„Saul a gonosz szellem hatása alatt”. A szobor Raleighben, az Észak-Karolinai Művészeti Múzeumban látható.
Saul király a Biblia egyik leglenyűgözőbb alakja. A bibliai elbeszélés szerint Saul volt az első király, akit Isten kiválasztott, de ő volt az is, akit Dávid király felváltott. A „The Shmunis Family Conversations in the Archaology and History of Ancient Israel” című sorozat új epizódjában Israel Finkelstein és Matthew J. Adams beszélgetnek: összevetik a bibliai szöveget, az egyiptomi külső forrásokat és a régészeti maradványokat, amelyek Saulhoz köthetők. A beszélgetés korábbi epizódjai megtekinthetők blogunkon.
Israel, üdvözöllek az újabb beszélgetésünkön!
Örülök, hogy itt lehetek.
A legutóbbi beszélgetés során felvetetted, hogy a nagy, egységes monarchia inkább ideológiai kiáltvány, mint történelmi valóság. Erre még visszatérünk. Ma viszont egy kicsit közelebbről szeretném megvizsgálni Saul alakját, mert ő itt valahogyan a repedések közé kerül. Már nyomtatásban is mondtál néhány dolgot Saulról, és összekötötted őt, vagy legalábbis a róla alkotott elképzelést a régészeti leletekkel. Saul azonban különös figura, mert úgy tűnik, nem illik a történet többi részébe. Ő északról származik, ugye? Vagyis nem igazán látható, hogy erősen kötődne Jeruzsálemhez. Miért nem kezdjük Sault a kronológia szempontjából vizsgálni, és onnan haladunk tovább?
Saul valóban különös alakja a bibliai szövegnek, mert nem Sikemben, még csak nem is Jeruzsálemben uralkodik, a felföld két ősi, közigazgatási központjában. Saul a Jeruzsálemtől kissé északra fekvő felföldről uralkodik. Északi eredetű, Benjámin törzséből, vagyis József házából származik. Ismét felvetődik a kronológia kérdése. A Biblia szerint kezdetben három király volt:
- Saul,
- Dávid
- és Salamon.
Maarten de Vos (1532–1603): Saul, Dávid and Salamon, Júdea három királya
Saul és Dávid között azonban van valamiféle átfedés. A Bibliában található ez a gondolat, későbbi, bibliai szerzők szerzők teológiája, hogy Dávid váltotta Sault, és hogy ez Izrael Istenének kívánsága volt, hiszen Saul, mint Izrael első, választott királya elbukott, és akkor Izrael Istene lecserélte őt Dáviddal. Ami a kronológiát illeti, a Biblia a következőket mondja: Dávid 40 évig uralkodott, Salamon 40 évig, a Saulra vonatkozó vers pedig zavaros. A kutatók általában 20 évet feltételeznek. Tehát körülbelül egy évszázadot kapunk. Mégis, Dávid 40 éve és Salamon 40 éve tipológiai számok. Amikor a Bibliában 40 év szerepel, akkor az szimplán sok évet jelent. A sok év lehet 15, 20, 25 év, de nem feltétlenül 40. Vagyis nem igazán tudjuk pontosan az i.e. 10. századon belüli belső kronológiát, csak azt mondhatjuk, hogy Saul a 10. században uralkodott. Van egy másik probléma is. Sault egyedüli uralkodóként értelmezzük. A Bibliában azonban vannak dinasztiára utaló nyomok, mert amikor Saul meghal, a fia, Isbaal foglalja el a trónt. Legalább két király volt tehát ebben a dinasztiában. Talán több is, de legalább kettő: Saul és Isbál (vagy Ísbóset). Ezt figyelembe kell vennünk.
Rendben. Ha megpróbálunk közelebb férkőzni ehhez a homályos alakhoz, milyen forrásokat fogunk használni?
A források a szokásosak: a bibliai szöveg – természetesen fontos; a régészet – majd meglátjuk, találunk-e régészeti leleteket Saul királyról. Esetünkben, meglepő módon, van egy lehetséges Biblián kívüli szöveg, forrás, amely megvilágíthatja Saul király korszakát. Itt az egyiptomi bizonyítékokra utalok: I. Sesonk (a bibliai Sisák) fáraó kánaáni hadjáratáról az i.e. 10. században.
Rendben, kezdjük a Saulról szóló bibliai szöveggel.
A Saulról szóló bibliai szöveg bonyolult, hogy is mondjam, nagyon bonyolult. Mert alapvetően két hangot hallunk a történetben. Azonosíthatók, sőt talán el is különíthetők:
- Van egy pozitív hang: Saul Izrael népének megmentője, aki küzd az ammoniták és a filiszteusok ellen. Ő volt Izrael első királya, akit Izrael Istene választott ki.
- Aztán van egy negatív hang: Saul, a bűnös király, aki nem váltotta be Izrael Istenének a monarchiához fűzött nagy reményeit.
A Saul királlyal kapcsolatos bibliai anyaggal foglalkozva tehát mindenekelőtt ezt a különbséget kell tennünk a két szöveg között.
Ezeket a pozitív és negatív képeket Saulról el tudod helyezni időben és térben?
Igen, el. A Saulról szóló pozitív szövegre úgy is tekinthetünk, mint valamiféle eredeti hagyományra, amelyet a későbbi korokban egy másik szerző dolgozott fel. Hogy mire gondolok? A pozitív hagyomány számra úgy tűnik, mintha északról származna. Saul egy északi alak. Sault Izrael első királyaként írják le, de ő az első királya annak az észak-Izraelnek is, amelyből hamarosan Izrael királysága lesz. Ezt a pozitív hagyományt az északi királyságban ünnepelhették. Aztán van egy másik hang, amely későbbi, valószínűleg Júdából származik: más, mint az északi hang, és Saul alakját azért szemléli negatívan, hogy igazolja leváltását Dávid királlyal, a jeruzsálemi dávidi dinasztiáról szóló bibliai ideológia és teológia szerint.
Kezdjük most az északról érkező pozitív dolgokkal. Ki tudnál emelni néhányat ezekből az eredeti hagyományokból?
Igen, tudok néhány példát mondani. Az első példa, hogy Saul keresi apja szamarait Efraim törzsének területén, a saját helyétől északra (vö. 1Sám 9,1–13). Ő Geba vagy Gibeon városából származik, Jeruzsálemtől kicsit északra. Aztán ott van a megkoronázásának története.
Aztán van még több történet is. Az egyik, azt gondolom, hogy a legősibb, hogy egy ismeretlen helyen koronázta meg Istennek egy ismeretlen, meg nem nevezett embere. Aztán ott van, hogy Saul megszabadítja a Jordántól keletre fekvő Jábés-Gileádot (1Sám 11). Saul a Jordántól keletre élő izraelitákat megy megmenteni, ő a Jordántól nyugatra él, így kelet felé indul hadjáratba. Aztán ott van egy hagyomány a csatáról, amely nem messze a szülővárosától zajlik a filiszteusok ellen, a bibliai szövegben nagyon jól ismert földrajzi leírással, Gebánál és Mikmásznál.
Aztán ott van még az északi hagyomány Saul király haláláról az északi Gilboánál vívott csatában. Tehát mindez a pozitív csomag, úgy vélem, Saulhoz tartozik. Egy olyan hagyományról van szó, amely északról, Izrael északi királyságából származik.
Úgy tűnik, hogy egyfajta földrajzi képet alkotsz meg ezekkel a történetekkel. Mi itt a földrajz?
A földrajz valóban fontos kérdés. Saul ugyanis egy Jeruzsálemtől északra fekvő kisvárosból uralkodik. A szövegben azonban vannak utalások egy nagyobb területre. Bizonyos értelemben spekulálunk, de talán van okunk azt feltételezni, hogy Saul egy olyan alak, akinek sikerült a felföldi terület nagy részét uralnia abban az értelemben, amely alig különbözik attól, amit az Amarna-korszakban, mondjuk, Sikem uralkodójáról, Labayuról hallottunk. Erről már volt szó az egyik korábbi beszélgetésünkben. Miért mondom ezt? Mert bizonyíték van arra, hogy nemcsak a Jordán folyótól nyugatra, hanem egy kicsit keletebbre, Gileádban is ellenőrzött területeket. Másodszor, ott van a Gilboához fűződő hagyomány. Mit csinál Gilboában, a Jezréel-völgy peremén? Uralkodnia kellett, legalábbis a bibliai hagyomány szerint, egészen északon a Jezréel-völgyig, amely Izrael központi területe, József házának, pontosabban Benjámin, Efraim és Manassé területét. Sőt, még ennél is nagyobb területen. A korai Dávid-ciklusban, amely talán a legősibb a Dávidra vonatkozó emlékek között, van egy emlék, amely szerint Saul király a júdai felföld területén tevékenykedett, Jeruzsálemtől délre. Elmegy az Elah-völgybe, hogy harcoljon a filiszteusok és Góliát ellen. Elmegy a sefalai Adullámba. Elmegy Júda déli peremére, a sivatag peremére, Hebrontól délre, még délebbre. Ha ezeket a hagyományokat összevetjük, fel kell tennünk a kérdést:
Vajon egy olyan uralkodóval van dolgunk az i.e. 10. századi felföldön, akinek egy ideig sikerült a területet egy olyan, korai közigazgatási, területi egység alatt egyesíteni, amely megpróbált terjeszkedni az alföldre is?
Az alföldre való terjeszkedési kísérletek megvilágíthatják, hogy mi történt ezután.
Ezeket a pozitív hagyományokat szemlélve sikerült egy képet és egy földrajzot alkotni Saul királyságáról. A kérdés, mint mindig, most is az, hogy ez történelmi-e? Ha igen, vagy ha nem, akkor mit fogunk használni, hogy közelebb férkőzzünk hozzá?
A „Történelmi alak-e Saul?” kérdés nehezebb, mint néhány más, korábban feltett kérdés, mert eddig főként a bibliai hagyományról beszéltünk. Úgy gondolom, hogy annak ellenőrzéséhez, hogy az történeti-e, vagy jobban mondva, hogy van-e történeti mag a bibliai leírás mögött, mint általában, most is a Biblián kívüli szövegekhez és a régészethez kell fordulnunk. Esetünkben van egy Biblián kívüli szöveg.
Ez I. Sesonk listája a régióba irányuló hadjáratáról.
Így van. Ez azonban több okból is bonyolult. A Biblia szerint I. Sesonk fáraó – a bibliai szóhasználaban Sisák, aki a 22. dinasztia alapítója Egyiptomban – Roboám, a déli királyság első uralkodójának ötödik évében érkezett Izrael földjére a kettészakadás után, Salamon király napjai után. A bibliai kronológia a hadjáratot valamikor i. e. 925 körülre teszi. A probléma az, hogy ezt Sesonk szempontjából nem tudjuk pontosan, mert az egyiptológusok között nagy vita van a pontos dátumokat illetően. Nem fogjuk őt az i.e. 11. századra vagy a 9. századra helyezni, de a 10. századon belül van valamiféle manőverezési lehetőség, mondjuk 960 és 920 között. Azt sem tudjuk, hogy az ő uralkodása alatt pontosan mikor is volt a hadjárat; és azt sem tudjuk, hogy volt-e hadjárat. Az egyetlen, amit elmondhatunk, hogy a 22. dinasztia idején Egyiptomban volt egy megújulási hangulat, és hogy ez a hadjárat nem csak egy rajtaütés volt.
Ez egy jól megtervezett hadjárat volt, amelynek célja az egyiptomi birodalom újjáalapítása volt Levantéban az i.e. 10. században.
Ez a stratégia, most már áttérhetünk a taktikára, és megnézhetjük a részleteket.
Értem. A bibliai szöveg beszél Sisáknak, azaz I. Sesonknak erről a hadjáratáról, ám a Biblia nem részletezi. A részletek Egyiptomban vannak.
A részletek Egyiptomban vannak, és főleg egy forrásból származnak. Ez egy dombormű a felső-egyiptomi Karnakban lévő Amon-Ré-templom egyik falán, amely felsorolja azokat a helyeket, amelyeket a kánaáni Sesonk-hadjárat során meghódítottak, elfoglaltak. A listán szereplő helyek közül sok azonosítható.
Ha pedig már azonosították és felkerültek a térképre, árulkodnak a hadjárat taktikájáról.
Mi volt valójában Sesonk célja Kánaánban a Kr. e. 10. században?
Látunk egy helyszíncsoportot délen. Akad némi érdekesség a déli részen, amelyről egy későbbi beszélgetésünkön szót ejtünk. Aztán van egy lelőhelycsoport a Jezréel-völgyben, köztük Megiddó, és aztán a legkülönösebb helyszíncsoportot a Jeruzsálemtől északra fekvő felföldön és Transzjordániában található. A Jeruzsálemtől északra fekvő hegyvidéken a szöveg Bét-Horonról és Gibeonról is beszél. Aztán van több hely Transzjordániában, a Jordán folyótól keletre. Ez azért érdekes, mert ezek a helyek nem túl fontosak Izrael földjének történetében a szomszédos birodalmak szempontjából. Közismert, hogy a szomszédos birodalmakat az északra vezető főútvonal érdekelte, a Jezréel-völggyel.
De miért kell elvinni az egyiptomi hadsereget és bevonulni a felföldreke, ahol veszélybe sodorhatsz egy olyan jól szervezett hadsereget, mint az egyiptomi haderők?
Vagyis kellett lennie ott valaminek, ami bosszantotta a fáraót, és ez a valami lehetett egy területi formáció, amely a felföldön nőtte ki magát az i.e. 10. században, és amely veszélyt jelentett a fáraó azon céljaira, hogy visszaállítsa az uralmát, az egyiptomi uralmat, ha úgy tetszik Kánaán – Izrael földje felett. Ez tehát megteremti a kapcsolatot. Mert a Jeruzsálemtől északra fekvő helyek – Jeruzsálemet egyébként nem is említik, és erre még vissza kell térnünk a későbbiekben –, amelyeket említenek, valamint a Jordán folyótól keletre fekvő helyek éppen azok a helyek, amelyekre a Biblia is utal Saul király uralkodásával kapcsolatban. Itt van tehát valamiféle kapcsolat: először is földrajzi, másodszor pedig kronológiai kapcsolat. Ugyanazok a régiók, ugyanabban az időszakban, az i.e. 10. században, ha jól értjük, hogy a Bibliában a Sisák vezette hadjárat Roboám ötödik évére való elhelyezése valós emlék; de lehet, hogy – éppen a Roboám ötödik évére való elhelyezést – a későbbi szerzők teológiai aggályai befolyásolhatták.
Az egyiptomi birodalom fenyegetve érzi magát valami miatt a felföldön, és válaszul a hegyekbe küldi az egyiptomi hadsereget, ami kissé nevetségesnek tűnik. Mi lehet ez a fenyegetés? Mit csinálhat ez az entitás, amely ilyen fenyegetést jelenthet?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismét a longue durée, a hosszú időtartam gondolatát kell alkalmaznunk. Nézzük meg újra az Amarna-korszakot az i.e. 14. században, Labayu (vagy Lib'ayu), Sikem királyának helyzetét!
Az egyik Amarna levél, amelyet Sikem uralkodója, Labaya küldött III. Amenhotep egyiptomi fáraónak vagy fiának, Akhenatonnak az i. e. 14. században. Tell el-Amarna, Egyiptom. British Museum. ME 29844. EA 252
Ő is bosszúságot okoz az egyiptomiaknak abban az időben, az i.e. 14. században, az Újbirodalom idején. Miért állt elő ez a helyzet? Azért, mert Labayu megpróbált terjeszkedni. Úgy érezte, hogy az egyiptomi közigazgatás valamiképpen meggyengült, ezért az Amarna-levelek tanúsága szerint megpróbált terjeszkedni a Jezréel-völgyben, a tengerparti síkságon. Amíg Sikemben volt, addig nem jelent veszélyt az egyiptomi célokra, de mihelyst terjeszkedni kezd, az egyiptomiaknak foglalkozni kell vele. Most pedig visszatérek Saulhoz. Úgy gondolom, hogy itt is hasonló a helyzet, én ugyanis mindig a longue durée-t, a hosszú időtartamot nézem, különösen Izrael és Júda területi királyságainak felemelkedése előtt. Véleményem szerint itt is hasonló helyzetről van szó: egy helyi, felföldi uralkodó kihasználja a helyzetét az i.e. 10. században és kiterjeszti területét a felföld nagy részére, még Jeruzsálemtől délre is. Maga Jeruzsálem is probléma, de most ne menjünk bele a részletekbe. Valószínűleg megpróbál még tovább is terjeszkedni. Így érthető a Jezréel-völgy peremén zajló gilboai csatában való részvétele, valamint az Elah-völgyi csata is, ahol később Dávid szembeszállt Góliáttal. Mit tesz Saul az Elah-völgyében, amely az alföldön van, nem messze az északra vezető főútvonaltól? Bizonyos értelemben félreérthette a helyzetet, Saul megpróbált terjeszkedni az alföldre, és ez az a pillanat, amikor a céljai összeütközmek az egyiptomi fáraó céljaival.
Amit leírtál, az egy új királyság terjeszkedése egy uralkodó vezetésével a felföld északi részén, aki elkezd terjeszkedni az alföldre, és az egyiptomi hadsereg bejön, és kiűzi őt. Ez, gondolom, régészetileg hagyhatott némi nyomot.
Így van. Ez az a pillanat, amikor a régészethez kell fordulni, és meg kell nézni, hogy a régészet alátámaszthatja-e az efféle spekulációt az i.e. 10. századi felföldön. Úgy gondolom, hogy a válasz igenlő. A régészetnek megvan az ereje ahhoz, hogy sokat elmondjon nekünk arról, mi is történt valójában. Először is, azt kell mondanom, hogy a régészet nagyon érdekes dolgot tár fel a Jeruzsálemtől északra fekvő felföldön a 10. században, ami rendkívül egyedülálló, ez pedig az erődített helyek koncentrációja: kazamatafalak, erődített települések. Jegyezzük meg, hogy az i.e. 10. században szinte egyáltalán nincsenek erődítmények Levante déli részén, kivéve két koncentrációt:
- az egyik, egy kis területen Jeruzsálemtől északra, Gibeon környékén, pontosan ott, ahová a Saul királyhoz fűződő hagyományt helyezik, éppen ugyanebben az időszakban, a 10. században;
- a másik koncentráció pedig a Jordántól keletre van, Moáb földjén, de ezt most tegyük félre. Van tehát ez az erődített településrendszerünk, beleértve Gibeont, amelyet egyes kutatók Saul király központi helyének tartanak.
Ezek a helyek – a bennük fellelt kerámiaösszeállítások alapján – a 10. században virágoznak, és a század második felében a hanyatlásukra is van bizonyíték. Vagyis virágzás, erődítések, majd hanyatlás és elnéptelenedés. Jeruzsálemtől északra, 4-5 ilyen helyet ismerünk. Ez tehát az első olyan bizonyíték, amely nagyon jól illeszkedik ahhoz a feltételezéshez, hogy ott valamiféle területi egység helyezkedett el, amelynek központja Gibeon körül volt. A második információ: Khirbet Qeiyafa. Itt visszatérek Khirbet Qeiyafára, amelyet már említettük, amikor az egységes monarchiáról beszéltünk. Khirbet Qeiyafa, amely ma már jól ismert hely Sefélán, valójában az Elah-völgyben, amely a Dávid és Góliát közötti összecsapás helyszíne, egy erődített hely az i.e. 10. században. A Khirbet Qeiyafát feltáró régész Júdával és Jeruzsálemmel hozta összefüggésbe, amely egy életképes lehetőség. De van egy másik lehetőség is, mégpedig az, hogy Khirbet Qeiyafa valójában ennek az észak-izraelita egységnek az alföld felé néző legdélnyugatibb erődítménye. Valójában ez lehet az oka a fáraóval való összecsapásnak az Elah-völgyben, az i.e. 10. században. Van egy további bizonyítékunk, amely igazán érdekes, főleg kettőnk számára, ez ugyanis már egy nyom: most visszatérek Megiddóhoz. Van egy pusztulási rétegrendszerünk a Jezréel-völgyben, az i.e. 10. században. Nagyon jól tudjuk, szénizotópos kormeghatározással lett az iőd meghatározva, tehát nem lehetett kibújni a 10. századból, és nem ugyanabban a pillanatban vannak, ugyanis egy fokozatos pusztulási folyamatról van szó. A pusztulás után a következő fázisban már olyan anyagi kultúra jelenik meg, amely különbözik attól, ami korábban volt, és az északi királyság anyagi kultúrájának előfutára. Megiddónál egy kőtömböt találtak a chicagói egyetem munkatársai az 1920-as években I. Sosenk egyiptomi király feliratával. Mit jelentsen ez? Valószínűleg Sesonk a Jezréel-völgybe érkezett, valamiképpen részt vett a 10. század elejéig tartó kánaáni életből az északi királyság ezen új szakaszába való átmenetben, és a 10. század második felében Megiddónál emlékművet emelt vagy feliratot helyezett el egy épületben.
A Megiddóban talált Sesonk-sztélé töredéke. A töredéken csak a király neve és néhány őt magasztaló mondat olvasható rajta. A töredék arra utal, hogy Sosenk valamilyen módon irányította a várost.
Leírsz egy sor pusztítást a Jezréel-völgyben, amely egy időintervallumra utal. Aztán felemlíted a Sesonk-sztélét Megiddóból. Ki a felelős ezekért a pusztításokért? Sosenk? Valahogyan Saulhoz kapcsolódik?
Jó kérdés. A völgyben történt pusztítások így vagy úgy, de összefüggnek egymással. Ezek a 10. századi pusztítások, már beszéltünk róla, fokozatosak. Csak úgy lehet őket megérteni, ha a felföldiek, mondjuk a proto-izraeliták terjeszkedésének tekintjük a felföldről a völgybe. Innen rövid úton összekapcsolható ez a terjeszkedés, azzal a spekulációval, hogy
a felföldön az i.e. 10. században Saulhoz tartozó terület volt, és ez megmagyarázza Sesonk beavatkozását Megiddónál és emlékművének elhelyezését.
Mert a felföldiek terjeszkedése a völgybe, az ókori Izrael kenyérkosarába, az északra vezető főútvonalon, bizonyára bosszantó lehetett a fáraónak céljai szempontjából a 10. században, Kánaánban.
És ahogy te is előszeretettel hangsúlyozod, még Labayu is megtámadta Megiddót.
Így van.
Korábbi beszélgetéseinkben szóba került a Sikem-Síló formáció. Hogyan illeszkedik ehhez a történethez ez a Saulhoz kapcsolható entitás?
Nagyon jó kérdés, mert itt három területi formációról van szó, körülbelül egy évszázadnyi időszak alatt, ennyi az egész. És mindegyikük, így vagy úgy, de kapcsolódik az északi királyság vagy az Izrael nevű területi királyság felemelkedéséhez. Az első Sikem-Síló a 11. században, amely elpusztul és az i.e. 11. század végén a helyét Saul területe veszi át, amelynek központja, csomópontja Gibeonban van a 10. században, amely hanyatlásnak indul a 10. század végén; végül a harmadik az északi királyság, amely az i.e. 10. század végén emelkedik fel. Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy mi a kapcsolat a három között. A választ nem tudjuk biztosan. Feltételezhetjük, hogy Síló hanyatlása és Saul király felemelkedése összefüggésben állt, és hogy Saul király hanyatlása és az északi királyság felemelkedése is összefüggött.
Saul, a homályos alak, most már régészeti háttérrel bír. Összefoglalnád az érveid?
Úgy gondolom, hogy a bibliai Saul-epizódnak van valamiféle történelmi emlékezete. Úgy gondolom, hogy egy felvidéki helyi uralkodó a 10. századi helyzet kihasználásának kísérleteiről van szó – egyébként nem a két hagyományos hatalmi központból, nem Jeruzsálemből és nem is Sikemből. Saul a felföldi terület nagy részén uralkodik. Megpróbál terjeszkedni az alföldre. Vannak régészeti bizonyítékok, különösen területének magjára, Gibeon környékére vonatkozóan. Továbbá számos régészeti jel utal arra, hogy megpróbál terjeszkedni, különösen az északi Jezréel-völgy felé. Ezzel egy időben Egyiptomban egy fáraó, I. Sesonk megalapítja a 22. dinasztiát, és ez az a pillanat, amikor Egyiptom megpróbálja visszaállítani az uralmát Kánaán földje felett, ahogyan az Újbirodalom idején, a késői bronzkorban volt. Összeütközésre kerül sor egy felföldi uralkodó, mondjuk, Saul dinasztiájának a felföldön való terjeszkedése és I. Sesonk, Egyiptom királyának céljai között. Sesonk hadsereggel érkezik, elmegy a felföldekre, amely nem nagyon szokványos egy egyiptomi hadjárat esetén. Átveszi Saul király hatalmi központját, és ez Gibeon vidékén az általunk leírt helyek hanyatlását idézi elő. Átveszi a hatalmat északon a Jezréel-völgyben is. Megiddót hatalmi központtá teszi az i.e. 10. század közepén vagy második felében. Van még egy kérdés, amit az imént leírtak alapján fel kell tenni. Jön I. Sesonk a 10. században, hozzájut Saul király területi egységéhez.
Hogyan kapcsolódik ez az északi királyság felemelkedéséhez közvetlenül ezután? És hogyan függ ez össze, vagy nem függ össze a Dávid-dinasztia felemelkedésével Jeruzsálemben?
Oké, Israel, várom a következő beszélgetést.
Én is.
Rendben.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
A képek forrása:
bibleatlas.org; Catawiki; Pinterst; The Times of Israel; Wikipedia.
A korábbi beszélgetések:
- rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
- rész: Kánaán a késői bronzkorban
- rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
- rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
- rész: Az első Izrael
- rész: Kánaán meghódítása
- rész: Az első filiszteusok
- rész: Filiszteusok a Bibliában
- rész: Egy egységes királyság?
