#BibliaKultúra

Dávid király katonákkal és zenészekkel övezve. Étienne Harding Bibliája (1109–1112). 

Köszöntelek, Israel, újra itt az Albright Intézetben.

Szervusz, Matt.

Ma Dávid királyról beszélgetünk, folytatva a múltkor megkezdett, egységes monarchiáról szóló beszélgetésünket. Láttuk, hogy Dávid és Salamon minden bizonnyal történelmi alakok, akik a déli felföldön fekvő kis falvakból uralkodtak, hasonlóan ahhoz a helyzethez, amelyet az Amarna-korszakra vonatkozóan már leírtunk. Azt állítottad, hogy az egységes monarchia leírása inkább egy eljövendő királyság leírása, a későbbi királyok ideológiai konstrukciója, manifesztuma, amelyet visszavetítettek a múltra. Ma nézzük meg Dávid bibliai leírását! Szokás szerint a tágabb ókori Közel-Kelet, a régészet és természetesen a bibliai szöveg nézőpontjait fogjuk megvizsgálni. Kezdjük tehát egy rövid bevezetővel! Abban segíts, kérlek, hogy miért is kell Dávidot egyáltalán történelmi személyiségnek tekintenünk?

Rendben, erről már korábban is beszéltünk. Értelmezésem szerint, amely különböző nézőpontokból építkezik: Dávid történelmi alak.

Michelangelo: Dávid (1500-1504. A nyugati művészet legismertebb Dávid-ábrázolása.

Az első szempont, hogy a Tel Dán-sztélé feliratában található utalás Júdára, mint Dávid házára. Ez jelentős. A damaszkuszi király, valószínűleg Hazaél, aki az i.e. 9. század második felében ír, Júdára mint Dávid házára hivatkozik. Ez azt jelenti, hogy elismeri, hogy Dávid egy dinasztiaalapító és mondjuk a fővárosban, Jeruzsálemben székel. Ez a kor műfaja. Hasonlóan ahhoz, ahogy az asszírok az északi királyságot Bit-Humri, Omri házaként emlegetik, elismerik, hogy Omri volt az, aki megalapította a fővárost, Samáriát, az északi királyság fővárosát. Ez tehát az egyik ok.

A jeruzsálemi Israel Museumban kiállított Tel Dán sztélé.
A fehér kiemelésben olvasható: BYTDWD (Dávid háza).

Én is azt mondanám, hogy a bibliai szövegben a Dáviddal kapcsolatos hagyomány rendkívül erős, ezért felettébb nehézkesnek tartom ezt valamiféle későbbi kitalációnak tekinteni. Vagyis: úgy gondolom, hogy elegendő érv van arra, hogy azt állítsuk: Dávid történelmi alak volt. Most persze a következő kérdést kellene feltennünk:

Pontosan mikor is uralkodott, mennyi ideig, és milyen területen?

Erről már beszéltünk egy kicsit korábban, de talán jó, ha most megismételjük, pontosítjuk Dávid királyra összpontosítva. A Biblia azt mondja, hogy 40 évig uralkodott, persze a negyvenes szám tipológiai szám, vagyis csupán sok évet jelent. Annyit mondhatunk, hogy Dávid valamikor az i.e. 10. században uralkodott, az egész történet kontextusa 10. századi. Jeruzsálemből egy korlátozott területen uralkodott, nyilvánvalóan a felföldön, a déli felföldön. És ahogy a bevezetőben helyesen említetted, úgy gondolom, hogy ezeket összehasonlíthatjuk a 14. századi Amarna-korszak helyzetével. Ez azt jelenti, hogy a 10. században Jeruzsálemben még mindig fennáll az amarnai helyzet, ami azt jelenti, hogy még mindig a késő bronzkori állapotok voltak. Dávid a déli felföldön, Jeruzsálemtől délre, Hebronban, a déli peremvidéken, talán a Seféle peremén, talán egy kicsit Jeruzsálemtől északra uralkodik. Ennél nem sokkal tovább. Ez Dávid király uralkodásának háttere. Ha pedig valóban meg akarjuk világítani a bibliai leírást, akkor szokás szerint a régészethez, az ókori közel-keleti szövegekhez és a bibliai szövegmagyarázathoz kell fordulnunk.

Hogyan jellemeznéd a Dávid korabeli Jeruzsálemet?

Jeruzsálem még mindig kisváros. Azt gondolom, hogy Jeruzsálem eredeti halma a Templom-hegyen volt, így természetesen lehetetlen régészeti vizsgálatokat végezni. Ha azonban a 10. századi összképet nézzük, a 10. századi leletek – még távol a Templomhegytől, a peremen, a lejtőkön, Dávid városában is – korlátozottak, és jó okunk van arra, hogy azt állítsuk: nemcsak a királyság kiterjedése szempontjából, Jeruzsálem jellege szempontjából is továbbra is egy késő bronzkori, amarnai helyzettel állunk szemben.

Rendben, kezdjük a bibliai anyagokkal: főleg Sámuel könyveivel, ahonnan történetünk származik.

Úgy gondolom, hogy a modern kutatás kiindulópontja egy 1926-ban megjelent tanulmány, amelyet egy német kutató, bibliatudós, Leonhard Rost publikált, amelyben elemezte Dávid történetét Sámuel két könyvében, és két nagyobb egységre osztotta a szövegeket:

1. Az első blokk Dávid hatalomra jutása;
2. a második blokk pedig a trónutódlás története, vagy udvari történet.

A Dávid hatalomra jutásáról szóló szövegegység leírja, hogyan lett Dávid uralkodó, dinasztiájának megalapítója Jeruzsálemben, beleértve Jeruzsálem elfoglalását is. Az udvari történet, vagy trónutódlási pedig Dávid királyi udvarán belüli küzdelmek története az utódlásért, vagyis azért, hogy ki lesz az, aki majd után a trónjára ül. Ez vezet a Királyok első könyvében olvasható Salamon trónrakerülésére. Rost ezt a két nagyobb szövegegységet úgy értelmezte, hogy valós időben, az i.e. 10. században íródott, hogy Dávid és Salamon legitimitását biztosítsa. Ez azt jelenti, hogy voltak Dávid ellenes hangok, és voltak olyan hangok, amelyek azt állították, hogy nem Salamon volt az első a trónon, vagyis uralkodása nem legitim.

Rost szerint, ha ez így van, akkor természetesen a legitimációra szükség volt az i.e. 10. században. Vagyis a 10. századot jelölte meg. A kutatás kezdeti időszakában, mielőtt a régészet nagykorúvá lett volna, ennek egyik oka az volt, hogy Rost belső információkat keresett a bibliai szövegben az írnokok számára Dávid és Salamon idejében. És valóban, ez ott van a szövegben. Az egyik Dávid udvarára vonatkozó vers, amely leír egy ott ülő írnokot, illetve van egy másik leírás egy írnokról Salamon király idejéből is. Rost tehát természetesen azt mondta: Rendben, itt vannak az írnokok, tehát van bizonyítékunk a 10. századi írásbeliségre. Nem szükséges megemlíteni, hogy ez afféle körkörös érvelés, amit ha lehet, kerülnünk kell. Ez volt Rost elmélete, de ezzel ezzel az elmélettel több nehézség is van. Az első valóban az, hogy nem lehet olyan körkörös érvelésbe bocsátkozni, mint amilyet az előbb említettem. A régészeti bizonyítékok pedig, amelyek Rost óta felhalmozódtak, nagyon világosan mutatják, hogy az i.e. 10. században – legalábbis szerintem – még nem tudnak komplex irodalmi szövegeket alkotni. Nem szabad továbbá megfeledkezni arról, hogy Sámuel könyve a végső irodalmi szöveg, amely különbözik a Krónikák könyvének információitól. A végső szöveg Sámuel könyve. Egy ilyen szöveget aligha lehetett az i.e. 10. században megírni. Nem csak ez, hanem okkal lehet amellett érvelni, hogy Dávid király története, ahogyan ma a bibliai szöveg előttünk áll, a vaskor végső szakaszában állt össze, mert természetesen voltak későbbi kiegészítések, de a vaskor végső szakaszában, az i.e. 7. század végén, Józija király idején állt össze. Tehát három és fél évszázaddal vagyunk a történelmi Dávid király idejétől.

Mit teszünk ilyen helyzetben?

Úgy kell tekintenünk a szövegre, mint hagyományok felhalmozódására.

1. Természetesen mindig be kell vetnünk a bibliai szövegmagyarázatot (exegézis),
2. a régészetet, mint rendkívül erős eszközt,
3. továbbá az ókori Közel-Kelet feljegyzéseit, hogy megpróbáljuk feltárni Dávid király történetét.

Ez azt jelenti, hogy rétegről rétegre lehámozzuk, és a történet különböző korszakaihoz különböző horizontokat látunk.

Többször szóba került az ókori Izrael írásbelisége. Beszéltünk a különböző típusú szövegekről, összetett irodalmi szövegekről és a korábbi jellegű szövegekről is. Azt hiszem, egy külön alkalmat kell szentelnünk az ókori izraeli írásbeliségnek. Most a bibliai szövegre szeretnék rátérni. Rost két nagyobb szövegegységről beszélt a Dávid-történetben, és te régészeti szempontból a szöveg több rétegét vizsgálod a szövegben. Hány irodalmi réteget látsz, és melyik a legkorábbi?

Nehéz megállapítani a rétegek számát. Azt mondanám, hogy négy rétegről lenne ésszerű beszélni, ezt később meg is magyarázom. A legősibb réteg bizonyos értelemben az autentikus réteg az, amely feltehetően ténylegesen valamiféle légkört ábrázol, amely egy korábbi korhoz illeszkedik, nem tudnám azt mondani, hogy Dávid király idejéhez, de közelebb Dávid király idejéhez. Sámuel első könyvének azokról a részeiről beszélek, ahol ezzel az apiru hangulattal, apiru légkörrel találkozunk. Hadd emlékeztessük nézőinket, hallgatóinkat, hogy kik voltak az apiruk.

Dávid leírása pedig, mint aki egy Júda déli és a nyugati peremén tevékenykedő banda vezetője, bizonyos értelemben egy apiru-csoport tevékenységének tipikus leírása. Idézzünk fel két jelenet, amely ezt gyönyörűen bemutatja.

• Az első jelenet a Nábálról és Abigailról szóló történet (1Sám 25). Dávid király Júda déli peremvidékére, Hebrontól délre, mondhatni egy zabolátlan területre érkezik. Eljön Nábálhoz, és „védelmet” kér tőle és egyúttal magával viszi az ő feleségét is. Ez egy valós példa egy apiru-csoport tevékenységére, amely talán több száz fős banda, ahogy a Biblia leírja, meglehetősen jelentős az i.e. 10. század helyzetében.

Abigail Dávid előtt (Emsi Rudolf krónikája; 13. század).

• Egy másik történet, ami még tanulságosabb, Keila városáról szól Sámuel első könyvében (1Sám 23,1–14). Dávidot arra kérik, hogy siessen segítségükre, mert a filiszteusok kifosztják őket. A történet arról szól, hogy ez a csapat eljön, hogy megszabadítsa Keila városát. Ha elhelyezzük Keilát, az Sefélán található, nagyon közel a felföldekhez, tulajdonképpen a filiszteus Gát területének szélén. Itt pedig pontosan az a helyzet, hogy Dávid a határon manőverezik és Keila megmentésére siet. Ugyanezt a helyzetet látjuk az Amarna-korszakban is: van egy nagy küzdelem a jeruzsálemi és a gáti uralkodó között az identitásért és az uralomért Keila városában. Ha úgy tetszik, ugyanabban a helyzetben vagyunk. Nagyon érdekes párhuzam, oda-vissza járunk az i.e. 14. század és Dávid király kora között, és a 14. század azért tanulságos, mert valós idejű, az i.e. 14. század írásos bizonyítékot nyújt számunkra, ami rendkívül egyedülálló. Egyszóval: ez a háttér.

És ennek az apiru-bandának a működési színtere a déli felföldön van. A színtér Júda déli peremvidéke az i.e. 10. században. Dávid hatalomra jutásának történetében említett helyek egy része délen található: Szif (1Sám 23,19), Én Gedi a Holt-tenger partján (1Sám 24,1). Nábál története Maonban játszódik (1Sám 25,2), amely Hebrontól délre, ha úgy tetszik, a sivatag peremén található. Aztán ott van még a nyugati peremvidék, hogy is mondjam a határ Jeruzsálem területe és a filiszteus városok között az alföldön, Séfalán. Már a kései bronzkorban is elég sokat hallunk ezekről a súrlódásokról a felföld és az alföld között, Jeruzsálem és az alföldi városok, különösen Gát között. Tehát ott, Adullámban, az Elah-völgyben, ahol Dávid megküzd Góliáttal. Ezekre a helyekre oda kell figyelnünk. Ebben a korai irodalmi rétegben, ahogy én látom, az apiru-hangulaton kívül, Dávid király történetében van két fejezet, amelyre itt szerintem hivatkoznunk kell. Sámuel könyvében hirtelen két külön fejezetben jelennek meg, mintha a szerző elfelejtett volna valamit beletenni, de aztán összegyűjtötte a történeteket és csoportosította azokat. Ezek a Dávid királyt övező emberek hőstörténetei, Dávid király hősei. Ezeknek a történeteknek a hangulata is eléggé féktelen. Néhány történet nagyon vicces. Mint például azok a hősök, akik a betlehemi kútból vizet mennek vinni Dávid királynak, és a harc a hős vagy az ellenség ellen, akinek hat ujja volt mindkét kezén és hat ujja a lábában, 24 mindegyiken. Véleményem szerint ezek a történetek a 21. és a 23. fejezet két csoportjában is ebből ebből a korai rétegből származnak.

Időben hová helyeznéd ezt a legősibb réteget?

A datálás nagyon izgalmas, mert itt a régészet nagy segítségünkre lehet. A filiszteusok legfontosabb városa a korai Dávid-ciklusban Gát. A filiszteus Gát. Góliát szintén Gát városából származik. És más történetek. Achish Gát királya, akihez Dávid menekül. A régészet szerint Gát a filiszteusok legfontosabb városa volt, és valószínűleg az egyik legfontosabb város Izrael földjén, Kánaánban a 10. század második felétől kezdve a 9. századig. Mégis, az i.e. 9. század harmincas vagy húszas éveiben, vagyis a 9. század második felében támadta meg és pusztította el teljesen Hazaél damaszkuszi király. Feltételezhetően a történeteket Gát pusztulása előttre kell helyezni, mert azután erős bizonyítékok vannak arra, hogy Gát soha nem lett újra fontos filiszteus város Sefélán.

Régészeti leletek Gát városában (Tell es-Safi)

Meg kell néznünk a történetet, és meg kell néznünk, hogy melyik az a város, amelyiket nem említik. Mert tudjuk, hogy a vaskor első időszakában Gát előtt a filiszteusok legfontosabb városa Ekron volt. Ekron virágzott a vaskor első időszakában, ami azt jelenti, hogy mondjuk az i.e. 11. században és a 10. század első felében, amíg el nem pusztult. Ekron egyáltalán nem szerepel Dávid ciklusában. Tehát itt fennakadtunk Ekron és Gát pusztulása között. Azt mondanám, hogy a történet háttere ebből a szempontból, a filiszteusok szempontjából az i.e. 10. század közepe és a 9. század második fele között van.

Van egy másik pont, amit szerintem meg kell vizsgálnunk, ez pedig a településszerkezet Júda felföldjének déli részén, Jeruzsálemtől délre, mondjuk, Betlehem és Hebron környékén. Ma a felföldön végzett intenzív felszínvizsgálatok eredményeként rendelkezünk a különböző tevékeny időszakok térképeivel. Láthatjuk, hogy a vaskor első időszakában, mondjuk a 11–10. században a terület rendkívül gyér. Nagyon gyéren lakott. Ez valószínűleg a 9. század elejére is igaz. Aztán valami történik. A 9. században, véleményem szerint a 9. század második felében – most nincs időnk, hogy belemenjek az agyagművesség részleteibe és leírjam, hogy miért mondom ezt, szóval, Matt, bízz bennem ezzel kapcsolatban – hirtelen kibővül a tevékenység. A települési tevékenység első bővülése a felföldön, Jeruzsálemtől délre. Miért említem ezt? Mert most visszatérek az apiru-hangulathoz. Apiru-hangulatra már nem lehet gondolni, amikor a település sűrűvé válik, és a főváros közigazgatása erős, és lehetséges, hogy a király a területe peremén uralkodjon. Tehát ez a légkör, ez az apiru-helyzet lehetetlen Júda felföldjén, Jeruzsálemtől délre az i.e. 9. század közepe után. Ez ismét alátámasztja azt, amit az imént mondtunk Gátról és a hátteret, a színpadképet a korai Dávid-ciklus mögé helyezve, valószínűleg a Kr. e. 10. század végéről, a 9. század elejéről van szó.

Hogyan írnád le, mondhatni, Dávid cselszövéseit ebben az időszakban? Mit csinál?

Egyébként van egy másik bizonyíték is arra, hogy a történet korábbi, mint a késő monarchikus idők, az említett helységnevek értelmében. Dávid hatalomra jutásának történetében ugyanis egy sor olyan helységnév szerepel, amelyek nem szerepelnek a késő monarchikus korabeli listákban, mint például Józsue könyve 15. fejezetében, ahol Júda városainak igen részletes felsorolásával találkozunk. Tehát ezt is figyelembe kell venni, szem előtt kell tartanunk. Nos, mit is csinál ott Dávid? Ez is érdekes. Dávid, a bandavezér a peremvidéken manőverezik több hatalom között. Nem egyedül van ott. Több, a hatalom talán túl erős szó, de több entitás, több területi entitás van jelen, és Dávid jellemzően ezek között manőverezik. Most a bibliai történetről beszélek, de ezt régészeti leletek is alátámasztják.

1. Az egyik területi entitás Saul királysága, amelyről nemrégiben beszéltünk. Ez északon van. Saul király hatalmi központja Jeruzsálemtől északra, Gibeon, Gibea területén fekszik. De emellett, úgy értem, természetesen a történet szerint Saul Jeruzsálemtől délre és nyugatra is tevékenykedik.
2. A második entitás a Sefélán fekvő területi entitás: Gát, a legerősebb filiszteus városállam. Ez pedig emlékeztet bennünket, ahogy már említettük, az amarnai korszakban kialakult helyzetre, ezekre a felföldi és az alföldi városállamok közötti összecsapásokra.
3. Van azonban egy másik entitás is, amelyről mind a Bibliában, mind a régészetben vannak információink. A Bibliában, Sámuel első könyvének a végén olvasható történetben Dávid szétosztja Amalek zsákmányát olyan városok között, amelyek délebbre, sőt, akkor még a jeruzsálemi entitás hatalmának peremén helyezkedtek el (vö. 1Sám 30,26–30). A régészetből pedig tudunk egy területi egységről, talán valamelyik elkövetkező beszélgetésünkben szót ejtünk róla, amelynek középpontjában a Beér-Seva völgye áll. Ez egy sivatagi államalakulat, amely a Holt-tengertől délre fekvő Aravában lévő rézművesség miatt emelkedett hatalomra és jelentőségre. Ők is szerepelnek a történetben. Dávid pedig jellemzően mindhármuk között manőverezik.

Te már a történetnek ebben a korai szakaszában Dávidot Jeruzsálemmel hozod összefüggésbe?

Jeruzsálem Dávid és Saul történetének összefüggésében, hogy úgy mondjam a legkeményebb dió, amit meg kell törni, hiszen Saullal kapcsolatban továbbra is felmerül a kérdés: ha Saul a Jeruzsálemtől északra fekvő Gibeon közeli fennsíkról uralkodik, és Jeruzsálemtől délre cselekszik, akkor így vagy úgy, de Jeruzsálemben is kell uralkodnia. Akkor adódik a másik kérdés:

Ki uralkodik Jeruzsálemben a 10. században?

Nem vagyok benne biztos, hogy ma abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, de mindenesetre van egy hagyomány, amely szerint Dávid király foglalja el Jeruzsálemet és megteszi fővárosának. Milyen történetről van tehát szó? A történet erről a törvényen kívüli, peremvidéken tevékenykedő, rakoncátlan embercsoportról, bandáról szól, akik elfoglalják Jeruzsálemet. A jelentése tehát az, hogy elfoglalják a hagyományos uralmi központot a déli felföldön, Kánaán központi felföldjének déli részén.

Rendben, ez a Dávid-történet magva. Legközelebb a történet későbbi rétegeiről fogunk beszélni. Köszönöm, Israel.

Rendben.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

A képek forrása:

American Society of Overseas Research; WiBiLex (Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet); Wikimedia; Wikipedia.

A korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok
8. rész: Filiszteusok a Bibliában
9. rész: Egy egységes királyság?
10. rész: Saul király