#BibliaKultúra

Israel, köszöntelek az Albright Intézetben.

Örülök, hogy újra itt lehetek.

Rendben. Folytatjuk az egységes monarchiáról szóló beszélgetésünket. Általánosságban már beszéltünk az egyesült monarchiáról. Foglalkoztunk Saullal, nemrégiben Dáviddal, és most eljött az idő, hogy Salamonról, az egyik legrejtélyesebb monolitikus alakról beszéljünk. Mesélj egy kicsit a Salamonról alkotott nézetedről!

A rejtélyes jelző a megfelelő szó ebben a kontextusban, több okból is. Először is: Salamont, Dáviddal ellentétben, egyetlen más, Biblián kívüli szöveg sem említi. Talán még emlékszel arra, hogy a Tel Dán-sztélé feliratában Dávidot a királyságra vonatkozóan „Dávid háza”-ként említik. Salamonra vonatkozóan semmi ilyesmi nem található. Ugyanakkor, véleményem szerint Salamon történelmi alak. Nem látom ugyanis logikusnak kiragadni egy olyan júdabeli, dávidi uralkodót, akit nem említenek a Biblián kívüli szövegek, hiszen nem ő az egyetlen, akiről nem tesznek említést az ókori közel-keleti feljegyzések. Vagyis: Salamon történelmi személyiség, és szerintem nagy feszültség van

• a történelmi Salamon
• és az irodalmi Salamon között.

A történelmi Salamon ugyanis egy nagyon szerény alak. Ezt már a korábbi beszélgetéseinkből is megértettük. Salamon Jeruzsálemben uralkodik az i.e. 10. században, Dávid után, második a dávidi uralkodók sorában. Azt, hogy meddig uralkodik, nem tudjuk, mert a Biblia ismét csak 40 évről beszél, amely tipológiai szám. Vagyis, csak azt mondhatjuk, hogy hosszú ideig. Azt mondanám, valamikor az i.e. 10. század közepén. Ő is, akárcsak Dávid, egy kis terület felett uralkodik a déli felföldön.

A bibliai leírás azonban egészen más. A bibliai leírást is rejtélyesnek kell mondanom, mert az egy eszményi alakot mutat be. Eszerint Salamon Jeruzsálemben székel, hatalmas területek felett uralkodik és ő a legbölcsebb király. Nagy építkező, felépíti a Templomot, vidéki városokat húz fel, nagy kereskedő, aki szinte az egész világot uralja a kereskedelmével. Ha a régészetből ismert dolgokat összevetjük a szöveggel, azt látjuk, hogy az nem történelmi leírás.

Nézzük meg Salamon karakterét, ezt a rejtélyes alakot. Mesélj nekünk a szövegről!

Rendben. Salamon karaktere. Amikor a szöveget olvassuk, számomra rendkívül nyilvánvaló, hogy különböző alakokkal van dolgunk. Illetve ugyanarról az alakról, de különböző módon történő bemutatásban. Véleményem szerint, hogy úgy mondjam, a bibliai szövegben három Salamon van.

• Egyrészt ott van a Királyok első könyvének első és második fejezetében szereplő Salamon. Ez a Salamon kissé passzív: várja, hogy a trónra kerüljön. Betsabé az, aki az egészet szervezi. Aztán ott van jeruzsálemi vérfürdő, és Dávid halála után ő kerül a trónjára.
• A második Salamon a nagy Salamon. Ül a trónján. A Királyok első könyvének harmadik és a tizedik fejezete közötti történeteket sorolhatjuk ide. Ennek egy részét külön szövegegységként kell kezelnünk, mert a templomépítés történetével foglalkozik. Itt vannak azok a híres jelenetek, amelyeket mindannyian ismerünk Salamon királyról: Salamon az építkező, a kereskedő, Salamon ítélete, Sába királynőjének jeruzsálemi látogatása. Mindez a második Salamon a Királyok első könyvének ezekben a fejezeteiben.
• És aztán van egy harmadik Salamon is, ami nagyon meglepő, amit erről a csodálatos, nagy királyról olvasunk. Mit találunk, amikor áttérünk a 10. fejezetről a 11. fejezetre? Hirtelen egy nagyon negatív képet találunk Salamon királyról. A bibliai szöveg azt mondja, hogy amikor Salamon király megöregedett, idegen nőket vett feleségül, akik letérítették őt Izrael Istenének útjáról, és bűnössé vált. Olyannyira hitehagyottá vált, hogy Izrael Istene feldühödött viselkedésén és úgy döntött, hogy felbontja a nagy egyesült monarchiát: Izraelt és Júdát két héber királyságra választja.

Ez tehát a három Salamon.

A biblia- és a történettudományban pedig, mondhatni, kétségbeesett kísérletek történtek arra, hogy megpróbálják összehangolni azt a három képet Salamonról, amit az imént bemutattam. De természetesen nem lehet harmonizálni. Úgy értem, hogy Salamon második ábrázolását semmiképpen sem lehet összehangolni azzal a hitehagyottal, akit a Királyok első könyvének 11. fejezetében találunk. Vagyis meg kell próbálnunk a három Salamont más-más hátterű, különböző szövegekként olvasni. Ez azt jelenti, hogy itt is több irodalmi réteg halmozódik fel Salamon király leírásakor a Bibliában, ugyanúgy, ahogyan Dávid király történetében is beszéltünk a rétegekről.

Szerintem az első Salamon viszonylag könnyen megfejthető. Mert mi van itt? A trónutódlás történetének vége. A Dávid királyról szóló beszélgetésben már utaltunk Leonhard Rost elméletére az elmúlt század húszas éveiből. Ő két nagy szövegegységet azonosított Sámuel két könyvében:

• Dávid hatalomra jutását
• és a trónutódlás történetét, vagy udvari történetet.

A trónutódlás története egy olyan szövegegység, amely azt meséli el, hogy Salamon, aki nem elsőként került Dávid trónjára, végül mégiscsak örökölte a királyságot. Rost a 20. század elején felvetette, hogy ez a történet egy apológia, amely azt hivatott legitimálni, hogy most Salamon ül Dávid trónján, nem pedig azok, akik elsőként kerültek a trónra, miként Amnon, Adónija, Absalom, ha úgy tetszik. Miért Salamon? Erről már beszéltünk a Dávid királyról szóló részben. Meg kell határoznunk azt az időt, amikor erre a legitimációra szükség volt. Rost szerint az i.e. 10. században, amikor Salamon hatalomra került. Ez azt jelenti, hogy amikor Salamon hatalomra kerül, az emberek elkezdenek körülötte egymással beszélgetni, pletykálni, hogy „Hát, ez a fickó nem az első a trónon, mi folyik itt?”. Egyszóval: legitimációra van szüksége. Ma azonban már tudjuk, hogy nincs olyan írásos és kompozíciós kontextus Júdában, amely lehetővé tenné egy ilyen összetett szöveg megalkotását az i.e. 10. században. Más okokból sem lehet a háttérben a 10. századot látni, magunk mögött kell hagynunk Rost elméletét, amelyet sok kutató elfogadott egy évszázaddal, 50 évvel ezelőtt. A kérdés tehát, amit fel kell tenni:

Melyik az a pillanat, amikor Salamon legitimációra szorul, és nincs mód arra, hogy kiküszöböljük a negatív szempontot, hogy nem ő volt az első a trónra?

A válasz, ahogyan azt a Dávid királyról szóló beszélgetés során mondtuk, az északi királyság bukása, az asszíriai hatalomátvétel után, i. e. 720-ban, sok izraelitának Júdába való vándorlásával áll összefüggésében. Ez tehát az a pillanat, amikor Júda a júdaiak és izraeliek vegyes társadalmává válik, és az izraeliek a Dávid-dinasztiával kapcsolatos negatív emlékekkel vagy hozzáállással érkeznek. Valószínűleg az izraeliek jöttek és csevegtek, tudod, „Mit mesélsz nekünk erről a nagyszerű történetről a nagy királyodról, Salamonról? Még csak nem is volt törvényes, még csak nem is ő volt az első a trónon. Mégis hogyan került a trónra?” És akkor elmondják trónutódlás történetét, amellyel legitimálják Salamont. És ahogy a történetben, a Dávid királyról szóló beszélgetésünkben mondtuk, a történelmi kontextus, hogy ezt megértsük, valószínűleg az i.e. 8. század legvégén van, amikor Júda átalakult egy vegyes Júda-Izrael királysággá, vagy talán az i.e. 7. század legelején. De röviddel Júda ezen átalakulása után. Vagyis erre a kérdésre viszonylag könnyű válaszolni.

Mi a helyzet a második Salamonnal? Az építkező, bölcs Salamonnal?

Oh, igen, a második Salamon. Ha megengeded, Matt, egy aprócska trükkhöz folyamodom: mielőtt a második Salamonról beszélnék, a harmadikról szeretnék szólni. A harmadik Salamon ugyanis megvilágítja a másodikat, és lehetővé teszi, hogy talán még a második Salamon datálását is ki lehessen jelölni. Miért mondom ezt? Mert a harmadik Salamon a Királyok első könyvének 11. fejezetében szerepel: a bűnös, hitehagyott Salamon, aki együtt van azokkal az idegen nőkkel, akik eltérítik őt az Úr, Izrael Istenének útjáról és a szomszédos nemzetek istenségeinek imádására viszik.

Vagyis valószínűleg az i.e. 7. század végi kontextusban járunk. A „deuteronomista” jelző Júda királyának, Jozija király idejére utal. Ha azonban ez Jozija királyhoz kötődő kompozíció, akkor mit jelent? Mit jelent az, hogy Salamon hirtelen hitehagyottá válik? Kell, hogy legyen itt valami tanulság. Miért? A válasznak a nagy Salamonra kell vonatkoznia. Ez a deuteronomista tábor válasza a nagy Salamonra. Ami azt jelenti, hogy ott ülnek és azt mondják: „Nos, ti egy nagy királyt akartatok? A nagy Salamont akartátok? Megkaptátok ezt a nagy Salamont, a globalizáció királyát, aki ott ül a trónján, és távoli országokkal kereskedik, és idegen királynő érkezik hozzá látogatóba Arábiából. Mindez hová vezet? Ez az egész egy dologhoz vezet: hitehagyáshoz. Idegen emberekkel való kapcsolatokhoz. Idegen vallások befolyásához. Ez vezet ahhoz a Salamonhoz, akit most a 11. fejezetben, a deuteronomista alakban látunk. Eszerint a második, a nagy Salamon egy lépéssel hátrább áll a harmadik Salamonhoz képest, ami azt jelenti, hogy az i.e. 7. század végétől kissé hátrébb.

A harmadik Salamon tehát deuteronomista. Térjünk vissza a második Salamonhoz, aki az a Salamon, akit mindannyian ismerünk és szeretünk.

Igen, ő a csodálatos Salamon. Először is meg kell értenünk. Ez a Salamon Jeruzsálemben ül a trónján. Amikor egy ilyen szöveg kerül elém, azt mondom magamban: Mit látok? Egy nagy asszír uralkodót. Úgy mutatják be, mint egy asszír nagykirályt. Úgy értem, hogy ő van a fejükben. Kire gondolnak? Szín-ahhé-eriba (a bibliai Szennahérib)? II. Sarrukín (a bibliai Szárgon)? Assur-bán-apli (a bibliai Asszurbanipál) uralkodóra? Valamelyikükre. Mindenesetre ő egy asszír király. Azt hiszem, ez az első nyom, amit meg kell vizsgálnunk. Meg kell vizsgálnunk az asszír évszázadot Júda történetében, hogy megfejtsük a Salamon mögött meghúzódó valóságot. Még egy dolgot kell mondanom a második Salamonról. Már javasoltam, hogy tegyük félre a templomépítés leírását, mert az egy külön szövegegység. Vannak hagyományaink, aztán összeállítjuk az összes többi Salamonról szóló hagyományt. A nagy, bölcs király, építő, kereskedő és így tovább. Már így is leírtuk. Jó okunk van azt gondolni, hogy valamiféle egységes szöveget látunk. Mi ez a szöveg? Itt emlékeztetnék arra, hogy az 1Kir 11,41 versében van egy utalás Salamon cselekedeteinek könyvére.

„Salamon történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg van írva Salamon történetének a könyvében.”

A kérdés tehát az, hogy amit ott olvasunk, az egy olyan kompozíció, amely talán nem is maga Salamon király cselekedeteinek könyve, hanem egy olyan kéziratos hagyományból származó kompozíció, amely ott volt a későbbi deuteronomista szerző előtt, aki mindent összerakott, és ezt a valamivel korábbi Salamon cselekedeteinek könyvét használta fel a kompozíciójában az i.e. 7. század végén.

A következő epizódban egy kicsit többet fogunk beszélni az írásról és az írásbeliségről Izraelben. Tudom, hogy ez kapcsolódik a következő kérdésemhez, de tudnál már most néhány gondolatot megosztani arról, hogyan lehet időben elhelyezni Salamon cselekedeteinek könyvét?

Először is azt kell mondanom, hogy ha valóban egy asszír uralkodót látunk a trónján ülni, akkor Júda történetében az asszír évszázadon belül vagyunk, vagyis i.e. 730 és 630 között, amikor az asszírok kivonultak. Vagyis tudjuk, hogy nagyjából hol vagyunk. Ám az emlékek tágabbak lehetnek, mint az asszír évszázad. Amennyire meg tudom ítélni, meg kell próbálnunk leellenőrizni a valóságot minden egyes ilyen történetben. Sok epizód van ebben a második Salamonban, ha úgy tetszik, az 1Kir 3–10 fejezeteiben, és lehetséges, hogy a régészet és a régió, az ókori Közel-Kelet történelme szempontjából minden egyes epizódra fényt derít. Amikor ezt tesszük, úgy gondolom, hogy két periódusra kell rámutatnunk:

• az egyik az északi királyság virágzásának időszaka az i.e. 8. század első felében, II. Jeroboám, Izrael királyának idejében;
• a másik pedig Manassze király kora Júdában, az i.e. 7. század első felében. Manassze 55 évig uralkodott, és ő volt az, aki valóban teljesen beilleszkedett az asszír birodalomba, annak globalizált gazdaságába.

Salamon történetének olyan elemeit látjuk, amelyek emlékeztetnek II. Jeroboámra az északi királyságban és Manassze napjaira is. Nézzük meg mindegyiket külön-külön: II. Jeroboám.

Kezdjük tehát II. Jeroboámmal.

Igen.

Először is emlékeztetőül: az udvari történetben vannak olyan emlékek is, amelyek csak az északi királyság hátterében érthetők meg, II. Jeroboám idejében. Itt utalok az udvari történetről, Dávid királyról szóló beszélgetésünkre. Ezt tehát mostani, Salamonról szóló beszélgetésünk hátterében kell tartani. Négy epizódot látok a nagy Salamon, az általam „másodiknak” nevezett Salomon történetében, amelyek valószínűleg az északi királyság emlékezetéből, II. Jeroboám idejéből származnak. A következőkre gondolok:

1. Hácór, Megiddó és Gézer városainak építése.
2. Salamon lovai, szekerei és istállói.
3. Hírám, Tírusz királyának leírása, és a Salamonhoz fűződő kapcsolatai.
4. Salamon közigazgatási körzetei az 1Kir 4 fejezetében.

Azt hiszem, hogy egyesével mindegyikre rá kell pillantanunk.

Rendben, kezdjük Megiddóval.

Kezdjük Megiddóval. Megiddó mindkettőnkhöz közel áll, ezért olyasmivel kezdjük, amely közel áll a szívünkhöz. Hácór, Megiddó és Gézer építése. Van egy híres vers az 1Kir 9,15-ben az építkező Salamonról.

„Kényszermunkát vetett ki Salamon király, hogy megépíthesse az Úr templomát és a maga palotáját meg a Milló-erődöt és Jeruzsálem várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és Gézert.”

Ezt a verset a kutatástörténetben arra használták, hogy úgy mondjam, azonosítsák a Megiddónál található épületeket és Salamon király korába helyezzék, amely, ha szabad így mondanom, nem volt egy rendkívül sikeres projekt. Érdekes, hogy az építkező Salamon bemutatása közben a Biblia – a jeruzsálemi templomot és palotát leszámítva – nem beszél Salamon júdai építkezésiről. A szöveg három városról beszél, amelyek a bibliai hagyomány szerint a két királyság kettéválása után Izrael északi királyságának legfőbb közigazgatási központjai voltak.

• Hácór a Jordán felső völgyében, Damaszkusz határán fekszik.
• Megiddó az ókori Izrael éléskamrája a Jezréel-völgyben.
• Gézer pedig Izrael királyságának délnyugati sarkában van, a filiszteus városokkal szemben.

Miért éppen ez a három és mikor? A három helyszín régészetét vizsgálva két lehetőség kínálkozik. Az egyik: az omrida uralkodócsalád idején. Az omridák már elég erősek voltak ahhoz, hogy elfoglalják Hácórt, és északi központként létrehozzák. Végül palotákat építenek Megiddóban és talán Gézerben is. Mégis úgy gondolom, hogy erre az i.e. 8. század első fele talán jobb időpont. Miért? Mert Gézer jobban érthető az i.e. 8. század hátterében. A fő erődítményt Gézerben valószínűleg az i.e. 8. századra kell datálni. Úgy gondolom tehát, hogy a 8. század jó színtér Hácór, Megiddó és Gézer együttes említésére.

Innen eljutunk egy könnyebben megfejthető esethez, ez pedig Salamon lovainak története. A Királyok első könyve a „második” Salamonról szóló fejezetekben többször is említi a lókereskedő Salamont, akinek szekér-, istálló- és lóvárosai vannak. A lovak rendkívül központi szerepet játszanak Salamon király történetében. Ha a helyszíni valóságot nézzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az i.e. 8. század első felében Megiddónál kialakult helyzetet. Ebben az időben Megiddó, hogy úgy mondjam, a lovak városává alakul át. Fogták az északi királyság legjobb ingatlanát Megiddónál, a völgyben, ló- és istállóvárost csináltak belőle. A legfontosabb épület Megiddóban összesen 17 istálló. Miért? Mert II. Jeroboám hasznot húzott a lovakkal való kereskedelemből. Azzal keresi a hasznot, hogy lovakat importál Egyiptomból, tenyészti és kiképzi őket Megiddóban és a Jezréel-völgyben, majd eladja őket a szomszédos királyságok hadseregeinek, köztük természetesen az asszír birodalomnak. A birodalomnak szüksége volt egyiptomi lovakra. Ezek a lovak a szekerekre alkalmasak, nem úgy, mint az északi lovak, amelyek kisebbek és kevésbé jók, mint a nagyobb, délről származó lovak. A történet színhelye tehát az i.e. 8. század eleje. A 8. század eleji Megiddóra gondolok, ha összekapcsoljuk a másik hagyománnyal, amely szerint Salamon aktívan tevékenykedett Megiddó építőjeként.

Katkamrás kapu az izraelita korból (északnyugatról nézve).
Hasonló kapukat találtak Hácórban, Megiddóban és Lákisban is.

A harmadik epizód, amelyet meg kell vizsgálnunk, Salamon és Hirám, Tírusz királya közötti kapcsolat története. A Biblia szerint Hirám, a föníciai tengerparton fekvő Tírusz királya fákat küld Salamonnak a jeruzsálemi templom megépítéséhez. Ki ez a Hirám, Tírusz királya? A kutatók I. Hirámként írják le őt, és az információt két késői, az i.e. 2. századból, a hellenisztikus korból származó kompozícióból veszik, hellenisztikus íróktól, akik leírják Tírusz történetét, felsorolják királyait, és közöttük említik I. Hirámot. Ha az i.e. 10. században I. Hirámot említik, akkor könnyű őt összekapcsolni Salamon királlyal a 10. században. Azonban itt egy nagyon erős körkörös érveléssel van dolgunk. Miért is? Mert az i.e. 2. században már elkészült a Biblia görög fordítása. A hellenista írók átvehették Hirámot a Bibliából, és Salamon király korába, Tíruszba helyezhették. Ez egy teljes körkörös érvelés. A történelmi Hirám, akit mi ismerünk, az a Hiram, akit az asszír szövegek III. Tukulti-apil-ésarra (a bibliai Tiglath-pilézer), asszír király idejében, az i.e. 8. század 30-as éveiben említenek. Vagyis az i.e. 8. század második felében. Itt vagyunk tehát ismét egy olyan kontextusban a 8. században is, amely jobban illik az északi királysághoz az i.e. 8. században, talán a II. Jeroboám idején tapasztalt nagy felvirágzás után, de még mindig északon.

A negyedik szöveg, amelyet szerintem az északi királyság, konkrétan II. Jeroboám korának hátterében kell érteni, az 1Kir 4 fejezetében szereplő körzetek listája, a királyság közigazgatási felosztása. A listát áttekintve azonosítani lehet a helyszíneket, sőt, térképet is lehet készíteni az egyes körzetekkel. Összességében arra a következtetésre juthatunk, hogy 12 körzet van. Persze attól függ, hogyan számoljuk össze őket. De mindenesetre érdekes látni, hogy a háttér nagyon jól illeszkedik az északi királysághoz II. Jeroboám idejében. Erre két vagy három nagyon erős nyom van.

• Az egyik nyom, hogy az omridák hódításai Moáb északi részén nem szerepelnek. Ez azt jelenti, hogy a szöveg már elismeri, hogy Moáb északi része már nem tartozik Izrael királyságához.
• A második nyom, hogy II. Jeroboám hódításait Transzjordánia északi részén, beleértve a délnyugat-szíriai Básánt is, Salamon király kerületeinek felsorolásában elismerik. Vagyis az i.e. 8. század első felének kontextusában vagyunk.
• Van még egy nyom, amely talán még érdekesebb, mint a két korábbi. Ez pedig az, hogy hogyan kell olvasni a lista végén a Júdára való utalást (1Kir 4,20). A legtöbb mai kutatók a Júdára való utalást a listához tartozónak olvassa. Amennyiben Júda egy körzet Salamon királyságában, akkor ez talán annak a ténynek az emléke, hogy II. Jeroboám idejében Júda valóban az északi királyság vazallusa volt, annak uralma alatt. A fejezetben szereplő lista tehát valószínűleg északról származik II. Jeroboám idejéből.

Salamonnak melyik története ábrázol Manassze korabeli valóságot?

Azt gondolom, hogy a történetek közül különösen kettő.

Edward Poynter (1836-1919): Sába királynőjének látogatása Salamon királynál.

Az első Sába királynőjének látogatása Jeruzsálemben Salamonnál. Ez egy lenyűgöző szöveg. Néhány kutatók hajlik arra, hogy még az i.e. 7. századnál is későbbre helyezze. Én nem értek velük egyet. Úgy gondolom, hogy a színpadkép, a történet háttere:

Júda részvétele az asszír vezetésű arab kereskedelemben.

Ez azt jelenti, hogy Júda az asszír hegemónia alatt volt, abszolút alkalmas helyen, hogy segítsen az asszíroknak az Arábiából érkező főútvonal északi végének ellenőrzésében, amely az edomita fennsíkon futott végig, majd Beér-Seva völgyén keresztül a Földközi-tengerig, Gázáig, a főútvonalakig. Júda pedig, mint Asszíria vazallusa azért volt ott, hogy Beér-Seva völgyén áthaladó útnak szolgáltatásokat nyújtson: őrséget, ellátmányt és így tovább. A háttérben tehát Júda részvétele kell, hogy álljon az asszír vezetésű arab kereskedelemben. El kell ismernem, hogy ez az i.e. 8. század legvégén kezdődik, III. Tukulti-apil-ésarra (a bibliai Tiglath-pilézer) idején és később, de jobb, ha Manassze király hátterébe állítjuk azért is, mert több, régészetből származó nyom is van. Vannak dél-arábiai feliratok, néhányat Beér-Seva völgyében és Jeruzsálemben találtak. Van egy utalás az utóbbi évekből, egy Dél-Arábiában talált monumentális feliratból, amely nem áll összefüggésben, de mégis valószínűleg hiteles, i.e. 600 körülre datálható, és „Júda városaira”, mint Arábiával folytatott kereskedelmi partnerekre utal. Az asszír feljegyzésekben vannak utalások az arab királynők jelenségére az i.e. 8. század végén és a 7. században. Mindez tehát, úgy gondolom, jobban elhelyezhető Manassze király korában.

A másik epizód Ecjón-Geber története. Salamon Ecjón-Geberből küldött expedíciókat távoli, déli országokba, hogy egzotikus árukat hozzanak. Ecjón-Geber azonosítása nagyon trükkös dolog. Természetesen azonosítható az Akabai-öböl fejénél, de ott is két lehetőség van: vagy a mai Akaba városa alatt, vagy Tell el-Kheleifeh-ben, amely egy olyan kis halom, amit egy híres amerikai régész, Nelson Glueck ásott ki a 20. század ’30-as éveinek végén, ’40-es éveinek elején. Az utóbbi években rengeteg ásatás folyik Akaba alatt és semmi nyomot nem találtak egy vaskori lelőhelyre. 

Így hát marad Tell el-Kheleifeh, ez egy kis tell, Izrael és Jordánia határán, ma az Akabai-öböl partján, Nelson Glueck ásatásaival. Az érdekesség, hogy nincs bizonyíték Salamon király idejéből való tevékenységre. Tell el-Kheleifehben nincs i.e. 10. századi adat. És egyáltalán nincs 10. századi lelőhely az Akabai-öböl fejénél. A Tell el-Kheleifehben talált legkorábbi anyagi kultúra leletek, a legkorábbi bizonyítékok az i.e. 8. század végéről, talán a század első feléből származnak. Vagyis valamiképpen

ez is beleillik az asszír uralom alatti arab kereskedelem történetébe az i.e. 8. század végén kezdődő asszír uralom alatt,

de talán Manassze alkalmasabb jelölt, mert ő Júda legfőbb uralkodója a déli királyság feletti asszír hegemónia időszakában.

Ha már szóba került Nelson Glueck, ő két cikluson át volt az Albright Intézet igazgatója, mint tudod, ő is azonosította a Salamon és a rézkereskedelem, a réztermelés közötti kapcsolatot.

Salamon és a réz kapcsolata igazán érdekes Glueck és a mai kutatók számára is, mert a Bibliában egyáltalán nincs utalás arra, hogy Salamon aktívan részt vett volna a déli rézbányászatban vagy réziparban. Az egyetlen utalás arra vonatkozik, hogy Salamon rézből készült eszközöket készíttetett a templom számára, és ez a Jordán völgyére vonatkozik, valahol Sikemtől keletre, Jeruzsálemtől északkeletre, egyáltalán nem délre. De úgy gondolom, hogy Nelson Glueck egyrészt a Salamonnal kapcsolatos ilyen-olyan elképzelését vette elő, amely ebben a történetben a templomi eszközök kapcsán kapcsolódik a rézhez, amit összekapcsolt Ecjón-Geberből, délről kereskedő Salamon képével. Jött ezzel a fantáziaképpel Salamonról, a nagy rézkirályról, és úgy beszélt erről a kis helyről az Akabai-öböl fejénél, mondhatnám, erről a szinte nyomorúságos helyről az Akabai-öböl fejénél, mintha Palesztina Pittsburgh-je lett volna az 1940-es évek elején. Ez mutatja, hogy mennyire elragadtatta magát a bibliai szövegből származó képekkel. És persze a Tell el-Kheleifeh-i leletek nem támasztanak alá semmilyen tevékenységet, sem az i.e. 10. századot, sem rézipart. Tehát mindezt félre kell söpörnünk. Az utóbbi években több kutató újra felelevenítette ezt az elképzelést, hogy Salamon rézkirályként tevékenykedett Júda nevében délen, az Arava-völgyben, vagy a Holt-tengertől délre fekvő Wadi Faynanban, vagy az Eilat melletti Timnában, még délebbre. Barátaimról, Tom Levy-ről és Erez Ben-Yosefről, a Tel Aviv-i Egyetem munkatársairól beszélek. Mindketten csodálatos, lenyűgöző projekteket folytatnak délen, amelyek valóban megvilágítják a réz szerepét az egész régió történelmében a vaskor idején. De úgy gondolom, hogy Salamon király emlékének felelevenítését a réziparban folytatott tevékenységgel nem igazán támasztja alá sem a régészet, sem a bibliai szöveg.

A „második” Salamonod valamiképpen II. Jeroboám és Manassze történetét meséli el, akik rendkívül sikeres, globalizált királyok voltak.

Igen. Az első dolog, amit tennünk kell: a szétválasztás. Szétválasztjuk az emlékeket és a tényleges írást. Az emlékek II. Jeroboám és Manassze idejéből származnak. Mikor készült az írás? Most tehát az írásról beszélünk. Úgy gondolom, hogy Salamon cselekedeteinek könyve, ahogyan bemutattuk a nagy Salamon epizódjaival (vö. 1Kir 3–10), Manassze idején íródott, hogy legitimálja Júda részvételét az asszír globalizációban, Asszíria és Júda globalizált gazdaságában. Ez tehát az egyik ok. Ez úgy ment, hogy a múltból vesznek példákat. Manassze azt mondja: „Nos, nem én vagyok az első, aki részt vesz a globalizációban. Nézzétek meg a királyunkat, a nagy Salamon királyt, az egyik alapítót, aki megalapította a templomot és a palotát Jeruzsálemben, ő volt a globalizáció első nagy királya”.

És aztán verseng az északiakkal is, akik odajönnek hozzá, akik Jeruzsálemben élnek, és azt mondják: „Nos, a mi királyunk, II. Jeroboám volt a legnagyobb király a héberek összes királya közül, Izrael és Júda királyait együttvéve”. Erre ő azt mondja nekik: „Nos, igen, valóban. Ő is részt vett, a globalizációban, és én is ugyanezt teszem. Tehát nemcsak én vagyok az új Salamon. Számotokra én vagyok az új II. Jeroboám is”. Itt van tehát a játék Manassze és Salamon között – véleményem szerint. Manassze Salamon, Salamon pedig Manassze, ez pedig megmagyarázza az 1Kir 11-ben Salamonhoz való negatív hozzáállást is, amely jellegzetesen deuteronomista. Tudjuk ugyanis, hogy az i.e. 7. században egy összecsapás tört ki Jeruzsálemben – ha úgy tetszik – két „párt” között. Izrael Istenének „pártja” és a szinkretista „párt” között, amelyik támogatta a globalizációt, az Asszíria alatti kereskedelmet stb.

Jozija király a deuteronomisták, Manassze pedig a globalizáció szimbóluma.

Elítélik Manasszét, és a Királyok könyvében tulajdonképpen utolsó gonosztevőként írják le. Mit mondanak róla? Azt mondják, hogy Izrael Istene annyira megharagudott Manassze politikája és hitehagyása miatt – közbevetés: a szomszédos nemzetekkel való kapcsolatai miatt stb. –, hogy unokája, Jozija jámborsága ellenére is úgy döntött, hogy Manassze bűnei miatt elpusztítja Jeruzsálemet és Júda királyságát. Úgy gondolom tehát, hogy Salamon könyvének olvasása és Manassze háttere valóban felgöngyölíti az egész helyzetet az i.e. 7. századi Jeruzsálemben. Ez a szöveg valószínűleg Manassze király idejéből származik.

A szöveg és a későbbi történelem szerint Salamon egyik legnagyobb vívmánya a jeruzsálemi templom volt. Hogyan illeszkedik ez a képbe?

Igen, a templom. Itt is különbséget kell tennünk a templom valósága és a Salamonra vonatkozó szöveg kompozíciója között. A szöveg kompozíciója szerintem késői, és feltehetőleg több rétegű. De mi a valóság? Mondhatja valaki, hogy ha Salamon leírása nem történeti, akkor a templomépítés sem az. Én azonban nem ezt mondom. Azért, mert Jeruzsálemben bizonyosan volt templom. Abban az értelemben, hogy a vaskor minden területi királyságának – sőt, a bronzkorban minden városállamnak – volt palotája és temploma. A templom általában a dinasztia temploma volt, tehát palota és templom a közelben volt.

Nincs okunk azt állítani, hogy Jeruzsálem volt az egyetlen kivétel a vaskorban, hiszen ezekről a helyekről is sokat tudunk mind az ókori közel-keleti szövegekből, mind pedig bizonyos esetekben a régészetből; mind a bronzkorra, mind a vaskorra vonatkozóan. Bár a Templomhegyen nem tudunk ásatásokat végezni, és nem tudjuk felkeresni a Templom-hegyet és rámutatni a Salamon által épített falra, jó okunk van azt állítani, természetesen több mint jó okunk van azt állítani, hogy volt templom a Templomhegyen, a palota mellett az i.e. 10. században, a Dávid-dinasztia alapítóinak idejében.

A kérdés csak az, hogy a templomot Salamon építette-e először, vagy ahogy egyes kutatók, több német tudós is felvetette évekkel ezelőtt, hogy már a bronzkorban is állt ott egy templom.

Logikus érvelés, nem igaz? Ez egy városállam központja volt, tehát már a bronzkorban, legalábbis a késő bronzkorban, ha nem korábban, ott kellett lennie egy palotának és egy templomnak. Salamon tehát egy régi templomot újított fel, vagy egy új templomot épített Dávid király új dinasztiája számára? Ezt nem tudjuk és nincs is mód arra, hogy megtudjuk.

Úgy tűnik, eléggé kiveséztük Salamont. Hol tartunk? Kérlek, foglald össze, amit itt ma elhangzott.

Összefoglalva: bár Salamon nem szerepel egyetlen Biblián kívüli szövegben sem, minden bizonnyal történelmi személyiség. A jeruzsálemi Dávid-utódok sorában ő az első. Ha így van, akkor egy szerény városból uralkodott egy szerény terület felett a déli felföldön. Eszerint feszültség van a történelmi Salamon és bibliai bemutatása között, különösen az 1Kir 3–10 fejezeteiben, ahol egy asszír nagykirályhoz hasonló uralkodó ül jeruzsálemi trónján, olyan, aki hatalmas területek felett uralkodik és távoli országokkal kereskedik. Ha megvizsgáljuk Salamon a bibliai leírását, láthatjuk, hogy az több rétegből áll, bizonyos értelemben hasonlóan Dávid király leírásához. A korai réteg, amely feltehetően az i.e. 8. század végén keletkezett, királyként ábrázolja Salamont, mint aki közvetlenül a nagy király halála után került Dávid trónjára. Aztán ott van a nagy Salamon. Értelmezésem szerint a szöveg Manassze király idejéből származik és Júda részvételét legitimálja a globális asszír gazdaságban. Továbbmenve: a héber uralkodók közül egy másik nagy király, az északi királyságbeli II. Jeroboám emlékével is versenyez. Végül pedig ott van a harmadik és talán legmeglepőbb kép Salamonról. Az 1Kir 11 hitehagyóként ítéli el egy sajátosan deuteronomista szövegben, s ezzel az egész leírást az i.e. 7. századi jeruzsálemi rivalizálás hátterébe vonja, az Asszíriával való együttműködést támogatók és az inkább deuteronomista oldalon állók közötti versengésben.

Köszönöm, Israel. Legközelebb már alig várom, hogy feltehessek néhány kérdést az ókori izraeli írásbeliségről és műveltségről.

Köszönöm, Matt.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

További elmélyülésre:

Neil Asher Silberman – Israel Finkelstein: David and Solomon. In Search of the Bible's Sacred Kings and the Roots of the Western Tradition, Free Press, New York – Toronto – London – Sidney, 2006.

Israel Finkelstein: The Archaeology of Tell el-Kheleifeh and the History of Ezion-geber/Elath. In: Semitica 56 (2014) 105–136. Elérhető az academia.edu honlapról.

Ajánlott olvasmány magyar nyelven:

Kőszeghy Miklós: Salamon, avagy a történet vége, Budapest, Új Mandátum, 2005.

A képek forrása:

emp.byui.edu; freepik.com; tripnholidays.com; The Heaton File; Wikipedia.

A korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok
8. rész: Filiszteusok a Bibliában
9. rész: Egy egységes királyság?
10. rész: Saul király
11. rész: Dávid király nyomában
12. rész: Dávid történetének későbbi rétegei