszerű, egységes monarchia gondolatát pártfogolták, volt előttük egy példa egy egységes monarchiára. Ezt azonban egy samáriai izraelita király kormányozta, nem Jeruzsálemből, és a 8. században, nem pedig a 10. században, ahogy erre majd egy későbbi beszélgetésünk során visszatérünk.

Rendben, ez aztán izgalmas. A legközelebbi alkalommal pillantsunk rá arra, akit eddig elhanyagoltunk: a híres Saul királyra.

Igen, valóban: ő is fontos a történetben.

Legközelebb találkozunk. 

Fordította: #BibliaKultura

Forrás:

A képek forrása:

Haaretz; Pinterest; Watch Jerusalem; Wikipedia; womeninthebible.net.

Kiegészítő olvasmány a blogról:

Csak egy mítosz lenne az egyesült királyság Dávid uralkodása alatt? Szöveg és ásó különböző irányokba mutatnak

További elmélyülésre a szerző tollából:

Israel Finkelstein: A Great United Monarchy? Archaeological and Historical Perspectives, in Reinhard G. Kratz – Hermann Spieckermann (eds.): One God – One Cult – One Nation: Archaeological and Biblical Perspectives, De Gruyter, 2010, 3–28.

A korábbi beszélgetések:

  1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
  2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
  3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
  4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
  5. rész: Az első Izrael
  6. rész: Kánaán meghódítása
  7. rész: Az első filiszteusok
  8. rész: Filiszteusok a Bibliában

00_boritokep.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://bibliakultura.blog.hu/api/trackback/id/tr7716526190
Nincsenek hozzászólások.

#BibliaKultúra

#BibliaKultúra blogunk szakmai igényességű topikjaival értékes, ismeretbővítő tartalmakat közöl a bibliatudomány tárgyköréből. Rápillantunk arra a világra, amely látta megszületni a Bibliát - tabuk nélkül, közérthetően, a tudás megosztása és a „lifelong learning” jegyében.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása