#BibliaKultúra

Israel, köszöntelek ismét Kiriath Yearimban.

Nagyon jó itt lenni, ezen a szép helyen.

Szép hely. Jó volt itt beszélgetni az északi hagyományokról az elmúlt néhány epizódban, de azt hiszem, most jött el Kiriath Yearim igazi ideje. Ma a frigyládáról fogunk beszélgetni, különösen is a frigyláda útjának nagyszerű történetéről, amely Silóból Jeruzsálembe vezetett Kiriath Yearimon keresztül. A bibliatudósok ezt a Sámuel könyveiben olvasható frigyláda-elbeszélésnek nevezik. Miért ne kezdjük azzal, hogy vázlatosan ismertetjük ezt a történetet?

A történet két szövegegységben jelenik meg Sámuel könyveiben:

• az első blokk a Silóból Kiriath Yearimba való utazás történetét meséli el (1Sám 4,1–7,1);
• a második blokk Sámuel második könyvében van (nem az első könyvben!), és azt a történetet meséli el, amikor Dávid idejön, és elviszi a frigyládát Jeruzsálembe (2Sám 6).

13. századi ábrázolás Morgan Bibliájában: Dávid Jeruzsálemben hozza a frigyládát (2Sám 6)

Először is mondjuk el a történetet, azok számára, akik nem emlékeznek a részletekre.

A történet tehát így szól: Egyszer volt, hol nem volt, sok évvel ezelőtt, Izrael Istenének, Jahve ládája, a frigyláda, Silóban volt. Siló szent hely volt. Egy templomban, Silóban. Akkor Izrael fiainak, Izrael népének volt egy nagy ellensége, a filiszteusok. A filiszteusok összegyűjtötték a seregeiket, és az izraeliták elmentek, hogy csatát vívjanak a filiszteusokkal. Amikor meglátták a filiszteusok erejét, nagyon megijedtek, és kérték, hogy hozzák a frigyládát a táborba, hogy segítsen nekik a csatában (az Eben-ezer-i csatában), ami valahol Silótól nyugatra, a tengerparti síkság közelében lehetett. A frigyládát tehát odaviszik. Izrael fiai vereséget szenvednek, és a frigyládát a filiszteusok elrabolják és Asdódba viszik. Asdódban a filiszteusok istenségének, Dágonnak a templomában helyezik el, és mindenféle baljós események veszik következnek be. Reggel jönnek, és Dágon szobra a földön fekszik. Visszatették. Másnap reggel jönnek, és Dágonnak hiányzik az egyik keze, vagy valami ilyesmi. Megértik, hogy a helyzet nem jó. Meg kell szabadulniuk a frigyládától. Ezért Asdód lakói elküldik a frigyládát két másik filiszteus városba, és ott is ugyanez történik. Rájönnek, hogy eljött az idő, hogy megszabaduljanak a frigyládától, mert a frigyláda nem jó, Izrael Istene lesújt rájuk. Ekkor úgy döntenek, hogy elküldik a frigyládát egy izraelita városba, Bét-Semesbe. Izraelita abban az értelemben, hogy a királyságok előtti, hiszen a történet a monarchia időszaka előttről szól. Elküldik tehát a frigyládát egy felvonulással Bét-Semesbe, és amikor a frigyláda oda ér, valami nagyon furcsa dolog történik, mert Izrael Istene lesújt Bét-Semes népére is! Eszerint Bét-Semes népe valami rosszat tett, ami nem igen derül ki a történetből. Erre a bét-semesi lakosok azt mondják: „Hát akkor szabaduljunk meg a frigyládától, nem tesz jót nekünk” – és elküldik a frigyládát Kiriath Yearimba, erre a helyre. A frigyláda megérkezik, és minden békés, ami azt jelenti, hogy ez a tökéletes hely a láda számára. A történet szerint a frigyládát Abinadáb házában helyezik el, Kiriath Yearimban. Egyet kell értenetek velem abban, hogy nem egy garázsról vagy valami hasonlóról van szó, hanem egy templomról! Ebben a templomban van egy pap, aki vigyáz a frigyládára, a neve Eleázár. Zárójelben: figyelemre méltó, hogy ezt a helyet arabul Deir el Azar-nak hívják, amely őrzi ezt a nevet. A régészeti leletek szerint később egy görög bizánci kolostor is volt itt. A kolostort valószínűleg Eleázár kolostorának hívták, annak a papnak az emlékére, aki a frigyládát felügyelte. Mindenesetre a frigyláda itt van. Mennyi ideig? Ez nem teljesen világos. De egy ideig.

A történet második részében Dávid megérkezik ide, Kiriath Yearimba, és elviszi a frigyládát Jeruzsálembe. Útközben történik valami félreértés és egy újabb katasztrófa, és a frigyláda egy időre ott marad. Aztán végül a frigyládát Jeruzsálembe viszik. Valószínűleg ismerős a híres bibliai jelenet, amikor Dávid táncol a frigyláda előtt, amikor azt Jeruzsálembe viszik, és Mikhál, a felesége gúnyolódik rajta: „Miért táncolsz így?”. De aztán Izrael Istene megbünteti ezért. Eddig a történet.

Egy bibliatudós, akit már korábban is említettünk, amikor Dávid hagyományairól beszéltünk (Dávid hatalomra jutása, a trónutódlás története), Leonhard Rost, a múlt század húszas éveiben, tehát egy évszázaddal ezelőtt tevékenykedett, felvetette, hogy egyetlen történettel van dolgunk, és ő adta neki a frigyláda-elbeszélés (Ladeerzählung) címet.

A frigyládáról szóló elbeszélésről beszélgetünk, láda útjának történetéről Silóból Jeruzsálembe. A bibliakutatók megosztottak a kérdésben, hogyan kell érteni ezt a történetet.

1. Vajon ez valóban, ahogy Leonhard Rost javasolta, egy olyan történet, amelynek az a célja, hogy megmutassa: Jeruzsálem a megfelelő hely a frigyláda számára, nem Siló, mivel Siló már nem a törvényes templom. Immár a jeruzsálemi templom a megfelelő helye a frigyláda számára.
2. Vagy két, különböző szövegegységről van szó? Az egyik, valószínűleg egy ősibb, amely a frigyláda útját írja le Silóból Kiriath Yearimba, azzal a gondolattal, hogy Kiriat Yearim a megfelelő hely a frigyláda számára. A történet tehát megadja a hátterét annak, hogy talán itt, Kiriath Yearimban épüljön meg a frigyláda temploma. Aztán egy másik szövegegység azt a történetet meséli el, amikor Dávid idejön, és elviszi a frigyládát Kiriath Yearimból Jeruzsálembe. Aztán persze megmutatja, hogy Jeruzsálem a legfontosabb hely.

Itt dolgozom jó barátommal barátommal és kollégámmal, aki egyben nemzedékünk egyik legkiemelkedőbb bibliatudósa, Thomas Römerrel a College de France intézményéből. Társak vagyunk ebben az ásatásban. Thomas és én úgy gondoljuk, hogy itt két szövegegységről van szó.

Mi a második forgatókönyvet, a második megoldást támogatjuk.

Azt, hogy egy ősi blokkal van dolgunk. Úgy látjuk, hogy az ősi szövegegység egy északi hagyományt képvisel, mert a történet Silóban kezdődik, ami északon található, és Kiriath Yearimban végződik, ami szerintünk északon van, később elmagyarázom, hogy miért. Aztán ott van a második rész, ami egy másik történet, ami természetesen ehhez kapcsolódik, de egy abszolút későbbi időszakból való. Az ókori Izrael történetének és a bibliai szövegek megírásának történetének más szakaszából. Egy későbbi kompozíció, amely a Jeruzsálembe tartó frigyláda történetét meséli el.

Kezdjük azzal, amit a két történet közül ősibbnek tartasz. És itt vannak a szokásos kérdések: Ki írta? Mikor? Miért?

Azt gondolom, hogy már tudjuk: feltételezhetően egy olyan történettel van dolgunk, amely az építkezés hátterét adja: ez a Kiriath Yearim-i templom építésének alapító története. Azt hiszem, már értjük, hogy a történet északi eredetű a Silóhoz való kapcsolódása miatt. Továbbá meg kell szabadulnunk a dolgok bibliai sorrendjétől, mert a Biblia a frigyládát Sámuel próféta korával köti össze és a királyság előttre helyezi, ami azt jelenti, hogy valahol Józsue korának Silója között vagyunk, fogalmazzunk így, illetve Sámuel és a monarchia között – e kettő között. Azonban, ha egyszer megszabadulunk ettől a sorrendtől – ez a sorrend a bibliai szövegek későbbi, a deuteronomista történetíró általi összeállítását jelenti –, ezeket a régi szövegeket felhasználva, de a régi szöveg megszabadul ezektől a feltételezésektől.

Hogyan lehet tehát azonosítani a kompozíció pillanatát, és hogyan lehet azonosítani a történet hátterét? Vagy hogy feltegyük a kérdéseket:

Ki írta a történetet? Pontosan mikor és miért? Mi a célja a történet elmesélésének? Ha a történet történelmi, abban az értelemben, hogy itt, Kiriath Yearimban volt a frigyláda temploma, akkor mi ennek a célja? Mi volt a funkciója a frigyláda templomának? Vajon északiak (északi királyságból) építették? Mi a lényege annak, hogy megépítették a frigyláda templomát, és ide az északi királyság egy tárgyát elhelyezték, abban az időben, amikor Izrael még erős királyság volt?

Hogyan lehet ezekre a kérdésekre válaszolni? Csak úgy, a saját módszeremben megszokott módon, hogy a földrajz és a valóság részleteit vizsgáljuk meg. Itt a földrajz rendkívül fontos. A történet ugyanis helyeket nevez meg, mi pedig a helyekre összpontosíthatunk. A történet megnevezi Silót, amelyet én magam is feltártam sok évvel ezelőtt. Aztán a történet megnevezi Afeket, Eben-ezer közelében. Aztán ott van Asdód, mint a legfontosabb filiszteus város. Végül természetesen Bét-Semes és Kiriath Yearim. Tehát először is, hogy megnézzük a konkrét helyszínek történetét és régészetét, hogy feltárjuk a hátteret. Mielőtt ezt megtennénk, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a történet nem mentes a későbbi kiegészítésektől. Ez azért trükkös, mert tévútra vezethet. A történet például a filiszteusok szeranim-járól beszél. Egyik korábbi beszélgetésünkben már megjegyeztük, hogy a szeranim egy olyan jelenség, ami a türanosz görög szóból származik, és a háttere valahol az i.e. 7. vagy 6. században van. Az elején tehát fontos feladat az ősi réteg lefejtése, annak elkülönítése a későbbi kiegészítésektől, így például a szeranim félretétele. Egy példával illusztrálva: azt hiszem, hogy a filiszteus Gát és a filiszteus Ekron településeire való utalás a történetben a deuteronomista történetíró későbbi törekvéseiből származik. Alapvetően tehát megmaradt Asdód, mint a filiszteusok városának képviselője. Most a helyekre kell összpontosítanunk.

Több helyszínt is megnézhetünk részletesen. Kezdjük azzal, ahol vagyunk: Kiriath Yearim településével.

Kiriath Yearim megfelelő hely a kezdéshez, hiszen itt ülünk, és azért is, mert nemrégiben végeztünk itt ásatásokat. Kiriath Yearim egy nagyon különös hely. A Bibliában Benjámin és Júda határán említik. Mivel pedig Benjámint északi törzsnek tekintik, amely József házához tartozik, ezért itt ülünk Izrael és Júda határán. Ma, a modern Izraelben ezt egy kicsit nehéz megérteni, mert az országúton, amely tőlünk délre csak néhány kilométerre van, megyünk Jeruzsálembe, de a bibliai időkben itt a határon vagyunk, Izrael és Júda között, és ez a történet további része szempontjából jelentős. Az azonosítás több okból is biztonságos ezen a hegyen. Itt vannak a bizánci kolostor maradványai is, valószínűleg emléket állítva az eseményeknek, a frigyláda templomának és Eleázár papnak. Amikor először idejöttem, hogy megnézzem a helyszín, de nem turistaként, hanem ásató régészként, azonnal észrevettem, hogy a terület domborzatával is van valami különös: a domb lapos teteje.

A bajor légierő 1918-as felvétele. Látszanak a nagy nyugati és keleti teraszok. Jól látszik az is, hogy a templomépület még nem áll.

A felföldi dombok teteje nem lapos: kerekek, lejtősek, itt pedig teljesen lapos a tetejük. Ez azt jelenti, hogy itt valamiképpen egy ember formálta dombról van szó. Amikor először jöttem ide, észrevettem a nagy teraszsorokat, amelyek feltehetően a régi teraszokat rejtik, amelyek ezt a fajta platformot, a lapos domb tetején tartják. A kérdés számomra először is az volt, hogy meggyőződjek arról, hogy valóban vannak-e régi támfalak a teraszokon belül a lejtőn, amelyek létrehozzák ezt a lapos dombtetőt. Másodszor pedig a datálás! A datálás fontos. Azt lehet mondani, hogy az időpont a bizánci időszak, amikor kolostor épült itt: előkészítették a dombot az akkori kolostor építéséhez. Bár a kolostor nyilvánvalóan csak a domb egy részén állt. Ez tehát a háttere az ásatásnak itt Kiriath Yearimban. Itt voltunk, részben te is két ásatási szezonon keresztül 2017-ben és 2019-ben és igazán hihetetlen eredményekre jutottunk. Ez nem látványos abban az értelemben, hogy előkerültek volna ékszerek vagy gyönyörű kerámiák vagy feliratok, de látványos építészeti értelemben, hogy miként lehet megérteni az építkezést és a dombot.

A teraszfalak feltárására fordítottuk tehát erőfeszítéseink nagy részét, hogy lássuk, hogy valóban vannak-e támfalak belül.

Sikerült megtalálnunk a régi támfalakat északon, keleten, és különböző módon nyugaton és délen is felfedeztük őket ásatások nélkül. Ha megnézzük, először is a támfalak masszívak és rendkívül lenyűgözőek, és egyfajta téglalap alakot formálnak (150x110 m). Egy nagy téglalap, 150 méter kelet-nyugati irányban. Ez valószínűleg a hegycsúcs lapos tetejének ókori alakja. A falak pontosan a mértéknek megfelelően futnak kelet-nyugati, észak-déli irányban, derékszöget alkotva a falak között. Ez rendkívül lenyűgöző. Miután feltártuk a támfalakat, a kérdés természetesen az volt, miként datáljuk őket?

Kiriath-Yearim dombjának digitális magassági modellje.

Hogy rövidre fogjam: összekapcsoltuk az az ásatásból származó régészeti információkat az OSL (Optically Stimulated Luminescence = optikai lumineszcens kormeghatározás) nevű módszerből származó információkkal. Ez egy kormeghatározási módszer, egyfajta párhuzama a radiokarbonnak, mégis más. Itt lehetetlen volt a radiokarbonos kormeghatározást használni, mert nem voltak padlóink. A domb teteje nagyon erodált. Mindenesetre, ha a Kiriath Yearim-i bizonyítékok összes darabját összeillesztjük, azt hiszem, az a következtetés vonható le, hogy a dombtetői komplexumot a vaskorban, az i.e. 8. század első felében építették. Úgy gondolom, hogy a vaskorral kapcsolatban kevés vita lehet, és a vaskoron belül, úgy gondolom, hogy a 8. század első felében vagyunk. Ismét ugyanabban az időszakban vagyunk, amikor az északi királyságban nagy volt a felvirágzás és a bibliai szövegek is megírásra kerültek II. Jeroboám idejében. Elég sokat beszéltünk erről a Jákob-ciklus, a kivonulás és a Bírák könyvének hősi történetei kapcsán. Egyszóval ugyanott vagyunk, az i.e. 8. század első felében. A helyszín: Kiriath Yearim, az i.e. 8. század első felében. Jön Matt Adams és azt mondja, mondjuk így: „Nos, ezt Júda építette.” A válasz tagadó. Először is azért, mert az i.e. 8. század első felében Júda az északi királyság vazallusa volt; másodszor azért, mert Júdának nem volt elég embere, nem rendelkezett erőforrásokkal, hogy egy ilyen monumentális építményt felhúzzon. Ezért jön majd valaki más, aki azt mondja: „Akkor az asszírok!”. A válasz: Nem. Szennacherib (Szín-ahhé-eriba) előtt, aki i.e. 700 körül élt, nem látom, hogy az asszírok ilyesmit építettek volna. Ráadásul mindenféle hivatkozás vagy utalás nélkül bármelyik Biblián kívüli szövegben szintén nehéz. Egyszóval nagyon jól illik az északi királyság. Az északi Királyság és Júda határán vagyunk. Nemcsak hogy időrendileg passzol, hanem az északi királyság területén is vannak ilyen építmények. Beszéltünk már róluk, amikor az Omri-dinasztia időszakát ismertettük. Tehát az olyan típusú, magasított épületegyüttesek, mint amilyeneket itt, Kiriath Yearimban találunk, valóban léteznek az északi királyságban az i.e. 9. században, és természetesen a 8. században is. Miről beszélünk? Az itteni ásatásokból tudjuk, hogy az i.e. 8. század első fele előtt ez a hely nem volt különösebben jelentős. Lakott volt, volt itt valami a bronzkorból. De nem túlságosan fontos. Nyilvánvaló vagy természetes, hogy azt sugalljuk, hogy a frigyláda történetét és a frigyláda ide történő elhelyezését, amely a frigyláda templomának építését jelenti Kiriath Yearimban, összekapcsoljuk azzal, amit a földön látunk. Ami a dombtetőn a komplexum építését jelenti, amely az i.e. 8. század első feléhez tartozik Izrael és Júda határán, de az északi királyság (Izrael) építette. Amikor azt mondom, hogy a határon, érdemes felfigyelni arra a tényre, amely ma is igaz: aki itt ül Kiriath Yearimban, az uralja Jeruzsálemet. Mert aki itt ül, az uralja az utat, a Jeruzsálembe vezető egyik főutat, amely elzárja az utat Jeruzsálemből a tengerparti síkságra. Így volt ez a későbbi történelemben is, amit a római korból tudunk erről a helyről. Így volt tehát a vaskorban is. Ez is a történet része.

A domb délkeleti lejtőjének teraszai

A történet szerint tehát Kiriath Yearim a frigyláda végső célállomása, de azt is elmondja, hogy a frigyláda Silóból indult. Mi a helyzet Silóval?

Siló egy lenyűgöző történet. Mondhatnám: egy végtelen történet. Az 1980-as évek elején, majdnem 40 évvel ezelőtt végeztem ásatásokat Silóban. Tényleg csodálatos volt az ásatás, nagyon érdekes eredményekkel. Ha gyorsan kellene összefoglalnom Silót, akkor azt mondanám: bizonyítékokat találtunk arra, hogy Siló szent hely volt, valószínűleg templommal rendelkező hely, monumentális építészettel a középső bronzkorban, majd a késő bronzkorban elnéptelenedett, de továbbra is megmaradt egy kultikus hely és az emberek a késő bronzkorban is felkeresték ezt az ősi kultuszhelyet, Silót. Aztán természetesen ismét van egy jelentős, monumentális építmény a vaskor elején. Majd heves pusztulás a vaskor első időszakának vége előtt, a radiokarbonos kormeghatározás szerint az i.e. 11. század végén, vagyis i.e. 1000 előtti években. Az i.e. 11. század végén vagyunk. A különös dolog Silóval kapcsolatban az, hogy a Biblia azt mondja, hogy Silóban volt a frigyláda helye. Milyen frigyláda? Él frigyszekrénye? Jahve frigyládája? Milyen típusú volt a frigyláda? Jeremiás azt mondja, hogy ez volt a helye Jahve frigyládájának. Azt mondja: „Menjetek el a helyemre, Silóba, és nézzétek meg, mit tettem vele”. Ez tehát világos Jeremiás szavaiból. Most az a kérdés, hogy Jeremiás valóban emlékszik-e valamire, ami az i.e. 11. században történt, Siló elpusztítására? Nem könnyű érvelni. Jeremiás i.e. 600 körül élt, Siló pusztulása pedig i.e. 1000 körül történt. Négy évszázad van közte, folyamatos írás nélkül. Szóval nem könnyű. Ez egyfajta rejtély volt. Egészen a közelmúltig. Én már nem végzek ásatásokat Silóban, de több csoport vezet ásatásokat. A lelőhely nagyon érdekes, igazán lenyűgöző. Nemrégiben két olyan felfedezés történt ott, amely teljesen megváltoztatta a kérdést a silói hagyományokkal kapcsolatban. Itt két kőoltárra utalok, törött kőoltárokra, amiket találtak Silóban – ezek nagyon jól ismertek az ország más helyein is. Ezek a kőoltárok nem léteznek a vaskor első időszakában. Ismétlem: ilyenek nem léteznek a vaskor első időszakában. Ezek a vaskor második időszakára jellemzőek, a IIA jelzésű nem túl korai időszakára, valamint a vaskor IIB jelzésű időszakára. Ezek az i.e. 9. és 8. századra jellemzőek. Az a tény, hogy ilyen kőoltárok vannak Silóban, azt jelenti, hogy valamiféle kultikus tevékenység újraindult Silóban. A vaskor első időszakához tartozó templomot lerombolták, majd egy idő után újraindult a tevékenység és a hagyomány. Így sokkal könnyebb összekapcsolni a Jeremiás könyvében szereplő történetet (i.e. 9. század) a Silóban folytatott tevékenységgel. Sokkal könnyebb. Az i.e. 9. és 8. század pedig az északi királyságba helyez minket. Tehát valószínűleg már azelőtt is létezett ez a hagyomány, hogy Jahve frigyládája az északi királyság Silójában volt, mielőtt a frigyládát Kiriath Yearimba vitték. Így valamiféle kapcsolatot tudunk teremteni Siló és Kiriath Yearim között a vaskorszaknak abban a szakaszában, amely az északi királysághoz kapcsolódik.

Beszéljünk még a másik három helyszínről: Afek, Asdod és Béth-Semes.

Rendben. Afek. Afek az a hely, amelyet az Eben-ézer-i csatával kapcsolatban említenek. Eben-ézer nem túl könnyen azonosítható. Én magam sok évvel ezelőtt feltártam egy helyet a vaskor első időszakából, nem messze Afe-től, amit akkoriban néhányan javasolták, hogy azonosítsuk. Ebben nem lehet igazán biztosra menni. Afek egyértelműen és könnyen azonosítható: Tel Afek, a Yarkon folyó forrásánál, Silótól nyugatra, a Filiszteába vezető út mentén fekszik. Elég sokat tudunk Afekről a Tel Avivi Egyetem ásatásaiból, a tanárom, Moshe Kochavi volt Afek feltárója. Továbbá tudjuk, hogy Afek egy viszonylag fontos hely volt. Az i.e. 9. században biztosan lakott volt, majd valamikor a század végén hanyatlott. Tehát később már nem volt jelentős, vagy később már volt nem annyira fontos.

Asdód lett a legjelentősebb, a filiszteusok egyik városa, és hosszú telepedés- és régészeti történettel rendelkezik. Régészeti leletek vannak Tel Asdódban. Asdód a filiszteusok legfontosabb városává lett az i.e. 8. században. Ekkor váltotta fel Gátot. Az i.e. 9. században Gát volt a legfontosabb. Előtte voltak mások is. Az i.e. 8. században ez volt Asdód. Ha pedig megnézzük Asdódot, akkor egy nagy várost látunk, amely az északi királyság délnyugati sarkának közelében fekszik. Valójában, úgymond, az északi királyságtól elzárva feküdt a tengerparti síkságon, közel a tengerhez. Különösen az északi királyság terjeszkedési törekvéseit blokkolja a tengerparti síkságnak azon a területén. Talán van bizonyíték arra, hogy Asdódban, úgy az i.e. 9. század végén vagy a 8. század elején, i.e. 800 körül, valahol Asdód környékén kitört némi zavargás. Aztán Asdódot az asszírok elpusztították a 8. század végén.

Bét-Semes egy júdai város. Ez a júdabeli város Szennácherib hadjáratáig virágzott. A virágzás első szakasza az i.e.  9-8. században volt Szennácherib Júda elleni hadjáratáig (i.e. 701). Ma már tudjuk, hogy később, a vaskorban is van ott egy település, a fő telephalomtól keletre. Ha összekapcsoljuk Bét-Semes telephalmát a halomtól közvetlenül keletre fekvő településsel, akkor az egész vaskorban települési folyamatosságot kapunk. Ez a régészeti háttere a három másik helynek, Kiriath Yearim és Siló tetején.

Miként biztosítja számunkra ezeknek a helyeknek a régészeti kronológiája, amit az imént bemutattál, a frigyláda történetének hátterét?

A régészeti adatok szerintem az i.e. 8. század első felébe vezetnek minket. Ismétlem, a 8. század első felére. Különösen itt, Kiriath Yearimban. Itt nagyon egyértelmű, mert Kiriath Yearim nem volt fontos i.e. 800 előtt. Az egész domtetős komplexum építése itt, úgy értem, most itt ülünk, a tetején, az egész komplexum csúcsán. Tehát az i.e. 8. század első felében járunk. Ez támpontot ad nekünk a geopolitikáról, az általános háttérről. Egy kicsit ki kell nagyítanunk, és meg kell néznünk, hogy mi történik, és hogyan érthetjük meg a történetet. Mi a történet értelme? Tegyük fel, hogy a történet valóban az i.e. 8. század első felében íródott. Tudjuk már, hogy „mikor”. Ki írta? Egy északi szerző. Vagyis tudjuk, hogy ki írta. De miért írta? Mi a célja a szerzőnek, aki elmeséli ezt a történetet? Egy kicsit furcsa történet, ugye? Mi folyik itt? Azt hiszem, hogy a válasz két helyen van, amelyeket a történet megemlít, talán több helyen is, talán Afekben is, de főleg Asdódban és Bét-Semesben. Az első dolog, amit meg kell jegyezni, az Asdód kigúnyolása. Amit a történet elmond, hogy Asdód Izrael Istenének ellenfele, és Asdód Istene semmire sem jó. Izrael Istene pedig azt tesz az asdódi Dagon templomában, amit akar. Ez teljes megszégyenítése Asdodnak. Aztán van egy üzenet Bét-Semesről, de az egy kicsit nehezebben érthető. Bét-Semes a szerző szerint természetesen nem filiszteus város. Izraelita abban az értelemben, hogy Izrael gyermekeihez tartozik, és júdai abban az értelemben, hogy Júda királyságához tartozik. Miért sújt le tehát Izrael Istene Bét-Semesre? Mi folyik itt? Úgy tűnik, a történet szerint Júda népe nem tudta, hogyan kell megfelelően bánni ezzel a szent tárggyal. Izrael Istenének, Jahve frigyládájával. Valamit kihagytak, és valami szörnyűséget tettek. Izrael Istene pedig lesújt rájuk. Addig, amíg a frigyláda idejön, minden békés és rendben van. Kiriath Yearim népe jó, de Bét-Semes népe, a júdaiak nem jók. Ez tehát Júdának a frigyláda tekintetében a legitim helyként való elutasítása. De ez még nem minden. Az i.e. 8. század első felében két érdekes dolgot látunk. Az első az északi királyság terjeszkedési kísérlete, jobban mondva terjeszkedése a tengerparti síkság mentén, dél felé. Erről beszéltünk az egyik korábbi beszélgetésünkben. Az északi királyság jelenléte Jeroboám idejében kiterjedt messze a sivatagban, a Sínai-félsziget északkeleti részén, talán még Edomban is, a sivatag túloldalán, a Földközi-tenger felé vezető jövedelmező arab kereskedelmi utak mentén, észak felé. Ez az északi királyság végső célja. Gazdasági szempontból, ha úgy tetszik, az északi királyság legfontosabb törekvése. Most vessünk egy pillantást a térképre és azt játjuk, hogy Asdód az a város, amely megakadályozza az északi királyságot a part mentén, hogy dél felé terjeszkedjen. Tehát fel kell tenni a kérdést, hogy milyen szerep jut Asdodnak a történetben. Itt van továbbá Asdód sorsa is. Nem tudjuk. Van ott egy zavargás, talán az i.e. 8. század elején. Megkárosította Izrael? Izrael valamiféle uralma alatt állt az i.e. 8. század első felében? Nem tudjuk. Júda esetében tudjuk. Van ugyanis bizonyítékunk Joásról, II. Jeroboám apjáról, aki legyőzte Amácját, Júda királyát Bet-Semesnél, valamivel az előtt, amiről beszélünk. Néhány évvel korábban. Júdát az északi királyság hűbéresévé tette. Bét-Semes és Asdod pedig azok, akik egymás elé ülnek, és úgymond elzárják az északi királyságot ebben a sarokban, amely olyan fontos Izrael számára az i.e. 8. század első felében. Ez egyfajta helyzetképet ad, ha úgy tetszik, a történet hátteréhez. Ez Asdodra és Bét-Semesre vonatkozik.

Nyilvánvaló, hogy a geopolitikában, amit az imént leírtál, ebben a bizonyos időszakban Kiriath Yearim nagyon fontos fókuszpontként jelenik meg. Össze tudnád foglalni akkori jelentőségét?

Alapvetően azt mondom, hogy itt egy nagy templom építése zajlott. Egy hely a frigyládának, a frigyláda temploma Kiriath Yearimban. A történet lényege, hogy: elmondja az építkezés hátterét, a frigyláda templomának építésének okát és hátterét. Azt hiszem, hogy ennek megértéséhez továbbra is a geopolitikára vagyunk utalva. Korábban beszéltünk a part menti geopolitikáról, a filiszteusokkal szemben, és talán bizonyos értelemben Bét-Semessel szemben. Itt is Jeruzsálemmel szemben vagyunk. Thomas Römerrel együtt felvetjük, hogy feltehetően, ami itt előttünk van, az egy másik nagyon fontos koncepció része, amely északról jön. Beszéltünk már az ókori Izrael egységes monarchiájáról, és arról, hogy ez történelmi-e vagy sem. Talán emlékszel, hogy a beszélgetés végén adtam valami pozitív végkicsengést, hogy a Jeruzsálemből irányított egységes monarchiáról szóló történet nem éppen történelmi, inkább egy „majdani egységes monarchia”, de itt van előtte a történelmi háttér. Utaltam az északi királyságra. Szóval, most itt vagyunk, hogy erről beszélünk. Úgy gondolom, hogy az egységes monarchia gondolata északról származik. Valóban volt egy egységes monarchia, amelyet észak uralt, talán kétszer is. Talán emlékszel arra, hogy az i.e. 9. században Észak uralomra juthatott Júda felett, amikor az omridák megpróbálták átvenni a jeruzsálemi dinasztiát. Most az i.e. 8. század első felében ugyanebben a helyzetben vagyunk. A bét-semesi csata után Izrael uralja a déli Júdát. Erre több utalás is van a Bibliában. Először is ott van a Királyok könyvében az egyenes kronisztikus leírás a bét-semesi csatáról (2Kir 14,11–13). De vannak utalások például a Királyok első könyvének 4. fejezetében, Salamon kerületeinek leírásában is, amely valószínűleg a II. Jeroboám idején fennálló helyzetet vázolja fel (vö. 1Kir 4,9). Vannak tehát erre utaló nyomok: Az egyeséges monarchia Samáriából uralkodott Jeroboám idejében. Talán a frigyláda templomának felépítése és a láda idehozatala ennek az egységes monarchiának a szimbólummá emelése: a két héber királyság együttes, de északról, az izraeliták által uralt egységes monarchiája az egész történetnek a lényege. A frigyláda temploma az ókori Izraelnek ezt az egységes monarchiáját jelképezi II. Jeroboám idejében, aki Samáriából uralkodott. Persze egyúttal a Jeruzsálem feletti uralom is azáltal, hogy ide helyezték a templomot.

A történet nem ér véget II. Jeroboám egységes monarchiájával. Természetesen a történetet a későbbi korszakokban Júda veszi át. Ugyanígy a frigyládát is átveszi Júda, amikor Jeruzsálembe viszik. Mesélj nekünk a történetnek erről az oldaláról!

Nos, valóban. Itt szeretném megismételni, újra elmondani, hogy Thomas Römer és én úgy gondoljuk, hogy a Sámuel második könyvének 6. fejezetében a második rész nem tartozik az eredeti kompozícióhoz. Az egy későbbi kompozíció. És a kérdés az, hogy mikori? Természetesen nem írja le, hogy Dávid király eljött és elhozta a frigyládát, mert Dávid idejében még nem volt itt templom, és a hely nem volt fontos. Dávid az i.e. 10. században élt. Ez a hely pedig az i.e. 8. század első felében válik fontossá, úgy talán 200 évvel Dávid király után. De mi a háttere a második rész megkomponálásának? Mi a célja a kompozíciónak? Itt két lehetőség van. Elsősorban Thomas Römer barátomat szeretném képviselni. Thomas úgy gondolja, hogy a frigyláda Kiriáth Yearimból Jeruzsálembe való áthelyezésének története a deuteronomista történetíró tollából származik, tehát Jozija idejéből. Jozija korában írják meg a történetet, talán meg is teszik a tényleges dolgot, hogy egy tárgyat áthelyeznek innen a jeruzsálemi templomba, újra csak az egységes monarchia szimbólumaként. Ez valóban a Jozija király korából származó írnoki tevékenység/kompozíció „majdani egységes monarchia” szimbóluma! A történet a deuteronomista történetíróé, aki Jozija király idejében él. Így van értelme. A Thomas Römer által javasolt megoldást nagyon erősnek, logikusnak is tartom, de nem mentes a nehézségektől. Éppen ezért én egy kissé más megoldást ajánlok. Úgy gondolom, hogy a következő kérdést kell feltennünk: Ha valóban Jozija idejében íródott a második rész, és a Jozija körüli emberek emlékeznek arra a pillanatra, amikor a frigyládát Jeruzsálembe vitték, vagy ismerik a helyet, Kiriath Yearimot, akkor a történet hitelessége szempontjából egy kicsit nehézkesnek tűnik, hogy Dávid királyról meséljenek. Ezért a következő kérdést teszem fel: talán ez egy kicsit korábbról, Hiszkija király korából származik. Mert valószínűleg Hiszkija király volt az első, akinek valóban voltak (nem megvalósult) elképzelései nem egy pán-izraelita királyságról, amelyet Jeruzsálemből irányítottak, hiszen az északi királyság, az ő idejében már nem létezett. Ez közvetlenül az északi királyság bukása után volt. Ha pedig a frigyládáról szóló elbeszélés második része Hiszkija idejében íródott volna, mondjuk i.e. 700 körül vagy még egy kicsit később, de még Jozija király előtt, akkor ez ad egyfajta távolságot ahhoz, hogy véleményem szerint ne ássa alá a történet hitelességét. Ez tehát egy másik lehetőség a második rész megértésére. Mindenesetre mind Thomas, mind én úgy gondoljuk, hogy a második rész fő célja az, hogy Júda örökölje ennek a Jahve frigyládájának az gondolatát, amely a nagy egységes monarchiát szimbolizálja, de ezúttal Jeruzsálemben. Ezt a nagy, egységes monarchiát tehát a jövőben Jeruzsálemből fogják kormányozni.

Gyakorlatilag az északi királyságot Asszíria pusztítja el az i.e. 8. század végén. Néhány évvel Hiszkija előtt. Tudom, hogy nem tudjuk, de el tudod képzelni, hogy mi lehetett Kiriath Yearim és a frigyláda sorsa ebben a közbeeső időszakban, Samária eleste és Hiszkija bukása között?

Kiriath Yearim sorsát településtörténeti szempontból ismerjük, a frigyláda sorsát nem ismerjük. De azért valamilyen módon mégis tudok válaszolni. Régészeti szempontból bizonyítékunk van arra, hogy észak bukása után Kiriath Yearim továbbra is egy viszonylag fontos hely volt. Ez azt jelenti, hogy bizonyítékunk van egy virágzó városra az i.e. 7. században, mondjuk, Jozija király idejében, ha úgy tetszik. Továbbá van egy nyom a bibliai szövegben, Jeremiás idejéből egy másik prófétáról, aki szintén innen jött – ez talán utalhat Kiriath Yearimnak bizonyos fontosságára. De ami a frigyláda tényleges sorsát illeti, mivel a frigyláda templomának nincsenek maradványai, nem lehetnek itt maradványaink, és talán ezt is hangsúlyozni kellene, mielőtt elválunk, hogy Kiriath Yearim a hellenisztikus időkben is fontos település volt. Ismét fontos volt a római időkben is: bizonyíték van itt egy katonai bázisra, talán egy római légió egy részére. Aztán a bizánci korban van egy kolostor. Szóval rétegről rétegre. Amit a domb tetejéről tudunk, hogy minden erősen erodálódott. Miként más hegyvidéki halmoknál is, mint Jeruzsálem, Síló, és Tell en-Nesbeh (Micpa) és így tovább. Most pedig itt van egy modern kolostor, és ugye nem fogjuk megzavarni az életüket azzal, hogy ásatásokat végzünk, ahol most ülünk? Így sajnos nem tudjuk a tényleges választ Kiriath Yearim templomáról és a Kiriath Yearim-i frigyládáról.

Rendben. Foglaljuk össze a frigyládáról szóló elbeszélés történetének ezt az északi változatát.

A történet északi változata tehát a következő: Thomas Römerrel együtt egy északi hagyományról beszélünk (a frigyláda-elbeszélés első feléről), amely a frigyláda helyének megváltoztatásáról szól, Silóból Kiriath Yearimba kerül. A történet az i.e. 8. század első feléből származik. Természetesen ma már későbbi rétegekkel is kiegészül, de eredetileg az i.e. 8. század első feléből való. Több célja is volt: először is, hogy így gúnyolja ki Asdodot, Izrael akkori ellenségét. Továbbá, hogy elutasítsa Júdát és Bét-Semes városát, mint azt a helyet, amelyik a frigyládával foglalkozhat. Ez egy olyan történet, amely alapot vet és megteremti a a frigyláda itteni templomának. A régészetből tudjuk, hogy a frigyláda temploma valószínűleg – legalábbis az építmény teteje – az i.e. 8. század első felében épült. Tamás és én felvetettük, hogy nemcsak egy olyan hagyományról van szó, amely megmagyarázza a frigyláda templomának építését, hanem szimbolizálja a nagy, egységes monarchia hatalmát is, amelyet Samáriából II. Jeroboám irányított. Jahve frigyládája ennek a nagy, egységes monarchiának a szimbóluma. Itt épül a templom, itt helyezik el a ládát pontosan a határon, Izrael és Júda között, uralva Jeruzsálemet. Ez a hagyomány északi hagyomány. Az északi (alapító, királyi, hősi) hagyományok gyűjteményének részeként kell rátekinteni, amelyek az i.e. 8. század első feléből, II. Jeroboám idejéből, az északi királyságból származnak. Sőt, úgy gondolom, hogy ezeket a hagyományokat őrizték is, Izrael akkori kijelölt templomaiban. Említhetek néhány példát:

• Jó okunk van feltételezni, és beszéltünk is róla, hogy a kivonulás hagyományát a samáriai templommal hozták összefüggésbe.
• Jákob, az északi pátriárka elbeszélői ciklusa kapcsolódik a penueli és a bételi templomhoz.
• Lehetett kapcsolat az északi hódító hagyomány és a gilgáli templom között – vagy akár egy másik templom között, amelyet csak a bibliai feljegyzésekből ismerünk, nem a régészetből.
• Végül itt van egy másik északi hagyomány: Izrael Istenének, Jahve frigyládájának hagyománya kapcsolódik a Kiriat Yearim-i templomhoz.

Köszönöm. Israel. Ezzel befejeztük az északi hagyományokról szóló beszélgetésünket. Legközelebb Júda felé fordítjuk tekintetünket, néhány késői monarchikus hagyomány vár ránk. Köszönet, és találkozunk legközelebb.

Jó.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

Ajánlott bejegyzés:

Kiriath-Jearim és az elveszett frigyláda története. Israel Finkelstein és Thomas Römer beszélgetése

A képek forrása:

bibleistrue.com; BiblePlaces.com; Haaretz; kiriathjearim.files.wordpress.com; The Times of Israel.

Korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok
8. rész: Filiszteusok a Bibliában
9. rész: Egy egységes királyság?
10. rész: Saul király
11. rész: Dávid király nyomában
12. rész: Dávid történetének későbbi rétegei
13. rész: Salamon, a globlalizáció királya
14. rész: Írásbeliség az ókori Izraelben 
15. rész: Jeruzsálem a bibliai időkben
16. rész: Az izraeli királyság első 50 éve
17. rész: Omri dinasztiája
18. rész: Izrael II. Jeroboám idején
19. rész: A pátriárkák: Jákob elbeszélői ciklusa
20. rész: A kivonulás hagyományának sokrétűsége
21. rész: Hősi történetek a Bírák könyvében