#BibliaKultúra

Jeruzsálem hellénisztikus színháza a Második Szentély időszakában

Israel. Üdvözöllek újra Kiriath Yearimban.

Köszönöm.

Ma a késői bibliai történetírói anyagot vizsgáljuk meg. Legutóbb a késő királyságbeli Júdával foglalkoztunk, a Királyok könyveinek és a deuteronomista történeti mű végső változatáról beszéltünk, ma pedig néhány, sokkal későbbi anyagot fogunk megvizsgálni, egészen pontosan Ezdrás és Nehemiás könyvét, valamint a Krónikák könyveit. Ehhez szükséges, hogy egy kicsit vagy inkább többet beszéljünk a perzsa és hellénisztikus korszak régészetéről. Kezdd, tehát azzal, hogy beszélsz egy kicsit azoknak a bibliai forrásoknak a hátteréről, amelyekre ma rápillantunk.

Rendben. A bibliai történetírás későbbi szakaszához fordulunk, azokhoz a könyvekhez, amelyek egyértelműen i.e. 586 utáni időszakra esnek. A kérdés az, hogy mennyire később, Jeruzsálem pusztulása után? Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy nagyon kevés információnk van a datálás kérdéséről, és bizonyos értelemben arról is, hogy hol készültek ezek a könyvek. Mondok egy példát: a Krónikák könyve. Ha egyszer valaki nekiül és áttekinti a kutatástörténetet, akkor vannak olyan elméletek a keletkezést illetően, amelyek a Krónikák könyvét az i.e. 6. század és egészen az i.e. 3. századig tartó időszak közé helyezi, ha éppen nem még későbbre, a 2. századra – erről talán még szót ejtünk az utolsó beszélgetésünkben. De ez a 2. századi kompozícióról szóló elképzelés évszázadokra nyúlik vissza. Erre később még visszatérünk.

 Egy jeruzsálemi magas rangú tisztviselőnek a Kr. e. V. századi Egyiptomban, Elefantinéban lévő zsidó helyőrséghez írt levele a legrégebbi ismert bibliai beszámoló a peszáchi szertartásról.

A probléma annál is inkább jelentős, mert nincs elég Biblián kívüli bizonyítékunk az i.e. 586 utáni időszakokra, vagy fogalmazzunk így: Jeruzsálem lerombolása (i.e. 586) és a Hasmoneusok kora közötti időszakra (az i.e. 2. század). A perzsa korszakra vonatkozóan például az egyetlen Biblián kívli információ, amely közvetlenül Jeruzsálemre és Jehud tartományra vonatkozik, a Felső-Egyiptomi, Nílus mentén fekvő Elephantinéból származó anyagból, dokumentumokból van: van egy levél, amely Jeruzsálemre utal. A korai hellénisztikus korszakra vonatkozóan pedig az egyetlen információ az ún. Zénon-papiruszokból származik. Ez a helyzet később a Hasmoneusokkal megváltozik,

de most lépünk bele egy körülbelül 400 éves időszakba, ahol nagyon kevés a Biblián kívüli információ, amely sokkal nehezebbé teszi a dolgokat.

^{Egy adózási kérdéseket tárgyaló levélrészlet a Zénón-archívumból, görög nyelven, papiruszra írva (Kr. e. 3. század, Nemzeti Régészeti Múzeum, Athén).}

Pontosan ezért olyan fontos a régészet. Valójában a régészet az egyetlen kulcs, az egyetlen horgony, hogy megpróbáljuk ezeket a kompozíciókat a helyükre tenni a térség történelmi folyamataihoz képest.

Rendben, térjünk át a régészetre! A jeruzsálemi videónkban a város 586-os pusztulásával fejeztük be. Miért nem mutatod be nekünk Jeruzsálem régészetét, közvetlenül utána és a perzsa korszakban?

Pontosan. Jeruzsálem rendívül fontos ahhoz, hogy fényt derítsünk a bibliai anyagok i.e. 586 utáni összeállítására, a Biblia késői történetírói részeire. Hadd foglaljam össze nagyon gyorsan, amit az előbb mondtunk: a királyság késői korában, Jeruzsálem 586-os pusztulásáig a város területe mintegy 60 hektár volt, ami azt jelenti, hogy az egész Dél-Levante legnagyobb városa volt, talán 10 000 vagy 12 000 fős lakossággal. Nagyon jól megerősített város volt. Ezt a várost i.e. 586-ban a babilóniaiak lerombolták. Most előreugrok a késő hellénisztikus időkbe, mondjuk, az i.e. 2. század második felébe és később ismét van egy rendkívül nagy városunk.

A kérdés az, hogy „mi van a kettő között?”

Ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amit a szövegeknél leírtam: a Jeruzsálem pusztulása és a Hasmoneusok közötti 400 év nagy rejtély Jeruzsálemmel kapcsolatban. Szerintem a helyzet a következő: egy dolgot biztosan állíthatunk. Ha emlékeztek, a késő monarchikus időkben, i.e. 586 előtt a város a nyugati dombon is átnyúlt, ahol most az óváros zsidó és örmény negyede található. Ott nincs semmi. Nincs semmi a perzsa és a korai hellénisztikus korszakból. Tehát ez a terület, amely a késő monarchikus Jeruzsálem nagy része, egyáltalán nem volt lakott. Vagyis a „Dávid városa” gerincére kell helyeznünk a reflektorfényt, a Templom-hegytől délre. Ismét Jeruzsálem részeinek tárgyalásánál vagyunk, szintén a késő monarchikus időkben. Sok információnk van a „Dávid városa” gerincével kapcsolatban számos ásatásból, amelyek a modern régészet vezetett. Azt kell mondanom, talán a 20. század húszas éveiben kezdődtek, ami azt jelenti, hogy egy évszázaddal ezelőtt, szinte nincs 100 négyzetméter a „Dávid városa” gerince mentén, ahol ne lett volna ásatás. Ha pedig mindezt néhány mondatban kellene összefoglalnom, akkor a következőt mondanám: a gerinc északi részén nincs semmi a perzsa korszakból. Ezeken a részeken, ha egyszer megnyitunk egy ásatási területet, akkor a római korból a késő hellénisztikus korba, a késő hellénisztikus korból a vaskor második időszakának B és C jelzésű időszakába, majd az alapkőzethez jutunk. Tehát megint csak hiányzik a 400 év a kettő között. Az egyetlen terület a „Dávid városa” gerinc mentén, ahol a perzsa korszakra vonatkozó bizonyítékok vannak, a forrás felett és a forrás közelében van, a Gihon-forrástól kicsit délre, egy korlátozott terület a gerinc középső részén. Azonban ott sincs egyetlen olyan épület, egyetlen olyan fal sem, amelyet igazán jól lehetne a perzsa korszakra datálni. És nincs perzsa kori padlózat sem. A bizonyíték csak egy kevés, elszórt kerámiából és pecsétnyomokból származik – a perzsa korszak jellegzetes pecsétnyomaiból, amelyek a Jehud nevet, a tartomány nevét viselik. Júda a perzsa korban Jehud lett, később pedig Júdea. Csak ezekkel a bizonyítékokkal rendelkezünk, de nem igazán van bizonyítékunk a letelepedésre. És ez egy nagy kérdés. Hogyan tudjuk tehát megfejteni ezt a helyzetet? Azt kell mondanunk, hogy van a forrás közelében valamiféle tevékenységre utaló bizonyíték, de lakást, települést nem találtak a mai napig. Nagy kérdés! Az egyetlen, legalábbis az én véleményem szerint az egyetlen módja ennek a rejtélynek a megoldására az, hogy azt mondjuk: a település a Templom-hegyen volt.

Visszautalok arra, amit az i.e. 9. század előtti vagy a 8. század előtti időszak Jeruzsálemével kapcsolatban mondtunk. A Templom-hegy az eredeti tell (településdomb) helye. Onnan terjeszkedett a város a virágzás időszakaiban, és erre a helyre zsugorodott a válságos időszakokban. Azonban még ez a megoldás sem mentes a nehézségektől, mert a Templom-hegy körül bizonyos kutatásokat végeztek. Mindezen vizsgálatok során a perzsa és korai hellénisztikus korból származó kerámia mennyisége a lejtőn korlátozott, ami azt jelenti, hogy a vaskor későbbi szakaszaiból elég sok kerámia van, és aztán megint a késő hellénisztikus és római korból. De a közte lévő 400 évből, a perzsa vagy babilóniai-perzsa és a korai hellénisztikus időszakból nagyon kevés. Azaz: még ott is viszonylag korlátozott volt a település a feltételezett halmon, a Templom-hegyen. Tehát egy nagyon kicsi és korlátozott Jeruzsálemmel van dolgunk, valószínűleg valamivel a Templom-hegy körül, és persze némi aktivitás a forrás közelében, ennél sokkal többel nem.

Tudnál még valamit mondani a pecsétnyomokról?

Abszolút. A jehudi pecsétlenyomatok a Júdában, Jehudban, Júdeában található pecsételő, bélyegző, tárolóedények hosszú örökségének részei. Ez egy olyan hagyomány, amely az i.e. 8. század végén kezdődik. Talán a nézőink is emlékeznek, hogy erről beszéltünk, amikor a késő monarchikus Jeruzsálemről, Júdáról és Jeruzsálemről beszéltünk.

^{„A királyé” bélyegzővel ellátott korsófogantyú. (Israeli Antiquitaties Authority)}

A késő monarchikus idők "למלך" LMLK („a királyhoz tartozó”) lenyomataival kezdődik, folytatódik egy másik típussal, a 7. század végi, 6. század eleji „rozettás” lenyomatokkal, majd Jeruzsálem pusztulása után, a perzsa korban, a „jehudi” pecsétlenyomatokkal. Többféle típus létezik. Jó barátaim, Oded Lipschitz és David Vanderhooft nagyon alapos tanulmányt publikáltak erről a témáról, és több típusra osztják ezeket a pecsétlenyomatokat: a korábbiakra az 5. századból, majd a 4–3. századból, és végül az i.e. 2. század elejéről származó pecsétnyomatok.

Ez idő alatt Jeruzsálem az i.e. 6. század végétől a 4. századig a Jehud nevű perzsa tartomány része volt. Tudnál többet mondani erről a tartományról? Hol húzódtak a határai? Hogyan illeszkedett a korábbi regionális határokhoz?

Itt két dolgot kell tennünk:

1. először is meg kell próbálnunk megérteni Jehud tartomány kiterjedését, határait;
2. másodszor pedig foglalkoznunk kell a lakossággal, a demográfiai helyzettel Jeruzsálemben és Jehudban.

Ez is egy trükkös helyzet. Általában, amikor a kutatástörténethez fordulunk, a tudósok Jehud kiterjedéséről főként egy bibliai fejezet alapján döntöttek. Nehemiás könyvének 3. fejezetére utalok, amely a jeruzsálemi fal építését írja le, állítólag Nehemiás idejében. A szerző ebben a felsorolásban a Jehudon belüli körzetek csomópontjaira utal: körzetekre és alkörzetekre. A szöveg pedig helyeket említ. Aztán e helyek alapján természetesen be lehet azonosítani őket, és képet lehet alkotni Jehud kiterjedéséről. A probléma az, hogy nem igazán tudjuk, hogy ezt a listát mikor foglalták írásba, és hogy pontosan mit tükröz történelmi szempontból. Nem csak erről van szó. Legalább két, a körzetek csomópontjaként említett hely egyáltalán nem volt lakott a perzsa korban. Tehát nem állunk biztos alapokon, ha a lista alapján rekonstruáljuk Jehud határait.

Véleményem szerint itt is csak az az egyetlen út, ha visszanyúlunk a jó öreg régészethez, vagyis visszatekintünk a perzsa korszakra vonatkozó legjelentősebb információkra. Itt arra utalok, amiről az imént beszéltünk, a pecsétnyomatokra. Ha a pecsétlenyomatokat egy térképre helyezzük, akkor nagyon könnyű látni, hogy a jehudi koncentráció, a korai típusú jehudi pecsétlenyomatok Ramat Raḥel között találhatók, ami ma a mai Jeruzsálem határain belül van, de a perzsa korban talán, néhány km-re délre feküdt a mai Jeruzsálem óvárosától vagy a Templom-hegytől. Tehát onnan, Ramat Raḥeltől, egy kicsit délre Jeruzsálemtől Micpa városáig, egy kicsit északra Jeruzsálemtől. Micpa szintén fontos a bibliai tanúságtételben arról, hogy mi történt Jeruzsálem pusztulása után. Mindenesetre Ramat Raḥel és Micpa között egy nagyon szűk területről beszélünk, nincs itt nálam a térkép, hogy megmondjam, hány kilométerről van szó, feltételezem, hogy talán 15 kilométerről beszélünk légvonalban délről északra és néhány kilométerről keletről nyugatra. Ennyi az egész! Ez a jehudi pecsétlenyomatok koncentrációja. Ez a legbiztosabb feltételezés legalábbis a jehudi népesség koncentrációját illetően. Valóban, elég sok információnk van a felmérésekből, nem csak az ásatásokból. Vagyis ellenőrizni lehet egy adott hely településtörténetét, mondjuk Júda felföldjén, Jeruzsálemtől délre vagy Jeruzsálemtől északra.

Számokról beszélünk, százalékokban. Van valami módja annak, hogy képet alkossunk a babilóniaiak lakosságdeportálásáról? Hányan voltak itt, miközben egyeseket deportáltak? Mennyien jöttek vissza, és nyomon követhető ez régészetileg?

Valóban, ez a kulcs. Tényleg megpróbálhatjuk értelmezni a bibliai szöveg által megadott számokat, és a történelmi elméleteket is, hogy mi történt pontosan Jeruzsálem pusztulása után (i.e. 586). Így egyrészt a deportálásokkal, másrészt a Babilóniából való visszatéréssel foglalkozunk. Úgy gondolom, hogy mindkettővel kapcsolatban szerénynek kell lennünk. Először is, a Biblia is szerény, amikor a Jeruzsálemből, Júdából deportáltak számáról van szó. Ennek van értelme. A deportálás valószínűleg elsősorban az írnokokat, Júda királyságának elitjét érintette. Az elképzelés az volt, hogy a jövőben megelőzzék a babiloni hatalom problémáit a térségben. Tehát bizonyos csoportokat, de kis létszámú embereket deportáltak, talán több ezer emberről számolnak be a bibliai szövegek összesen. Ez azt jelenti, hogy i.e. 586 után kétféle csapás érte a lakosságot.

1. Először is valószínűleg maga Jeruzsálem és Júda pusztulása, amely a lakosság szétszóródását, és számos helység elpusztulását, vagy legalábbis elhagyását hozta magával.
2. Másodszor pedig valamiféle deportálás Babilóniába.

Amikor pedig azokról az emberekről van szó, akik visszatértek az i.e. 6. században, Círusz (Kürosz) dekrétuma után, akkor sem beszélünk emberek áradatáról, tízezer emberről, akik menetelnek, átkelnek a sivatagon, hogy eljussanak Jeruzsálembe. Az emberek visszatértek, ez nem kérdéses, azt hiszem, de a számuk viszonylag szerény volt, és az egész folyamat fokozatosan zajlott.

Hozzá kell tennem, hogy a helyzetet, mármint Jeruzsálem és környékének alacsony népességszámát nemcsak a perzsa időszakban, hanem a korai hellénisztikus időszakban is látjuk. Mindjárt utalni is fogunk rá. Van tehát egy folyamat, amely egy hosszú távú folyamat volt, egészen az i.e. 2. században bekövetkezett fellendülésig. Ez persze aztán rátelepszik a nagy vitára, mi is volt az, úgy 25 évvel ezelőtt, az „üres föld/ország mítoszáról”. Vajon ez egy mítosz volt-e, egyesek szerint a modern kori aggodalmak által „kitalált” mítosz, hogy támogassák a modern folyamatokat a régióban. Azt kell mondanom, hogy az „üres föld/ország mítosza” nem egészen mítosz. Júda i.e. 586 után súlyos csapást, súlyos válságot szenvedett el. Olyan nagy válságot, hogy a területnek körülbelül négy évszázadba telt, mire talpra állt.

A korai hellénisztikus időszak természetesen Nagy Sándor színre lépésével és a hellenizmus elterjedésével kezdődik. Mesélj nekünk a korai hellénisztikus időszakról, Júdeában.

Amikor a korai hellénisztikus időszakról beszélünk, akkor a ptolemaioszi időszakra utalunk, amely alapvetően az i.e. 3. századot jelenti. Nagy Sándor a 4. század végén lép fel. Aztán egy rövid idő után, a diadokhoszok és így tovább, a ptolemaioszi időszak következik. Úgy gondolom, hogy a korai hellénisztikus korszakhoz hozzá kell vennünk a Júdea feletti szeleukida uralom korai szakaszát is, amely az i.e. 2. század első felét jelenti, alapvetően a Makkabeus-felkelésig az i.e. 2. század közepén.

Jeruzsálemről a következőket mondhatjuk: alapvetően az a helyzet, amit az imént leírtam a perzsa korszakra vonatkozóan, ez a helyzet folytatódik a korai hellénisztikus időszakban is. A nyugati hegyről nincs bizonyíték. A „Dávid városa” dombhátról származó bizonyítékok nagyon korlátozottak, főként a forrás feletti részre és egy kicsit a forrástól délre. Ismételten nem képvisel rendes települést, hanem főként egy kis kerámia és pecsétlenyomatok. Ez minden. Az időszakra vonatkozóan, mondjuk, az i.e. 4. század végi Nagy Sándor és az i.e. 200 közötti időszakra. Aztán a közelmúltbeli jeruzsálemi ásatások során valami új került elő. Most a jeruzsálemi városfaltól kicsit délre, a Szemét-kaputól délre végzett ásatásokra utalok, egy földterületre, amelyet a régészetben „Givati parkoló” néven ismernek. Ott a tanítványom és barátom, Yuval Gadot végez ásatásokat.

Nemrégiben találtak ott néhány bizonyítékot a tevékenységre, amit korai hellénisztikusnak neveztek. Azt kell mondanom, hogy ha nagyon figyelmesen elolvassuk, amit mondanak, amit a pénzérmék is alátámasztanak, hogy az i.e. 2. század első felével van dolgunk. Tehát nem igazán a ptolemaioszi korszakról van szó, de mégis történik itt valami a Hasmoneus korszak előtt előtt. Azt hiszem, az az érdekes, amit itt elmondhatunk, hogy a longue duree [a hosszú időtáv] ismét mozgásban van. Szeretnélek emlékeztetni téged, Matt, arra, amiről beszéltünk, amikor a vaskori Jeruzsálemről beszéltünk: a halom a Templom-hegyen volt, és aztán lassan elkezdett a város terjeszkedni. Először dél felé terjeszkedett a forrás irányába, majd a nagy fellendülés, hogy egy nagyon nagy várossá vált. Tulajdonképpen pontosan ugyanez a helyzet ismétlődik megint, abban az értelemben, hogy a város elpusztult, majd a perzsa korban valószínűleg főként arra van bizonyítékunk, vagy feltételezhetjük, hogy a település csak a Templom-hegyen volt, és ugyanez az i.e. 3. századra. Aztán az i.e. 2. század első felében már a forrás irányában követhetjük a terjeszkedés első jeleit, amit egy újabb nagy terjeszkedés követ 2. század legvégén, az 1. század elején, a Hasmoneusok idején. Tehát a kettőt össze lehet hasonlítani. A terjeszkedés két fázisa összehasonlítható.

Mi a helyzet Júdea tágabb területével?

Júdea területén, úgy gondolom, ugyanezt mondhatjuk el. Ugyanazt a leírást adhatjuk, mint a perzsa korszakra, Jehud idejétől kezdve. Az i.e. 2. század végéig még mindig egy nagyon szerény tevékenységgel állunk szemben, mind a települések száma és mérete (demográfia) szempontjából. Talán van egy lassú fellendülés. Inkább az északi részen, Jeruzsálemtől egy kicsit északra, de még mindig viszonylag szerényen a Hasmoneusok koráig.

Eddig a perzsa korszakról és a korai hellénisztikus korszakról beszéltünk, de gondolom, van egy késői hellénisztikus időszak is, ugye?

Igen, van. Most akkor a hasmoneusok időszakához, a késői hellénisztikus korszak felé fordulunk. A késői hellénisztikus időszak alatt az i.e. 2. század végére és az 1. századra gondolunk.

Amit pedig Jeruzsálemben látunk, az rendkívül drámai.

A késői vaskor, a késő monarchikus idők nagyvárosának teljes helyreállítását látjuk ugyanezen a vonalon. Ez azt jelenti, hogy a város ismét virágzik, és mintegy 60 hektárnyi területet fed le. Valószínűleg ismét a legnagyobb város a Földközi-tenger déli térségében. Kiterjed nemcsak a „Dávid városa” gerincéig, hanem a nyugati dombra is, egészen a Jaffa-kapu területéig. Az erődítések helyreállítása is megtörtént, a város ugyanis most erődített, ami azt jelenti, hogy a perzsa időszakban nincs jele a megerősítéseknek. Ez pedig, ha úgy tetszik, szembe megy a nehemiási városfal elképzelésével, amit később megvitatunk, ahogyan azt Nehemiás könyvének 3. fejezetében leírták. Jeruzsálemben ugyanis még csak egyetlen egy olyan hely sincs, ahol igazán rá lehetne mutatni a perzsa korszakra vonatkozó erődítményre.

Most pedig kérem, higgyék el nekem, hogy az erődítések nem párolognak el.

Eszerint Jeruzsálemben, mint ahogy más helyeken is, így különösen Jeruzsálemben is, ahol az erődítések kőerődítések, ott viszonylag könnyen azonosíthatók. Vannak erődítések a középső bronzkorból, a késői vaskorból, a vaskor második időszakának B és C jelzésű periódusából, az i.e. 8. századból, a 7. századból, illetve több helyen vannak hasmoneus erődítések Jeruzsálemben. A hasmoneus időszakban az erődítések pontosan a vaskori erődítések vonalán haladnak. Bizonyos helyeken van egy kis különbség, egy kis emelkedés, nem pontosan ugyanazon a vonalon, de nagyon közel ahhoz. Más helyeken a késői hellénisztikus elem a vaskori városfal felújítása. Például Jeruzsálem óvárosának zsidó negyedében megvan ez a teljes helyreállítás, mind a város határai, mind a demográfia szempontjából. Azt is mondhatnám, hogy több monumentális építési tevékenység van amely az anyagi kultúra szempontjából magával hozzá a teljes felvirágzást.

Időben el tudnád helyezni? Mikor építették újjá például az erődítményeket?

Ó, igen, ez valóban egy nagyon jó kérdés, amelyet már megvitattunk. A következőket tudom mondani: van egy bizonyos jelzés a területen, a többi pedig arról szól, hogy mit tudunk a történelmi feljegyzésekből, mert azt kell mondanunk, hogy a Hasmoneusok korában már vannak történelmi feljegyzéseink. Gondolok itt a Makkabeusok könyveire, Josephus leírásaira A zsidók története című műben, és természetesen az apokrifokra, a hasmoneus-időszak i.e. 2. századi zsidó műveiben. Ezekről később még fogunk beszélni.

Először is, nemrégiben, az elmúlt években a „Givati parkolóban”, a Szemét-kaputól délre talált erődítményt azonosították. Legalábbis volt egy javaslat, hogy az Akrával azonosítsák, azzal a szeleukida erőddel, amelyet Jeruzsálemben építettek az i.e. 2. század első felében, és amely valamiképpen kapcsolódik a jeruzsálemi és júdeai hasmoneus-felkeléshez. Ha ez így van, akkor azt látjuk a terepen, hogy ez az erődítménydarab, úgy tűnik, korábbi, mint a városfal építése. Van tehát valamiféle adatunk, amiről beszélhetünk. Azt hiszem, hogy van még két szempont, és mindegyik ugyanahhoz a megoldáshoz vezet.

A második szempont a munkaerővel és az erőforrásokkal kapcsolatos. Ahhoz, hogy egy ilyen viszonylag nagy, monumentális városfal építésébe fogjunk, amely Jeruzsálem teljes területét lefedi és lezárja a teljes várost (60 hektár), szükség van gazdasági erőforrásokra és munkaerőre. A Hasmoneusok nem rendelkeztek erőforrásokkal és munkaerővel mielőtt elkezdtek volna terjeszkedni. A terjeszkedésük Jonatán korában kezdődik (i.e. 152) vagy inkább Simeon korában, és aztán csak Ióannész Hürkánosz idején (i.e. 2. sz. utolsó harmada) éri el a terjeszkedés jelentős szakaszát. Ióannész Hürkánosz idejére oda kell figyelnünk, később még visszatérünk rá. Végül azt kell mondanom, hogy van egy történelmi információ, amely fontos lehet. Valami drámai dolog történt Júdeában és Jeruzsálemben, Ióannész Hürkánosz trónra lépésének első évében. Az i.e. 130 körül évekről beszélünk. Nem fogok pontos dátumokat mondani. Az első évében hirtelen megjelent VII. Antiokhosz Szidétész, és gyorsan bevonult Jeruzsálembe: eljutott a városba, elfoglalta, és adót követelt stb. Úgy gondolom, hogy ez nagy megrázkódtatás volt a hasmoneusok, Ióannész Hürkánosz számára. Szidétész kis rövid idő múlva meghalt, és Hürkánosznak sikerült megszabadulnia a szeleukidák befolyásától. Úgy gondolom, hogy a jeruzsálemi falak építése összefüggésben volt ezzel a meglepetésszerű és traumatikus támadással, amely Ióannész Hürkánosz első évében Jeruzsálemet érte.

Mindez jó régészeti és történelmi hátteret biztosít számunkra, amely természetesen visszavezet bennünket a bibliai szövegek megírására való képesség, a műveltség és a vágy gondolataihoz. Úgyhogy azt hiszem, legközelebb a késői történetíró Ezdrás, Nehemiás és a Krónikák könyveivel áttérhetünk ennek a beszélgetésnek a bibliai részére. Szóval, hamarosan találkozunk.

Készen állok.

Fordította: #BibliaKultúra

Forrás:

További tájékozódásul ajánlott bejegyezések:

A falakat, amelyeket Nehemiás épített: Jeruzsálem városa a perzsa korszakban

Ásatások a Paradicsomkertben: Ramat Raḥel 

A képek forrása:

Haaretz; The Jerusalem Post; Wikimedia; Wikipedia.

Korábbi beszélgetések:

1. rész: Az ókori Izrael régészete: Két szélsőség között
2. rész: Kánaán a késői bronzkorban
3. rész: A titokzatos bronzkori összeomlás
4. rész: Az ókori Izrael felemelkedése a felföldeken
5. rész: Az első Izrael
6. rész: Kánaán meghódítása
7. rész: Az első filiszteusok
8. rész: Filiszteusok a Bibliában
9. rész: Egy egységes királyság?
10. rész: Saul király
11. rész: Dávid király nyomában
12. rész: Dávid történetének későbbi rétegei
13. rész: Salamon, a globlalizáció királya
14. rész: Írásbeliség az ókori Izraelben 
15. rész: Jeruzsálem a bibliai időkben
16. rész: Az izraeli királyság első 50 éve
17. rész: Omri dinasztiája
18. rész: Izrael II. Jeroboám idején
19. rész: A pátriárkák: Jákob elbeszélői ciklusa
20. rész: A kivonulás hagyományának sokrétűsége
21. rész: Hősi történetek a Bírák könyvében
22. rész: Kiriath-Jearim és a frigyládáról szóló elbeszélés
23. rész: Júda a királyság kései időszakában
24. rész: A deuteronomista történetírás és a régészet