Dávid király a Biblia egyik legérdekesebb és legfontosabb szereplője. A The Shmunis Foundation Family Conversation in the Archaeology and History of Ancient Israel új epizódjában Matthew J. Adams és Israel Finkelstein régészek folytatják beszélgetésüket Dávid történetéről. A lenyűgöző történetnek számos rejtett rétege van, amelyeket igyekeznek feltárni. De vajon a régészet választ tud-e adni arra, hogy mikor íródott ez a történet, ki írta és miért?
Israel, köszöntelek újra az Albright Intézetben.
Üdvözöllek, Matt.
Ma a Dávid királyról szóló beszélgetést szeretném folytatni: Dávid az ókori Izrael egyik legfontosabb alakja volt. A róla szóló történet általad legkorábbinak tekintett rétegében legutóbb úgy írtad le őt, mint egy apiru-szerű figura, többé-kevésbé törvényen kívüli, maffiózó jellegű karakter. Az irodalmi réteget pedig Gáth városának rendszeres bemutatása alapján datáltad. Gáth jelentősége rendkívül korlátozott volt az i.e. 950-től 830-ig tartó időszakban, mielőtt lerombolták volna. Ma beszéljünk a Dávid-történet más, későbbi rétegeiről. A történet második rétege teljesen más világ, mint az első.
Véleményem szerint a második réteg az udvari történetben (Court History), a trónutódlás történetében (Succession History) található, amely elsősorban Sámuel második könyvét jelenti. Mit találunk ott? Van egy történet a Dávid királyságában bekövetkezett zavargásokról. Miután Dávid király hatalomra jutott, és sikerült elfoglalnia Jeruzsálemet, megalapítja királyságát, és ebben a levantei minibirodalomban uralkodik az i. e. 10. században. Hirtelen mindenféle zavargások törnek ki, amelyek főként a hozzá közel álló emberek felkelései, lázadásai. Hosszú a lista. A hagyományban, ha úgy tetszik, a bibliai hagyományban a legfontosabb és legismertebb természetesen Absalom.
A Morgan Képes Biblia egyik lapja: „Jelenetek Absalom életéből”. 1250 körül.
Rendkívül tanulságos rápillantani ezeknek a történeteknek a részleteire Sámuel második könyvében és szemügyre venni a történetek földrajzát. Meglepő módon nem Júdával foglalkoznak.
Meglepő módon mindegyik a későbbi Északi Királyság területeivel foglalkozik.
Az összes terület északon fekszik. Szeretnék közülük hármat röviden megemlíteni.
- Az első Seba, Biki fiának lázadása. Ez a lázadás Ábél városához kapcsolódik a történetben. Ábél városa északon, a későbbi Északi Királyság legfelső határán található, vagyis nem messze Dán városától a Jordán völgyében. Ez a hely a legújabb régészeti adatok szerint csak az i.e. 8. század első felében lett az Északi Királyság területének része. Ezt fejben kell tartani.
- Aztán van egy másik történet, amely arról számol be, hogy Dávid király átkelt Mahanaimba, Transzjordániába, és ott tevékenykedett. Elfut Mahanaimba, a Jabbok folyó környékére. Ez pedig azért is tanulságos, mert az egyik Jordánon túli város, amelyik segítséget nyújt szegény Dávid királynak, Lidebir (vagy: Lodebár), és erre a Lidebirre Ámosz könyvében úgy hivatkoznak (Ám 6,13), hogy csak II. Jeroboám idejében, nyilvánvalóan az i.e. 8. század első felében foglalják el és lesz izraelita város. Ez tehát egy újabb nyom, egy újabb utalás arra, hogyan is kell értelmeznünk ezeket a történeteket.
- Végül pedig itt van Absalom története. Absalom az arámi Gesúr királyságához kapcsolódik. Gesúr a bibliai hagyomány szerint valahol a Golán-fennsík déli részén, a Galileai-tó partján található. Lehetséges, hogy Gesúr fővárosa az et-Tell nevű helyen van, amelyet a köznyelv Betszaida néven ismer, a Galileai-tó északi partján, pontosan ott, ahol a Jordán folyó a tóba torkollik. Gesúr királysága a jelek szerint a 9. században virágzott. Jó okunk van feltételezni, hogy Hazael foglalta el, amikor a 9. század második felében megalapította a Damaszkusz uralta minibirodalmat. Itt vagyunk tehát Gesúr marginális arámi területének elfoglalása előtt a 9. században, talán a század közepén. Itt is van egyfajta színpadkép: az udvari történet (Court History) színpadképe összetett udvari eseményekkel, bonyolult, kifinomult adminisztrációval. Mindez valamiképpen illeszkedik ahhoz, amit Izrael északi királyságáról tudunk a 9. században, az Omridák alatt, majd a 8. század elején, II. Jeroboám király alatt, aki, legalábbis véleményem szerint, a leghatalmasabb volt a héber uralkodók közül, Izraelt és Júdát együttvéve.
Az udvari történetről elmondhatjuk, hogy egy olyan hátterünk van, amely korábbi, mint a 7. századi végső kompozíció, de későbbi, mint a korai emlékek Dávidra, egy Jeruzsálem peremén tevékenykedő apiru-banda vezetőjére vonatkozó korai emlékek.
Dávid hadviselésének, háborús tevékenységének részletei is ehhez kapcsolódnak.
Óh, igen, a háborúk. Sámuel második könyve is elég sok adatot kínál Dávid király háborúiról, királyságának – ha úgy tetszik: birodalmának – terjeszkedéséről, és részletesen beszámol az arámiakkal, vagyis Damaszkusszal, aztán Moábbal, Ammonnal folytatott harcairól. Itt is jó, ha megnézzük a részleteket. Dávid király háborúit például nagy harci szekér-táborok jellemzik. Az i.e. 10. században Júdában, az akkori szegény Jeruzsálemben, Jeruzsálem déli felvidékén, talán 2000 ember élt összesen, beleszámítva az öregeket és gyerekeket is. Tehát nem nagy harci szekerek és hasonló dolgok kontextusában vagyunk. Ez egyértelműen a későbbi korok valóságából származik. A harci szekerek az i.e. 9. századra, az asszírok elleni összecsapásokra jellemző. Aztán Arám és Izrael összecsapásaira is az i.e. 9. és 8. században. Tehát ezt is ennek a fázisnak a hátterében kell látni: azt mondanám, hogy az i.e. 9., illetve a 8. század elején. Vannak szintén bibliai feljegyzések más területekről is, amelyeket Dávid király foglalt el.
Hadd mondjak egy példát: Dávid király uralma Edom felett. Az első dolog, amit el kell mondani, hogy Edom mint területi egység nem létezett az i.e. 10. században. Semmilyen régészeti vagy ókori közel-keleti információnk nincs arra vonatkozóan, hogy Edom mint területi egység i. e. 800 előtt szereplő lett volna Levante térképén. Az első utalás Adad-nirári asszíria uralkodó korából származik.
Edom területe citromsárgával jelölve, i.e. 830 körül
Továbbá az i.e. 10. században ismét csak nincs olyan hatalom Júdában, amely nagy területen és távolabb a sivatagban uralkodna. Azonban van okunk azt állítani, hogy az i.e. 8. század első felének összefüggésében, amikor Izrael északi királysága gazdasági, politikai és katonai hatalma csúcsán volt, és uralta Júda Királyságát, akkor is működhetett a déli kereskedelmi útvonalak mentén. Van helyszíni bizonyítékunk a Sínai-félsziget északkeleti részén, amely az Északi Királysághoz kapcsolódik, erről majd később beszélünk. Továbbá úgy gondolom, hogy Edomban is.
Vagyis a történet arról, hogy Dávid király Edom felett uralkodott, egy valós helyzetet ábrázolhat Júdában, a 8. század első felében, és ha úgy tetszik, az Északi Királyság érdekeit képviseli II. Jeroboám idejében, amikor uralták a kereskedelmi útvonalat a déli, edomita fennsík mentén.
Mi a helyzet Dávid és Saul kapcsolatával, ahogyan azt Sámuel könyvei ábrázolják? A mai kutatók úgy értelmezték, hogy itt valamiféle írói apológiáról van szó.
Így van ez lenne a harmadik réteg. Ez az irodalmi réteg pontosan erről szól. Sámuel első könyvét olvasva Dávid hatalomra jutása kapcsán mindig két hangot hallunk. Van egy pozitív hang, amely Saul királyra vonatkozik és van egy negatív, amely Dávid királyra. Észre kell vennünk, hogy ahová Dávid király Sámuel első könyvében beteszi a lábát, ott valaki – így vagy úgy, de – holtan esik. Vagy van egy negatív hagyomány. A kérdés persze az, hogy honnan származik? Aztán ott van egy másik hang, amely mindig valami olyasmit mond, amit ma így fejeznénk ki:
„Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem. Félreértetted az egészet. Hadd magyarázzam el neked, hogy mit is akarunk valójában mondani.”
Hogyan lehet tehát összehangolni ezt a két hangot? Véleményem szerint nem lehet őket összehangolni. Legalább is nem leegyszerűsítve. A kutatóknak, azt hiszem, a te tanárodnak, Baruch Halpernnek és előtte Kyle McCarternek tényleg volt egy nagyon jó javaslatuk, hogy itt most egy apológiával van dolgunk. Eszerint vannak vádak, aztán ott van Dávid király apológiája, ahol elmagyarázzák, hogy mi is történt valójában: „Hadd mondjam el, mi történt valójában”. De ez nem jó válasz. Vagy: jó válasz, de csak részben. Hogy miért? Mert akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy mikor. Rost azt válaszolná, hogy az i.e. 10. században. Halpern, azt hiszem, szintén ugyanezt válaszolná. De az i.e. 10. században, fogod az ollót és kivágod, ennyi. Egy ilyen hangot cenzúrázhatsz. A kérdést másképpen kellene feltenni:
Melyik az az időszak, amikor a dávidi dinasztia alapítóiról szóló negatív hagyományokat nem lehetett cenzúrázni?
A válaszom pedig az lenne, hogy i.e. 720 után, amikor Júda hirtelen drámai átalakuláson ment keresztül. Átalakuláson, amelyet a régészetben Jeruzsálem drámai növekedésében, a letelepedési tevékenység drámai bővülésében Sefélán és Júda felföldjén látunk. Ennek eredményeként az egyetlen magyarázat az, hogy az emberek Izraelből érkeztek Júdába, miután az asszírok i.e. 720-ban elfoglalták Izraelt. Egyesek azt mondják majd, hogy miért kellett az embereknek elmenekülniük a falvakból? Azt válaszolnám: nem a falvakból. Azok az emberek, akiket a deportálás veszélye fenyegetett az Északi Királyságban, az írnokok, az értelmiségiek, a közigazgatásban dolgozó emberek voltak, akiknek el kellett menekülniük, hogy elkerüljék a Mezopotámiába való elhurcolást. Így Júdába jöttek, és ez az a pillanat, amikor Júda hatalomra kerül, és tényleg drámai átalakuláson megy keresztül. Ez már nem az a Júda, amit korábban ismertünk: nem egy kis királyság a nagyhatalmak, ha úgy tetszik, még a dél-levantei helyi hatalmak peremén, amelyet mindig valamelyikük uralt, egy kis fővárossal és egy gyéren lakott vidékkel. Júda i.e. 720-at követően hirtelen fontos, jelentős királysággá válik, és a lakossága már nem júdai. Júdabeliek és izraeliták keveréke. És ezek az izraeliták mondjuk, Betel környékéről érkeznek, ami nem messze fekszik Júdától északra, érkeznek talán Sikem és Samaria környékéről is. És hozzák magukkal a saját hagyományaikat. Akik például Bételből jöttek, azok Izrael első királyának, Saulnak a hagyományaival érkezhettek, aki egy Bételhez nem is olyan messze, ugyanazon a területen fekvő központból uralkodott. És ezek a hagyományok ellenségesek voltak a dávidi dinasztiával és az alapítókkal szemben. Mit is mondtak? Azt mondták:
„Nos, nézzétek ezt a Dávidot, ő együttműködött Izrael ellenségeivel. Elment a filiszteusokhoz, elment ehhez, elment ahhoz. Egyfajta áruló volt.”
És akkor a jeruzsálemi szerzők olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudták egyszerűen kidobni a Dávid királyról szóló negatív történeteket (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Krónikák könyvének sokkal későbbi szerzője pontosan ezt tette: cenzúrázott mindent, ami negatív volt Dáviddal kapcsolatban), vagyis a korai szerzők nem cenzúrázhatták az izraeliták hagyományait, mert ők i.e. 720 után Júda lakosságának jelentős részét alkották. Így hát beépítették azokat. Tiszteletben tartoták az északiak hagyományait, de válaszolniuk kellett rájuk. Ez tehát az a pillanat, amikor elő kell állniuk apológiájukkal és meg el kell magyarázniuk, hogy mi is történt valójában. Tudod: fordítsd visszájára, csak hogy megvédd a jeruzsálemi dinasztia alapítójának emlékét. Véleményem szerint a harmadik réteg az i.e. 8. század végéről, a 7. század elejéről származik. Nincs okunk rá, nincs logika abban, hogy azt mondjuk: „Nos, a harmadik réteg Jozija idejéből való”. Miért is? Akkor békésen meglennének a negatív hangok a dinasztia alapítójáról egy évszázadon keresztül? Nem, nem hiszem. Röviddel Júda átalakulása után válaszolniuk kellett az északi negatív hagyományokra, és én ezt a nagyon késői 8. századra vagy a 7. század elejére tenném, amikor már a régészeti bizonyítékok szempontjából is gondolhatunk a bibliai szövegek Júdában való keletkezésére.
Az első három réteg a dávidi hagyomány hosszú fejlődését mutatja be az i.e. 10. századtól egészen a 8. századig. Mikor láthatjuk a végeredményt?
A végső irodalmi termék a deuteronomikus tevékenység, a deuteronomikus történetíró idejére helyezhető. Ez azt jelenti, hogy a történész (történészek), aki(k) leül(nek) és összeállítja (összeállítják) az ókori Izrael történetét a Deuteronómium könyvéhez kapcsolódóan, ezért nevezik deuteronómistáknak, ők írják meg az ókori Izrael történetét Józsué könyvétől a Királyok második könyvéig. Ők, legalábbis az első réteg szerzői Jozija júdai király idejében, az i.e. század végén tevékenykednek. Vannak persze későbbi rétegek is, de az első réteg, legalábbis az én véleményem szerint, a 7. századba helyezhető. Mi található ebben a történeti rétegben? Vannak olyan dolgok, amelyeket már leírtunk, amikor például a filiszteusokról beszéltünk a Bibliában. A Dáviddal és a filiszteusokkal kapcsolatos hagyományok nagy része a deuteronomista tevékenységnek ebből a rétegéből származik, Jozija király idejéből; Dávid és Góliát csatája, ahol Góliát görög hoplitának van öltözve, vagy a páncélja egy görög hoplitáé az i.e. 7-6. századból; továbbá a műfaj, a két sereg hitét eldöntő párbaj homéroszi műfaja; a „szeranim”-ok, a filiszteusok urainak története, kereták és a peleták mint Dávid király kommandós elit-egységei, a városok ligája. Ezekkel már foglalkoztunk, amikor a bibliai filiszteusokról beszélgettünk.
Az egységes monarchiáról alkotott elképzelés, mint már láttuk, nem felel meg a valóságnak. Hogyan kapcsoljuk ezt össze azzal, ami a 7. század végén történik?
Pontosan, van egy másik aspektusa is a 7. századi rétegnek. Nemcsak a filiszteusok leírása az i.e. 7. század történelmének és kultúrájának háttere, hanem az a tágabb ideológia is, amely tulajdonképpen a történetben van, ennek a nagyszerű, egyesült királyságnak, virágzó, elbűvölő egységes monarchiának a leírása ebből a csodálatos Jeruzsálem városából, a palotával és a templommal, a korai Dávid-dinasztia alapítói és a nagy birodalom területi szempontból.
De milyen gondolat húzódik meg a háttérben?
Mivel mostanra már tudjuk, ahogy említetted, hogy ezt nem lehet leegyszerűsítve olvasni annak a hátterében, amit régészetileg és az ókori közel-keleti szövegekből tudunk az i.e. 10. századról, így aztán még nehezebb a kérdés, hogyan értelmezzük ezt, ha nincs igazi példa erre az egységes monarchiára, hacsak nem az Északi Királyságot nézzük az i.e. 9. és 8. században. De van még itt más is. Valójában az egyesült monarchia leírása, még ha az Északi Királyság emlékeire támaszkodik is, bizonyos értelemben a jövőről szól. Ez azután van, hogy az Északi Királyság már nem áll fenn. A területek elfoglalásra várnak, mert az asszírok már kivonultak Levantéból. Jozija király idejében pedig, feltehetőleg az i.e. 7. század végén ablakrésnyi lehetőség nyílik, hogy megvalósuljon az elképzelés egy nagy, egységes monarchiára, amely a héberek összes területe felett uralkodik, északon és délen együttvéve, és amelyet Jeruzsálemből egy dávidi utód ural. Most Jozija királyról van szó, akit a Biblia a dávidi királyok közül a legigazabbnak ír le, és Dávid királyhoz hasonlít. Vagyis ezt is, az egész történet felgöngyölítését a negyedik, fogalmazzunk így, az utolsó réteg korai szakaszának hátterében kell érteni az i.e. 7. században.
Dávid története gazdagon rétegzett, ahogyan azt ma is sugalltad. Csomagoljuk be egy szép kis csomagba!
Dávid király története a héber Biblia egyik legösszetettebb története. A történelmi Dávid szerény személyiség volt, egy dinasztia alapítója a déli felföld hagyományos központjában, aki egy korlátozott terület felett uralkodott. Dávid az évszázadok múlásával egyre nagyobb lett. Nagy és jelentős lesz, különösen Júda királyságának ideológiája, területi ideológiája és teológiája miatt, évszázadokkal kora után, a késő monarchikus időkben. A sok irodalmi réteg miatt lesz naggyá. Azért is lesz jelentős, mert személyiségének csodálatos a leírása. Dávid sok szempontból nagy király, ugyanakkor olyan ember, aki, jól tudjuk, nem tökéletes. Júda ideológiája miatt válik jelentőssé és naggyá, és természetesen a korai kereszténység teológiája miatt is. És még nagyobb lesz mindezek miatt, amikor Dávid a királyság szimbóluma az összes nagy európai dinasztia számára a középkorban, a késő ókorban és a középkorban, Nagy Károlytól kezdve a frank királyokon át a németországi Ottókon át a brit királyok dávidi trónjáig.
Oké. Köszönöm, Israel. A következő alkalommal Salamonról fogunk beszélgetni..
Rendben.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
A képek forrása:
christianity.com; newyorker.com; Wikipedia.
A korábbi beszélgetések:
- rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
- rész: Kánaán a késői bronzkorban
- rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
- rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
- rész: Az első Izrael
- rész: Kánaán meghódítása
- rész: Az első filiszteusok
- rész: Filiszteusok a Bibliában
- rész: Egy egységes királyság?
- rész: Saul király
- rész: Dávid király nyomában
