Mikor íródott a Biblia? Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre nem lehet rövid választ adni, hiszen a Biblia számos, különböző időpontokban írt réteget tartalmaz. De tudjuk-e datálni ezeket a különböző rétegeket? Milyen történelmi események befolyásolták a bibliai szöveg megírását? Mit adnak a megértésünkhöz azok az új technológiai módszerek, amelyekkel vizsgálták a különböző régészeti ásatásokon talált ősi feliratokat? Israel Finkelstein és Matthew J. Adams régészek ezekre a kérdésekre próbálnak választ adni a „The Shmunis Foundation Family Conversation in the Archaeology and History of Ancient Israel” új epizódjában.
Köszöntelek, Israel, az újabb ülésen ismét itt, az Albright Intézetben. Ma az ókori Izrael és Júda írásbeliségéről fogunk beszélgetni. Ez rendkívül időszerű téma. Eddig szinte minden beszélgetésünkben előkerült, és mindig valami kis pluszt kellett mondani az ókori Izrael írásbeliségéről, hogy magyarázatot adjunk a bibliai szöveg és a régészeti adatok közötti eltérésre. Bizonyos értelemben a bibliai szövegek történelmi megbízhatósága nem kis részben azon múlik, hogy mennyire vannak közel időben a bibliai szövegek az általuk ábrázolt eseményekhez. Mit mond az ókori Izrael írásbeliségére vonatkozó kutatások története?
Igen, ahogyan te is említetted, feszültség van az ókori izraeli írással kapcsolatos elméletek és a bibliai szövegek megalkotása, valamint a bibliai elbeszélések történetisége között. Kezdetben úgy gondolták, hogy Dávid és Salamon király udvarában is voltak írnokok. Ez miből fakadt? Főleg abból az elképzelésből, hogy adott egy nagyszerű, ragyogó egységes királyság jól menő udvartartással, sok hivatalnokkal, adminisztrációval, miért ne lehetnének ott írnokok is? Természetesen a bibliai szövegek Dávid udvarában és a Salamon korabeli Jeruzsálemben is említenek írnokokat. Ráadásul itt van Leonhard Rost elmélete a 20. század elejéről, amely szerint a tényleges szövegek, a Dávid hatalomra jutására és a trónutódlásra vonakozó történetek Sámuel két könyvében egyfajta megerősítés, „legitimációs kiáltvány” Dávid és Salamon számára, így természetesen azt állította, hogy a szövegek az i.e. 10. században íródtak. Ezekkel az elméletekkel azonban számtalan nehézség van, mert alapvetően körkörös érveléseket jelenítenek meg. Nem tudjuk, hogy valójában mikor kezdődött az írásbeliség, nem tudjuk pontosan, hogy mikor írták le az első bibliai szövegeket. Vegyünk egy példát! Ha a deuteronomista történetíró tényleg Jeruzsálemben élt az i.e. 7. század végén, akkor fel kell tennünk a kérdést:
Honnan tudott a szerző a 10. századi eseményekről, és vajon nem vetítette-e vissza a szövegbe saját korának valóságát, jelesül egy jeruzsálemi udvari írnok helyzetét Dávid király idejére?
Persze felmerül egy másik kérdés is:
Mi van akkor, ha nem is volt egy nagy, egységes királyság? Mi van, ha mindez a leírás a nagy Jeruzsálemről és a nagy, egységes királyságról az i.e. 10. században csak ideológia és teológia terméke?
Akkor, hogy közelítsünk ehhez a kérdéshez? Úgy értem, milyen eszközöket fogunk használni?
A régészethez kell fordulnunk. Meglepetés! Hiszen a régészet az egyetlen eszköz, amely valóban bizonyítékokkal szolgálhat számunkra. Amikor pedig régészetről beszélek, akkor az ősi feliratokról beszélek. Van egy rakás feliratunk a kezdetekre vonatkozóan – nem olyan sok, erről majd beszélünk –, valamint Izrael és Júda történelmének későbbi szakaszaira vonatkozóan is, viszonylag nagy számban, és ezeket valamiféle rétegrajzba, kronológiai kontextusba kell helyeznünk. Akkor láthatjuk igazán, amikor nyomon követhetjük az első, legkorábbi képességet az irodalmi szövegek megalkotására. Nos, ez azért érdekes, mert amikor a régészethez fordulunk, el kell vetnünk minden körkörös érvelést, hogy például „ez és ez az egységes királyság a 10. században”, és ehelyett a kontextus, a rétegek datálására kell törekednünk. Az elmúlt években jó barátommal, Benjamin Sass-szal úgy döntöttünk, hogy az ősi feliratok vizsgálatának egy másik módja felé fordulunk. Arra a rétegtani kontextusra összpontosítunk, ahol a feliratot megtalálták.
Mi származik ebből a bizonyos rétegből?
Ezután vizsgáljuk a cserépedények tipológiáját, amely csak relatív kronológiát biztosít nekünk, de radiokarbonos kormeghatározással abszolút kronológiára fordítjuk. Újra csak a szénizotópos vizsgálathoz fordulunk. Ez valóban kulcsfontosságú, nagyon fontos a feliratok és a kontextus datálásában. És azt hiszem, hogy ez meglepő, mert magától értetődően hangozhat, hogy ezt kell tenni, de 6, 7, 10 évvel korábban a régészet még nem volt azon a ponton, hogy a feliratokat e séma szerint datálja.
A mai bibliai szöveg héber és feltehetően héberül is írták. Mielőtt azonban rátérnénk Izraelre és Júdára, valamint a héber szövegekre, először is vissza kell lépnünk, és beszélnünk kell az alfabetikus írásnak a területen való megjelenéséről. Kezdjük tehát ezzel, kérlek!
Igen, vissza kell tehát mennünk a proto-kánaánita feliratokhoz, a héber írás megjelenése előtti korai szakaszba. Benjamin Sass barátommal úgy gondoljuk, hogy
a héber írás az i.e. 9. század végétől vagy i.e. 800 körül kezdődően azonosítható.
A kérdés az, hogy mi volt előtte?
Az ezt megelőző időszakot illetően elég sok felirat áll rendelkezésünkre, amivel dolgozhatunk. Összesen körülbelül 75, 80 van belőlük, hétköznapi és több monumentálisabb felirat az i.e. 9. sz. második feléből. Ezek a feliratok lefedik az írás teljes történetét a proto-kánaánita kezdetektől egészen i.e. 800-ig, a héber nyelv megjelenéséig.
Több fázisról van szó. Úgy gondolom, hogy először a proto-kánaanita írással kell kezdenünk, mert az az emberiség egyik legnagyobb ötlete, ha tetszik, találmánya. Ez az a pillanat, amikor a térségünkben, itt, ezen a földön az embereknek az a fantasztikus ötlete támad, hogy az egyiptomiaktól átveszik a hieroglifákat, és alfabetikus jeleket csinálnak belőlük. Az elképzelés viszonylag egyszerű volt: találkozási pont a kánaániak és az egyiptomiak között. A kánaániták látták, hogy az egyiptomiak azt mondják, hogy „víz”, a sémi nyelven ez „mayim” lenne, ami „mem” betűvel, „m”-mel kezdődik, és ők ilyen jelet csinálnak a vízről, és átvették a „mem” jelét. Aztán láttak egy egyiptomit, aki egy ház hieroglifáját készítette, és azt mondták, hogy „bayit”, így a ház jele a „b”, a „bet” jele lett.
Tehát ez volt a kezdet, és ez egy elképesztő gondolat. Mindez talán meglepő lehet egyeseknek, akik nézik vagy hallgatják ezeket a beszélgetéseket, hogy az összes általunk ismert nyugati írásmód, kezdve az ókoriakkal, a héberrel, az arabbal, a föníciaival, a moábitával és így tovább, egészen a görögig, a latinig, az angol és a többi modern írásmódig, mind innen, a legkorábbi kezdetektől, erről a földről származik valamikor az i.e. második évezredből.
Nos, van némi vita a proto-kánaánita ábécé megjelenésének datálásáról, ugye?
Így van. Két vita van: az első az „idővel” kapcsolatos, a második pedig a „helyszínnel”. Két fő elmélet van, mert a feliratok itt találhatók az ország déli részén, a mai Izrael déli parti síkságán, mondhatnám, hogy Seféla, Lákis, Gáza területén. Vannak ilyen feliratok azokban a türkizbányákban is, amelyeket az egyiptomiak kánaáni munkások segítségével működtettek a Sínai-félsziget délnyugati részén. A kérdés tehát az, hogy
- először is a Sínai-félszigeten vagy Gáza közelében alakult-e ki a protokánaánita írásmód?,
- másodszor pedig az, hogy a Középbirodalom idején alakult-e ki Egyiptomban, amely itt a dél-levantei régészet terminológiájában középső bronzkort jelenti, vagy a késői bronzkorban, az Újbirodalom idején?
Ebbe a vitába most nem megyünk bele, mert nem ez a mai beszélgetés fő témája. Csak annyit mondhatok, hogy
megítélésem szerint a kánaáni írnokok egyiptomiakkal való találkozásának helyét, a hieroglifák meglátásának és úgymond, jelekre való lefordításának „ősrobbanását” ott kell keresni, ahol írnokok egyiptomi központokba érkeztek.
Egyszóval nagyon kétlem, hogy ez a Sínai-félszigeten történhetett volna meg úgy, hogy írástudatlan munkások jöttek segíteni a bányákba az ottani egyiptomiaknak. Szerintem a hely, amit keresünk, Gáza környékén van, Kánaán déli részén. Miért éppen Gáza? Mert Gáza volt az egyiptomi közigazgatás központja Kánaán tartományban. Bizonyítékunk van rá, többek között az Amarna-táblákból, hogy a városállamok kánaáni írnokai Gázába jöttek, hogy leveleket küldjenek az egyiptomi fáraóknak. Így természetesen találkozhattak egyiptomi írnokokkal, és láthatták az egyiptomi hieroglifákkal ellátott műemlékeket. Ez az a hely, ahol a dolgok elkezdődhettek. Feltételezem, valamikor az i.e. 14–13. században, vagy, fogalmazzunk így, biztosan III. Thotmesz kánaáni hatalomátvétele után, az i.e. 15. század közepén. Én így látom a dolgot.
Miket írnak ekkor ezek a helyi kánaániak ezzel az írással?
Az elején nagyon hétköznapi dolgokat. Csak egy nagyon rövid mondat, egy név, néhány karakter, néhány betű, semmi több.
A proto-kánaánita írás feltalálását követően melyek az írás fejlődésének korai szakaszai?
Mielőtt eljutnánk arra a pontra, hogy héber, moábita vagy föníciai írásról beszélhessünk, van még egy szakasz. Egyébként ebben a beszélgetésben az írásról beszélünk, nem a nyelvről. Természetesen arról is szólnunk kell és világossá kell tenni a minket néző, hallgató emberek számára. Egyszóval, most a következő fázis felé fordulunk, amit úgy lehet leírni, hogy szupraregionális, vagyis a régiók feletti írásra. Ezt Benjamin Sass barátommal együtt így írtuk le. A kérdés pedig az, hogy pontosan mikor? Mert a proto-kánaánita a 9. században is megmarad. A 9. század fontos évszázad a levantei írás fejlődésének történetében. A században két nagy szakaszról beszélhetünk:
- a 9. század elején, valószínűleg fokozatosant áttértek a proto-kanaanita írásról
- erre a régiófeletti írásmódra.
Az i.e. 9. század végén pedig már ettől a szupraregionális kurzív írástól a regionális változatok felé fordulunk, ami a héber, a moábita, a föníciai és így tovább. Most fel kell tennünk a kérdést:
Mi a különbség a proto-kánaánita és a régiófeletti írásmód között?
Két különbség van.
- Először is: a betűk kevésbé képszerűek.
- Másodszor: az írás már csak egy irányban történik, mert a proto-kánaánita írásban lehetett írni jobbról balra, balról jobbra, fel és le és így tovább.
Most egy olyan írással van dolgunk, amely egy irányban íródik, és kevésbé képszerű, mint korábban. Van még egy fontos dolog, amit el kell mondanunk a régiók feletti írásról: ez pedig az írás elterjedése az eredeti helyről, Dél-Kánaánból, Gáza környékéről, amely ma Izrael déli része, északabbra, a Dél-Levante más részeire. Ha a feliratok kontextusáról szerzett tudásunk szerint ítéljük meg és megfelelően datáljuk a feliratokat, akkor azt látjuk, hogy ez nyilvánvalóan csak az i.e. 10. század második felében történik meg.
Tehát a proto-kánaánita írásmód elterjedése, a régiók feletti írásmódra való áttérés, aztán pedig a 9. sz.-ban látunk egy másik dolgot, ami igazán fontos, és itt már olyat érintünk, amely Izraelhez és Júdához kapcsolódik. A legtöbb felirat, amely ebbe a szakaszba sorolható, ebbe a csoportba tartozik, amelyet itt szuperregionális írásmódként jellemeztem, két helyről származik, két nagy városi központból, valószínűleg a kor legfontosabb városi központjaiból.
- Az egyik a filiszteus Gát, az ország déli részén, a déli Sefelán, a filiszteusok Gátja,
- a másik pedig Rehov, Bét-Seántól délre, a Jordán völgyében, amely véleményem szerint, legalábbis kulturálisan, arámi rokonságúnak, vagy hasonlónak mondható.
Van még egy pont, és itt közeledünk a héber nyelv kezdetéhez és a két héber királysághoz, Izraelhez és Júdához, és van valami tényleg meglepő: Izrael és Júda területén, úgy az i.e. 9. században – elég sokat tudunk már az akkori Izraelről és Júdáról –, az ő területükön, mind a hegyvidéken, mind az alföldön, nincs bizonyíték az írásra. Nincs bizonyíték, kivéve egy másfél karakteres feliratot Megiddóból, biztosan emlékszel rá az ásatásainkról.
Milyen magyarázatot lehet erre adni?
Ez bizonyos szempontból tényleg furcsa, ha ezt az Omri-dinasztia idején, az i.e. 9. sz. első felében Izraelben uralkodó geopolitikai helyzet hátterében ítéljük meg. Az omridáknak sikerült megszervezniük egy nagy hadsereget, amellyel egészen Karkarig mentek, hogy harcoljanak a néhány száz kilométerre északon lévő asszírok ellen, egy nagy szekérhadsereggel.
Lehetséges, hogy egy ilyen királyságnak nem volt semmiféle struktúrája, írásos kerete?
Ez egy nagy kérdés. Néhány kollégám, köztük néhány jó barátom és munkatársam azt mondja: kezdetben csak pergamenre, papiruszra írtak, és így tovább. Ezek pedig romlandó anyagok, így nem igazán látjuk őket. Az én válaszom az, hogy ez nem tökéletes válasz, fogalmazzunk így. Miért mondom ezt? Mert nagyon kételkedem abban, hogy csak a királyi ház köreiben, mondjuk, Samáriában papiruszokon vagy pergameneken van lehetőség az írásra, és onnan semmi nem szivárog át a hétköznapibb írásra, amely osztrakonokat (cserépdarabokat), vésett feliratokat, pecséteket, pecsétnyomokat, bullákat jelent.
A jeruzsálemi Siratófaltól 100 méterre talált, 2017 decemberében közzétett első templom korabeli pecsétet a következő felirattal látták el: A város kormányzójáé.
Valaminek ki kellett volna szivárognia. Szóval ezt a kérdést nyitva hagyom. Van itt egy nehézség, amit a jövőben kell megoldani, de most, amit látunk, az az, hogy a két héber királyság területén, megismétlem, amit az előbb mondtam, alig látunk lehetőséget az írásos kompozícióra, irodalmi szövegek tekintetében biztosan nem.
A kilencedik századi szakaszban tehát nem találunk feliratokat Izraelből és Júdából. Mikor tűnnek fel feliratok?
Most Izrael és Júda királyságához fordulunk, megvizsgáljuk, milyen volt az írásbeliség Izraelben és Júdában. Közeledünk a bibliai kompozíció kérdéseihez. Hadd kezdjem Izraellel, mert Izrael előbbre való. Bizonyítékunk van arra, hogy Izraelben körülbelül fél évszázaddal, sőt egy évszázaddal előbb van írás, mint ahogyan ezt Júdában látjuk. Ez nem meglepő, mert Izrael fejlettebb volt az anyagi kultúra, a gazdaság, a különböző, a szomszédos országokkal való kereskedelmi kapcsolatok terén, a nemzetközi utak stb. szempontjából. Tehát az északi királyságban, Izraelben héber feliratokat látunk, mert most abban a fázisban vagyunk, hogy az írást a héber változatként tudjuk azonosítani. A héber feliratok i.e. 800 körül kezdenek feltűnni. Talán a kilencedik század végén, a nyolcadik század elején. Főleg két korpuszról beszélhetünk.
Vázlat egy ostracaválogatásról
Az első a samáriai osztrakonok. Ezek tintával feliratozott agyagedények, amelyek vidékről a központba, a királyság fővárosába, Samáriába importált olaj- és borszállítmányokról szólnak. Mintegy 100 darab van belőlük. Legtöbbjüket a Harvard Egyetem samáriai expedíciója során találták meg a 20. század elején.
Aztán van egy másik korpuszunk is, amely kissé meglepő, mert a messzi délről származik. Kuntillet-Adzsrud lelőhelyéről beszélek, amely a Sínai-félsziget északkeleti részén található. Messze délen, a sivatagból a tengerpartra vezető főútvonal mentén fekszik. Az anyagi kultúra szempontjából, valamint a feliratokból is azt látjuk, hogy a lelőhely bár délen található, inkább az északi királysághoz, Izraelhez, kötődik és nem Júdához.
Festmény egy Kuntillet Ajrudban talált korsón, a Samáriai Jahve és az ő Asherája felirat alatt.
Nos, itt-ott van még néhány, de ez a legfontosabb rész, az i.e. 8. sz. elején.
Az érdekes dolog az, hogy a héber nyelvváltozat kezdetét látjuk, és nagyjából ugyanebben az időben már látjuk az irodalmi szövegek megalkotásának képességét is.
Ezt két helyen látjuk. Először is, Kuntillet Adzsrudban, legalább egy olyan felirat van, amely irodalmi jellegű. Természetesen látunk egy másik feliratot is, amelyet talán nem lehet pontosan hébernek nevezni, de Izrael területéről, az északi királyságból származik.
A képen a Bálámot említő Deir 'Alla felirat egy része látható.
Most Tell Deir ’Alla gipszfeliratára gondolok, amely a Bibliában, a Számok könyvében említett látnokot, Bálámot idézi. Ez tipikusan irodalmi felirat, és az i.e. 8. sz. elejére datálható. Vagyis, amennyire meg tudom ítélni, ez az az időszak, amikor már bibliai szövegek kompozíciójáról beszélhetünk.
Mivel pedig Izrael akkoriban annyira virágzó volt, és ebben az időben a közigazgatás központosításának és a királyi udvar hatalmának a bizonyítékait látjuk, most egy bizonyos király idejéről beszélek, II. Jeroboám koráról, aki abban az időben mintegy 40 évig uralkodott Izraelben. Úgy gondolom, hogy a bibliai szövegek megkomponálásának kezdete az ő idejére esik, és ezt majd valamelyik későbbi beszélgetésünkben érintjük.
II. Jeroboám kora. Ez tényleg rendkívül fontos, mert nemcsak a bibliai szövegek keletkezésének kezdetét magyarázhatja, hanem azt is, hogy a Biblia legkorábbi hagyományai közül néhányról úgy tűnik, hogy Izrael területén keletkezett, nem pedig Júdában és Jeruzsálem környékén. Ez egy rendkívül fontos momentum Izrael Júdára gyakorolt kulturális hatásának megértéséhez is.
Van még egy pont, amiről fontos szólni. Van egy kutatási terület, a paleográfia, amely igyekszik megérteni az írás fejlődését, és néha nagyon apró, fél évszázados különbségeket is próbál észrevenni. Azt hiszem, hogy ez mind Izrael, mind Júda esetében rendkívül kockázatos. Ezt azért mondom, hogy gondoljunk csak az általunk ismert északi királyság, Izrael felirataira, beszéljünk Samáriáról. Nemrégiben egy algoritmusos projektet végeztünk, hogy megpróbáljuk azonosítani a samáriai osztrakákat író írnokok számát. Arra a következtetésre jutottunk, hogy két írnokról beszélünk, akik a központban, a fővárosban ültek, és regisztrálták a vidékről beérkező szállítmányokat. Kettő. Kuntillet Adzsrud egyetlen épület a sivatag közepén. Hány írnok élhetett ott? Egy, kettő? Van egy másik osztrakon, egy tintával feliratozott cserép Bét-Seánban. Összességében tehát nagyon kevés írnokkal van dolgunk.
Nagyon kétlem, hogy tudunk tényleges paleográfiát készíteni az írni tudó emberek e korlátozott számáról.
Azt mondod, hogy Júda elmaradt Izrael mögött?
Így van. Júda számos tekintetben elmarad Izrael mögött. Júda, mint már mondtuk, kevésbé fejlett, mint Izrael. Júdában minden kicsit később történik, egy kicsit később bukkan fel, mint Izraelben. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy már az i.e. 8. század végén van írás, közigazgatási írás és írás udvari körökben, Jeruzsálemben. Ennek a megállapításnak két oka van.
Az első a híres Siloám-felirat, amely a Siloám alagút átvágását írja le (vö. 2Kir 20,20).
Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében.
»...az átfúrás. És így történt az átfúrás: mikor a munkások még csákányukkal egymással szemben vájtak és még három könyöknyit kellett áttörni, hallani lehetett a hangot, amint egymásnak átkiáltottak, mert már jobbról és balról repedés volt a sziklában. Az átfúrás napján vágták (a sziklát) a munkások, egyik ember a másikkal szemben, csákány csákány ellenében, a víz pedig folyni kezdett a forrásból, 1200 könyök hosszan a tóba, és 100 könyök magasan emelkedett a szikla a munkások feje felett.«
A feliratos táblát a 19. sz. végén találták meg, jelenleg az Isztambuli Múzeumban van kiállítva. Akárhogy is nézzük, ez egy királyi felirat.
Aztán ott van még a LMLK („a királyhoz tartozó”) feliratok egész sora: a királyi tárolóedények fogantyúin lévő pecsétlenyomatok. Ezek az i.e. 8. század végére datálhatók, az asszír hatalomátvétel utáni időszakra. Van tehát bizonyíték a 8. század végi írásra. Júda vidékén azonban még nincs.
Korábban sincs semmi?
Ó, igen, korábban. Itt egy másik nagyon érzékeny ponthoz érünk, amikor a héber írás kezdeteivel foglalkozunk. Mert néhány évvel ezelőttig, ha megkérdeztél volna az írás kezdetéről, én is azt mondtam volna: Igen, nézzük csak meg Arádot. Miért is? Arád egy erődítmény délen, Júda déli részén, a Beér-Sevá völgyében, Júda sivatagos részén.
Arádi Ostracon #18.
Az ottani ásatások során a hatvanas években a régész, Yohanan Aharoni, rendkívül lenyűgöző számú héber osztrakont talált. Ismét tintával feliratozott cserépedények, névsorokkal, ismét áruszállítások katonai egységeknek, és egy-kettő, talán történelmi kérdéseket érintő felirat. Most már régóta tudtuk, hogy a legtöbb ilyen felirat (nagyjából 100) az i.e. 7. századból származik. Aharoni azonban azt állította, hogy van néhány felirat, amely a korábbi rétegekhez tartozik, amelyek a 10. század végéhez, sőt inkább a 9. századhoz tartoznak. Valójában a héber nyelv tanulmányozásának, a héber írás egész struktúrája sok éven át ezekre a feliratokra épült, amelyek látszólag a korábbi arádi rétegekből származnak. Arra jutottam az elmúlt hónapokban, hogy elkezdem ezt nagyon alaposan megvizsgálni. Ismét a rétegtan és a kontextust jelentő kerámia-repertoárra összpontosítottam, ahonnan a feliratok származnak. A vizsgálatokat egykori tanítványommal, most már kollégámmal, Dr. Assaf Kleiman-nal együtt végeztem. Tényleg belemerültünk minden egyes „korai” feliratra vonatkozóan a rétegtani információk legapróbb részleteibe, és arra a következtetésre jutottunk, csakhogy rövidre zárjam a történetet, hogy
Arádban nincs egyetlen olyan felirat sem, amely az i.e. 8. század vége előttre datálható.
Valójában a legtöbbjük az i.e. 7. századra datálható. Kevés olyan felirat van Arádon, amelyet az i.e. 8. század végére lehet biztonsággal datálni. Valójában, ha Arádból közelítünk és szélesebb körben tekintünk Júdára, más helyekről is találunk feliratokat. Összességében Júdából nagyszámú osztrakont, tintával feliratozott cserépedényt találunk. Több száz darabot.
Megvizsgálva az összes információt a déli Beér-Sevából, Arádból, a nyugati Lákisból, Júda második nagyvárosából, Jeruzsálemből származó értesülést, valójában csak néhány osztrakát tudunk igazán pontosan meghatározni, hogy melyik az, amelyik valóban az i.e. 8. század végére helyezhető. A legtöbbjük, 95%-uk, ha nem több, az i.e. 7. századból származik. Ugyanez igaz a vésett feliratokra és a bullákra, a pecsétlenyomatokra és így tovább. Vagyis mit látunk itt?
Azt látjuk, hogy az írásbeliség ténylegesen az i.e. 8. sz. században végén kezdődött és terjedt el Júdában.
A fő fázis azonban a 7. században van. Amikor valóban láthatjuk az írás elterjedését a júdeai közigazgatás, a júdeai katonaság egész vázán.
Ehhez mi is jelentősen hozzájárultunk a Tel Aviv-i Egyetemen működő csoportommal az elmúlt években, mert lefuttattunk egy másik algoritmusos vizsgálatot az arádi korpuszról. Megpróbáltuk azonosítani a szerzők számát a mintegy 18 arádi felirat között. Ezeken a feliratokon elég betű van ahhoz, hogy lefuttassuk a tesztet, az algoritmikus vizsgálatot. Arra a következtetésre jutottunk, hogy körülbelül öt vagy hat ember tudott írni az isten háta mögötti kis arádi erődben.
Figyelj, egy olyan erődről beszélünk, ahol a helyőrség kb. 25, 30 emberből állt? Valami ilyesmi. Közülük négyen vagy öten, hatan tudtak írni. Aztán a feliratokon végeztünk egy másik, igazságügyi vizsgálatot, igazságügyi módszerekkel, és azonosítottunk még néhányat. Tehát még öten vagy hatnál is többen vannak, akik valóban tudtak írni ezen a helyen. Nem csak erről van szó, de amikor az algoritmikus tanulmányról a feliratok tartalmára tértünk át, azt láttuk, hogy az írástudás végigvonul a júdai vagy katonai közigazgatáson, a legmagasabb, Jeruzsálemben vagy a Beér-Sevá völgyében székelő parancsnokoktól egészen egészen a második sorban meghúzódó, raktárhelyiségben székelő arádi parancsnokig. Ez tényleg egészen elképesztő!
Júdában a hetedik században az írás drámai elterjedésével van dolgunk, amely fontos a bibliai szövegek, köztük a deuteronomista történetírás megalkotásával kapcsolatos vitánk szempontjából, amelynek legkorábbi változatát nyilvánvalóan Jeruzsálemben készítették el az i.e. 7. sz. végén.
Júdában először a nyolcadik század végén találkozunk írással és feliratokkal, vagyis természetesen Izrael északi királyságának bukása után. Szerinted az írás, mint eszköz, Izraelből érkezik Júdába?
Így van. Azt hiszem, mondhatjuk vagy felvethetjük ezt. Az érdekel, hogy miért a 8. század végén általában, és a 7. században? Azt gondolom, hogy az északi királyság bukása elengedhetetlen ennek a fejlődési folyamatnak a megértéséhez. Miért? Úgy gondolom, hogy az északi királyság asszíriai hatalomátvételével az északi királyságból menekültek az emberek és Júdába vonultak. Ezt nagyon világosan látjuk a jeruzsálemi urbanizmus nagy fellendülésében, a méretben és a demográfiában, Jeruzsálem lakosságában az i.e. 8. század végétől kezdve. Ezt látjuk a vidéki települések számának és demográfiájának nagy fellendülésében, a felföldön és Júda alföldjén. Honnan jöttek ezek az emberek? Továbbá ezt látjuk az anyagi kultúrában is. Azonosíthatjuk az északi anyagi kultúra hatását Júdára, a 8. század végétől kezdve. Most azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy kik voltak azok az emberek, akik mondjuk Samáriából Jeruzsálembe menekültek? A válasz pedig a következő lenne: „Miért kellett egy egyszerű földművesnek elszöknie a földjéről, a házából és a falujából?” Csak az írástudó értelmiségiek voltak a veszélyben, ők kockáztatták a deportálást. Ők pedig elszöktek. A deportálás volt a nagy kockázat számukra. Júdába jöttek, hozták magukkal az írástudást és a fejlett közigazgatási ismereteket. Továbbá, véleményem szerint, az első bibliai kompozíciókat is, amelyek később beépültek a Júda-dominanciájú bibliai szövegekbe. Ez tehát a háttér, a történet egyik oldala.
Izrael bukása elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt a nagy írói fellendülést és általában véve a júdai fejlődést.
A másik: Júda betagozódása az asszír gazdaságba, az asszír birodalomba. Júda Asszíria engedelmes vazallusa volt, i.e. 732-től, III. Tukulti-apil-ésarra (Tiglatpilézer) uralkodásától kezdve. Ez az oka annak is, hogy Asszíria nem vette át teljesen, hanem csak vazallussá tette. Amikor azt mondom, hogy Júda bekebeleződött, akkor az azt jelenti, hogy bekerült a délről érkező arab kereskedelem gazdasági rendszerébe, a mezőgazdasági termelés és az iparágak specializálódásába a birodalmon belül a bor és az olaj és más árucikkekkel. Mindez fejlett közigazgatást és írást is igényelt.
Tehát Júdának az asszír gazdaságba való betagozódása és az Izraelből való népvándorlás az okai a Júdában az i.e. 8. század végétől, de még inkább a 7. századtól kezdődően bekövetkező fejleményeknek.
Foglaljuk össze, amiről ma beszélgettünk!
Összefoglalás. Rendben. Ma különböző témákról beszéltünk, de összpontosítsunk a héber írásra. A héber az i.e. 9. század második felében, a 8. század elején jelenik meg. A héber írást, beleértve a bibliai szövegek megírásának lehetőségét is, először, a legjelentősebb mértékben az északi királyságban, Izraelben látjuk az i.e. 8. sz. első felében. Aztán látjuk Izrael Júdára gyakorolt hatását, az írástudó izraeliek bevándorlását Júdába, miután Asszíria i.e. 720-ban elfoglalta Izraelt. Ez volt a kezdete az írásbeliség elterjedésének a déli királyságban, Júdában. Délen, Jeruzsálemben és környékén az első, legkorábbi bizonyítékokat az adminisztrációs szövegek megalkotására a 8. sz. legvégén találjuk. Az első bizonyítékot irodalmi szövegek megalkotására pedig a 7. században. Mindenesetre az írás jelentős elterjedése Júdában, amely valóban megvilágítja a bibliai kompozíciót, csak a 7. században történik. Mindez a csomag, amit itt bemutatok, valóban fontos, döntő fontosságú a héber Biblia fejlődési szakaszainak megértéséhez. Elméletbe foglalva:
- első lépés a szövegalkotás fázisa, amely északon, Izraelben születik meg II. Jeroboám idejében, talán a 8. sz. első felében;
- ezt követően a Júdába érkező izraeliek áthagyományozzák ezeket a szövegeket;
- végül beépítik a Júda által dominált bibliai szövegbe.
- További kompozíciók, fontos bibliai szövegek Júdában csak az i.e. 8. század legvégén születnek, még pontosabban a 7. században, beleértve a deuteronomista történetírást az i.e. 7. sz. legvégén.
Jól van. Úgy tűnik tehát, hogy Júdával fogjuk befejezni: legközelebb ugyanis Jeruzsálemmel folytatjuk. Köszönjük, Israel. Találkozunk legközelebb.
Köszönöm.
Fordította: #BibliaKultúra
Forrás:
A képek forrása:
Biblical Archaeological Review; National Library of Medicine; The Times of Israel; The Tower; Wikimedia; Wikipedia.
A korábbi beszélgetések:
- rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
- rész: Kánaán a késői bronzkorban
- rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
- rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
- rész: Az első Izrael
- rész: Kánaán meghódítása
- rész: Az első filiszteusok
- rész: Filiszteusok a Bibliában
- rész: Egy egységes királyság?
- rész: Saul király
- rész: Dávid király nyomában
- rész: Dávid történetének későbbi rétegei
- rész: Salamon, a globlalizáció királya
